Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám

1991. november 6., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Rétság és környéke Felújítják a magtárat • Nézsa. Legutóbbi ülésén úgy határozott az önkormányzat képviselő-testülete, hogy a köz­ség központjában álló, műem­lék jellegű magtár épületét fel­újítják. A mintegy hatszáz négyzetméteres építmény tető- szerkezetének kicserélésével a napokban kezdődnek a munká­latok, melyek várhatóan 1,2 millió forintot tesznek ki. A ter­vek szerint jövőre kerül sor a teljes külső felújításra. Az ön- kormányzat mindenképpen munkahelyet kíván létesíteni a szép épületben. Szervezik a vízmű társulást • Ősagárd. Megkezdődött a falu vízellátását is megoldó vízmű társulás szervezése. A szervezőbizottság tagjai ezek­ben a napokban felkeresik a la­kosságot a belépés ügyében. / Áthelyezték az emlékművet • Felsöpetény. Régi helyéről az orvosi rendelő előtti térre át­helyezték az első világháború helyi áldozatainak emlékművét. December második felében ün­nepélyes avatás keretében felhe­lyezik rá a második világháború falusi áldozatainak emléktáblá­ját. Ez bizony nem UFO! Dolgozik a „szivar” Érdekes jelenséget figyelhet­nek meg a napokban Nézsa, Le- génd, Alsópetény és Romhány térségének lakói. Közel százmé­teres magasságban egy harci he­likopter cirkál a légtérben, egy tízméter hosszúságú szivar alakú tárgyat vontatva. De ezút­tal ne gondoljon senki a nógrádi tájakon honos UFO-kra. Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet munkatársaitól megtud­tuk, hogy az említett „szivar" az Osztrák Szövetségi Földtani Hivatal elektromágneses mérő­szondája, melyet a mérések idő­tartamára bocsátottak a hazai földtani kutatás rendelkezésére. A helikopter fedélzetét ma­gyar geofizikusok és osztrák technikusok uralják. Ők kezelik a nagyteljesítményű számítógé­pet, mely a mérési adatok rögzí­tését végzi. Ide futnak be a föl­dkörüli pályán keringő műhol­dak által kibocsájtott rádiójelek, melyek segítségével egy ameri­kai gyártmányú vevőberende­zés a mérési pontok helyének ötméteres pontosságú meghatá­rozását teszi lehetővé. A geofizikai műszeregyüttes a felszínen illetve a talajtakaró alatt elhelyezkedő kőzetek többféle fizikai tulajdonságát méri. A mérési anyag elsődle­ges feldolgozásra a bécsi mű­szaki egyetem nagyszámítógé­pére kerül, ahol az adatok alap­ján szelvényeket és színes tér­képeket szerkesztenek. A to­vábbi feldolgozást és a földtani értelmezést az Eötvös Lóránd Geofizikai Inézet légigeofizikai kutatócsoportja végzi. A nemzetközi mérőbrigád a Dunántúli Középhegységben az elmúlt években számos vizsgá­laton vett részt. Ezek célja re­ménybeli bauxittároló szerkeze­tek felkutatása volt. Nézsa hatá­rában valaha szintén bauxitbá­nya működött. Az esetleges újabb lelőhely felfedezésén túlmenően a nóg­rádi méréssorozat eredményei nyersanyag- és vízkutatás il­letve környezetvédelmi célú vizsgálatokhoz szükséges föl­dtani térképek készítéséhez is hasznosíthatók lesznek éveken keresztül. A kutatási módszer igen ha­tékony, a környezetet egyálta­lán nem károsítja és nagyon rö­vid idő alatt kivitelezhető. Ha­gyományos, „földi” geofizikai vizsgálatok csak hosszú évek múlva hoznának hasonló ered­ményeket. Ebben a kaotikus, kiismerhe­tetlen világban annyi kellemet-^ len meglepetés, csalódás, sére­lem éri az embert, hogy lassan már középkori lovagpáncélként viseltetünk minden várható külső hatással szemben. Már a sisakrostélyt is leengedjük, csu­pán tekintetünkkel pásztázzuk arasznyi nyíláson a ránk lesel­kedő veszélyt, s ha megtörténik az újabb kellemetlen meglepe* tés, csalódás, stb.(lásd mint fenn), páncélkeménységünk biztos rejtekébe húzódva szem­rebbenés nélkül megyünk to­vább, már nem is érezzük a kezdetben annyira fájdalmas ütéseket. Ebben a kaotikus, kiismerhe­tetlen világban egyre kevesebb kellemes meglepetés ér ben­nünket. Ritkán hullik le lovag­páncélunk. Ezért is oly' édesek az örömteli csalódások. Mert azért vannak ilyenek is. Mint mostanság Rétságon. a művelő­dési központban. Nem, nem a programokról van szó, mégcsak nem is a népművelők munkájá­ról, és mégis mindkettőről. Tavalyelőtt a karácsonyi vá­sárokat vezették be a kultúra vá­rosi központjában, ahol ekkor népművészek alkotásaiból lehe­tett ajándékokat vásárolni. In­nen az ötlet. Hetekkel ezelőtt a világhírű Lee Cooper farmercég széles választékából, most pe­dig a N.Y. Air edzőcipők közül választhatnak az érdeklődők. Az üzleti áraknál jóval olcsób­ban! Egy hét múlva a Pulii fona­lak szerelmesei vásárolhatnak itt. Ebben a kaotikus, kiismerhe­tetlen világban egyre kevesebb kellemes meglepetés ér ben­nünket. A rétsági művelődési ház tevékenysége örömteli kivé­tel. Lovagpáncélunk másodper­cek alatt semmivé foszlik. (szilágyi) Akik saját bőrükön érzik az emberek pénztelenségét Hosszúék hosszú időre vállalkoztak lasztották. Miért ezt, s nem „az éppen futó slágerek”, a butik, a lángossütés, az italkimérés va­lamelyikét? Érdekes, de a mai napig nem tudják igazán meg­magyarázni. Talán azért, mert úgy gondolták, amíg világ a vi­lág, mindig lesznek építkező emberek. Férj, feleség és édesanya vá­gott neki a vállalkozók útjának. Újrakezdési kölcsönből terem­tették meg az alapokat. Kiirtot­ták a gazt a falu határában fejevő telkükről, irodát, raktárt építet­tek rá. Nem kis munka volt. De végre beindult a telep, s ez min­dennél fontosabb volt. Hosszúné asszony szelíd mo­sollyal az arcán meséli, hogy itt bizony nem napi nyolc órát, ha­nem dupláját, néha ennél is töb­bet kell dolgozni. Ezt koránt­sem panaszképpen mondja, el­végre nem hátrál meg a munka elől. Gyakran ő rakodja meg áruval az autókat, ő pakolja le férjével a téglát vagy cementet. Egyébiránt pedig egyáltalán Helyi adók januártól Rétság. Az önkormányzat képviselőtestülete legutóbbi ülésén megalkotta a helyi adók rendeletét, amély 1992. január elsejétől lép érvénybe a város­ban. Ennek megfelelően magán- személyek kommunális adót fi­zetnek, melynek mértéke évi ezer forint. Az iparűzési adó a nettó árbevétel kétezreléke. A nem lakás céljára szolgáló épü­letekre, használati céljuk sze­rint, különböző nagyságú adó­kat kell fizetni. A Rákóczi úti vállalkozók négyzetméterenként százforin­tot, míg az üzletként, irodaként vagy műhelyként használt épü­letekre negyven, a garázs és egyéb építményekre húsz forin­tot kell adóként befizetni. Önkéntes lánglovagok Csend honol Diósjenő hatá­rában, a méteres tábla hirdette magánvállalkozásban működte­tett Tüzép-telep környékén. A kapu tárva-nyitva, azonban se­hol egy teherautó, rakodó em­berek vagy urambocsá' egy daru. Az egyszerű, de ízléses kis házikóban fiatalasszony ül az asztalnál. Megtudjuk, ő ama bi­zonyos Hosszú Józsefné, kinek neve a cégtáblán olvasható. A telepről többet tudna mesélni a férje, de most éppen úton van. Ettől függetlenül a hölgy is készséggel áll rendelkezé­sünkre. A Hosszú család 1989-ben sorsfordulóhoz érkezett. Ekkor határozott úgy a családi tanács, hogy vállalkozásba kezdenek. Már csak azt kellett eldönteni, melyiket a sok közül? Az építő- és tüzelőanyag kereskedést vá­Csövek a csöveken — nem építkeznek az emberek nem fenékig tejfel a vállalkozók élete. Legalábbis Hosszúéké nem. Hiába dolgoznak minimá­lis árréssel, hiába árulnak jó minőségű termékeket, hiába van minden, ami kell az építke­zéshez — nem nagyon megy az üzlet. Különösebben mégcsak nem is csodálkoznak ezen. El­végre egyre nehezebben élnek meg az emberek. így aztán ma már nagyon kevesen vágnak bele a lakásépítésbe. Úgy fo­galmaz Hosszúné, hogy a köz­hely náluk fedi a valóságot: va­lóban saját bőrükön érzékelik a pénztelenséget. Arról persze szó sincs, hogy feladnák vállalkozásukat. Igaz, hogy egyre nagyobbak a kama­tok, amiket fizetnek, kilátásta­lanul nehéz újabb hitelekhez jutni (ez különösen bántja őket), de tovább próbálkoznak. Ta­vasszal betonoszlopok és bélés­testek gyártásába kezdenek. Ta­lán nagyobb kereslet lesz, mint a többi tüzépes árura. (szi-no) Négy község — Szendehely, Ősagárd, Felsöpetény, Nőtincs — alapítja meg önkéntes tűzoltóegységeit. Fotónkon a nőtincsi Szent Flórián szobor látható. Mily erők repesztik szét a falat? Akik már megették kenye­rük javát, felnevelték gyer­mekeiket, becsülettel ledol­goztak négy évtizedet, nem sok mindenre vágynak. Egy kis nyugalomra és békességre, no, meg az otthon melegére. Zagyvái János is effélét sze­retne, s, hogy nem élhet emí- gyen, annak nem mindennapi oka van. Nem is szükséges belépni a Romhány, Kossuth utca 52. szám alatti családi ház kapuján, messziről szembeötlik a téma: több helyen is repedések szab­dalják az épület homlokzatát. Beljebb kerülve siralmas lát­vány fogadja az embert. Egy gyermekkéz elférne azokban a törésvonalakban, melyek való­sággal szétválasztják a ház fa­lát. Közelebbről szemügyre véve a meglepő látványt, olyas­féle érzése van az emberfiának, csoda, hogy még egyáltalán áll ez a ház. A tulajdonost nem kell fag­gatni, szinte ömlik belőle a szó. Történeti sorrendbe meséli el az eseményeket. Mintegy öt esztendővel ez­előtt elkészült az utcában a be­tonút, majd a járda. És a gondok gyökere alighanem itt van, de ne szaladjunk a dolgok elébe. Szóval, örült mindenki az út­nak, fejlődik a falu, nem kell sárban mászkálni, minden szép és jó — lett volna. Legalábbis Zagyvaléknak. Ugyanis néhány év múlva több helyen megre­pedt a házuk fala. Évről évre jobban és jobban szétnyíltak a falak. Ma már két-háromcentis nyílások éktelenkednek elbor- zasztó látványként a házon, a gazda elkeseredésében valami­féle szigetelővel takarta el a lu- kakat. Dehát, ez sem segített. Nem tehetett mást a szenvedő tulaj, a repedéseken besüvítő szél és beosonó hideg elől ki­költöztette több mint nyolcvan esztendőt megélt édesanyját. A konyhában van hely szegény­nek. Köves ez a helyiség, mind­össze egy sparhelt fűt, éjszaka már nagyon fázik a mama. Gyakran sírdogál, s kérdezgeti, vajon mikor költözhet vissza régi szobájába? Nem tud választ adni az elke­seredett házigazda. Inkább há­rom méteres acélrudat kaparint markába, s már mutatja is a szomorú valóságot: a ház előtt három-négy helyen leszúrja az alkalmi mérőszerszámot, mely akadálytalanul „eltűnik” a föl­dben. Vagyis jókora üregek vannak itt. Mondhatni tökéletes búvóhelyek a víznek. Ezt is iga­zolja a gazda: vödörnyi vizet önt a járda melletti vízlevezető árokba, melyben másodpercek múlva bugyborékok törnek a felszínre. Vagyis lefelé mene­kül a víz. Valószínűleg, a ház előtti (alatti) üregekbe. Ebből a szobából kellett kiköltöztetni a nagymamát Zagyvái János már mindent megpróbált e tarthatatlan álla­pot megszűntetésére. Szólt a polgármesternek, aki hivatalos szakértőt küldött a helyszínre. Az önkormányzat továbbá érte­Zagyvai János méricskél sítette az útépítési munkálatokat elvégző Salgótarjáni Közúti Igazgatóságot is házrepedésről. A vállalat igazgatója válaszában leszögezte, hogy ami cége munkája, azt maradéktalanul elvégezték, nem ők a hibásak a kialakult helyzetért. A hatvani illetőségű szakértő napokban megérkezett véleménye szerint „sürgető az épület előtti folyóka javítása és biztosítani kell az árok egyenletes esését”. Zagyvái János nem érti a szakértő azon véleményét, mi­szerint „építési hibák (alapozási mélység, vályogfal)” is közre­játszanak a ház jelenlegi állapo­tában. Elvégre az a ház, amely­hez 1964-ben toldotta hozzá az ominózus kisszobát. mintegy százötven éves, még dédna- gyapja építette. S ennyi időn ke­resztül nem repedtek meg a fa­lai. Csak az útépítés után. Zagyvái János tovább keresi igazát. Addig megy, míg meg nem oldódik gondja. Mégsem dőlhet le a ház a feje fölül! /szilágyi/ Lovagpáncél és öröm

Next

/
Oldalképek
Tartalom