Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. december 21szombat A demokráciát működtetni kell! Beszélgetés Bihari Mihállyal Aligha kétséges: a magyar- országi rendszerváltozás éve­inek egyik legsajátosabb sze­mélyisége Bihari Mihály polito­lógus, egyetemi tanár, az ELTE tanszékvezetője. MSZMP tagként alapítója volt az MDF-nek, aktív részt­vevője a lakitelki zászlóbon­tásnak, társszerzője a Fordu­lat és reform című szamizdat- nak. Bár ott volt a reformkö­rök rendezvényein is, ő nem hitt abban, hogy az akkori po­litikai rendszer radikális for­dulat nélkül megreformál­ható. 1988 tavaszán kizárták a pártból, majd visszavették volna ugyan, de nem kívánt élni vele. () maga fordított vi­szont hátat a szociáldemok­rata pártnak s jelenleg párton kívüli. Az elmúlt hónapokban részese volt annak a grémi­umnak, amely Antall József személyes felkérésére szakvé­leményt adott a magyar jog­élet aktuális kérdéseiről. En­nek alapján egyesek a Zété- nvi-Takács törvénnyel is ösz- szefüggésbe hozzák a nevét. — Bármelyik párthoz el­met’}', ha meghívják? - kérdez­tem tőle, amikor a szocialista párti Szegfű Klub vendégeként előadást tartott Salgótarjánban. — Eleve egyik párttól, poli­tikai erőtől sem zárkózom el, s igyekszem mindenhová eljutni, ahová csak hívnak. Eleddig sze­rencsére úgy adódott, hogy olyan szervezet nem kért fel, amelynek nemet kellett volna mondanom. — Végül is, most „hol áll" ön, mi a politikai ars poe­ticába? — Változatlanul demokrati­kus szocialistának tartom ma­gam. Egy olyan eszmerendszer híve, szószólója vagyok, ame­lyik európai kitekintésű ugyan, de a nemzeti gyökerekből táp­lálkozik s nyitott a magyarság ügyének határozott, következe­tes képviselete iránt. Ennél­fogva minden olyan politikai párt közel áll hozzám, amelyik valamelyik elemét vállalja e programnak. Több is van ilyen, de egyik sem igazán meríti ki e kritériumokat. Ezért vagyok most úgynevezett „pártközi" ál­lapotban. Levendel László laká­sán éveken át egy társaságba jártunk Csurka Istvánnal, Gom­bár Csabával, Eörsi Istvánnal, Fekete Gyulával, Kiss Jánossal, Nyers Rezsővel, Vásárhelyi Miklóssal, hogy csak néhányu- kat említsem. E névsor is mu­tatja, hogy milyen sokfelől jöt­tek és mennyire sokfelé mentek az én elvbarátaim. Jelenleg le­ginkább Csoóri Sándor, Pozs- gay Imre, Vitányi Iván gondol­kodását érzem legközelebbinek a magaméhoz. — Akárhogy is van, ön két­ségtelenül szerepet vállalt és teljesített a rendszerváltás be­következtében. Hogyan ítéli meg az új helyzetet, a jelenlegi magyar demokrácia állapotát? — Az itt tartott előadásom nem véletlenül viselte a Ve­szélyben a demokrácia címet. A demokratikus viszonyokat ugyanis véleményem szerint több szinten lehet veszélyez­tetni. Először is az értékek szintjén, amikor a szabadság és az egyenlőség szélsőségesen ér­telmezett eszméje korlátozza egymást. Veszély leselkedik a demokráciára intézményi szin­ten is, mert a hatalomkoncent­ráció egy ponton szükségsze­rűen diktatúrához vezet. Ezt megakadályozandó kell az el­lenzéket is hatalmi pólusként ér­telmezni. A harmadik szint, a tudati szint, amely a tolerancia, a másként gondolkodókkal szembeni tiszteiét: hiányával, félelem-és gyűlöletkeltéssel, címkézéssel, az előítéletek to- vábbéltetésével, fokozásával, indulatok szításával ellehetetle­nítheti bármelyik demokratikus berendezkedésű társadalmat. A mi jelenlegi körülményeink kö­zött ezt a szintet érzem igazán veszélyesnek és sajnos aktuá­lisnak. Elég csak áttekinteni, hogy milyen jelzőkkel illetik egymást a szembenálló pártok, politikai erők. Úgy látszik a magyar viszonyokra továbbra is jellemző az ultimátum, a sé- relmi, a „csakazértis” jellegű, kompromisszumképtelen poli­tizálás. Veres Péter találó szó­összetételei - lásd „jelszó-csúf­ság”, „bratyizó demokrácia” - sem vesztették még mindig el érvényüket. S mindez azért ve­szélyes igazán, mert az embere­ket egyre nagyobb számban tartja távol a politikától. A de­mokráciát pedig csak a tömeges állampolgári részvétel képes működtetni! Egyedül a népet nem lehet leváltani. — Ón következetesen ve­szélyhelyzetet emleget, mások, máshol azonban válságról is beszélnek? Igazuk van netán? ■— Megismétlem: a magyar politikai élet, a demokratikus viszonyok a fent említett okok következtében „csupán” ve­szélyben vannak, de nincsenek válságban. A válság ugyanis nem egyszerűen nehéz helyzet, nem konfliktus - ilyen minde­nütt van a prosperáló országok­ban is -, hanem egy olyan szi­tuáció, amelyben rendre rossz válaszok születnek, amelyben elmulasztódik a megoldás esé­lye. Ilyen értelemben három te­rületen valóban nem jogtalan a krízist emlegetni. Igenis van válság a gazdaságban, amelyet ugyan nem a jelenlegi kormány okozott, de megoldani, sőt még kezelni sem tudta, s ily módon konzerválta, helyenként növelte a bajt. Ugyancsak súlyos vál­sággal küzd véleményem sze­rint az oktatási rendszer s az ér­tékrend, az erkölcs szférája. Az ugyanis kevés a kormánytól, hogy elismeri az oktatás straté­giai jelentőségét, ugyanakkor alig tesz valamit az érdekében. Ha csak azt nem, hogy számos kérdésben a korábbi időszakhoz képest is csorbítja a pedagógu­sok szabadságát, s ráadásul a nemzeti tanterv betartatására dekoncentrált szervezeteket hoz létre, amelyek értelemszerűen jelentős többletkiadással, bü­rokratizmussal járnak. — Kihasználva az alkalmat, hogy az Ón személyében egy­szersmind a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező Társadalmi Szemle „soros" főszerkesztőjét is tisztelni, megkérdezem: hol helyezkedik el ez a lap a mai meglehetősen gazdag folyói­ratstruktúrában ? — Először is azt emelem ki, hogy - bár szocialista orientá­ciójú elméleti lapról van szó -, nem kötődik egy párthoz sem. Alapítványi tulajdonban van, hatezer példányban jelenik meg, s ez a mértékadó társada­lompolitikai lapok közül az egyik legmagasabb példány­szám. Szerkesztési elveink az európai baloldali értékeken ala­pulnak, de nem rekesztünk ki más irányzatot sem a magyar szellemi életből. Egyetlen mér­cénk van: a minőség. Temati­kánkban komplexitásra törek­szünk, s igyekszünk az elmúlt negyven esztendő ismeretlen dokumentumait közreadni. Megemlítem, hogy most kaptuk meg a belügyminisztérium en­gedélyét egy 1949-ből való jegyzőkönyv közlésére, amely Farkas Mihály és Kádár János látogatását rögzítette Rajk László cellájában. Ez alaposan átrajzolja majd Kádár eddig is­mert szerepét a Rajk perben. Tudjuk, hogy a hiteles anyagok közzétételével együttjárhat a személyes érdekek sérelme, de mindennél fontosabbnak tartjuk az igazság felderítését. — Köszönöm a válaszait. Csongrády Béla Egyetlen szavamat se hidd el! Marlene Dietrich 90 éves (FEB) Hitték volna, hogy a legszebb lábú nő, az igéző Kék Angyal, századunk nagyasszo­nya december 27-én tölti be a 90. életévét? Az erotikus kisugárzás épp­úgy jellemző volt játékéra, mint a katonás fegyelmezettség, ugyanakkor nem hiányzott a humor sem. Amikor mosoly­gott, szája szögletében ott buj­kált a szöveg mögötti üzenet: „Ne hidd el egyetlen szavamat sem!” Amit Marlene Dietrich csi­nált, nem volt más, mint egy jelmezbál - ő tudta ezt és meg is mutatta, hogy tudja. A világ összes újságírója a titkot ke­reste, ami körüllengte. Pedig nem rejtélyekkel izgatta fel a közönséget, hanem azzal a szu­verenitással és hanyag büszke­séggel, ami minden rejtélyt megold. Színésznőként éppen ellentéte volt annak a naív tí­pusnak. ami szerepeiben elő­bukkant. Ezt az imázst húzták rá, pedig valójában katona volt. Fegyelmezett és engedelmes. Filmsztár volt a legjobb érte­lemben, emellett azonban meg tudott maradni olyan realistának és földhözragadtnak, mint egy szakácsnő. A magánéletben nagy sikereket ért el főzési tu­dományával. Ismerte az emberi gyengeséget, a nyomorúságot, és elfogadta azokat. A második világháborúban magától értető­dőnk tartotta, hogy jelentkezzék a frontra. Ő volt az egyetlen német, akit az óceán minden partján elismertek és szerettek. Bármilyen szerepet is ját­szott, frakkban, vagy cilinder­ben például, mindig nő maradt. A nők felszabadítási mozgalmát nevetségesnek találta. Épp ezért, amikor bűnözőt, vagy prostituáltat alakított, akkor sem alázta meg nemét, de mikor a vamp szerepét osztották rá, ir­galom/ nélkül szorította a. sa- rokbazférfipartnerét. • A,század legnagyobb filmdí­vája, de nem szeretné, ha most mindenki őt ünnepelné. Laká­sát,"’ sőt ágyát sem hagyja el évek óta, barátokat nem fogad és előre kijelentette, hogy inter­jút sem fog adni. December 27-én egyedül fo­gyasztja el vacsoráját, mindösz- sze szobalánya, Angela lesz veié, hogy felszolgálja az elma­radhatatlan Earl Grey teát. 25 éve bérli azt a párizsi, Szajna-közeli háromszobás la­kást, ahová évekkel ezelőtt visszavonult. Frizurája ma is rendben^ körmei vörösre lak­kozva. Agya papírokkal, köny­vekkel, írógéppel, aktákkal van körülvéve. Amikor nem ír leve­let, telefonál, havi számlája el­éri az 5 ezer frankot. Az ablakot állandóan nyitva tartja, még té­len is, a szobából Pavarotti és Callas hangja hallatszik ki. Teste már fáradt, szelleme azonban friss. Egyik régi ba­rátja, egykori menedzsere, Alain Bosquet így mesél erről: „Európa jövőjéről, politikáról, Istenről, filmekről, Németor­szágról, gyógyszerekről, ételre­ceptekről beszélgetünk, arról, hogy milyen bolond a világ. Mindenről lehet vele diskurálni, az élet értelméről éppúgy, mint a triviális dolgokról.” Szomjasan issza a híreket, a tévé állandóan be van kap­csolva, érdeklik a politikai ese­mények. Amilyen a repülőtér... (AN)... olyan az ország. A repülőtér a nagy ország mo­dellje. Megtalálhtó itt min­denki: a jóltáplált üzletemberek és koldusok, a keméiyykötésű északi munkás'ok^és.a szomorú szemű újoncok. — Uraim — hangzik fel a hangszóróból - vásárolják a Szvobodnoje szlovo című szov­jetellenes újságot! A repülőtér épülete előtt, a metsző szélben anyókák árulják egy rubelért a teát, háromért a szendvicset. Megelőzve a kín­keservesen születő piacot, máris megnyitották nemezcsizmás gyorsbüféjüket. Mellettük egy fiatalember háromezerért ana­nászt kínál. Szendvics, kőmo­sott farmer és ananász - ilyen ma a szovjet piacgazdaság. Az Aeroflot már rég elveszí­tette mindazt, amire a múltban oly büszke volt: a pontosságot, a gyorsaságot, a jó ellátást. Hiteles tudósítás a cár elleni merényletről „Nyikolaj Romanov szó nél­kül karjára vette a fiát és csa­ládja kiséretébcn megindult a lépcsőn le.felé. Belépett a szo­bába, melyet már korábban el­készítettünk. A kisfiút a karos­székre helyezte, ő meg állva maradt a szoba közepén. A töb­biek mellette helyezkedtek el jobb és baloldalt, az ajtó felé fordulva. A tartományi vezetők az ajtónál álltak. Köztük volt Mihail Medvegyev is, aki lehe­tőséget kapott, hogy elsőként lőjjön II. Miklósra. Feladatát si­kerrel teljesítette, alighogy el­dördült a lövés, a cár a földre zuhant, de már nem volt benne élet. Ezután az ajtónál álló elv­társak, a félig nyitott ajtón a többieket kezdték lőni, köztük én is.” 1918 július 18-ának éjszaká­járól ez az első hiteles tudósítás, napló, melyet a hóhérok egyike vetett papírra. A dokumentumot a Komszomolszkaja Pravda kö­zölte, hozzátéve, hogy a két csekista, Alekszandr és Mihail Kabanov beszámolója véletle­nül került elő a kaukázusi Pja- tyigorszk múzeumának irattá­rából. Valakinek eszébe jutott, hogy a város eme két veteránja a múzeumra hagyta „emlékira­tait”. Múltjukról egyébként csak annyit tudtak, hogy a sztal- lini kollektivizálást segítették a 30-as években, így kerültek a Kaukázusba. Nos, a naplóból kiderül, hogy a cárral még azt sem közölték: eljött az utolsó órája. .. ” A csa­lád este I 1 óra körül szokott le­feküdni. de azon a napon még kettőkor sem aludtak. Jarovsz- kij elvtárs ment oda hozzájuk és azt mondta: — A városban nyugtalansáág tapasztalható, ezért biztonsági okokból javas­lom, hogy menjenek az alsó szintre.” Az ajtó közelében egy öreg Fordot működtettek, szakadt kipufogójával el kellett nyomni a lövések zaját. Minden esetle­ges tanúval végezni kellett volna. „A motor fülsiketítő zajjal működött és én mégis tisztán hallhattam a lövéseket és azt, hogy a kutyák őrült ugatásba kezdtek.” Az öreg bolsevik megijedt és azonnal az elvtársa­ihoz rohant, hogy előbb a ku­tyákkal végezzenek. „A fiúk ki­jöttek, megfogtunk három ku­tyát és felakasztottuk őket. Amelyik nem ugatott, a negye­diket - Jack volt a neve - úgy döntöttünk, hogy életben hagy­juk”. Kabanov közli az utókor­ral, hogy a halottak elszállításá­ban nem vett részt. „Szobám ab­lakából láttam, hogy az elvtár­sak saroglyán vitték a testeket és egy fehér ponyvával letakart kocsira rakták. Összesen 11 embert és 3 kutyát. A Komszomolszkaja Pravda szerint Kabanovék élete kalan­dos volt és egyáltalán nem volt könnyű. A Romanov-család ki­végzéséért nem kaptak kitünte­tést. Összességében ennek elle­nére boldogok voltak... Menekült” elefánt A jugoszláv iái harcokban a/, eszéki állatkertet is több bombatulá- lat érte. Az ottani és a veszprémi állat kert szakemberei összefogá­sának köszönhetően több Eszéken gondozott példányt ideiglene­sen átszállítottak a veszprémi ZOO-ba. így kapott menedéket Veszprémben a Zsuzsi névre hallgató, 3,5 tonnás nőstény indiai elefánt, amely október 22-én érkezett meg a megyeszékhelyre. A háborús veszély elmúltával visszaszállítják majd az eszéki „lak­helyére”. MTI Fotó: Korbélv Barnabás Ötlet a megyéknek (FEB)Együttműködési meg­állapodást kötött a Budapesti Rendőrfőkapitányság és az Ál­lami Biztosító Rt. a főváros közrendjének, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságának javítása érdekében. Ennek alap­ján a kármegelőzés területén kölcsönösen tájékoztatják egy­mást a bűnmegelőzési elképze­lésekről, törekedve tevékenysé­gük összehangolására. Egyezte­tik a bűn- és kármegelőzési propagandaanyagok készítését és terjesztését. A BRFK az élet- és vagyon­védelem, illetve a közlekedés biztonságát elősegítő technikai eszközök beszerzésénél és al­kalmazásánál felhasználja az Állami Biztosító tapasztalatait és szakismereteit. Az ÁB eseti megállapodások szerint anyagi­lag támogatja a BRFK beszer­zéseit. Az információcsere érdeké­ben tájékoztatják egymást a lo­pások, betörések, rablások, gép­járművekkel kapcsolatos va­gyonelleni bűncselekmények és a közúti balesetek alakulásáról. Töprengések Karácsony Mozartja Emberségünk tükre zenei környezetünk. Megtudom mi­lyen zenét hallgatsz, megmon­dom milyen ember vagy. Ilyesféle aranymondásokkal például egy zenei ismeretter­jesztő előadást lehetne szegé­lyezni - és ez most nem célom -, noha a zenei környezet és a hangulat közötti összefüggést régóta megfigyeltem. Számos vendéglátó helyet ismerek kis hazánkban, és örök hiányérzetem az egyre szűkülő és dráguló kínálat mel­lett az a sivárság, ahogy ezek a vendégváró üzletek fogadják a betérőket. Számtalanszor el­gondoltam, ha én lennék egy ilyen kávéház (hol van az már!) tulajdonosa, a kedves vendégtől a hangulatához illő zenét is rendeltetnék. Finoman élvezhetőén, a másik szavát is hallhatóan szolgálnám föl ezt a kívánságát is. Amíg volt ven­dég és barátfogadó otthonom, sokszor kipróbáltam a zene­kínálást, és mindig bejött. A baráti együttlétet színezte a jó dzsessz, a hangulatoskamara­zene, az örökké klasszikus Be­atles dalok füzére, Bach időt­len muzsikája, kinek-kinek kedve szerint. Azután itt van­nak hagyományos ünnepeink. A családok úgy, ahogy össze­jönnek az ünnepek szertartását - kivált karácsonykor - meg­tartva. E szokásokban és lehe­tőségekben gazdag ünnep még zenei háttérben sem szerény­kedik. A kirakatok mögött zeng-aláfest a katolikus népé­nekek lemezen és kazettán áradó sora, kedvcsinálóan a vásárláshoz. Mióla a főtereken is hetek óta a „Mennyből az angyalt. . ." hallom, kicsit óvatosabb vagyok a szentestei programot, együttlétet illetően. Mintha kufárok gyülekezné­nek ama- bizonyos lélek-temp- lomba, melynek bensőségét pedig érdemes óvnunk és ápolnunk. Hogy is vagyunk tehát az ünneppel és az „ő” ze- I néjével? A karácsony szép lelki üze- 1 netének kifejezője ebben az 1 évben is Mozart muzsikája | lesz, melyet szívből ajánlok I minden kedves olvasó szentes- I tei beszélgetésének hátteréhez. I Az a természetesség, az érzel- I mek megformálásának tökéle- I tessége, a szeretet páratlanul I szép ragyogása, ami Mozart I minden hangjában érezhető, I fontos számunkra. Szép, ámde ■ kölcsönzött gondolat, hogy ezt | a zenét maga a Teremtő adta I újfent ajándékba nekünk, né- | mileg humánusabban, mint 1 egyszülött fiát, aki borzasztó r halálával megváltotta vala- | mennyiünket. Végig gondolva I az időtlen szándék párhuza- mát, gyönyörű az a kapcsolat, | ami Jézus születésének hangú- g lata és Mozart zenei világa kö- | zött van. Fogadjuk el ezt a két aján- í dékot, éljük át újra ezt a két | üzenetet, talán elviselhetőbb g lesz minden, amit úgy is el kell § viselnünk. Ámde emberségünk | lényege, hogy tesszük mind- $ ezt. Németh János István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom