Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. november 1., péntek BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE 5 Kétszázmilliós álom Tornyos Péter és Bartos Lehel ellenőrzi a hakapcsolt állomásokat „Amikor Budapesttel akar­tam beszélni elő kellett jegyez­tetnem a kért számot, és nem volt ritka, hogy négy óra eltel­tével jött létre a kapcsolat. Most pedig csak fogom a telefon- kagylót, és az országban bárkit tárcsázhatok.” — mondta Mo­hai Györgyi, a balassagyarmati művelődési ház telefonközpon­tosa. O volt az egyike azoknak, akiket felhívtam, és a crossbar rendszerbe való bekapcsolódás első tapasztalatairól faggattam. Az itt lakók nagy örömére most már az Ipoly-menti város­ból is lehet közvetlenül hívni az ország bármely előfizetőjét. Pásztor Sándortól, a városi tele­fonközpont vezetőjétől megtud­tuk: 200 millió forintos beruhá­zással jött létre a gyarmati 3000 állomásos, valamint a drégely- palánki 400 állomásos központ, de jelenleg ennek csak a felét használják ki az előfizetők. így lehetőség van új vonalak kiala­kítására is. De mert minden kezdet ne­héz, itt is adódnak problémák. Az Ipoly Cipőgyár telefonköz­pontosa panaszolta, hogy időn­ként még bizony gondot jelent, ha vidéket hívnak és a telefon­számokkal is adódnak nehézsé­gek. „De ezek az átállás velejá­rói” — összegzi a véleményét Kiss Gizella —. „így is nagyon örülünk, mert lényegesen köny- nyebben tudunk telefonálni, mint eddig bármikor.” (fenyvesi) Lassan a levegőt is megadóztatják? — Ezt az évet is sikerül1 át­vészelünk: nem lesz sem jobb, sem rosszabb, mint az előző volt. A világpiacon csökkent a termékünk iránti kereslet, ezzel szemben nőttek a minőségi kö­vetelmények a tovább feldolgo­zott gyármányainkkal szemben. Tavaly a gyár éves termelési ér­tékének nagyobb részét mi állí­tottuk elő, az idén viszont a má­sik üzemrész termékeiből kért többet a piac — kezdte beszél­getésünket Császár Ferenc, a Magyar Kábel Művek balassa­gyarmati gyára szabadvezeték gyártó üzemének vezetője, majd így folytatta: — Bár minden jelentős üzle­tet megragadtunk, a kapacitá­sunkat mégsem tudtuk teljes egészében lekötni. Mivel a társ­üzemben megnőttek az igények, ezért tőlünk harmincán átmen­tek. Olyan munkásokról és ter­melésirányítókról van szó, akik ismerik a különböző munkamű­veleteket, bármikor és bárhol hadra foghatóak. Ilyen rugal­masság nélkül nem biztos, hogy nyereségesen zárhatnánk az évet. Pár percei később az üzem­ben folytattuk az eszmecserét. — Jól érzem itt magam, fo­lyamatosan dolgozhatunk. A családi pótlékkal együtt leg­utóbb 20-22 ezer forintot vittem haza. Első hallásra ez jó pénz­nek tűnik, valójában azonban akkor derül ki, mennyit is ér, miután befizettem az OTP rész­letemet, a vállalati tartozásomat és a a rezsiköltségeket. Szeren­csémre az idei telet még vi­szonylag olcsón megúszom, mert tavaly 28 ezer forintért megvettem a fűtéshez a szenet. Jövőre ugyanezért leglább 50-60 ezer forintot kell majd ki­fizetnem — ragadta ki napi éle­tének legfontosabb momentu­mait Kállai Gyula gépmunkás. — Nehezen, de ki tudok jönni a havi keresetből — kap­csolódott a beszélgetésbe Gu­lyás László sodrógépmunkás. — A keresetem a környező üze­mekhez képest nem rossz. Kul­turális programokra mégsem futja. Három éve nem voltam moziban. A gyereknek viszont mindig megveszem, ami szük­séges. Félelemérzet? - ismételte meg a kérdést, majd megadta rá a választ: — Az nincs bennem. Ha netán elveszteném a munka­helyem, akkor csupán az jelen­tene gondot, hogy másutt kel­lene próbálkoznom. Értek a la­katossághoz és a hegesztéshez. — A pénzre én sem panasz- kodhatom — mondta Vereczki László gépkezelő. — Ám mire a borítékba kerülnek a forintok, addigra annak ugyancsak meg­csappan a számuk. A múlt hó­napban bruttóban 32 ezer forin­tot számoltak el, amiből 21 ez­ret kaptam kézhez. Ebből tar­tom el a két kislányunkat. A távfűtési díjat a csillagokig emelték. Már csak az hiányzik, hogy a levegőt is megadóztas­sák. — Már a jövő évi termelés előkészítésével foglalkozunk - kért ismét szót az üzemvezető. — Jelentős tételben szállítunk majd szabadvezetéket Lengyel- országba. Remélem, az USA-val és Németországgal si­keresek lesznek azok a tárgya­lások, amelyek a jövő évi kapa­citásunk felét lekötik. Venesz Károly Amihez nem kell kommentár A balassagyarmati hőszolgál­tató működésének tapasztalatai alapján, a múlt év végén java­soltuk az önkormányzatnak az olaj-gáz kazánra való áttérést.” — Többek között ezt mondta Csőke Béla, a Nógrádhő igazga­tója azokra a vádakra, mely sze­rint a cég nem tesz semmit a fo­gyasztók érdekében. „Ez év márciusában az átállás terve el­készült. A szükséges testületi határozat meghozatalának az „volt a feltétele, hogy az érintett lakók 70 százaléka beleegyez- zen\az átalakításba. Az önkor­mányzat lakásonkénti hozzájá­rulásként akkor 39-41 ezer fo­rintot kért, így a fogyasztók el­vetették a tervet. Most 16-20 ezer forintban határozták meg a hozzájárulást.” Vajon kik kavarnak? "Nem fedi a valóságot az az állítás, miszerint az áfész csak beszedi a bérleti díjat és nem törődik az egységgel." A megál­lapítást Mikus Andrásnak, a Galgamenti Általános Fogyasz­tási és Értékesítési Szövetkezet elnökének a leveléből idéztük, aki azzal a rövidke írásunkkal kapcsolatban fejtette ki a véle­ményét, mely Herencsény áru­ellátását kritizálta. Helybeliek véleményét közöltük: kocsmá­ból három is van, ám az egyet­len vegyesboltban gyakran nem kaphatók napi cikkek. — A Herencsényben lévő vegyesboltunk árukészlete átla­gosan 1,2 millió forint, amely megítélésem szerint elegendő a kis településen élők igényeinek kielégítéséhez1— mondta Mikus András, miután felkerestük a magyarnándori központban. — Az üzlet szeptemberi forgalma viszont így sem érte el a 800 ezer forintot. Rendszeresen el­lenőrizni szoktuk az egységet, melynek áruellátását általában jónak találjuk. Tapasztalatunk szerint nem az árubeszerzés, ennél fogva az áruellátás a leg­nagyobb probléma, hanem a fi­zetőképes kereslet hiánya. Vendéglátónk megismételte a levelében is írtakat: "Informá­cióink szerint néhány héttel ez­előtt ugyanezen egységet az önök szerkesztőségébe küldött névtelen levélben már elmarasz­talták. Munkatársuk a boltot felkereste, hogy meggyőződjön a leírtak valódiságáról, ám a ta­pasztaltak jó benyomást tettek rá, így az elmarasztaló újság­cikk nem jelent meg." Az elnök végezetül bizalma­san "megsúgta": valakik kavar­nak Herencsényben. Érdekek ütközéséről van szó: ha akár­csak eggyel is sikerül csökken­teni a kocsmák számát, akkor a maradó kettő tulajdonosa na­gyobb bevételre tehet szert. Ezek után felkerestük a cser- hátsurányi vegyesboltot, ahol még nyugati márkájú árucikke­ket is kapni. A főnök Tóth Gazdag a választék a cserhátsurányi boltban Fotó: R.T. László ennek ellenére fel kí­vánja mondani a bérleti szerző­dést, mert kevésnek tartja a havi forgalmat. Kicsi az árrés, kevés a nyereség, az üzletért pedig 35 ezer forintot kell kifizetni ha­vonta az áfésznak. A herencsényi vegyesboltban is mindent rendjén valónak ta­láltunk. Hétfő délután lévén, a szállítás napja, gazdag volt a vá­laszték húskészítményekből, tej is volt a hűtőben, a polcon lévő kenyerek viszont "gyűröttek­nek" tűntek. Táncsik Ferenc üz­letvezető közepesnek ítélte meg az áruellátást, s nem értette, mi­ért nevezték azt rossznak. Az egyik vásárló, Paulik Mi- hályné így panaszkodott: — Ha nem reggel megyek a boltba, délután már nem kapok sem kenyeret, sem tejet. Más véleményen volt özvegy Kovácsi József né: — Én mindent megkapok, amire szükségem van. Ezek után adott a kérdés: kik kavarják a kedélyeket Heren­csényben? /kolaj/ Eltűnhet a magyar középréteg Versényi György, akinek neve és munkássága elválaszt­hatatlan Balassagyarmattól, 1985-től nyugdíjas. Égész kie­melkedő pedagógusi pályafu­tása lényegében egyetlen isko­lához kötődik, a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnázi­umhoz. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fe­jezte be tanulmányait, az 1961-62-es tanévben a salgótar­jáni Madách Gimnázium igaz­gatója volt, s egy évig, az 1973-74-es tanévben állami ösztöndíjasként Párizsban tar­tózkodott. Ezt kivéve, tehát harminchárom évig a Balassi volt a munkahelye, 1950-től 1985-ig. Tizennyolc esztendőn át a gimnázium megbecsült igazgatója volt. — Van-e most kapcsolata a gimnáziummal? — Nemigen tartok semmi­féle kapcsolatot. Ha az ember befejezte a munkáját, akkor ne kujtorogjon vissza. Latin, gö­rög, francia szakos vagyok, magyart is tanítottam. Most unokáimmal foglalkozom, nyelveket tanítok, németet és franciát, s van két orosz szakos kolléganőm a Balassi gimnázi­umból, akiknek latint tanítok, mert latin szakosak akarnak lenni. Egyébként, én mindig is a latint szerettem a legjobban, de azt tanítottam a legkeveseb­bet. Egy héten összesen tíz-ti- zennégy idegennyelv-órát adok itthon, mindez eléggé elfoglal. — Mégis, az elmondottak el­lenére, nem takar egy kis zár­kózottságot is ez a magatartás? — Ez a mi generációnk, úgy látszik, kiment a divatból. Annyi változás történt itt, ame­lyekben már nem vettünk részt. Bár a Balassi gimnáziumban a legnagyobb változás az én igazgatóságom alatt történt, az iskola újjáépítése és bővítése. — Említette a változásokat. Hogyan ítéli meg ezeket? — Alapvetően pozitív a vál­tozás, de a helyzet abszolút mértékben kiforratlan. Vég­eredményben olyan változás­ban élünk, amire még nem volt példa a világtörténelemben, a szocializmusból a kapitaliz­musba való átmenet korában. Ez olyan világtörténeti jelen­ség, ami módfelett meghatá­rozza a mostani helyzetet is. — Hogy idehaza marad­junk, ma sokan azt hangoztat­ják, hogy az elmúlt negyven év­ben minden rossz volt, ami tör­tént. Vajon, így van-e ez? — Valószínűleg árnyaltab­ban kell majd fogalmazni, mint most. Hogy személyes példát mondjak, én nem ellenkeztem soha a felsőbbséggel, de soha nem csináltam azt, amit mond­tak. Azt hiszem, így sikerült a Balassit is olyan tantestületként megtartani, ami talán vezető szintet képviselt a megyében. — Miben látja most a leg­nagyobb veszélyt? — Egyrészt, rossz értelem­ben jobbra tolódhatunk. Más­részt, s ez nagyon lényeges, fennáll a magyar középréteg el­tűnésének veszélye. Kialakul egy nagyon szűk felső- és egy rettenetesen nagy alsó-, vagyis szegény réteg. — Ki tegyen ellene? — Nyilvánvaló, hogy ez gazdasági kérdés, sajnos, a pár­tok nem tudnak mit kezdeni vele. Hogy akamak-e, azt nem tudom. Szégyenletesek például azok a nyugdíjak, amiket a mi korosztályunk kap, és ez még nem is a legnagyobb baj. Az aktív középréteg került ve­szélybe. Remélem, nem véglegesen, hiszen a jövőről van szó. Lelopták az évszámot Az Új Nógrád október 25-i' számában fényképfelvétel je­lent meg Balassagyarmat újjáte- lepítésének 300. évfordulója al­kalmából elhelyezett emlékkő együttesről. A kép aláírása sze­rint, az emlékkövön semmilyen évszám, vagy más emlékeztető nem szerepel. A megjelent ké­pen ez így van /ha csak a magá­ban árválkodó 0-t nem számít­juk/. A valóság ezzel szémben a következő: 1. Az emlékkövön felállítása után elhelyeztük az 1690-es évszámot, amelyet "gondos" kezek már az első éj­szakán leloptak. 2. Október 22-re az évszámot sürgősen, még az avatás előtt pótoltuk /bármikor megtekinthető/. Dr.Németh György, Balassagyarmat polgármestere Balassagyarmat és környéke Nem szállítanak • Balassagyarmat. A Peno- mah helybeli gyára felszólította a 6,5 millió forinttal tartozó pásztói és az 5 millióval adós Börzsöny Áfész vezetőségét, hogy október 31-ig egyenlítsék ki a számlájukat. Ellenkező esetben november 1-től nem szállítják ki boltjaikba a meg­rendelt termékeket. A pásztói áfész jelezte, hogy e hét hétfőig az összeg egy részét átutalja a gyár egyszámlájára, ez azonban nem történt meg. A rétságiak még annyi fáradtságot sem vet­tek, hogy válaszoljanak a fi­gyelmeztetésre. Újabb kút • Cserháthaláp. A régi kút­nak kicsi volt már a vízhozama, ezért mélyfúrással újabb terüle­ten kerestek és találtak is vizet. A jövő évben kiépítik, majd rá­kapcsolják a vezetékrendszerre a második vízkivételi helyet, s így már elégséges lesz a vízellá­tás. A fúrólyuk lemélyítése 1.2 millió forintba került, s az ösz- szeg felét pályázaton nyerte el a település. Lesz pénz • Ipolyvece. A képviselő-tes­tület a legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő évi költ­ségvetés terhére kiépítik a Dej- tár és Ipolyvece közötti ivóvíz- vezetéket és megveszik az egészségügyi alapellátáshoz szükséges két korszerű műszert. Paprika csíp pírt arcukra A herencsényi üzemben nincs hideg, mégis piros Kiss Jó/.sefné, Horák Jánosné, Jusztin Istvánná, Paulik Mihályné és özvegy Ko­vács Józsefné arca. A csöves piros paprika levegőből is kiérezhető és tüsszentésre ingerlő ereje csíp pírt az orcájukra. Az asszonyok leszedik a csumáját a sokunk által kedvelt fűszernövénynek, mindahányat széthasítják, majd megszárítják. Hogy aztán vala­hol és valakik fölséges halászlevet ízesítsenek vele. Fotó: Rigó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom