Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-07 / 287. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 7., szombat A költő neve nem árúvédjegy Volt egyszer egy szavalóverseny, valamikor a hatvanas évek elején-közepén született, amikor még jobbára szavaltak - felnőttek és ifjak egyaránt - és nem verset mondtak a pódiumon. Jó szándékú igyekezet hozta létre, építvén az intézményben folyó sok évtizedes hagyományra. Fiatalokat mozgósított - általános és középiskolásokat - egyre nagyobb számban a városból, majd később a környékről is. Lassacs- kánt rendszeres év végi, Mikulás nap körüli rendezvénnyé, egy kicsit szakmai fórummá nőtte ki magát. Már éppen időszerűnek tetszett valami nevet is választani e nemes versengésnek, amikor 1970-ben elhunyt Váci Mihály. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a nyomasztó városiatlan múltból „kenyeretlenségből” éppenhogy csak kiemelkedni látszó város egy munkástradíciókban gazdag művelődési háza - noha a költőnek sem gyermek, sem felnőttkorából nem volt direkt kötődése e tájhoz, konkrétan Salgótarjánhoz - felvállalja ily módon őrizni a modernkori né- piség egyik apostolának emlékét. Meg is tette, éppen húsz esztendeig! A szavalóverseny ma is megvan, dicséret, elismerés érte mindenkinek, aki - a kultúra számára oly nehéz időkben - bábáskodik körülötte! Csak éppen már régen versmondóversenynek hívják - ez nagyon helyes! - és mint a napokban megtudtam már egyszerűen csak a „városi” jelző árválkodik előtte. A Váci Mihály nevet törölték. Ez az ami elgondolkodtat és tollat fogni késztet. Nehezen tudok abba belenyugodni, hogy a politikai meggondolások - hadd ne mondjam divatok - egy ártatlan költő utóéletét is ily mértékben befolyásolják. Egyébként is fordítva szokott lenni: s a lírikusok holtuk után szoktak megdicsőülni. Sejtem az érveket, tudóm, hogy sokan arra hivatkoznak: Váci a szocializmus szószólója volt, magasztalt. egy mára, ir)ár anakronisztikus társadalmi, rendet. Szó se róla, voltak ilyen versei is. s ezek tényleg konjunktúrális, múlandó értékek, még akkor is, ha az apológia jóhiszemű naivitásból táplálkozott. Az én szememben azonban Váci a korábban „semmibe vett emberek” gyermeke volt és marad, aki testközelből ismerte, - mert nyírségi szülőföldjén átélte - a napszámosok, a cselédek, a tanyasiak szenvedéseit, testi és lelki kínjait, s ezért volt bizakodó, amikor megcsillanni,látszott a felemelkedés reménysugara. „Mihelyt a legcsekélyebb változást láttam ezeken a nyomorúságaikhoz térdepeltetett embereknek a sorsában, s lehetőséget a boldogulásukhoz - mintha hegygerinc szakadt volna le a mellemről oly fellélegezve kezdtem, próbáltam énekelni róluk, életükről, és a néha már a szájukra derengő örömeikről... - írta s e hitvallása öltött testet költészete legjavában is. Ezért sajnálom, hogy méltatlan csend veszi most körül, s „fürdővizestől együtt a gyermek is kiöntetik." Meditáció csupán e néhány sor, nem szemrehányás, - nincs is kinek - meg egyébként is:"íz- lések és pofonok különböznek". Váci „trónfosztásában" azonban a sokat és fennhangon emlegetett nép kiközösítését is érzem. Ezért mondtam el véleményemet. Csongrády Béla Műanyag tartályok A híres autógyárak intenzíven foglalkoznak az egyes műanyag gépkocsialkatrészek újrahasznosításának lehetőségeivel. így az utóbbi években egyre több gépkocsihoz nagy sűrűségű polietilénből, köny- nyen, gazdaságosan újrahasznosítható műanyag üzemanyag- tartályokat állítanak elő. Ezek sokéves használat után nem a roncstelepre kerülnek, hanem a régi tartályokat megőrlik, és mintegy 30 százalékban friss polietilén granulátumhoz keverik. Az újrahasznosítással kapcsolatban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a sokéves használat során a polietilén tartályok anyaga telítődik benzinnel, pontosabban annak egy szénhidrogén alkotórészével, ami mérgező, és robbanás- veszlyt okozhat. Ezért olyan eljárást dolgoztak ki a szakemberek. amelynek lényege, hogy a semleges nitrogén gázban végzik az őrlést, és fokozatosan gázmentesítik az anyagot,és megszűntetik a mérgező anyagok keletkezésének veszélyét. Visszhang A fasizmus-ellenes szervezetnek sem híve? Meglepett az Új Nógrád kitüntető figyelme (december 3.), amikor is minden apropó nélkül élénk érdeklődést tanúsított szervezetünk, a Magyarországi Kommunistaellenes Szövetség cégbejegyzési, illetve bejegyzés előtti procedúrája iránt ... * A cégbíró úr azt nyilatkozta, hogy ő, mint magánember, semmilyen üldöző, vagy „ellenes” szervezetnek nem híve, amely mások jogainak csorbítására irányul, vagy azzal jár. Távolról sem feltételezhető, hogy a cégbíró úr anarchista lenne, márpedig ha nem az, akkor például a bűnüldöző szervezetek létét szükségszerűnek kell tekintenie egy demokratikus jogállamban. Rögvest szeretném leszögezni: szövetségünk nem bűnüldöző szervezet, s nem is kívánja e szervek funkcióját magára vállalni, csupán egyik alapvető célunk annak elérése, hogy az erre hivatott állami szervezetek (rendőrség, ügyészség, bíróság) a valódi bűnök üldözői legyenek. Ne úgy, mint 1945, illetve 1956 után. Mert ha ebben az időszakban azok lettek volna, most nem lenne szükség annyi rehabilitációra, de még a Zétényi-Takács féle törvényre sem. Ami az „ellenes” jelző tartalmát illeti, abban is vitatkoznom kell a cégbíró úrral, hiszen évtizedek óta létezik (még a civilizált jogállamokban is) számos antifasiszta (vagyis fasizmus ellenes!) szervezet. Mi ennek is hívei, szükségességének támogatói vagyunk. Am csupán eddigi ismereteink birtokában, különösen a késő éjszakában (?) bemutatott „Sztálin" című angol dokumentumfilmből megismertek alapján (noha mindez csak a jéghegy csúcsa!) túlzás nélkül állítható: az emberiség egész története alatt összesen nem követtek el annyi emberiség-elleni gaztettet (beleértve a fasizmust is!), mint a bolsevizmus XX. századi rémuralma alatt a Szov- jetúnióban és az úgynevezett „szocialista” országokban. .. ! Például 1929/30-ban a hírhedt kolhozosítás tobzódásakor, a Szovjetúnió falvaiban olyan éhínséget idéztek elő, hogy a szülők szó szerint megették saját gyermekeiket! Kell-e bizonygatni továbbá, hogy mi történt a hitleri koncentrációs táborokon túltevő Gulágokban, hogy soha nem ismert tömegméretű rettegés uralta ezeket a társadalmakat?! És ennek az eszmének, amelynek égisze alatt mindezt elkövették<4s,gyilkolnak ma is Jugoszláviábanf) az alapelemeit ma is vallják az MSZMP-ben tömörült magyar kommunisták. Ráadásul szervezetükhöz, szervezkedésükhöz (lásd: a teljes visszarendeződést célzó Jana- jev-puccs harsány üdvözlését!) még napjainkban is állami támogatást kapnak. Létük jogosságát pedig - formálisan nézve logikusan - törvényesnek kiáltják ki a még általuk konstruált, korszerűtlen, meghaladott kommunistaszellemű alkotmányra hivatkozva. . . ! Nem furcsa és tarthatatlan az a közgondolkodás, amely a bolsevizmus bűneihez képest csekélyebb mennyiségű és minőségű gaztettet elkövető fasiszta szervezetek működésére, „eszméinek" terjesztésére magától értetődőnék, a demokrácia védelmének tekinti a tilalmat; sőt az egykori fasiszta bűnök elkövetőinek az üldözésére is igent mond az el nem évülés alapján, ám az időben (hazai viszonylatban például) hozzánk közelebb álló, sokszorta súlyosabb (!) és kártékonyabb bolsevista eszmét és égbekiáltó bűnöket pedig a sajtóban, a médiákban - sőt gyakran még a Parlament falai között is! - nyilvánosan lehet mentegetni?! Énnek oka előttem - és egyre többek előtt - világos: a közvéleményt, a köz- gondolkodást befolyásoló sajtó, a rádió és a televízió még ma is többnyire a régi nomenklatúra híveinek kezében van. Szövetségünk - egyebek mellett - ezen tarthatatlan állapot ellen is harcolni kíván, bízva abban, hogy a hivatalos eljárás során a cégbíró úr nem a „magánvéleményére” hagyatkozik majd. Faludi Sándor a M-i Kommunistaellenes Szövetség alapítója Kíváncsiskodó Atomhulladékról szó sincs Kíváncsikodónk előző számában „Lakossági vélemények az atomerőműről” című cikkünket olvasva aggodalmának adott hangot egyik levélírónk, miszerint Homokte- renye környéki bányákban kívánják elhelyezni az atomhulladékot. Megkérdezte: készülnek-e már ilyen tervek vagy felmérések, s miképpen gondolják az illetékesek, hogy a lakosság megkérdezése nélkül dönthetnek? A választ a mátraterenyei önkormányzat titkársági előadójától. Nagy Gábortól udtuk meg. — Ez egy teljesen légből kapott információ lehet, mert ez a terv semmilyen formában nem került szóba, még csak nem is hallottunk ilyesmiről. Nemrégiben még azt a szimpla szeméttelepet is bezártuk, ami a településen működött, egészségtelen volta, a környezetre káros hatásai miatt. Kizárt dolog tehát, hogy a környékben atomhulladékot tároljunk. Rovatunk következő kérdését ifj. Tóth Endre, zagyvapál- f'alvai olvasónk tette fel: Salgótarjánban, a 36-os autóbusz vonalá, a Bányagépgyár felé vezető útszakasz kereszteződésénél gyakoriak a balesetek az úgynevezett templomi átjárónál. Tervezi-e a rendőrség, hogy ide villany- rendőrt állít a közeljövőben? Megingott Lóth felesége- Már a bibliai Lóth felesége sem áll szilárdan a lábán. A Holt tengertől délre, a Szodoma hegyen emelkedő híres kőszobor (a Bibliában olvashatjuk, hogy Lóth felesége sóbálvánnyá vált, amikor az Úr parancsát megszegve menekülés közben visszatekintett a lángokban álló Szodoma városára) az elmúlt hónapokban mintegy 40 centiméterrel elmozdult a helyéről. A geológusok szerint lehetséges. hogy a szobrot elvátolít- ják, még mielőtt magától ledőlne. Zsebnaptár „Arcunk az időben” Bódi Tólli Elemér költőtől kölcsönzött cím, aki maga is megjelent Claire Szilard izraeli festőművész tarjáni tárlatán elmondott megnyitójának nyomtatott szövegével a Palócföld ez évi, ötödik számában - kifejező az egész tartalomra. Több oldalúan is igaz lehet ez, de most „csak" a Palócföldre értem. Arcunk, sőt harcunk az időben — ez mutatkozik meg, s ez akár elismerésként érthető. Közéleti-irodalmi-mű- vészeti lap egy olyan (miért, milyen?) megyében, mint Nógrád és egy olyan városban, mint Salgótarján — ne legyen más. Ma semmiképpen. Miközben lehet kellően egzakt, meg áttételes is a művészet kívánalmainak megfelelően. Bizonyos terheket mégis túlhord, mert egyedüli ezen a. kiszáradónak látszó? talajon, ezen a mi palócföldünkön, ezzel a ráncosodó-gondokkal- kűzdést tükröző arcunkkal. Semmiképpen nincs távol a gyors látlelettől a tény, miszerint kél országos képviselő is helyet kap soraival a folyóiratban. Bilecz Endre Balassagyarmatról és Király B.Izabella Abonyból. Talán elnézhető, hogy ennél időzöm, de a Vita rovatban eddig megszólalók nagy száma és különösen a vitát kiváltó, s e számban mérleget vonó Csongrády Béla szereplése most erre inspirál. Bilecz Endre így vezeti be a változásról szóló vitában közzétett véleményét - megadva egyben az alaphangot: ..Őszintén sajnálom, amiért én - némely hozzászólókkal ellentétben - még nem tudom át-^ fogó elméleti fogalmakkal a mostani magyar társadalmi átalakulás jellegét és irányát minősíteni”. A „honnan hová” dilemmája egy gyakorlati politikusnál valóban figyelemre érdemes. Képviselőségben társa éles reflektorozásba kezd - hogy vajon, mit gondolunk, menynyire volt tisztán taktikai ez vagy az az MSZMP-lépés és szereplő a változás során. Hova vághatna jobban a fény. ha nem ide, Salgótarjánba - gondolom én. Már csak maradva e témánál különösen érdekes, a változásról és önmaga kegyetlenül őszinte feltárásáról e változásban - a vitát kiváltó Csongrády Béla mérlege. „Össztűzben” címmel olvashatók a sorok utalva arra, hogy végeredményben nagy visszhangot váltott ki saját maga politikai értékelése és annak vizsgálata - mi történttörténik itt?! A vita ma is tart, mert olyan fórumot pótol, amely fájdalmasan hiányzik. Arcunk változhat, változik. De mit tudunk arról, mi mindannyian - mennyire változott társunk megszokott-ismert arcéle? Csongrády Béla fölöslegesen mentegetőzik (szerintem), hogy élveboncoló kitárulkozása nem ártott a nehezen szerveződő-átrendezés alatt lévő (történelem!) baloldali mozgalomnak. Az ellenvélekedőknek lehet okuk a lelkiismeret—vizsgálatra. Összegezve, mégis főként Speidl Zoltán képviselő korábbi vita-hozzászólására „össztüzei”. Mert - és ez is érdekes fordulat, amikor a vitakiváltó leméri a vitázókat - Speidl Zoltán volt az. aki a legtüzetesebben kritizált. A művészetekről máskor. (T.Pataki) Új szövetségi tagok Nógrád megyéből A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Észak-magyarországi Területi Szervezete a közelmúltban tartott közgyűlésén Czinke Ferenc Nógrád megyei titkár előterjesztésében vitatta meg a szövetségbe, valamint a művészeti alapba javasoltak listáját. A közgyűlés saját hatáskörben határozott arról, hogy a szövetség tagjai sorába felveszi Bobály Attila (szobrász-Salgóígy mindjárt más "A kábítószer Patty Pravo rockénekesnő szerint személyes dolog. Néha udvariasságból sem lehet visszautasítani. Végignézek az íróasztalomon. Szörnyű. Iratok, mappák, könyvek, kiadványok, meghívók, no és a cédulák tömege. A cédulákon pedig százezer fontosnak hitt feljegyzés. Címek, elintézendők, telefonszámok, figyelmeztető jelek sokasága. Szembesülve így hirtelen a cédulák tömegével szembetűnő sajátos karakterük. A hevenyészett írás. a kiemelések változatos jelrendszere, az adott felület maximális kihasználása, a pa- pírkák egyforma gyűröttsége mind-mind tipikus jellemzők. Ezután kezdtem rendezni a cédulák tartalmát. Szomorú, de hihető az a felismerés, hogy kopó-roncsolódó emlékezetünk segélykiáltásai örökítődnek meg a szanaszét cetlike.n. Apró és fontos dolgok, zaklatott emberi kapcsolatok, idegölő mulasztások, egymásrazuhanó határidők zsúfolódnak a jegyzetlapokon, a kapkodó emlékezet támaszaiként. Hogy alakul ki ez a helyzet, hogy létezhet olyan tehervállalás, ami meghaladja az ész normális képességét? Boldogult csecsemő koromban hál' istennek semmire nem Nézőpont Céduláink kellett emlékeznem. Éltem állí> tólag nagy vidáman, és inkább én emlékeztettem a környezetemet mindarra a teendőre, ami növekedésemhez nélkülözhetetlen volt. Elhagyva a gyermekágy hótiszta világát megindult az emlékezet terhelése. Borzasztó lehetett az idő múlásának tudatosítása, az óra megismerése. Ettől a ponttól számítom én az agy fokozatos tönkremenetelét. Kisiskolásként a táska bepakolása, a feladatok elvégzése jelenthetett újabb erőpróbát, de ezt még sok boldog-emlékű segédeszköz enyhítette az órarendtől kezdve az anyai közreműködésig bezáróan. Az emlékezet újabb jelentős tesztelése volt a munkával történő kapcsolat kialakulása. És itt jutottam el a cédulák titkáig. Jól átfésülve újra a jegyzeteket napnál világosabb, hogy az ott felírt teendőket el kell végezni. Nincs mese. Robot. Kell, kell, kell, mert élni muszáj, mert az élethez oly sok minden tartozik, aminek ellenértékét csak a munkavégzés biztosítja. Ez egy normális felnőtt ember számára nem is jelenthet gondot - látszatra. Ámde úgy tűnik, természetünket, adottságainkat nem tudjuk ezzel a jól hangzó, és morálisan is pirospontos érdemlő szöveggel becsapni. Érzékeny emlékezetünk óvja magát. Amit kell csinálni, úgy dönt. hogy ő bizony nem tárolja. Amit szeretünk csinálni, azzal pedig szívesen foglalkozik. Céduláink tehát a szükségszerűség birodalmának magunk rögzítette határpontjai mindennapi életünkben, Ami ezen túl van, amit dédelgetünk emlékezetünkben. amit nem felejtünk el, ha akarnánk sem, nos, ez a régió szabadságunk birodalma. Elismerem én, hogy szükség van ezekre az ártatlan, gyűrődő cetlikre, szükség van a mu- szájra is. De oly jól esik néha átfutni az emlékezet benső céduláit, az agysejtjeinkből, lelkűnkből el nem veszthető szép üzenetekkel. Hiszen ezt is szabad mindekinek, csak tudnunk kell róla. Németh J.István tarján), Csemniczky Zoltán (szobrász- Balassagyarmat). Erdei Sándor (üveglervez.ő- Salgótarján), képző- illetve iparművészeket. Kérelem nélkül, eddigi munkássága elismeréseképpen lett a szövetség tagja Réti Zoltán festőművész (Balassagyarmat). Hasonlóképpen hívták meg a szövetségi tagok sorába néhány héttel korábban a textil szakosztály Budapesten tartott közgyűlésén Mészáros Erzsébet salgótarjáni textiltervező iparművészt. A regionális fórum a művészeti alap tagjai sorába javasolta felvenni az alábbiakat: Bakos Ferenc (grafikus--Szécsény), Balogh Erzsébet (festő-Salgó- tarján), F.Csaba Mária (festő- Salgótarján), Gáspár Aladár (festő-Salgótarján). Lizsnyánszki Erzsébet (grafikus- Salgótarján). Nagy Márta (festő-Balassagyarmat), Petényi Anna (festő -Szurdokpüspöki) és Szabó Ágnes (grafikus—S a 1 g ót arj á n). Remélhető, hogy e személyi döntések, illetve a javaslatok is hozzájárulnak a megye művészeti élete újbóli megpezsdülé- séhez. Tapasztalt nő "A férfiak meghódításához elég megmutatni a bőr néhány centiméterét. Én tudom, mert sok férfival volt már dolgom. Most is úgy kapok utánuk, mint fuldokló a levegőhöz. És ha nincsenek, a sóvárgástól naponta két doboz cigarettát is elszívok." Laura Antonelli filmsztár
