Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

1991. december 2., hétfő MEGYEI KORKÉP 3 Rejtvény, (nemcsak) ínyenceknek Töltse ki, s megtöltheti a hasát! Ha szereti a hasát, használja a fejét! Ez a mottója a Hotel Karancs és az Új Nógrád kö­zös játékának, melyet tíz for­dulón keresztül kísérhetnek fi­gyelemmel az újság hasábjain, s melynek több kérdését már olvashatták. Az egyes fordu­lókban egy-egy kérdést te­szünk fel önöknek a Karancs Szállóra vonatkozóan, melyek megfejtése az igazi ínyencek­nek biztosan nem okoz majd gondot. A kérdések mellett minden alkalommal találnak egy fotó-részletet és egy szá­mot is. A feladat, hogy a tíz kérdésre helyesen válaszolja­nak, a tíz képrészletet egy egésszé állítsák össze és a számokat olyan sorrendben rakják egymás mellé, hogy az kiadja a szálloda megnyitásá­Hotel Kamms nak pontos időpontját. Akinek mindez sikerül, és Fortuna is- tenaszony is kegyeibe fogadja, négy személyre szóló meghí­vót nyer a Hotel Karancs szil­veszteri vacsorestjére. De már az egyes részfordulók helyes megfejtői között is értékes nyereményeket sorsolunk ki, melyeket szintén a szálloda ajánlott fel. A helyes megfejtéseket de­cember 5-én, déli 12 óráig küldjék be az Új Nógrád szer­kesztőségébe (Salgótarján 3100, Erzsébet tér 4). A sze­rencsés nyertesek között 600 forint értékű ajándékcsomagot sorsolunk ki. Ne feledje ki­vágni és összegyűjteni a kér­dés melett lévő fotó-részletet és a számot, hiszen a végső „elszámolásnál” ezzel is nyer­het! Figyelje továbbra is az Új Nógrádot, következő kérdé­sünket december 9-én olvas­hatják. A kilencedik kérdés: Mi­lyen színű az étterem étlapjá­nak belső lapja, és a Gasztro­nómiai Hét meghívója? A benzinpók Kívánós kukucskálók Az etnorégióról Losoncon (Folytatás az 1. oldalról) zett, palócok lakta, határon inneni és azon túli táj helyható­ságainak önkormányzása a tör­vény lehetőségeinek kiaknázá­sával lehetséges, sőt szükséges! Ez egybén a gyorsuló asszimi­láció ellen is hatásos lehet. Helyi szinteken az önkor­mányzatokban egész Szlovensz- kóban létrehozható a magyar- ság-palócság saját önigazgatá­sának kerete, amely kibővül az etnológiában élő és a határon túli palócság önkormányzatá­nak sokoldalú kapcsolatával. Valójában ez az az érvényes gondolat és szándék, amely szinte valamennyi hozzászóló részéről megerősítést nyert a közgyűlésen. A palóc régió, amelyről tér­kép is készült a közgyűlésre, táji-etnográfiai, gazdasági, kul- turisztikai stb. és a sok változás ellenére létező, ám gyakorlati­lag is újra létrehozható egysé­get jelent. A meglehetősen bi­zonytalan és gyorsan változó szlovenszkói belpolitikai hely­zetben szükségszerűen jön létre egy kisebbségi érdektársulás - hangsúlyozta Batta képviselő -, amely alkalmas a megfontolt lépésekre, vélemény-nyilvání­tásra, érdekképviseletre és a ré­gióban történő összefogásra másokkal is. Az elképzelés sze­rint a községekből, elöljárósá­goktól indul majd ki a regioná­lis érdek kifejezése és gyakor­lata. Az egyes települések szövet­ségbe tömörülnének és így ala­kulnának ki a kisrégiók, ame­lyek a vármegyék nevét visel­hetnék: Abaúj—Torna, Gömör, Nógrád. Ez egy etnorégiót ké­pezne, miközben ugyanígy léte­sül majd Ung-vidéki, Bodrog­köz-i, és Csallóköz-i régió is a Palóc Régióhoz hasonlatosan. Etnorégiók tanácsa, a régiók­ban résztvevő önkormányzatok képviselőinek oprszágos konfe­renciája szerepel a nagyszabású tervben, amely hivatott megva­lósítani a történelmi közelmúlt­ban határral egymástól elválasz­tott, valamikori szerves egysé­gek összefogását, érdekszerve­ződését. Pál József nógrádi képviselő kiemelte, hogy az egységesülő Európához nem tartozhat hozzá valamiféle népességi másszál, jövőképe, ami a meghatározó együvétartozásokat megkérdő­jelezhetné. Szólt ugyanakkor arról is, hogy a régió terve más oldalakról feltehetően politikai tartalmú ellenezést válthat ki. Holott itt sem párt vagy más ér­dekről van szó, hanem kimon­dott és vállalt önvédelemről, kö­zös érdekről. Bilecz Endre szabaddemok­rata nógrádi képviselő, aki maga is régi munkása a regioná­lis elképzelések és az önkor­mányzás gyakorlatának, kie­melte, hogy annyi valósul csak meg egy ilyen tervből, amennyi a valóságos társadalmi erő a háttérben. Rózsa Ernő, a Szlovák Nem­zeti Tanács képviselője a terv szlovák vetületéről szólva hangsúlyozta, hogy a korábbi nemzeti bizottságok(tanácsok) a központosítást szolgálták. Mentőöv a kisebbség számára a mostani önkormányzati törvény, amelyben kiaknázható lehető­ségek vannak jelen. Kovács Gábor balassagyar­mati országgyűlési képviselő az iskolai területek eddigi kapcso­latát hozta példának a közös táj együttélésében, Dolnyik Erzsé­bet az Együttélés oktatáspoliti­kai szakcsoportjának statiszti­kájával ismertette a magyar ér­telmiség-képzés és szakoktatás rendkívül rossz helyzetét. Len­gyel László a nemrégiben ala­kult Gazda Kft.terveiről szólt a gazdasági együttműködésben, dr.Várkonyi József a köztársa­sági megbízotti hivatal segítsé­gét ajánlotta fel Salgótarjánból, mások a határmenti átkelők új- ramegnyitásának gondjairól szóltak. Duray Miklós a régió gazda­sági mozgató erejéről beszélt, amely az itt tapasztalható álta­lánosodó beszorítottság ellen­szere lehet. Szólt arról, hogy Európában 18-20 hasonló régió és összefogás él-létezik hosszú idő óta. Dr.Csekey László, az MDF Nógrád megyei választmányá­nak elnöke megemlékezett rö­viden a gyarmati Együttélés az Ipoly mentén egy évvel ezelőtti rendezvényről, amelyet most tavaszai hasonló követ és amelyre meghívta a jelenlévő­ket. B.Kovács István rimaszom­bati múzeumigazgató figyel­meztetett arra - s ebből rövid polémia alakult ki közte és Du­ray Miklós között -, hogy az Együttélés Politikai Mozgalom alapelvei szerint érvényre kell jutnia a régióbeli elképzelések­ben a szlováklakta települések érdekképviseletének is. Duray válasza egyértelműen elválasz­totta a pártelvűséget és a régió palócságának összetartázását. Hangsúlyozva, hogy a kettő nem mond ellent egymásnak. Az etnikum feletti és az etnikumi érdek jó együtthatása igenis megvalósítható - hangsúlyozta Duray Miklós. (t.pataki) Erdélyi Kör • Salgótarján. December 2-án, hétfőn 17 órakor a József Attila Művelődési Központ klubhelyiségében tartja össze­jövetelét az Erdélyi Kör. A ta­lálkozó témája az 1956. decem­ber 8-i sortűzről való megemlé­kezés. Keresztény óvónők továbbképzése • Balassagyarmat December 2-án a Jókai úti óvodában ren­dezik meg a keresztény óvónők második megyei továbbkép­zése, amelyen a közelgő keresz­tény ünnepekhez kapcsolódó népszokásokról esik szó. Segély a nyugdíjasoknak • Salgótarján. A kohászati üzemek az idén is egyszeri se­gélyben részesíti alacsony jöve­delmű, volt dolgozóit. Ezúttal 285 nyugdíjas kap anyagi tá­mogatást, összesen mintegy 460 ezer forintot. Méhész előadás Salgótarján. Méhészkedés Franciaországban címmel tart előadást Szandai József agrár­mérnök, jeles méhész december 2-án, hétfőn 16 órai kezdettel az Afész tanácstermében. Kirándultak • Salgótarján. A Petőfi Sán­dor Iskola tantestülete a hétvé­gén kétnapos kirándulást tett Szlovákiában, ahol Liptószent- miklóssal és környékével is­merkedtek. Hétvégi balestek Elismerések, jutalmak a véradók napján Az éjszakában dolgozó lá­nyokra sok veszély leselkedik. Például az alkohol befolyása alatt dünnyögő vendégek nyomdafestéket nem tűrő meg­jegyzései, a mocskolódások, vagy egyszerűen, az a tény, hogy nők! Ki vannak téve a bűnnek: hol áldozatok, hol pe­dig bűnösök. A.salgótarjáni peep showban dolgozó fiatal lány szeptember 21-én este ugyanúgy kezdte a munkáját, mint más napokon. Semmivel sem különbözött ez az éjszaka a többitől. Legaláb­bis az elején. A városban lassan elcsitult a forgalom, a „kukucs­kálóban” is alig voltak. Ekkor történt, hogy a szóban forgó hölgyet kicsalták, betuszkolták egy autóba, s hiába védekezett. A guruló kaloda motorja bein­dult, s a benne ülő három férfi foglya menekülni már hiába akart, mert a sebesség egyre gyorsabb lett, s a lány csak ver­gődött, mint a pókhálóban ver­gődő zsákmány. Közben a Beszterce lakótelep felé köze­ledtek. Mindenütt csend honolt, csak néhány lakásból szűrődött ki némi fény. Az autó megállt, s nyomban kinyílt az ajtó is. Abban a pilla­natban a lány összeszedte min­den erejét, kiszabadította magát béklyóiból és mint az őrült ro­hanni kezdett. A legközelebbi ház csengőjére rátapadt és addig nem is hagyta abba, amíg a tu­lajdonos ki nem nyitotta a ka­put. Gyorsan kapkodta a leve­gőt és csak annyit mondott: Segítség! Az ajtót nyitó férfi been­gedte a váratlan éjszakai látoga­tót. A három üldöző megjele­nése mindent megmagyarázott a számára. A rendőrség elfogta a „va­gány” fiúkat, akik ekkor bátor oroszlánból kis nyuszikká vál­tak. (Szeli) Súlyos sérüléssel járó közle­kedési baleset történt szomba­ton hajnalban Őrhalom és Szé- csény között. K.Zs.-né sze­mélygépkocsijával egy útka- nyarban kisodródott és fának ütközött. Utasa, a ságujfalui M.F. nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Ugyanezen a napon délután négy óra húsz perckor Patvarc Salgótarján. Évzáró tanács­kozásra jönnek ma össze a Tár­sadalmi Egyesülések Szövetsé­géhez tartozó egyesületek, kö­rök, klubok képviselői a szövet­ség Rákóczi úti székházába. Az összejövetel résztvevői meghallgatják Juhászné Kin­cses Helén megyei TESZ-elnök és Balassagyarmat között H.P. szügyi lakos figyelmetlenség miatt kerti traktorral árokba bo­rult. így járt vasárnap, a hajnali órákban a nógrádmegyeri T.B. is, aki Etesről Karancsalja felé tartott, s egy balra ívelő kanyar­ban kisodródott. Az eset kárval­lottja utastársa, a súlyosan meg­sérült A.M. salgótarjáni lakos. tájékoztatását arról a beszélge­tésről, melyet az elmúlt héten Göncz Árpád köztársasági el­nökkel folytattak a társadalmi szerveződések tennivalóiról. Az egyesületi vezetők értékelik az éves munka tapasztalatait és megvitatják a jövő esztendőre szóló elképzeléseket. Salgótarján. Ünnepi hangu­lat, szíves vendéglátás, szép környezet fogadta november 30-án, szombaton a József At­tila Művelődési Központban, a Véradók Napja alkalmából meghívottak népes táborát. A Vöröskereszt Nógrád Megyei Vezetősége és a Vértranszfú- ziós Állomás a véradásban je- leskedők erkölcsi megbecsülé­sét önzetlen tettük méltatásával juttatta kifejezésre. Dr. Báli Nándorné, a Vörös- kereszt megyei vezetősége tit­kárának üdvözlő szavai után dr. Várkonyi József, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának vezetője mondott ünnepi kö­szöntőt. Emlékeztetett a nagy elő­dökre, s arra a súlyos örökségre, melynek viseléséhez olyan fele­lős magatartásra van szükség, mint amilyet a donorok tanúsí­tanak a bajba jutottakért nyúj­tott, pótolhatatlan felajánlásaik­kal. Nógrádban ebben az évben 13 ezren adtak vért, - ez a vér­adóképes lakosság tíz százaléka - országosan pedig 600 ezren. A megyék sorában e tekintetben a negyedikek vagyunk - tájé­koztatott dr. Várkonyi József, aki maga is a donorok közé tar­tozik. Úgyszintén dr. Dömsödy Péter, a Vöröskereszt megyei vezetőségének elnöke, aki a ki­tüntetéseket, okleveleket adta át a kimagasló eredményt elért megjelenteknek. Közülük első­ként hangzott el Rác: Ákos, a salgótarjáni autóklub dolgozó­jának, mint 117-szeres véradó­nak a neve. O Budapesten, a kongresszusi központban vette át az elismerést. Ezután a százszoros véradók jutalmazása következett: Wi- singer János, a diósjenői Szoci­ális Foglalkoztató Intézet igaz­gatója, a szurdokpüspöki Albert József, Bőviz Sándor, a megyei rendőrfőkapitányság, Fekécs Gyula, a bátonyterenyei Fűtő- ber, Solymosi Rudolf, a kohá­szati üzemek dolgozója, vala­mint a mátraszelei Kovács La­jos alkotja ezt a csapatot. A hetvenötszörös véradók - dr. Halász József, & salgótarjáni Vértranszfúziós Állomás szak­főorvosa, Kottái György. Kor­mos György és Miklós Gyula, az Öblösüvegyár, Sírkő Kálmán, a SALGÓGEP, Streho Barnabás, a vasöntöde- és tűzhelygyár al­kalmazottai, illetve a kishar- tyáni Rozgonyi Sándor - léptek ezután a színpadra. Hetvensze­res véradásért Horácsek Jánost, a romhányi Építési és Kerámia­gyár, hatvanszorosért pedig Ba­kos Sándort a Ménkesi bánya­üzem dolgozóját tüntették ki. A sort azok folytatták, akik már ötvenszer vettek részt vér­adáson. Emlékplakettet adomá­nyoztak a rétsági lövészdandár véradóinak és Kiss Józsefné- nek,a bátonyterenyei alapszer­vezet titkárának. Á legeredmé­nyesebb szervezők munkáját szintén jutalmazták. Itt említet­ték Berták Sándornét, a ludány- halászi szociális otthon igazga­tóját, Budai Istvánnét a rétsági lövészdandártól, Holecz Ger- gelyné egyházasdengelegi alap­szervezeti titkárt, a rákóczibá- nyatelepi Hulákné Bányai Ilo­nát, a salgótarjáni Mocsáry Zol­tánt. a dejtári Fábián Jánosáét és Gáspár Tibornál a megyei rendőrfőkapitánysáról. Sokan várták már, hogy gaz­dára találjon az a 94 ajándék- csomag és tíz nagyobb nyere­mény, amit a szponzorok - pél­dául a megyei kórház - a vér­adók részére ajánlottak fel. Az ünnepség keretében meg­tartott sorsoláson a fődíjat, Szász Endre hollóházi porcelán­jait a tari Sándor Józsefné nyerte. Nézőpont Természetbontó lóci tervek? R égóta várok arra a percre- órára,amikor mégis kide­rül, hogy a mi cserháti, Hol­lókő közeli világörökség tájunk bevonul a természetrombolás botrányos területei közé! Miért éppen e leginkább érintetlen cserháti rész kerülhetné ki az emberi „fejlődés” és rövidlá­tás-butaság következményeit? A környezetszennyezők világ­szerte gondban vannak és rendre oda vonulnak, ahol a legszorosabb gond a munka- nélküliség. Többnyire az úgy­nevezett félreeső helyekre hú­zódnak. Ám éppen ezek ma a legértékesebbek viszonylagos érintetlenségükkel. Olvasom saját lapomban a tudósítást, hogy a környezet- védelmi minisztérium egy ACCESS nevű betéti társasá­got (külföldi tapasztalatokkal, tervekkel rendelkező mene­dzselő vállalkozói gárdát) bí­zott meg Hollókő világörökség és körzetének természetvé­delmi, rekreációs fejlesztési feladataival, s hogy hat! ön­kormányzat már össze is ült e tárgyban. Ott került szóba az akkumu­látor-bontó nagylóci terve, mi­közben a hat védszövetséges település között maga Nagylóc is jelen van. A vita természete­sen azonnal elindult, hogy ak­kor mit csinál Nagylóc önkor­mányzata, amikor arról dönt(ött?) - legyen egy felfu­tása nyomán vagy száz munka­helyet nyújtó akkumulátor­bontó a községben. S hogy ma már csak?, a lóciak véleményén múlik, hogy megkezdődik-e a cserháti táj lerombolása vagy’ még várat magára ez a rém?! Cserhátszentiván, Alsó - és Felsőtold, Bokor és mind a többi errefelé legeredetibb és ezért legértékesebb, szinte tel­jes nyugalmat, természetközel­séget nyújtó részeit, az erdőket, hegyeket, a Zsunyi patak vidé­két, ha tehetné - sok német, olasz, francia, svájci megvenné mai állapotában és becsoma­golva elvinné magával. Szu- balpini! klímájával, óriásveze­tékeket teljességgel nélkülöző, gyárkéményt hírből sem is­merő tájaival. De akkumulá­torbontót már senki sem vesz, akinek a jövővel van rande­vúja. Jönnek a természetbon­tók! Lesz-e erő, ami megállítja őket Gyöngyös után a Cserhát lábainál is? Éppen ez a „hatfalus” kima­radás is zavarhatja a figyelmes, aggódó embert miközben a másik hatot meg együtt látja. Amikor egy akkumulátorbontó elénk kerül - nem lehetünk elég óvatosak és semmire sem érünk rá! Hogy majd a kor­mány, meg a minisztérium, meg majd levelet írunk. Égyütt van természetvéde­lemben, világörökség védésben és településőrzésben-fejlesz- tésben tehát egyfelől Hollókő, Sipek, Varsány,Nagylóc, Szé- csény, Rimóc, s közöttük a ter­mészetromboló tervet pártoló lóci önkormányzat, ahol már csak a lakosság józan? esze a döntőbíró. De hiányzik a másik hatfalu-bokor, ami ugyanígy ide tartozik: Szentiván, a két Told, Bokor,Garáb és Kutasó. C sak nehogy az legyen a vége: ami nem kerülhete- tett Gyöngyös környékére, ahol évek! óta lakossági küzdelem érvényesül a bortermő táj vé­delméért (akkumulátorbontó), e másik hat falu vallja a kárát- előnyét? Mert munkanélküli­séggel, rövidlátással, ami nem tudja kivárni a természeti érték igazi világkeresletét - minde­nütt találkozhat az ember. T.Pataki László Mit tett a TESZ idén? (Mihalik) 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom