Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

6

LEL TÁROZNAK — LEL TÁROZUNK

1991. december 31kedd

Mit vár ön az 1992-es esztendőtől?

vannak titkos, vagy kevésbé titkos vágyaink, kívánságaink. Ezekről, az 1992-es esztendőre vonatkozó tervekről, reményekről faggattunk neves nógrádi politikusokat, üzletembereket, vállatigazga- tókat és egyszerű polgárokat. Mit vár a jövőtől, milyen elképzelései vannak? - tettük fel a kérdést, és kaptunk hol bizakodó, hol kicsit keserű válaszokat.

Mit hoz a jövő? Mindannyiunkat érdekel - máskülönben a horoszkópokat, amit minden utcai könyvárus kínál, ki vásárolná meg? De hogy valójában mi történik 1992-es évben, arra csak 366 nap után adhatunk választ. Jövőre vonatkozó tervei, elképzelései azonban mindenkinek vannak. Mindenki mást vár magánemberként és mást remélünk beteljesedni a hivatásunkban is. De egy a lényeg:

Tanulóév után a munka éve jön!

Ercsényi Ferenc, Salgótarján alpolgármestere:

— Hogy mit várok 1992-től? Ha most szigorúan az önkormányzati munkát nézzük, akkor feltétlenül változást kell hoznia az új esztendőnek. A lassan mögöttünk hagyott idei év ugyanis csak tanulóéve volt az önkormányzatoknak. Ez természetesen látszott is rajta. Mára azonban konszolidálódott a helyzet, megváltoztak a senkinek sem használó állapotok - végre elkezdődhet egy nagyon komoly munka, s ha csak a város új vezetésén múlik, akkor a lakosság már érez is ebből valamit hamarosan.

— Van-e önnek valamilyen rangsora a megoldandó problémák fontosságát illetően ?

— Nincs. Kapásból fel tudnék sorolni vagy tíz olyan területet, ahol jelentősek a tenniva— A titkos vágyak között egy nonstop párizsi út szerepel, a világkiállítást is csodálatos lenne látni. Szeretném, ha jövőre megvalósulhatna belőle valami — válaszolta mosolyogva Tamási Tibor nyugdíjas, aki Salgótarjánban él feleségével.

Becze Lajos, Tar polgármestere és a Magyar Faluszövetség ügyvezető elnöke:

Az 1991-es év sem volt könnyű, s az 1992-es év sem lez könnyű a falvak számára. Növekednek a szociális problémák, folytatódik az elszegényedés, s nyilvánvalóan a faluban a munkanálküliség is másképpen jelentkezik, mert kevesebb, lehetőség adódik az emberek számára, hogy a megélhetést biztosítsák.

— Mit tud nyújtani ehhez a Faluszövetség'!

— A faluszövetség, szervező, koordináló tevékenyésé- gével azon igyekszik, azt szeretné elérni, hogy ki tudjuk véGyuricza József, a pásztói polgármesteri hivatal gazdasági szaktanácsadója, a környezet- védelmi és területfejlsztési kormánybizottság volt tagja:

— 1992-től én azt várom, hogy az önkormányzatoknál.

lók: megoldatlan a munkanélküliek gondja, nem megfelelő a foglalkoztatás-politika, gondban az oktatás, a köztisztaság, a közbiztonság ... Ezek egyike sem fontosabba másiknál, nem állítható fel erősorrend. Csak- hát, minden pénz kérdése.

— Igen. Ne feledjük el, hogy költségverése sincs a városnak év végénA\>' A > ■

— Ezt most hagyjuk: az országnak sincs - és ez a nagyobb gond, mert anélkül mi sem tudunk felelős tervezetet az asztalra tenni. Január másodikán azért még nem áll meg az élet: átmeneti gazdálkodással startolunk.

— Bízik a fellendülésben?

— Mindenképpen. Lehet, hogy sokan azt mondják erre: túl optimista nyilatkozat. De mit tegyek? Én már csak ilyen optimista alkat vagyok . ..

— Ahogy elnézem a helyzetet nem lesz könnyű jövőre sem - folytatja. - Az ünnepeken túl leszünk és utána következik a spórolás. Hozzá kellett nyúlni a „nagy útra” félre tett összeghez, mert az ünnepekben a gyerekeknek, az unokáknak mégis a legjobbat akarja nyújtani az ember. Az elkövetkező időszakban úgy 7 keMn'beosztani a pénzt, hogy a terveinket valóra tudjuk váltani. A túrázás, az utazás a szenvedélyem, ebben találom meg a szépséget. De külföldi utakról, már lassan a Magas Tátráról is csak álmodni lehet. (Pedig magam is és az unokáim is szeretünk síelni.) A tervezett párizsi utat azonban még feltétlen végig szeretném járni.

Panaszkodhatnék úgy mint sokan, hogy nehezen lehet kijönni a nyugdíjból. Számomra egy recept létezik a megoldásra: az igényeimet megpróbálom szűkíteni.

deni ezt a hátrányt, s lehetőleg megőrizzük az 1991-es színvonalat 92-ben is, főleg az önkormányzatok gazdálkodásában, az ellátásban.: Reméljük, hogy ez sikerülniTog.i ,/

— Tari polgármesterként is így látja a helyzetet?

— Mint polgármester, valamivel Jjizakodóbb vagyok, mivel jó alapokról indultunk el. Ha a falut bárki is bejön ide, megnézi, láthatja, itt azért jelentős fejlődés van. Van jó ivóvizünk, útjaink zöme kiépítve, ugyanúgy járdáink is. Ha megkezdett beruházásainkat az előttünk álló esztendőben be tudjuk fejezni, akkor mindenképpen elégedett leszek.

úgy politikailag, mint gazdaságilag sokkal nagyobb lehetőségek adódnak a kibontakozásra. A politikai indítékokat ismerjük, tudjuk a gazdaságiakat illetően, az önkormányzatok va- gyonszétosztásánál nemigen

teljesülnek azok a vágyak, amit az önkormányzat egyáltalán várt volna.

Sok megkötöttség van a va- gyonszétosztásnál, másrészt pedig, olyan gondok is vannak, hogy a vagyonnal nem tudnak élni az önkormányzatok. Rengeteg holt tőkét jelentő vagyon van, amiből nem lehet profitálni. Ugyanitt kell megemlíteni azt, hogy nagyon sok helyen nincsenek olyan emberek, akik értenék a módját, miként lehetne ezt a holt tőkét működővé tenni.

Gyarmati Csaba öt éve még Balassagyarmaton élt. Megnősülvén várost változtatott, Salgótarjánba költözött és már több mint két éve itt dolgozik, mint magánkereskedő.

— A jelenlegi helyzetben lehetetlen egy évre előre tervezni, bizonytalan a jövő. A legnagyobb gond az, hogy nincs vá.. .annak semmi oka a túlzott bizakodásra, ’92-ben sem lesz könnyebb - fejezte be nem kevés iróniával a mondatot Tóth József, a bátonyterenyei Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. (ELVA) ügyvezető igazgatója.

— A ’91-es évről azt mondtuk, aki talpon marad, bizakodva indulhat ’92 felé. Most ugyanez áll a jövő évre.

Az 1992. évi elképzelésekről pedig elmondhatom, jövőre szeretnénk egy nagyobb beruházást, technológiai fejelesztést végrehajtani, ennek kapcsán lehetőség nyílna 30-40 ember foglalkoztatására is. Nagy mértékben még mindig Nyugat-Eu- rópára koncentrálva, elsősorban a német és osztrák piacon szeretnénk megerősíteni a pozíciónkat, a saját termékek egyre szélesebb skáláját bemutatva. Jó lehetőségek adódnak a volt Szovjetúnió tagországaival való üzleti kapcsolat kialakításának terén is. Ezért nyitunk keletre, az Ukrán, Lett és Litván Köztársaságok felé, ahol egyelőre

Tóth Kálmán Bárnán az Általános Iskolában tanít idestova másfél évtizede. Mit hozzon az új esztendő? — kérdeztük tőle is.

— Szeretném, ha az új év felsősorban békességet hozna az egész országban, megértést a határainkon élő népekkel, hogy a legtágabb értelemben kezdjem a felsorolást.

A kormány, reméljük jövőre több munkalehetőséget tud teremteni. Az emberek tevékeny, értelmes életet akarnak élni. Munkaalkalom kell és lehetőséUgyanebbe a gondolatkörbe tartozik az is, hogy az önkormányzatok tudják-e azt, hogy a vagyon mely része tehető működővé. A kormánynak segítenie kellene az önkormányzatokat abban, hogy láthassák, mit lehet a kezükben lévő vagyonnal tenni. Itt módszerek, anyagok, könyvek, példák által adott sgítségre gondolok. Amennyiben az önkormányzatok élnek a kezükben lévő lehetőségekkel, akkor lesz bevételük, s akkor lehet megoldani a fejlesztéseket.

sárlóerő, mert egyre kevesebb az emberek pénze, a bolt haszna csak arra elég, hogy nap- ról-napra megéljünk. Alkalmazottak felvételéről, az üzlet bővítéséről szó sem eshet. Se a kormány se az önkormányzat nem vállalkozásbarát, gondoljunk csak az adók kivetésének módjára. Ami az adótörvényből eddig megvan, nem valami reménykeltő. Nem sok minden vált valóra - az eddigi tapasztalataim szerint - a korábbi ígéretekből, hogy a vállalkozásokat megpróbálják támogatni. Aki most akarna üzletet nyitni, jelentős saját tőke nélkül ugyancsak bajban lenne! Nem ad a bank hitelt, csak 38 százalékos kamatra, és olyan feltételekkel, hogy a pénzhez lehetetlenség hozzájutni.

De elkeseredni nem lehet! Olcsóbb beszerzési lehetőségek, több megrendelés után járni, újebb .ötletekkel előállni, egy nap szinte 26 órát dolgozva, valahogy talpon lehet maradni.

barter üzletekről lehetne szó. Reményeink szerint egy hármas vegyesvállalkozás is létre jöhet, magyar-osztrák-litván összetételben. Az alapanyag keletről érkezne, az itt elkészített terméket döntő hányadát egyelőre nyugatra exportálnánk.

Újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenni, mert egyre inkább érzem, nagy felelősséggel tartozom a cégnél dolgozókkal szemben is.

gek. Ez az alfa és az omega!

Szűkebb környezetünket, a megyét és Salgótarján környékét illetően az önkormányzatoktól több megértést, odafigyelést, támogatást várok. Ne a pártok politikai csatározásai vonják el a figyelmet a tennivalókról!

Mint tanár pedig úgy gondolom, ha a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók általános életszínvonala romlik, azzal a jövő nemzedékét írjuk le, s ebben az esetben úgy gondolom, az egész kormánypolitika megbukott.

Jövőre Párizsban?

Falun érezhető fejlődés van

Működővé tenni a holt tőkét!

Hinni a jobb jövőben

„Csak semmi pánik”

— szólt a papagáj az oroszlán szájában.

Aki ’91-ben talpon maradt

Step by step

Step by step - mondja az angol. „Lépésről lépésre haladj és eléred célod.” - vallja Kecskés László, a Salgógép igazgatója. Mielőtt az 1992-re vonatkozó elképzeléseikről szólt, rövid összefoglaló visszatekintést adott.

— A kollégákkal való megbeszélés során úgy értékeltük az idei évben, többet terveztünk, mint amit sikerült megvalósítanunk, viszont megalapoztuk a jövő évi lehetőségeinket, így reméljük 1992-ben a várt eredményeket el tudjuk érni. Ez elsősorban a vállalat gazdálkodására vonatkozik. Az ezévi eredmények adnak arra lehetőséget, hogy jövőre bővíteni tudjuk a termelésünket, ezzel együtt a konvertibilis exportunkat. Ehhez a bővítéshez természetesen olyan emberek kellenek, akik minőségi munkát akarnak és tudnak végezni, ennek megfelelően alakítjuk a jövő évi munkaerő-gazdálkodásunkat. Vagyis azoktól, akik nem képesek a kívánalmaknak eleget tenni, sajnos kénytelenek

leszünk megválni, és a helyüket a feladatra rátermett dolgozókkal betölteni. A ’91-es évet mélypontként tartjuk számon, 1992-ben feltétlen előbbre kell lépnünk!

Mint magánember pedig remélem, hogy a családon belül n\indenki, a feleségem és a fiaim is megtalálják a számításukat, hogy kiegyensúlyozottan fogunk élni.

Megyei közgyűlés: törzsi háborúk nélkül

Korill Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke:

— Elégedett vagyok 1991- gyel! Hiszen azt, amit terveztünk, sikerült megvalósítani: az új megyei önkormányzat és hivatal megalakítása, működésének biztosítása volt a cél - ezt teljesítettük. Egy demokratikusan választott, legitim testület jött létre, szűk, szakmai alapokon szerveződve. Mindezt minták, modellek nélkül nem volt egyszerű létrehozni.

— Meglehetősen csendben tevékenykedtek . ..

— Ez azért látszik így, mert azután, hogy elfogadtuk szervezeti-működési . szabályzatunkat, a munkára helyeztük a hangsúlyt, nem voltak mondvacsinált politikai viták, pártok közötti törzsi háborúk. Ezért e csend érzése.

— Milyen most Nógrád megye megítélése felsőbb szinten?

— Nyugodtan mondhatom: jó. Mind Antall József, mind Göncz Árpád megyénkben tett látogatása erről tanúskodik. Egy megye politikai megítélésénél jelentősége van annak, hogy a köztársasági elnök kezéből vehették át a kitüntetést az 1956— os forradalom két hősének özvegyei. S nem feledjük: volt itt a nyáron egy kihelyezett kormányülés is Pál József és Speidl Zoltán országgyűlési képviselők kezdeményezésére. Röbvid idő alatt erre is sikerült olyan szakmai programokkal felkészülni, amelyek megállták helyüket, s alapját képezhetik egy hosszútávú fejlesztési elképzeléseknek.

— Az elképzekésekhez tőke is kellene. Az honnan lesz?

— Elkezdtük építeni nemzetközi kapcsolatainkat is. Bécs, Luzern, hogy csak kettőt említsek közülük. Személyes tapasztalat: a megyei önkormányzatoknak komoly, megalapozott kapcsolatokra kell törekedniük, itt nem lehet kunye- rálni, meg kirohangálni . . . S megemlítem még a Nógrád Sportjáért és a Nógrádi Mecénás Alapítványt.

— Sehol egy tüske 1991-ből?

— Talán egy: még mindig vannak olyanok, akik a megye- ellenességből próbálnak maguknak politikai tőkét kovácsolni. Felfestenek egy ördögöt a falra, és kivont karddal hadakoznak ellene. Hatalmi, pénzelosztó megye ellen harcolni ma csak pótcselekvésként fogható fel.

— Költségvetés nélkül tudnak-e tervezni jövőre?

— Nehéz lesz. Egy biztos: az intézményrendszert működtetni kell, legalább a mai szinten. Fejlesztésre nem sok futja, a három kórház rekonstrukciója és a megye vízhálózatának bővítése is pénzigényes. A külföldi tőke beáramlására már vannak szándéknyilatkozatok. Jövőre tervezzük a hosszútávú fejlesztési program kialakítását.

„Adj békét Uram”

Koppány lányának fohásza- az István a király című musicalben - egyre aktuálisabbá válik.

— A jövővel kapcsolatatos tervek - dacára a nyomasztó körülményeknek, ami szűkebb és tágabb környezetünkre egyre jellemzőbb -, bizakodó vagyok. Szeretném, ha háború mentes, békés évünk lenne a következő

is - válaszolta Tóth Csaba, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ igazgatója kérdésünkre. - Ehhez úgy gondolom, hogy az Európához tartozás eszméje mellett, vagy annak részeként, elsősorban szomszédainkkal kellene megegyeznünk, megnyugtatóan rendezni végre közös dolgainkat.

Ami a szűkebb pátriánkat és a szakmát illeti, a békesség nélkül itt sem képzelhető el egy olyan gazdasági és társadalmi konszolidáció, ahol a kultúra nem nélkülözhető, felesleges dísz, hanem az élet szerves eleme. Mint Salgótarján város egyik művelődési intézményének vezetője szeretném, ha a programjainkon mind többen vennének részt, szolgáltatásainkat egyre szélesebb rétegek igényelnék.

Magánemberként is a békét szeretném hansúlyozni. Három gyermekem van, a legkisebb a napokban lesz nyolc hetes. Szeretném őket reményteljesebb világban felnevelni.