Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-11 / 290. szám

1991. december 11., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Ugaron marad a föld? Kurt Waldheim és dr. Helmut Zilk is gratulált a mesternek Márkanév a Trenvik Trenvik András, a birodalom feje Kísérletet teszünk a jövő évi kenyér alapanyag biztosítására - fogalmaz az új idők által te­remtett és ezt egyértelműen jel­lemző gazdasági milliőnek megfelelően Nánai Lajos, a rét­sági termelőszövetkezet terme­lési elnökhelyettese. Mivel egy kicsit furcsán néztem rá, ezt észrevéve a következőkkel foly­tatta:-Nincs felvásárlási partne­rünk a jövő évi búzánkra, nem tudjuk milyen áron értékesíthet­jük. A piac is teljesen bizonyta­lan. Igaz, hogy az idén nem fi­zettünk rá a búzára, mert ered­ményes költségcsökkentő in­tézkedéseket tettünk, de az ér­tékesítéssel nem tudtunk eddig megbirkózni. Kisebb tétel, 20 vagonra való még most is ve­vőre vár a raktárunkban. Talán sikerül exportálnunk.-— Ilyen kilátások mellett a vezetőség milyen álláspontra helyezkedett? — A tagság érdeke kívánja, de van rá közgyűlési határozat is, hogy csak azt termeljünk, ami nyereséges, ami pénzt hoz. — Ez mit jelent a búza ese­tében? — Az előző évhez képest 50 hektárral kívánjuk csökkenteni a vetésterületet. Mivel nincs pénzünk, ezért a fémzárolt mi­nőségi vetőmag helyett a saját termelésűt ültettük el. Költség- kímélés céljából az olcsóbb ta­laj előkészítésre vállalkoztunk. Valószínű, hogy az előbbiek miatt 1992-ben az ideinél ala­csonyabb lesz a hozam is. — Másutt az időjárás miatt nem tudták befejezni, illetve ke­vesebb búzát vetettek a terve­zettnél. — Mi is' megszakítottuk az őszi búzavetési munkálatokat. Erre kényszerültünk, mert 25 éve nem hullott ennyi eső, mint most. A vetetlen területekre olyan árunövényt keresünk, amit érdemes majd termelni. Nem hallgathatom el: nem csak bennem, hanem a vezetőségben is munkál olyan érzés: nem biz­tos, hogy megtaláljuk a jól fi­zető és keresett növényt. — Tehát a piac válaszára várnak? — Igen. Mivel ez teljesen bizonytalan, függőben van a ta­vaszi árpa sorsa, nem tudjuk mit kaphatunk jövőre a sörárpáért, ezért ennek vetése is megkérdő­jelezhető. Nincs érdeklődés a nálunk honos, nagy olajtartalmú napraforgó iránt sem. Ameny- nyiben a gazdasági feltételek nem változnak, akkor minden árunövértyünk veszteségessé válhat. Ebben az esetben csak azzal szabad foglalkozni, olyan árunövényt érdemes termelni, ami a legkevesebb kiadással jár. — Amennyiben az árban a búzánál nem köszön vissza a termelési költség, akkor mi kö­vetkezik be? — Előfordulhat, hogy uga­ron marad a föld, mivel a vesz­teséget senki sem fizeti meg ne­künk. — Nem túl biztatóak a kilá­tások. — Optimizmusra ad okot,hogy sikerült fizetőképes­ségünket megtartani. Több olyan dologgal foglalkozunk, amiből eredményt remélünk. Bízunk abban, hogy bekövet­keznek azok az egészséges vál­tozások, amelyek elmozdítják a mostani holtpontról a gazdasá­got. Amit mondok, csak a jelen­legi beszélgetésünkre érvényes. Venesz Károly Odakünn amúgy betyáro- san talpunk alatt fütyül a szél, mintha célja azonnali, s kö­nyörtelen lenne, nevezetesen megfagyasztani az egész vilá­got. A hatalmas, fekete kutya éberen figyel, s jelzi csattogó vakkantásokkal gazdájának nemvárt közeledtünket. Sza- porázzuk lépteinket az ideig— óráig emlékbe fagyott kocsi­nyomokon, s a zúzmara szorí­totta kilincs engedelmessége után ösztönösen elmosolyo­dunk. Odabenn kellemesen duruzsoló kálvhatüz ontja melegét, az elgémberedett ta­gok legnagyobb megelégedé­sére. Trenvik András bánki birodalmában vagyunk. A karrier, hiszen itt erről lé­szen szó, mint az alábbiakból kiderül, korántsem mindennapi. Egy tőzsgyökeres bánki fiatal­ember kitanulja a pékszakmát, amiben hét esztendőn keresztül nagy kedvvel dolgozik. Az élet azonban könyörtelen. Motor­baleset. Hősünk elveszíti mind­két lábát. Hogyan tovább? Hosszas töprengés után vállal­kozás. Büfék a helyi tóparton és a rétsági autóbuszállomáson. Közel évtizeden keresztül. Közben alakul az új szerelem. Teljesen váratlanul. Mondhatni első látásra. Szinte ösztönösen. Cserépkályhák és kandallók. Könyvekből falja a szakma csínját—bínját, nincsen mestere. 1985-ben már Ausztriába exportálja első műveit. Otthon dolgozik, lakása pincéjében kia­lakított mintegy száz négyzet- méteres műhelyben. Két fia a fővárosban tanul, azonban a hétvégeken és a nyári szünidő­ben állandóan apjuk és a ke­mence mellett szorgoskodnak. A míves munka híre gyorsan és messzire száll. Lassan zava­róan kicsivé válik a pincemű­hely. Hamar megszületik az öt­let. az új csarnok helyszíne a falu határa. Lenne. Hetek alatt semmivé foszlik a dédelgetett elképzelés: nincs hitel. A mes­ter azonban nem adja fel. Csak vár. A rendszerváltásban hisz, ismét próbálkozik. Ha lassan és nehezen is. de megvalósul a régi terv. Ez év májusában elké­szül a mindent igényt kielégítő álomüzem. Csak a tulaj tudja, mennyi gáncs érte őt a hivata­lok, pénzintézetek részéről. Két fiával éjjel-nappal dol­goznak. Az idősebbik fiú, And­rás huszonegy esztendős. Szinte már mindent tud a mesterségről. Apja őt bízta meg a tavasz fon­tos feladatával. A salzburgi ki­állításon húsz különleges kan­dallót rendelt egy osztrák cég. A fiú fogja beépíteni ezeket. Az ifjabb Trenyik tizenhét éves, kályhástanuló. Állandóan apja. s bátyja nyomában van. Jó mesterektől tanulhat. Trenyik András kizárólag sa­ját tervezésű kályhákat és kan­dallókat gyárt. A siker egyér­telmű. Olasz, osztrák, német megrendelők jelezték örömü­ket. Egy kaliforniai otthon me­legét is Trenyik-kandalló adja. A különböző, többtucatnyi kiál­lításon - a nagydíjak mellett - neves emberek sokasága gratu­lált a szebbnél szebb munkák­hoz. Egyik fotón Kurt Wald­heim, az ENSZ volt főtitkára, a másik felvételen dr. Helmuth Zilk, Bécs polgármestere szo­rongatja a mester kezét. Trenyik András bővíteni kí­vánja az üzemet, új csarnok fel­építésén fáradozik. Nem kis harc lesz ez sem, de már meg­szokta. Tanulókat akar foglal­koztatni, tárgyalásban áll a nagybátonyi szakmunkásképző igazgatójával (is). A dolgok je­lenlegi állása szerint jövőre tu­catnyi embert alkalmaz a gyor­sabb. gördülékenyebb, nagyobb termelés érdekében. Megrende­lés mint a tenger. Ma már mesz- szeföldön jól csengő márkanév a Trenyik. Szilágyi Norbert Gyurkó fotó Német kocsik Orosziból A Szondi Ipari Szövetkezet nagyoroszi lakókocsigyára az elmúlt hónapok legjelentősebb beruházása volt a körzetben. A világhírű német KNAUS cég lakókocsijait előállító üzemben immáron fo­lyamatos a termelés. Az anyavállalat a napokban megadta jövő évi igényét: 1400 kocsi gyártását vár ják a nagyorosziaktól. Megrendelés nincs - fizetés van A \ illtesz Ipari Szövetkezet diosjenüi telepenek dolgozni megrendeléshiány miatt november 29-től 1992. január 6-ig szabadságon vannak. Erre az időre teljes fizetésüket kapják. Az ú j esztendő első munkanapján orosz megrendelésre hozzákezdenek a traktorlámpák gyártásához. (Rigó fotó) Akik akarták, már korábban átmentették s Afész: lehetetlen helyzet Három-öt évvel ezelőtt, vagy még régebben, ahol csak tehet­tem, elmondtam, hogy az áfész tagjait valóságos tulajdonossá kell teni oly módon, hogy ne­vükre kell írni a vagyont - hangsúlyozza beveztőjében Demus István, a Börzsöny Afész elnöke, amikor az új szövetke­zeti törvény megalkotásának indokolatlan huzavonája kerül szóba. — Érthetetlen számomra az országgyűlés szövetkezeti va­gyont zár alá helyező törvénye, mert egyet jelent a szövetkezeti önkormányzat megsértésével. Akik a szövetkezeti vagyont va­lamilyen más formában át akar­ták menteni, azok már korábban megtették. A háromszáz áfészből-sokat mondok-ha tíz cselekedett így. A többiek tiszteségesen vártak az új szövetkezeti törvényre, amelynek segítségével tagjaikat tisztességesen a tulajdonukhoz kívánták juttatni. Ez a törvény immár másfél éve késik, meghozatalát örökké tologatják. A szövetkezetek va­gyonának zár alá helyezése le­hetetlen helyzetbe hozta a ren­desen tevékenykedő és dolgozni akaró áfészeket, akiket egyálta­lán nem lehet együtt említeni a mai rabló- kereskedelemmel. A jelenlegi megkötöttség mellett nem tudjuk érvényesí­teni a tulajdonosok jogait. Közgyűlési határozatunknak megfelelően, 1992 január 31-ig, a rendelkezésünkre'álló vagyon 50 százalékát nevesítjük. Ügy néz ki, hogy tagságunk a ha­gyományos szövetkezeti for­mában. mint valóságos tulajdo­nosok kívánnak továbbra is együtt tevékenykedni. (venesz) Rétság és környéke Megválasztották az új jegyzőt • Bánk. Az önkormányzat képviselő-testülete legutóbbi ülésén megválasztotta a jegy­zőt. A képviselők egyhangúlag Vincze Györgynének szavaztak bizalmat. A tisztségviselő ja­nuár elsejétől foglalja el hivata­lát. Ruhát gyűjt a Vöröskereszt • Rútság. A Vöröskereszt vá­rosi szervezete hetek óta ál­landó ruhagyűjtési akciót tart. Az ünnepek közeledtével egyre többen keresik fel a szervezet irodáját, ajándékozásra szánt ruhaneműikkel. A kabátok, pu­lóverek. nadrágok és ingek a rá­szorulókhoz, leggyakrabban a nagycsaládosokhoz kerülnek. A helyi szervezet a napokban környékének három nevelőott­honát - Szátok, Horpács és Fel- sőpetény - is ellátta különféle ruhákkal. Újabb romhányi részvénytársaság • A Romhányi Építési Kerámi­agyár legfrisebb részvénytársa­sága az R2 nevet viseli. A gyár mellett részvényes a Nikex, fő­városi külkereskedelmi vállalat és a romhányi önkormányzat. 1,8 millió forintos részvényér­tékkel. Az új üzem padlólap gyártással foglalkozik. Kitüntetéseket alapítottak • Nőtincs. Legutóbbi ülésén az önkormányzat képviselő-testü­lete kitüntetéseket alapított a he­lyi állampolgárok számára. Ézek szerint a jövő esztendőtől egy-egy lakosnak odaítélik majd „A községért” és a „Nő­tincs díszpolgára” elnevezésű elismeréseket. Csókold a békát A királyfi megcsókolja a rút varangyosbékát, s az nyomban gyönyörűséges királyleánnyá változik. Aki a táblára pin- gálta, annak is ezt kívánjuk. Hátha szerencsével jár. István es András, apjuk nyomdokán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom