Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-06 / 286. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. december 6., péntek Az érem két oldala ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Gyermekkoromban csodál­tam apám I. világháborúban szerzett kitüntetéseit: a „kise- züstöt” és a „nagyot”. Legalul voltak a ládafiában egy kis zsebkendőbe kötve, anyám hí­mezte. Nekem úgy tűnt. mintha együtt harcoltak volna érte, mert a harctéri legendára anyám is tűzbejött. Titokban sokszor elővettem és nézegettem. Szinte mágnesként vonzottak, hogy felpróbáljam. Fel is tűztem egy­szer és magam előtt láttam kép­zeletben a bajszos káplárt, amint a halálba rohan hős csa­patával. Büszke voltam apámra! A Piave. a Doberdo hősei voltak ők. Jellemüket, gerincüket és hazaszeretetüket a koporsóig megtartották. Azóta sok idő telt el, ma 62 éves vagyok. Ok a föld alatt vannak - kifosztva mindenük­ből. így haltak meg, mert jött egy rettenetes áradat Keletről és elsöpört mindent, ami magyar volt. Már 1950-ben azt mondta apám:- Fiam, ezek rosszabbak, mint Haynau és Horthy együtt­véve! Igaza volt. Jött is az elnyo­más és elégedetlenség követ­kezménye, a forradalom. Vilá­gos, hogy részt vettem benne! Golyózáporban vittem élelmet a legendás Pongrácz Gergely csapatának a Corvin-közbe és a Szabolcs utcai kórházba. Leír­hatatlan élmény volt a csillogó szemű, elszánt csapattal, a pesti srácokkal való találkozás. Csak Dugonics Tituszhoz tudom ha­sonlítani, vakmerő bátorságukat a rettenetes túlerővel szemben. Életem legszebb októbere ma­rad amíg élek. A nemzet egységes volt. Nem számított, hogy ki kicsoda, honnan jött. A szabadság, a függetlenség és a demokrácia volt a tét. Bámulta a világ sza­badság-vágyunkat. Bebizonyí­tottuk Európának, hogy a tisz­tességes népek sorába tarto­zunk. A történelem bennünket igazolt. A forradalom elbukott az orosz tankok talpai alatt. Iszo­nyatos árat fizettünk érte! Jött is a kegyetlen megtorlás. Mintha nem is emberek, hanem feneva­dak tobzódtak volna a gyilko­lásban, egészen addig, míg bele nem fáradtak. Most a Parlament döntése nyomán én is megkaptam sza­badságharcunkért és helytállá­sunkért az emlékérmet, mely bizonyítja nemzetünk elismeré­sét áldozatvállalásunkért. Ez is ezüst érem. Kegyetlen harcban született. De nem kötöttem zsebkendőbe, hanem első utam a barikádok hőseihez vezetett. Letettem parcelláik sírerdejére, melynek földje vérükkel ázta­tott és megszenteltem új eskü- véssel. Akik ezeknek bőrére po­litikai kufárkodásba kezdenek, azok árulók. A kíbiceknek semmi sem drága. Megesküdtem másodszor: őket soha cserben nem hagyom. Én még emlékszem szomorú, sápadt arcukra, jajkiáltásukra. Az érem nagyobbik fele őket il­leti meg, őbelőlük fakad. Haynaut több mint száz éve gyűlöljük. Ezeket a bolsevista gyilkosokat ne? Az élet egy­szeri és megismételhetetlen, aki ezt elveszi tőlünk, az a legna­gyobb bűnt követi el. A társadalomnak az igazsá­got el kell tudni döntenie, mert különben vezethetetlen lesz. Az élet legkegyetlenebb isko­láját jártam ki. Meg is fizettem érte a tandíjat. De hogy részt vettem benne, soha nem bántam meg. Az igazak között voltam. Gyerekeimet és unokáimat is így neveltem azért, hogy életük legyen elkötelezett a Haza szá­mára. Tudom, hogy nyugodtan hal­hatok meg, mert hazám szabad, és elindultunk a kultúrált, em­berséges társadalom felé. Van, akinek átadjam október ifjúsá­gának szent akaratát. Ennek az éremnek is két ol­dala van, az egyiken a Kossuth- címer, a másikon: „A Hazáért és szabadságért”! Kalmár Imre Kíváncsiskodó A lakosság kezdeményezzen! Kíváncsiskodónk előző kérdését Lanti István Somos­kőújfalui lakos tette fel, aki aziránt érdeklődött: mikor ál­lítanak hősi emlékművet falu I. és II. világháborús, vala­mint 1956-os áldozatainak? — Nem tudok arról, hogy Somoskőújfalun hősi emlékmű­vet akarnának állítani — vála­szolta Kun Zsuzsa, a salgótar­jáni önkormányzat kultúrális— és sportbizottságának vezetője. — Ez egyébként elsősorban po­litikai kérdés. Ha van ilyen igény, akkor azt a lakosságnak kellene kezdeményezni. Az ügyben talán inkább kérdezze meg a terület képviselőjét. Megfogadtuk a tanácsot, de M. Szabó Gyula képviselőt nem sikerült elérnünk. „Lakossági vélemények az atomerőműről” című cikkün­ket olvasva aggodalmának adott hnagot ki mátraterenvei levélírónk, miszerint a Ho- mokterenye környéki bá­nyákban kívánják elhelyezni az atomhulladékot. Megkér­dezte: készültek-e már ilyen tervek, vagy felmérések, s mi­képpen gondolják az illetéke­sek, hogy a lakosság megkér­dezése nélkül dönthetnek. Rejtett kamerák árverése London. Balról jobbra gyűrű formájú, rézlemezes fényképező­gép, középen a cigarettacsomagnak álcázott, jobbról pedig egy 16 mm—es gyufásdobozba rejtett masina. Küldjön egy sztorit! A pályázatunkra érkező írás.okat folyamatosan közöljük. Kérjük a beküldőket, hogy történetük mellett személyi adataikat is legye­nek szívesek eljuttatni szerkesztőségünk címére (Új Nógrád, Salgó­tarján, Erzsébet tér 4. 3101) Fele sem tréfa A hetvenes évek legelején, hosszú takarékoskodás eredmé­nyeként átvehettük Debrecen­ben az első Zsigulinkat. Határ­talan volt a család öröme. Rövi­desen beterveztük az első hosz- szabb utat Budapestre, egy már régen esedékes rokoni látogatás céljából. Alig hagytuk el Salgótarjánt, valamennyi szembejövő gépko­csi vezetője élénken integetett nekünk. Rövid tanakodás után férjemmel eldöntöttük, hogy bi­zonyára valami rendellenessé­get tapasztalnak kocsinkon. Megálltunk. Többszörösen kör­bejártuk, alánéztünk, de nem tapasztaltunk semmi különöset. Beszálltunk a kocsiba, és kissé szorongó érzéssel folytattuk az utat. Rövidesen az újabb szem­bejövők (akkor még nem volt folyamatos kocsisor az utakon) még élénkebb gesztusokkal mu­togattak felénk. Ennek fele sem tréfa, szorí­totta össze gyomrunkat az ide­gesség és kisütöttük, hogy az a bizonyos rendellenesség bizo­nyára csak menetközben látszik és azért nem vettük észre az álló kocsi átvizsgálásakor. Mivel csak a férjemnek volt jogosít­ványa, természetes volt, hogy én kocogok előre és úgy nézem meg, hogy mi az, ami miatt in­tegetnek autóstársaink. Elindult felém a kocsi, de akárhogy fi­gyeltem, semmi különöset nem tapasztaltam menet közben sem. Nyugalmunknak és örö­münknek oda volt, de újra foly­tattuk az utat és félelemmel vé- gyes kíváncsisággal vártuk a szembejövő autót. Mondanom sem kell. ez is integetett. Félreálltunk az úton és tana­kodtunk. Majd azt sütöttük ki, hogy bizonyára egy nagyobb sebességtartományban mutat­kozik meg az a bizonyos hiba. Ezért hát, megint rám várt a fel­adat, hogy csaknem egy kilomé­tert előre szaladjak, hogy kellő távolság legyen a 80-90 kilomé­teres sebesség eléréséhez. Köz­ben már bekocogtam Kistere- nye belterületére. Intettem fér­jemnek, hogy indulhat. Rátapo­sott a gázra, hogy végre kiderül­jön a hiba, de még el sem érte a tervezett sebességet, amikor lemeszelték a közlekedési rend­őrök sebesség túllépés miatt. Nem hatotta meg őket a li­hegve előadott történet, meg kellett fizetni az első tandíjat. Mi pedig most már megnyu­godva, boldogan folytattuk az utat, hogy új kocsinkkal nincs semmi baj. Ma már nincs olyan divatban a riasztásnak ez a módja, de ha netán mégis jelez valaki, még mindig nagyokat derülünk a régi eseten. Godó Gyuláné Salgótarján Nem mindegy Nemrég történt velem a kö­vetkező eset. Helyszín a salgótarjáni Pécskő utcai húsbolt. Állok a sorban már vagy húsz perce, előttem egy jól megtermett férfi várakozik. Végre rákerül a sor, kér egy kiló pacalt. Az eladó közli vele, hogy sajnos nincs. A vevő erre még határozottabban megismétli a kérését, azt állít­ván, hogy a pacal ott van a pul­ton. Az eladó megkérdezi: — Erre gondol? — Igen, arra! - feleli a férfi. — De hiszen ez a törlőron­gyom!,- válaszolja meglepetten az eladó. A pacalt kereső férfi mást nem vásárolt, eltávozott. Rám került a sor, de akkor már úgy rázott a nevetés, alig tudtam kimondani, hogy mit szeretnék vásárolni. Azóta is, ha betérek vásá­rolni, mindig eszembe jut, vajon mit szólt volna a felesége, ha hazaviszi pacal helyett a törlő­rongyot. Czinege Kálmánná Kisterenye A hastáncosoknak sem könnyű Egy egyiptomi bíró ítélete szerint az ország két legismer­tebb táncosnője, túlságosan messze ment szekszis mozgásá­val, és útjuk egyenesen a bör­tönbe vezetett. Az ügy nagy port vert fel és a két ismert hastáncosnő bebör­tönzését az egyiptomi lapok a kegyvesztett futballsztárok bu­kásához hasonlítják. A bírósági tárgyaláson a vád képviselője azt állította, hogy a hölgyek illetlen táncmozdula­tokat végeztek, abban a műsor­ban, amelyet Kairó egyik nagy szállodájának bárjában estéről estére bemutatnak. Elítélték az éjszakai mulatóhely igazgatóját is, magát a bárt pedig egy hó­napra bezárták. A hastánc évszázadok óta vi­rágzik, Egyiptomban pedig kü­lönösen népszerű. A férfi kö­zönség virágokkal és bankje- i gyekkel szórja tele a parkettet. Vetélkedő krimikedve löknek Zsaruiskola Az Új Nógrád Szerkesztő­sége és a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közös játékos vetélkedőjének, a Zsaru­iskolának lényege a következő: minden hónap első péntekjén le­írunk egy gyilkosssági történe­tet, amelyből a bűncselekmény módját és körülményeit, illetve a gyilkos személyét kihagytük. Önnek kell mindezeket kitalál­nia az általunk leírt esemény- és adatsor alapján, majd papírra vetnie, és elküldeni szerkesztő­ségünkbe. Az írás ne legyen több 70-75 gépelt sornál, de le­gyen logikus, szórakoztató. Sa­ját verziója kiötlésekor mindig tegyen fel legalább öt olyan fon­tos kérdést az Ön által gyanúsí­tottnak, amely közelebb visz bennünket a gyilkossághoz. Mi a nyomozás adatainak közlésé­vel segítjük a kérdésfeltevés­ben. A megyei rendőr-főkapi­tányság szakemberei által legsi­kerültebbnek tartott megoldá­sokat ezer forint értékű tárgy- jutalommal díjazzuk, minden egyes fordulóban a legjobbat. Ezen kívül közöljük az Uj Nóg­rád hasábjain, amiért a szokásos honoráriumot fizetjük. Törté­netének legkésőbb a megjelenés után két héttel kell szerkesztő­ségünkbe beérkeznie (Salgó­tarján, Erzsébet tér 4. 3100.) A borítékra írja rá Zsaruiskola. A tárgyjutalmat nyert megol­dást a következő feladványunk megjelenése előtt egy héttel kö­zöljük. Pisztolylövések az éjszakában Tóvégi Ödön jómenő üzle­tember. Hosszú, kitartó munká­val hatalmas vagyonra tett szert. Irma, a hűséges feleség két fiú­gyermekkel ajándékozta meg férjét. Az idősebbik Brúnó, Angliában él, a fiatalabbik La­jos, pedig egy városban lakik szüleivel. A szülők ketten élnek gyö­nyörű villájukban, a gyerekek ritkán látogatják őket. Van egy barátnőjük, Andrea, aki min­dennap kitakarít, elvégzi a ház körüli munkákat, segít bevásá­rolni. Az egyik napon bejárónőjük társaságában feltűnik a fiatal, csinos Helga, aki kezdetben he­tenként, majd egyre sűrűbben vendége lesz a ház lakóinak. Ödön rövidesen szemet vet a kacérkodó Helgára. Három hó­nap sem kellett ahhoz, hogy Andrea az utcán tudhassa ma­gát, és helyébe Helga lépjen. Ezen aztán csúnyán összeveszik a két barátnő, Andrea még azt is kiabálja, hogy mihelyt teheti bosszút áll Helgán. Természetesen ez Helgát nem zavarja, tudatosan szövi hálóját Tóvégi körül. Hamaro­san kapcsolat alakul ki közöt­tük, még házasságban is gon­dolkodnak. Viszonyuk hamar kitudódik. Ödönnek nincs más választása, beadja a válókerese­tet, amely igencsak felkorbá­csolja Tóvégiék családi életét. Az csak olaj a tűzre, amikor az apa elkészíti végrendeletét, amelyben az egész vagyonát Helgára hagyja. Helga igazából nem szereti, csak a látszat kedvéért „dob be mindent”. Figyelmét a vagyon megszerzésére összpontosítja. A lány továbbra is találkozik barátjával. Bognár Ákossal. Sőt az egyik alkalommal Tóvégi rajtakapja őket, amikor saját la­kásában szerelmeskednek. Hel­gának nagy nehezen sikerül ki­magyarázkodnia magát, így helyreáll köztük a békesség. Tóvégi nagyon közlékeny embernek bizonyul. Barátnőjé­nek még azt is elárulja, hogy hol tartja a pisztolyát. Árról is tesz említést, hogy pár hónapja el­vesztette annak a lemezkazettá­nak a kulcsát, amelyikben a pisztolyt.tartotta. Közben összegyűlik a családi kupatanács, az apát próbálják meggyőzni, változtassa meg végrendeletét, és hagyjon fel Helgával. Ő azonban hajthatat­lan. Ezen az estén Irma nem megy haza, ezért Helga úgy dönt, a férfi társaságában tölti az éjszakát. Éjfél körül Ödön felöltözik, hogy elmenjen a közeibe lévő vendéglőbe pár üveg italt vásá­rolni. Távozásakor a bejárati aj­tót kulcsra zárja. Mindössze 15- 20 percig lehet távol, s amikor hazaér megdöbbenve látja a nyi­tott ajtót. Sietve megy be a szo­bába, ahol véres látvány fo­gadja. Helga holtan fekszik a szőnyegen. Tóvégi ijedtében gyorsan összepakol, mert attól fél, hogy a gyanú ráterelődik. Keresi a pisztolyát, de sehol sem találja. A nyomozás a következőket állapította meg: — Helga életéi a Tóvégi pisz­tolyából leadott két lövés oltotta ki. — A fegyver tárolására szol­gáló kazettát minden bizonnyal a saját kulcsával nyitották ki. — Helgának a lakás bejáratá­hoz nem volt kulcsa, így azt a tettesnek kellett kinyitni. — A bűnügyi technikusok a szo­bában több ujj- és lábnyomot rögzítettek, de valamennyi a család tagjaié volt.- Jelentkezett egy szemtanú, aki nem sokkal a lövéseket köve­tően egy citromsárga személy- gépkocsit látott elindulni Tóvé­giék háza elől. Nem tudta azon­ban sem a típusát, sem a rend­számát megjegyezni, de egy G betűt felismerni vélt rajta. Karácsonyi ajándék Kinek mit is ajándékozzunk? A karácsony, a szeretet ünnepe közeledtével egyre gyakrabban merül fel bennünk e kérdés. Mindenekelőtt családtagja­ink, közeli, távolabbi rokonaink jönnek számításba, ha az aján- dékozandók listáját összeállít­juk. Közeli hozzátartozónknak bátran vásárolhatunk praktikus ajándékokat. Csak ötletként em­lítünk néhány bevált ajándék­nak valót: gyerekeknek ruhát, cipőt, kislányoknak egy csinos sapkát, kesztyűt, kötényt, sport­táskát, házicipőt, ceruzakészle­tet, kisfiúknak nadrágtartót, mellényt, olcsó karórát, kis számítógépet. Nagylánynak, feleségnek bizsut, gyöngyöt, vi- rágkitüzőt, ezüst karkötőt, haj­díszt, muszlinkendőt, vállken- dőt, piperecikket, rúzst, testápo­lót, dezodort. Nagyfiúnak, férj­nek nyakkendőtűt, sálat, akta­táskát, tusfürdőt, borotválkozási szereket, töltőtollat, barkács- készletet, manikűrkészletet. Aki nagyobb összeget tud szánni az ajándékozásra, gondoljon egy finom parfümre, egy márkás órára, egy hordozható rádióra, magnóra, poercelán dísztárgyra. Távolabbi rokonoknak, isme­rősöknek, barátoknak mindig ajándékozható valamilyen szép könyv, képes album, lemez, ka­zetta, valódi bőr óraszíj, toll- készlet, asztali vagy falinaptár, falióra, vekker. Aki jó háziasz- szony hírében áll, bizonyára örül egy új edénynek, tálnak, asztalterítőnek, konyhai szet­tnek, csészéknek, tálcának, rő- mertopf, teflon, gőz-edénynek. Aki barkácsol, kaphat szerszá­mot, kelléket, barkácskönyvet, asztali- vagy állólámpát. Fel­nőttnek, gyereknek, fiúnak, le­ánynak, családtagnak és isme­rősnek bátran ajándékozhatunk opera-, színház— vagy hang­verseny jegyet, bérletet, ha kü­lönösen figyelmesek akarunk lenni, akkor az előadáshoz kap­csolódó irodalmat, hangzó­anyagot is mellékelhetünk. Nagymamának, nagypapának előfizethetjük egy évre kedven újságját, vásárolhatunk nekik uszodabérletet, .kaphatnak dísz- csomagolásban kávét, teát, ka- kót, bőr és szemüvegtokot. Ha kevés a pénzünk, előtérbe kerülnek az sk - azaz a saját ke­zűleg - készített ajándékok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom