Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

12 SPORTTUKOR 1991. december 7., szombat Stécések a válogatottban • Faenza. A magyar labdarúgó amatőr ifjúsági válogatott megmérkőzött Olaszország ha­sonló együttesével. A találkozó 0-0 arányú eldöntetlenre vég­ződött. A magyar csapatban szóhoz jutott Tresó Józssef és Forgó Péter, az SBTC két fiatal játékosa. Pécsi kosarasok rangadója • Pécs. A férfiak NB 1-es ko­sárlabda-bajnokságának B-cso- portjában - ahol a Salgótarjáni Kohász gárdája is szerepel - a két pécsi együttes lejátszotta egymás elleni rangadóját. A ta­lálkozón - a várakozásnak meg­felelően - a PVSK fölényesen, 83-56 arányban legyőzte a Pé­csi Postást. Sereghajtó a Síküveggyár • Befejeződött az őszi idény a férfi tekézők NB Il-es csapat- bajnokságában. A Keleti cso­portban szereplő Salgótarjáni Síküveggyár SE-nek nem na­gyon ment a gurigatás, hiszen 9 mérkőzésen szerzett négy pont­jával a tizedik, utolsó helyen várja a tavaszi folytatást az üvegesgárda. Hetedikek a röplabdázók • Az NB Il-es női röp­labda-bajnokság Keleti csoport­jában is befejeződött az őszi pontvadászat. A Nógrád megyei színeit egymagában képviselő Salgótarjáni Richveisz SE - két győzelemmel és hat vereséggel - a kilenc csapat közül a hetedik helyen zárta az idényt. Eredményes úszók • Sopronban a napokban im­már tizenharmadik alkalommal rendezték meg a dr. Csík Ferenc úszó emlékversenyt. A harmin­chárom és egyharmad méteres medencében sorra került viada­lon a Salgótarjáni Gagarin DSE legjobbjai is rajtkőre álltak. A 100 méteres leány gyorsúszás­ban Kéri Orsolya felállhatott a dobogó harmadik fokára (ideje: 1:05,56), ugyanitt Dunai Kata­lin az ötödik helyen végzett (ideje: 1:07,47). 100 méter férfi gyorsúszásban Csuka Gábor 58,97-tel negyedikként ütött célba. A nyolc hosszból álló vegyesúszásban Csuka az ötö­dik lett (ideje: 3:29,42). Évzárót tartottak a Salgglasnál • Salgótar ján. Évzáró értekez­letet tartottak tegnap a Salgglas NB 11-es labdarúgócsapatának háza táján az egyesület Sugár úti klubházában. Az összejöve­telen egyebek mellett számot vetettek az őszi idény tanulsága­ival is. Szombathelyen a kosárlabdázók • A Salgótarjáni Kohász SE férfi kosárlabdacsapata vasár­nap 17 órai kezdettel Szombat­helyen vendégszerepei. A kohá­szok a tabella harmadik helyén tanyázó Falco SE-vel játszanak. Mint emlékezetes, az őszi első fordulóban, Salgótarjánban a vasiak bizonyultak jobbnak hosszabbítás után. „Kitántorog” Amerikába a fiatal tarjáni atléta Balázs a Mason hallgatója! Irigy vagyok. Tudom az irigység az egyik legrondább, gyarló emberi jellemvonás. De én most akkor is irigyke­dem Balázs Dénesre, a fiatal atlétára. Hiszen újabban már sokszor Vizslásra sem jutok el, ő meg Amerikába megy „oskolába”. Fél évtizeden át az Újvilágban jampizik. Már szerdán útnak indul. Was­hingtonban, a Fehér Ház előtt fog korzózni Maryvel, Sheilá- val, Judyval, s a többi leány­zóval. Közben néha beténfe- reg a George Mason Egyetem valamelyik előadására. Ha úri kedve éppen úgy kívánja. — Miért „tántorogsz ki", ha szahdana netán érdeklődnöm? — Tántorogni? Legfeljebb, ha megszédül a fejem a sok re­püléstől. A kinti egyetem kere­sett meg ösztöndíjas ajánlattal a tavalyi junior világbajnokság után. Az első félévet most fo­gom június 8-ig letölteni. — Milyen szakot hallgatsz? — Még nem végleges az el­határozásom. Talán a közgaz­daság áll hozzám a legközelebb. — És versenyezni fogsz... — Természetesen. Éz egyér­telműen sportösztöndíj. Az egyetemi bajnokságon kötelező indulnom. Fő számom ezután is az ezerötszáz méter lesz. — Itthon el is felejthetünk.. — Nem kötelező. Nyáron újra az SKSE színeiben fogok rajthoz állni versenyeken. — Ezzel azt akarod mondani, hogy a lényegében a teljes ver­senyidőszakot itthon töltőd? —- Az itthoni versenyidősza­kot. Amerikában egy kicsit másképp' van. A fedettpályás egyetemi bajnokságot március­ban, a szabadtérit június első hétvégéjén tartják. Ézen a ket­tőn vagyok köteles rajthoz állni. — Nem zÚVdij'á a „jenkiket", hogy te csak úgy hazarúccansz, és versenyeken indulsz? — Ok nem olyan izgulósok. Inkább örülnek, mert megőr­zőm a formám. — Válogatottság? — Jövőre lesz a junior Eu­rópa Kupa. számítanak rám eze­röt s/á/ méteren. Balázs Denes amerikai lett — A szövetségben mit szóltak hozzá, hogy fogod magad, és elmész a világ másik végére? — Örülnek, hiszen „elő­deim” példája is mutatja, hogy a kinti körülmények között gyor­sabban lehet fejlődni, ha tud hozzájuk alkalmazkodni az em­ber: Molnár Tamás országos csúcstartó lett, Bagyula István világbajnoki ezüstérmes. Szu­perek a létesítmények, mások a módszerek is. Jövő nyárig há­rom-negyvenen belülre szeret­nék kerülni. Ez közel van a ma­gyar csúcshoz és ennyit mosta­nában itthon nem fut senki. — Nem félsz Amerikától? Rettentő gyors életvitel... — Hát, ha eddigi életritmu­somat figyelembe vesszük, le­het, hogy a kinti csak lassúbb lesz. Már nagyon várom, hogy ott legyek. Amerikában teljes önállóságra kényszerítik az em­bert, sokkal nagyobb a szabad­sága. A tanulmányaiban és a sportban is. Ott az edző is szinte csak tanácsadóként működik közre. Úgy hallottam, mindenki megkap minden segítséget. — Amerikában a színesbőrű atléták viszik a prímet. Nem félsz attól, hogy esetleg nem le­szel ott a spiccen és ez kínosan visszahat kinti karrieredre? — Ők is emberek, nem pedig futógépek. Az eredmények dön­tenek. Felveszem a küzdelmet! — Hogyan boldogulsz az an­gol nyelvvel? — A nyáron levizsgáztam be­lőle, s kinn egy hónapom lesz rá, hogy elmélyítsem az ismere­teimet. Az iskolát japuár köze­pén kezdjük el. — Én úgy vagyok ezzel az angollal, hogy amennyiben leí­rott szöveg van előttem, megle­hetősen sokat megértek belőle. De ha nézem a Screensport adásait és ott elkezdenek nekem hadarni, hát... bajban vagyok! — Szoktam én is nézegetni ezeket az adásokat. S amikor igazán megértek valamit, akkor - meg kell hogy mondjam - nagy öröm fog el. De azért ha sokat nézem és hallgatom, al­kalmazkodom hozzá. így is természetes: benne kell élni ab­ban a közegben. Kinn gyorsabb lesz a nyelvtanulás. —Hotfogsz lakni? — Először egy fél évig egy bérelt lakásban lakom majd az egyetem közelében, s jövő szep­tembertől az egyetemi városba költözöm. Hatalmas hely, hu- szonkétezren járnak az egye­temre. Nem a belvárosban van. Farifax-nek hívják a helységet.-— Lesz kint kivél magyar szót váltanod? — Hogyne. Két magyar em­ber is lesz a közelemben. Az egyik Bagyula István, a másik Gagyi Endre, az edzője. Ők is a Mason Egyetem emberei. — Nem sajnálsz elmenni Tar- jánból? — Most mondjam azt, hogy sajnálok? Életem legnagyobb lehetősége előtt állok, ilyenkor nem szabad érzelmi húrokat pengetni. Szüleim és edzőm sajnálnak: „szegény gyerek, mi­lyen messzire mégy”. Ugyan­akkor ők is boldogok, hogy ide eljutottam. Szeretném nekik és egyesületemnek megköszönni azt, hogy segítettek. — El hiszed már, hogy ameri­kai ember leszel? — Még most sem számoltam ki, hányat kell aludnom. De már egyre izgatottabb vagyok... —Jó kedved van? — Igen. nagyon. — Maradjon is ilyen... Balás Róbert Bartusnak is bekötötték a fejét! Profi lett a „kis” Jocó Véletlenül fu­tottam össze pénteken Bar- tus Józseffel, az SBTC né­hány évvel ez­előtt még ün­nepelt, 25 éves labdarúgójá­val, aki köztu­domásúan ki­csit messzire került szülővá­rosától, s ma már Ausztriá­ban kergeti a labdát. Sokáig nem kellett faggatnom, mi járatban erre­felé, mert nyomban elmondta, képzeljem, bekötötték a fejét, szombaton esküvője lesz. Mondtam is neki, jól meggondolta-e az egészet, mire huncut mosoly kíséretében mondta az igent, amit nyilván­valóan ma az anyakönyvvezető előtt hivatalosan erősít majd meg. Szóval Jocó - hisz a szurko­lók is többnyire így ismerik - hazajött néhány napra, s ha már szerencsésen összetalálkoztunk, nem hagyhtattam ki, hogy kicsit a múltról, de leginkább a jelen­ről faggassam. Ő pedig minden­féle ellenvetés nélkül kötélnek állt. s ha már beszélhetett, bele is vágott a dolgok sűrűjébe. Hirtelen nem értettem, miért is kezdte azzal, hogy akad és ko­rábban is volt ellendrukkere, rosszakarója Turjánban? Némi keserűséggel említette, sokan nézték irigykedve, amikor vitte őt a Honvéd, később Rába, aztán a Haladás, de mit tehetett volna? Görbenyakú Izidort, ahogy Jocó mondta, nem hívta akkoriban egyik élvonalbeli gárda sem, őt ellenben igen. S ki az manapság, aki a saját ér­vényesülésének lehetőségeiről egykönnyen le tud mondani? Bartus tehát élt a lehetőség­gel, s Turjánból nekivágott a nagy életnek. Megérte-e a ka­landozás, egyáltalán nem ne­vezték-e még őt vándormadár- nak?-kérdeztem, ő pedig azon­nal replikázott. Méghogy Bar­tus, a vándor­madár? S ezen a ponton kis tör­ténelem kö­vetkezett dis­kurzusunkban. Nevezetesen, hogy a Stécé- ben már 17 éves kora előtt bemutatkozha­tott az NB II- ben, '87-ben pedig, miután sorkatonai szolgálatra vo­nult be, követ­kezett a Hon­véd. Itt, a bajnokcsapatban csu­pán a kispadig jutott el, mivel pedig Győrben szereplési lehe­tőséget ajánlottak, szedte a sá­torfáját, s a Rába partjára költö­zött. Bár itt sem kapott sok bi­zonyítási lehetőséget, elégedet­tek voltak vele, ám a következő hívó szóra újra továbbállt. Ha­sonló okok miatt következett a Haladás után az Ajka, majd fél évig az SKSE, ám mai klubját ő kereste magának. Bartus jelenleg a burgerlandi bajnokságban szereplő SV Kirchfidish nevű klub játékosa. Csatárt játszik, közmegelége­désre. Jocó nem titkolta, hogy most Ausztriában szeretne bi­zonyítani, s ha minden összejön, az sem elképzelhetetlen, hogy hamarosan az osztrák második ligában, a Klagenfurt színeiben szerepel. Mindenestre mai helyzetével is elégedett, nem keres rosszul, s a szombathelyi otthonától mindössze harminc kilométerre fekvő településre nem jelent nagy fáradságot a he­tenkénti három, vagy négy ki­ruccanás. Végül abban maradtunk, hogy legközelebb ő jelentkezik, akkor, ha sikerül a „sógoréknál” előbbre lépnie. Én pedig hozzá­fűztem, hogy addig ne csak a pályán, az asszony mellett is állja meg a helyét! Kacsintott erre. s rohant is el. Várta a fod­rász, és a feleségjelölt, (vaskor) Következik Klagenfurt? Hogy van, mit csinál ma? Décsei Ferenc Ibin tinói eves és még mindig fiatalos. Humorja, közvetlensége is a régi. Sokan talán nem is emlékeznek rá, pedig Décsei Ferenc egy­koron a legeredményesebb nógrádi sportolók közé tartozott. Sport­lövőként megyénk első olimpikonja volt. Ma távolról figyeli a sport történéseit, véleménye persze sok mindenről van. ..- Azt mondják, olyan hosszú pályafutásának sikerlistája, hogy arról nem érdemes kérdezni, mert csak a felsorolás jó fél napot igénybe venne, legalábbis az első helyezéseké.- Valóban. AM ha csupán a legjelentősebbeket mondom, akkor mindenképp ide tartozik Európa-bajnoki bronzérmem, száznál több magyar egyéni és csapatbajnoki elsőségeim száma, a Helsinki olimpián elért 14. helyezésem (70 versenyző közül).- Ha egy kicsit szerencsésebb, az 1956-ban rendezett melbo- urnei ötkarikás játékokon is részt vehetett volna.- Igen, csak a történelem közbeszólt. Négy napra hazajöttem az olimpiai táborból. Pestről, az ismert események miatt viszont visz- szautazni nem tudtam, így lemaradtam az olimpiáról.- Mikor hagyta abba a versenyzést, milyen kapcsolata van azóta a sportággal? Edzősködött-e egyáltalán?- 1964-ben abbahagytam, utána még sokáig foglalkoztam a fia­talokkal, Ma is figyelem a honi lövészsport eredményeit, örülök si­kereiknek. Sajnos aktivizálni nem tudom magam, mert rokkant- nyugdíjasként élek. Azt azonban látom, hogy a csodálatos olimpiai eszme a múlté, mert a profi szellem által nem a Himnusz hangjai­nál sírnak az élsportolók, hanem akkor, ha kevés prémium üti a markukat. Én ezt egyébként az ókori római népigény „kenyeret és cirkuszt" gondolatának mai változataként értékelem.- Nem is hiányzik a lőtér, a versenyek hangulata?- Gyakran támad olyan gondolatom, hogy ki kellene mennem a lőtérre, csupán nosztalgiából. Am félek, hogyha újra megcsap a lő­porfüst szaga, az egyszeri látogatásból gyakori lesz, de ezt egész­ségi állapotom nem engedi meg. Vaskor István Asztalitenisz NB I, B-csoport Bányászok alapos veresége BVSCII - Nagybátony 16-2 Budapest, Szőnyi út. Vezette: Szőnyegi, Varga. Győztek: a BVSC részéről Heim (4), Balogh (4), Daru (4), Lindner (3) és a Daru - Lindner páros, a nagybáto­ny iák közül Petró (1) és a Petró - Ivanics páros. A vendéglátó zuglói vasutas­együttes az első helyre is ko­moly eséllyel pályázik, a ven­dégek eleddig rapszodikusan szerepeltek. A BVSC második gárdája a lehető legerősebb összeállításá­ban lépett asztalhoz a tavaly még az A-csoportban szerepelt bányászcsapat ellen -— nem bíz­tak tehát semmit a véletlenre. A párosok vetélkedéséből még döntetlennel jött ki a báto- nyi együttes, hiszen Ivanicsék simán legyőzték a Balogh - Heim kettőst. Ezt követően viszont a vas­utasok valósággal elgázolták a bányászokat. A vendégek sora­iból egyéniben egyedül Petró tudott nyertesen eljönni az asz­tal mellől. Ő Lindnemél bizo­nyult jobbnak. Az egyes összecsapásokon belül azonban szoros csaták alakultak ki. Kilenc alkalommal is csak 2- 1 arányban tudtak jobbnak bi­zonyulni a vendéglátók játéko­sai. Ezek közül legalább négy-öt mérkőzés a vendégeknek állt. De mit ér a jó játék, ha elmarad a győzelem? Az asztalitenisz sem ponto­zásos játék. És nem elég, ha csak húsz poénig jó valaki az asztal mellett. Mint eddig legtöbbször, a bá- tonyiaknál ezúttal is baj volt az idegekkel. A döntő pillanatok­ban mindig megremegtek a ke­zek... így nem csoda, hogy a ven­dégek alapos vereséggel hagy­ták el a Szőnyi úti csarnokot. Igaz, nem is ők voltak a talál­kozó esélyesei... A Nagybátonyi Bányász kö­vetkező ellenfele - hazai pályán- a pécsi együttes lesz decem­ber 14-én, szombaton, 11 órai kezdettel. Kövendi József edző: — A vereség aránya mindenképpen túlzott - de megérdemelt. Ézt a játékot - akár az összes többit is- fejben játsszák. Hajrá New York! New York. Alan Rothenberg, az Egyesült Államok Labda­rúgó Szövetsége elnöke a va­sárnapi vb-sorsolás előtt össze­foglalót adott a lehetséges 1994—es vendéglátó városokról.-Jövő március végén hozzuk meg végleges döntésünket - nyilatkozta Rothenberg. - Hu­szonhat város nyerte meg a FIFA vezérkarának ideiglenes tetszését, további 19 maradt „várólistán”. Utóbbiak aligha kaphatnak mérkőzéseket. Vár­hatóan nyolc, jó esetben tizen­két város látja vendégül a 24-es döntő összecsapásait. A döntő mérkőzésre sokáig nagy reménye volt New York­nak, az ottani Giants-stadion esélyeiről azonban az amerikai vezetők lemondóan nyilatkoz­tak. Felméréseik szerint alapos átalakításokat kellene végrehaj­tani. Ezek összköltsége 3 millió dollárra rúgna. Hiába pesszi­mista azonban az amerikai szervező bizottság, mert a FIFA vezetői úgy vélik, New York nélkül nem szabad vb—finálét rendezni! Erre mondják: patt­helyzet... New York • mellett az „aranymérkőzés” házigazdái tisztéért versenyt fut Tampa Bay, Los Angeles, Dallas, Kan­sas City és Orlando is. Megyei napilap. Főszerkesztő: SULYOK LÁSZLÓ. Főszerkesztö-helyettes:KELEMEN GÁBOR. Kiadó: Axel Springer-Magyarország Kft. Nógrád Megyei Irodája. Felelős kiadó: KULCSÁR JÓZSEF irodavezető. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet (volt Palócz Imre) tér 4. Postafiók: 96. Telefon: 32/16-455. Telefax: 32/12-542. Telex: 229109. Főszerkesztő 32/10-589. Sportro- vat:32/14-596. Esti nyomdai szerkesztői ügyelet: 10-869. Irodavezető: 32/12-542. Hirdetési osztály: 32/11-504. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: bármely hírlapkézbesítö postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — Budapest XIII., Lehel üt 10/a. 1900 — köz­vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219—98636 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 245 forint, negyedévre 735 forint, egy évre 2940 forint. Előállítja a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat, 3101 Salgótarján, Erzsébet tér 4. Telefon: 32/I7-I77, 10-379,10-233. Felelős vezető: KELEMEN GÁBOR igazgató, HU ISSN 0865—9095. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: Hírverés az árverés körül Sok mendemonda kering a s/.écsényi téglagyár eladásáról, vajon mi az igazság?

Next

/
Oldalképek
Tartalom