Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

4

LÁTÓHATÁR

1991. december 10., kedd

Nem minden arany, ami fénylik

Egy időben sokat spekuláltam azon, hogy miként születnek a viccek, el lehet-e jutni bármely esetben is az ősforráshoz, a'tréfa kitalálójához. Reménytelen vállalkozásnak tűnt, hiszen - bárkit kérdeztem - mindenki mástól hallotta az elsütött poént. Már régen feladtam a megfejtés kísérletét, annál is inkább, mert manapság inkább azt lenne érdemes kutatni, hogy egyáltalán miért nem születnek viccek.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert mióta e sorokat jegyzem, gyakran töprengek azon: hogyan lesz egy televíziós műsor ötletéből valóságos program. Van néhány tippem, de egyik sem igazán használható az elmúlt héten sugárzott tévéjáték indokaként. Vajon ki talált rá A próbababák bálja című regényre és minek alapján választatott ki bemutatásra a különös sorsú lengyel író műve?

Bruno Jasienski rövid életét (1901-től valószínűleg 1939-ig élt) ugyanis elég nagy ugrások jellemezték. Értelmiségi családban született, de már fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Huszonöt éves korában a francia fővárosba emigrált. ahonnan 1929-ben a Felgyújtom Párizst című regénye - mely Camus Pestis-ének az előfutára - miatt kiutasították. A Szovjetunióban telepedett le, ahol a lengyel kommunista emigráns, háború ellenes irodalom egyik vezéregyénisége volt. Avantgarde, futurista jellegű, dinamikus verseiben a munkásosztály ügyét szolgálta, a szovjet szocialista forradalmat méltatta. Ennek ellenére (!) 1936-ban őt is elérte a törvénytelenségek árja és koholt vádak alapján él ítélték.' Vlagyivosztok környékén halt meg.

Amennyire üdvözölendő, hogy a Magyarországon eddi- gelé meglehetősen ismeretlen Jasienski bemutatására való törekvés, annyira megkérdőjelezhető, hogy ez a népszerűsítés éppen A próbababák báljával kezdődött, noha egyszerre négy nyelven is megjelent, s többek között Angliában, Japánban is bemutatták. Még csak azt sem lehet felvetni, hogy az 1937-ben írott mű mára teljesen elvesztette volna aktualitását, érvényes mondandóját. A darab ugyanis „arról szól" - ha lehet egyáltalán hagyományos értelmű cselekményéről beszélni

hogy a próbababák „kiszabadulván” a kirakatok mozdulatlan fogságából élvezik a szabadság, a mozgás örömét, de amikor egyikük az emberek közé kerüÉ alaposan megdöbben az erkölcstelen, korrupt, pénzhajhász viszonyok láttán, idegenül csetlik-botlik a politika kusza labirintusában. A társadalomba „delegált” bábu hasztalan keresi „a dzsungelben élünk” refrén ű z£pe torz ritmusára a humánusabb, ideálisabb világot.

A hiábavaló hit, a remény- vesztés, a csalódás drámája A próbababák bálja, de logikáját valójában nagyon nehéz nyomon követni. Erősen groteszk - ha úgy tetszik abszurd, végletekig intellektuális - az a hangvétel, stílus, ahogyan Jasienski gondolatait megjeleníti, s így a tévéjáték aligha számíthatott tömeges érdeklődésre. (Ráadásul az eleve kései órára tervezett sugárzás a miniszterelnöki interjú miatt lényegében az éjszakába nyúlt.)

Ez persze, nem minősít(het)i JaSténskit j ('álamint az alapanyag átdolgozásában részt vett Anatol Sternt és Janusz Warminskit -, de igenis felvethető a darab műsorra tűzőinek. Manapság, amikor - a hangos panaszokból úgy hírlik - kevés pénz van a saját műhelyben készítendő tévéjátékokra, jobban meg kellene gondolni, hogy az ilyen - jó esetben - néhány ezer „vájt szemű” néző kíváncsiságát kielégítő darab helyett nem a világirodalom valamelyik klasszikusát kellene-e „megfilmesíteni”, nem is beszélve a kimeríthetetlen gazdagságú honi literatúra korábbi és mai értékeiről.

Örvendetes volt viszont konstatálni a televízióban már régen Harsányi Gábor remelését az emberi mozgásra, létre kényszerülő Ribandel szerepében. Aligha véletlen, hogy a koreográfusok között pantomim művész (Köllő Miklós) is közreműködött.

Megtették a dolgukat Harsányi partnerei is, kivált a különös szépségű, jellegzetes hanghor- dozású Takács Kati nyújtott jó alakítást.

A rendező - Rajnai András - a szerzőtrióhoz hűen elevenítette meg a furcsa „történetet”, de - talán éppen ezért - nem tudta közel juttatni Jasienski gondolatvilágát a huszadik század végi magyar nézőkhöz, pedig, gondolom nem az elidegenítés volt az elsődleges célja sem neki, sem a stáb - amelyből meg kell név szerint is említeni a fordító Novobáczky Sándort, a forgatókönyv író Inotay Ferencet, a dramaturg Jánosi Antalt és a vezető oparatőr Kap- lony Miklóst - bármely tagjának.

Ezek után csak megismétlem a kérdésem: ki és milyen szempontok szerint csinál(hat) ma egy-egy költséges tévéjátékot.- csongrádv Küldjön egy sztorit!

A pályázatunkra érkező írásokat folyamatosan közöljük. Kérjük a beküldőket, hogy történetük mellett személyi adataikat is legyenek szívesek eljuttatni szerkesztőségünk címére: (Új Nóg- rád, Salgótarján, Erzsébet tér 4. 3101.)

Pardon, tévedtem!

Egy hétvégi mosásnál biopo- nos víz fröccsent a bal szemembe. Gyorsan kiöblítettem, de reggel, amikor belenéztem a tükörbe, szinte megrémültem: olyan piros volt a szemem fehérje, mint a fehér nyusziké.

Gyorsan elsiettem a szemészeti rendelőbe, ahol elsősegélyben részesítettek, szem- cseppet kaptam, s azt ajánlotta az orvos, hogy egy sötét szemüveg sietettné gyógyulásomat. Mt^g is rendeltem Budapestről a Haris-közi Ofotértnál, ahol indokaim alapján hamarosan megkaptam a fekete, dioptriás szemüveget.

Nagyon rosszul éreztem magam benne. Hiába sütött a nap, nekem úgy tűnt, hogy mindjárt este lesz.

Megálltam a tarjáni IBUSZ előtt a járda szélén a zebránál, hogy átmenjek a túlsó oldalra. Olyan nagy volt a forgalom, hogy ha balra néztem, onnan jöttek a kocsik, ha jobbra néztem, onnan. Egyszer le is léptem a járdáról, de visszaugrot- tam. Féltem. Szokatlan volt a sötétség. Egyszer csak belém- karolt valaki, s mire a meglepődéstől magamhoz térhettem volna, már át is száguldott velem a zebrán. Ekkor szembenéztem segítőmmel, de mielőtt szólni tudtam volna, egy kedves, középkorú férfi megelőzött:

— Láttam, hogy nem mert egyedül elindulni! Én mindig szívesen segítek a vakoknak! Merre kiwia ihcnni? Szívesen elkísérem** ’ '

Én csak hebegtem, dadogtam: — Köszönöm! Elmegyek egyedül is! Én nem vagyok vak!

Bizonyságul le vettem a szemüvegem és ránéztem.

— Pardon! Tévedtem! - mondta ő. Én pedig hálálkodá- sok közepette gyorsan az ABC üzlet felé indultam.

Mielőtt az első lépcsőről továbbmentem volna, visszanéztem, hogy udvarias lovagom merre ment ugyan?

Hát látom, hogy megint a zebra túlsó oldalán áll, és éppen egy sötétszemüveges nőbe karol.

Eltűnődtem: milyen furcsa hobbija van némelyik férfinak?!

Kiss Gyuláné Bátonyterenye

Patkányveszély

Veszettség, kolera, sárgaság, flekktífusz, pestis: mindezekért a patkányokat teszik felelőssé,, és úgy látszik, most még a repülőgépeket is veszélybe sodorják. Nemrég az indiai parlament azzal volt kénytelen foglalkozni, mit lehetne tenni a repülést megkedvelő patkányok ellen.A döntés egyáltalán nem egyszerű, mert a hinduk szent , állatként tisztelik a patkányt, sok templomban is hemzseg e veszedelmes rágcsáló.

Gyűjtőszenvedély

„Én óborokat gyűjtök, régi szüretelésű és palackozású vörös borokat, de nem azért, mert meg akarom inni, hanem, hogy mutogassam a barátaimnak. Végtére is, a bélyeget sem eszi meg a gyűjtő.”

Telly Savalas

„Elítélek mindent, ami antidemokratikus”

Beszélgetés Nagy Attila színész-képviselővel

(FEB) A Zétényi-Takács névvel fémjelzett elévülési törvény fölötti szavazást követően, mint ismeretes, a parlament több tagja fenyegető levelet kapott - válaszként arra, hogy nemmel szavazott. A címzettek egyike Nagy Attila, az ismert színművész, a Szocialista Párt képviselője volt. A levél feladója, a POFOSZ vele is tudatta, hogy nemleges szavazatával és véleménynyilvánításával gyilkosok védelmezője lett, s ezt nem felejtik el neki. . .

i— Mi étről a sajátos „körlevélről” a véleménye?

—- A személyre szóló fenyegetés külünösképpen nem rendít meg.. . De nagyon lehangoló, és egyben figyelmeztető jelzés arra, hogy pontosan olyan típusú jelenségek ismétlődése fenyeget, amelyeket - úgy hittük - a rendszerváltással végképp magunk mögött hagytunk. S itt nem pusztán erre a levélre gondolok - sajnos sokasodnak az olyan megnyilvánulások, amelyek a demokráciát, a törvényességet fenyegetik.

— Vannak tehát más rossz tapasztalatai is?

— Vannak. Hogy csak egyet említsek: nyolcvanhatban mentem a Thália Színháztól Kecskemétre, hogy segédkezzek a

városi színház erősítésében. Mivel családos ember vagyok, szolgálati lakást ajánlottak föl arra az időre, míg munkám Kecskeméthez köt. Amikor szocialista párti országgyűlési képviselő lettem, az új önkormányzat első dolga volt, hogy - mint a „bolsevizmus” haszonélvezőjét - felszólítottak a lakás elhagyására.

— Vagy más példa . . . Egyik, szintén Bács-Kiskun megyei, liberális ellenzéki nézeteket valló barátomat 10 éves gyerekének osztályfőnöke behívatta. mondván, vegye ki csemetéjét az iskolából, rossz légkör alakult ki körülötte. Egyes tanárok ugyanis kijelentették, a gyerek tanulmányi eredménye elégségesnél akkor sem lesz jobb, „ha belefekete- dik” - mert a papa ellenzéki párt híve. . .

— Az ilyen megnyilvánulások feltehetően nagyon megkeserítik a szájízét.

— Őszintén szólva nem vagyok felháborodva miattuk. Elítélek módszert, eljárást, mindent, ami antidemokratikus. De tudatában vagyok annak, hogy az ilyesmi - sajnos - szinte törvényszerű és természetes. Hiszen amióta világ a világ, Ma- gyarorszságon nemigen volt

még demokrácia. Talán most először adott minden lehetőség arra, hogy szuverén jogállamot hozzunk létre.

— Megindokolná miért szavazott nemmel a Zétényi-Ta- kács-féle törvényre?

— Mert szerintem semmit

nem nyer a nemzet azzal, ha egykori verőlegényeimet - egy törvény erejével - ma én rug- dostatom össze. S akire azt kiáltjuk, hogy „akasszuk fel”, annak a gyerekei, unokái semmiképp nem azt építik be magukba, hogy a papa, a nagypapa gazember volt. Hanem azt, hogy X vagy Y meg akarta öletni valamelyik családtagját. Az utánunk jövő generációkba is beültetjük tehát a gyűlölködés magvát. Túl egyszerűnek is tartom 70-80 éves emberek kiültetését a közmegvetés szégyenpadjára, hogy utána azt mondjuk: jól van öreg, felállhatsz, hazamehetsz a családodhoz. Bonyolultabb olyan törvényi feltételeket teremteni, amelynek keretei között lehetetlenné válna bűnök elkövetése. Olyan bűnöké, amilyeneket az elmúlt évtizedekben ezzel az én öregedő nemzedékemmel szemben elkövettek. De szerintem nekünk ezt a nehezebb utat kellenejárnunk. (Újvári)

Mentőakcióban a Máltai Szeretetszolgálat

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszélyes vállalkozásba kezdett: súlyosan sérülteket ment ki az ostromlott Eszék városi kórházából, s szállít Pécsre. MTI Fotó

Változások a gyógyszerrendelésben

1991. december elsejétől a gyógyszerrendelésre vonatkozó szabályok módosultak. A leglényegesebb változások a következők:

Az orvosi diplomával rendelkezők alanyi joga a gyógyszer- rendelés, de társadalombiztosítási támogatással csak a gyógyító-megelőző ellátásban dolgozó (pl. kórházi, szakellátás, alapellátás, üzemorvos, magánorvos, vállakózásban dolgozó stb.) rendelhet.

A nem gyógyító-megelőző tevékenységet folytató orvos (pl. adminisztratív, kutató, nyugdíjas, munkanélküli, gyesen, gyeden lévő stb.) csak önmaga, illetve közvetlen hozzátartozója részére rendelhet gyógyszert társadalombiztosítási támogatással, „Pro Família” megjelöléssel.

Az orvos köteles nyilvántartást vezetni minden betegről, akinek gyógyszert rendelt, A dokumentációban nem szereplő beteg részére gyógyszer nem rendelhető.

Nagyon fontos változás, hogy egy recepten csak egy gyógyszer rendelhető. Ennek oka, hogy a recept értékpapírként működik, ezért a gyógyszertár, amikor a gyógyszert kiadja, a receptet visszatartja.

Amennyiben két gyógyszer v'an felírva a receptre és az

egyik nem kapható, a beteg ellátatlanul marad. Ezért szükséges, hogy egy vényen csak egyféle orvosság szerepeljen.

A gyógyszerrendelésre vonatkozó további alapvető szabályok:

Egy alkalommal egy betegnek a legközelebbi orvosi vizsgálatig, de legfeljebb 1 hónapra elegendő gyógyszermennyiség rendelhető.

Indokolt esetben 30 napot meghaladó gyógyszermennyiség is felírható (például hosz- szabb külföldi tartózkodás), de 30 napos szükségletet meghaladó gyógyszermennyiség rendelését ellenőrizhető módon dokumentálni kell. (Pl. a vény hátlapján, a beteg kartonján stb.)

Közgyógyellátás terhére térítésmentesen csak és kizárólag közgyógyellátásra jogosító igazolvánnyal rendelkező beteg számára rendelhetők azok a gyógyszerek, amelyek a „pozitív listán" szerepelnek.

„SZ” jelzésű gyógyszert csak a szakmailag illetékes szakorvos rendelhet. A mostani módosítással viszont a szűkített ren- delhetőségű gyógyszerek köre csökken, mivel csak azok a medicinák kapnak „SZ” jelzést, amelyek rendelése külön szak- képzettséget és speciális diagnosztikai hátteret igényel.

Állatgyógyászati célra humán gyógyszer társadalombiztosítási támogatásssal - nem rendelhető.

Nem gyógyászati céllal gyógyszert - társadalombiztosítási támogatással - tilos rendelni (pl. kozmetikus részére, háztartási munkákhoz, befőzéshez, stb.)

Pro-Familia gyógyszerrendelés keretében csak a közvetlen hozzátartozóknak lehet gyógyszert rendelni társadalombiztosítási támogatással (gyermek, szülő, anyós, após, házastárs, élettárs stb.)

Az alapvető szabályok betartását a társadalombiztosítás területi szervezetei szúrópróbaszerűen folyamatosan ellenőrzik.

Az ellenőrzés alapja az új orvosspecifikus bélyegzőrendszer, amellyel a társadalombiztosítás területi igazgatóságai valamennyi - a magyar orvosok nyilvántartásában szereplő orvost - fél éven belül ellátnak. Ez a bélyegző az orvos személyének azonosítására szolgál.

A lenyomaton fel van tüntetve az orvos neve, nyilvántartási száma és szerepel az „orvos” megjelölés. A nyilvántartási szám alapján számítógépes adatbank segítségével a társadalombiztosítás ellenőrző szakapparátusa az ország egész területén azonosítani tudja a receptet író orvos személyét, szakképesítését, munkahelyét, lakáscímét. A bélyegzőket a megyei, a budapesti, a vasutas társadalombiztosítási igazgatóságok osztják ki 1992. május 30-ig. A jelzett határidőig a jelenlegi pecsétekkel is lehet gyógyszert rendelni. Ezt követően a gyógyszertárak kizárólag olyan receptre adnak ki gyógyszert, amelyen az új bélyegző lenyomata szerepel.

Alapvető változtatásokra tehát nem került sor, viszont új elem, hogy a gyógyszerek árának támogatását finanszírozó társadalombiztosítás az alapvető szabályok betartását ellenőrzi, a szabálytalanságokat szankcionálja.

Például, ha az ellenőrzések során kiderül, hogy olyan személynek írt föl az orvos a közgyógyellátás terhére gyógyszert, aki nem rendelkezik közgyógyellátásra jogosító igazolvánnyal, ilyen esetben a rendelt gyógyszer társadalombiztosítás által kifizetett támogatását az orvos köteles megtéríteni.

A társadalombiztosítás - az ellátottak érdekében - kéri az orvostársadalom együttműködését az ismertetett gyógyszerrendelési szabályok következetes beratásában.

dr.Matejka Zsuzsanna