Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30 / 281. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 30., szombat Elkészült a Nemzeti Alaptanterv legújabb változata Szabad választási lehetőséget kapnak a pedagógusok (FEB)Két évi bizottsági munka, vihart kavaró viták után elkészült a Nemzeti Alaptanterv harmadik, legutolsó (?) válto­zata. Dr. Báthory Zoltán, az Or­szágos Közoktatási Intézet érté­kelési központjának igazgatója nyújtotta be az utolsó szakvé­leményt azelőtt, hogy a tárca vezetői megvitatnák a doku­mentumot. — Mit tartalma: a mostani - sokak szerint véglegesnek mon­dott - elképzelés? — Az általunk benyújtott dokumentum egy úgynevezett szakértői változat, amely alapja lehet egy miniszteri döntésnek. A Nemzeti Alaptanterv az isko­láskorúak - az 5-6 évesek - ál­talános műveltségét hivatott biztosítani. Ehhez tíz művelt­ségi területet fogalmaztunk meg, ezekben próbáltuk össze­gezni az általunk minimálisan elérendőnek tartott általános műveltségi szintet. — Mit jelent ez a fogalom: műveltségi terület? A korábbi tantárgyakra gondoltak eza­latt? — Tíz integrált blokkot állí­tottunk fel, történelmet, anya­nyelvet, matematikát, termé­szetismeretet . . . Hadd emel­jem ki Az ember és a társada­lom című blokkot, amelyre na­gyon büszkék vagyunk. Van ebben minden, amit egy mai fia­talnak tudnia kell: csipetnyi tör­ténelem. antropológia, vallás, erkölcsismeret, alkotmánytan. szociológia. Ebben a korábbinál sokkal modernebb társadalom­mal, emberrel kapcsolatos tu­dásszintet próbáltunk összefog­lalni. Alapfokon! És sorolhat­nám tovább mind a tíz csopor­tot. — Hogyan tud majd e köve­telményeknek megfelelni a: is­kola?-— Az új alaptanterv elvárja, hogy ne tantárgy-centrikusan, hanem tudásorientáltat! foglal­kozzanak a gyerekekkel. Lehe­tővé teszi, hogy az egyik isko­lában hagyományos tan­tárgy-csoportok szerint tanítsa­nak ezután is, másutt kialakít­hassanak integrált tárgyakat, amelyek komplexen kezelik mondjuk az egészségvédelmet, a környezetvédelmet, a technika és környezetkultúra „tantárgy” keretében az ember és az őt kö­rülvevő világ sokoldalú kapcso­latával foglalkozhatnak. Beik­tattuk a műveltségi rendszerbe az informatikát, hogy minden gyerek megismerje a számítás- technika alapjait. Tantárgy lesz ezentúl a család, az életvitel problémája, amiben a családi mikroökonómia a főszereplő. De persze változatlanul megma­radtak a művészeti, kultúrális blokkok. Azt gondolom, mind­ebből kiderül: a most körvona­lazódó általános műveltségkö- vetclmény több lesz annál, mint amit eddig értettünk alatta. — Hogyan illeszkednek az új tantárgyak az iskolai munkába? — Sokféle értékrend, világ­nézet szerint lehet majd tan­könyveket írni, és ugyanilyen sokfélén tanítani az iskolában. A könyvekből, a módszerekből szabadon választhat a pedagó­gus. belátása szerint párosít­hatja a különböző ismereteket és hozhat létre új „tantárgya­kat”. — Nem teszünk még több terhet a gyerekekre? — A jövőben a tananyag felét fogjuk csak meghatározni, a másik felét az iskola teszi hozzá. Lesz olyan tárgy, amit csak egy-egy órában, néhány hétig, vagy csak. mondjuk, fél évig tartanak „napirenden”, mert ennyi is elég az elsajátítás­hoz. Somfai Péter Levéltári ritkaságok A Magyar Távirati Iroda olyan becses dokumentumgyűj­temény birtokába került, amelx eddig ismeretlen tényeket tár fel nemcsak a magyar hírügynök ség, hanem a század eleji égés/ magyar közélet történetéről. A dokumentumok dr. Radó Sá­muel külföldi hagyatékából ke­rültek elő. Dr. Radó 1898-tól 1918-ig az MTI első tulajdo­nos-főszerkesztője volt, s ő fej­lesztette nemzetközi jelentősé­gűvé az intézményt. A doku­mentumokat unokája, a Belgi­umban élő Héderváry Klára asszony - aki jelenleg az ENSZ tanácsadója - adta át Oltványi Ottónak, az MTI vezérigazgató­jának. Az Magyar Távirati Irodának ajándékozott dokumentumok dr. Radó Sámuel sok publicisz­tikai cikkét, a kor vezető politi­kusaival folytatott levelezését tartalmazzák, valamint 1904- től 1915-ig vezetett politikai naplóját, amelyből az első vi­lágháború előtti magyar és nemzetközi politika számos ku­lisszatitkára derül fény. A levéltári gyűjtemény többi. 1915 utáni anyagát a tanácsköz­társaság idején elkobozták Ma­gyarországon. Unokákat szülő nagymama Arlette Schweitzer asszony a háttérben jobbról es fér jé. Dán lá­nyukká! Christával és vejükkel, Kevin Lchvtil-lel együtt örül az ikreknek, Chelsea-nek és Chadnak azután, hogy Arlette meg­szülte unokáit. A nagymama ugyanis a lányától és vejétől szár­mazó megtermékenyített petesejtet hordta ki. (MTI Fotó) Kíváncsiskodó Zsebnaptár Maestro a létrán Rossz a kérdés Rovatunk előző kérdését Oszvald Gyula, salgótarjáni olvasónk tette fel, akit az ér­dekel, mennyire tartja az ügyészség jogállamhoz illően etikusnak azt a rendőrségi el­járást, amely során a pártat­lanságot feltételezve a nyomo­zati eljárásokban tendenció­zusan nyugdíjas rendőrtiszte­ket alkalmaznak hatósági ta­núként? A választ dr. Czipó Ernőtől, Salgótarján vezető ügyészétől, főügyészségi taná­csostól tudtuk meg:-Helytelen a kérdésfeltevés. A kérdés itt az lehet, hogy ez a büntetőeljárási rendelkezésnek megfelel-e vagy nem? A ható­sági tanú a büntetőeljárás lefo­lyásában bizonyos nyomozati cselekményeknél van jelen. A Be. 135 szakaszának 1 bekez­dése kimondja, hogy két ható­sági tanút kell alkalmazni a szemlénél, a helyszínelésnél, a bizonyítási kísérletnél, a felis- meréses bemutatásnál, a lefog­lalásnál, a házkutatásnál, moto­zásnál és az írni-olvasni nem tudó személy jegyzőkönyv is­mertetésénél. A 135. szakasz 3. bekezdése meghatározza, kik nem lehet­nek hatósági tanúk:akik az eljá­rásban érdekeltek vagy a nyo­mozóhatóság tagjai. Tehát a kérdésben említett nyugdíjas rendőrtisztek minden további nélkül alkalmazhatók hatósági tanúként, nincs velük szemben semmilyen megkötés. Következő kérdésünk:Sal- gőtarjánban, a Kudavölgy út állapota elkeserítő. Sáros az utca, s emellett még világítás sincs. Mikor várható végre ez ügyben intézkedés? Karinthy! juttatja eszembe, azt a karcolatát, amelynek középpontjában ott a hege­dűs, el akarja játszani azt a bizonyos csodás melódiát, de ehhez fel kell másznia egy létra tetejére és az imbolygó magasságban esetleg fejen állva hegedülhet csak! Aki tud, tudjon így is! Hozzon nagyobb áldozatot, Ita nem nyugszik a bőrében. Hogy ez sikerülhet-e - arra nézve most nem fontos, mit ír Ka­rinthy. Lelkünk mélyén tud­juk: sikerülnie kell még en­nek is, mert különben nincs értelme az egésznek. Az élet­nek. Próbáztatások nélkül, súlytalanul, örökké becso­magolva kényelmes mózes­kosárban - minek ez az egész? Tóth Tibor hegedűmű­vész-tanár salgótarjáni-ba­lassagyarmati kötődésekkel s hozzá még akár India is, a jógi kultúrával (néha bemuta­tót tart e tárgyban a közön­ségnek nagy sikerrel) vagy a zodiákus-embert meghatá­rozó övék kutatásával s még ezen felül is valami örök igé­nyességgel, létramászó vak­merőséggel, hegedűvel a kézben. Majd minden alka­lommal, amikor összefutok vele, valamilyen csatát vív, tehát lehetne akár feltűnő is ez a művészhez nem igazán illő szenvedélyesség, örök keresés. Mégsem az. Való­ban elképesztő számomra is a csendes karrier, ami ha bejön - örök. Mint a halál, sőt kicsit az is, csupán arra kell vi­gyázni, hogy a pozíció már ne változzon. Létrás ember ezt nem igen tudja becsülni. Balassagyarmaton a zene­dében tanított, de akkor is va­lami mást, többet szeretett volna. Tervei között szere­pelt, hogy a városi családi ünnepeket szervező irodával közösen, képzést is bekap­csoló művészeti vállalkozást kezd. A létra felénél tartott, amikor meglökték. Most jó ideje saját kis művészeti cso­portjával járja a város isko­láit. Bevételes élőzenéi elő­adásokat tartanak, a bevétel az iskoláké. A megyei mecé­nás alapítványhoz fordult, de elvetették igényét sok mással együtt, ám most sem kér pénzt.sem ő, sem a többiek. T.Lengyel Judit énekes, Csáby István ének-gitár, az Impulzus zenekar egykori énekese, Homuth János,és a főiskolát végzett Lados Mik­lós, klarinét. Járják a város iskoláit és koncerteznek, be­viszik újra az élőzenét a vi­deos világba szorult gyere­kek közé. Erre nem jutott mecenatú- rás támogatás az idén, mert ahogy valaki ezt kifejezte - nem is etikus?! dolog ingyen zenélni, énekelni és közben tartani a markunkat. Hát. ha nem a gyereksereget látjuk a lánc végén, akkor még ez is igaz lehet. Most magán- mini-iskolát „nyitott" Tóth Tibor, van annyi tanítványa, mint máskor, máshol, szóval megél valahogy. De a létrá­ról ez a maestro nem jön le talán soha már. Több szeren­csét. mester! (T. Pataki) Benne vagy a tenyeredben?! „M Ildikó” jelige Ön nagy kézügyeséggel rendel­kezik. Feltűnően intelligens, kreatív, konstruktőr alkat. Haj­lamos az újításokra. Praktikus gondolkodású, gyakorlati beál­lítottságú, vállalkozó kedvű, mozgékony, természet és sport- szerető. Ha valamihez hozzá­fog, azt eredményesen be is fe­jezi. Természetesen rendsze­rető. pontos, megbízható és ta­karékos is. A szerelemben hű­séges, kitartó, de nem túlzottan találékony. Önnek nincs tü­relme a hosszú kapcsolatokhoz, nem szereti az üres fecsegést, itt is a praktikumra törekszik. In­kább hallgat az eszére, mint a szívére. Jó az üzleti érzéke, szí­vesen gyűjtöget, ám az eredmé­nyeket is szereti fitogtatni. Nem jellemző önre az alkalmazko­dás. Hajlamos a depresszióra. Sokan irigyelhetnék önt, mert az életben sikereket fog elérni, bár küzd értük, de az eszén ne­hezen lehet túl járni. A házassá­gában is inkább az érdek vezé­reli, mint a szerelem. Ez nem azt jelenti, hogy az élete párját nem szereti. Az egészségének megőrzése érdekében vigyáz­zon a fején lévő szervekre és a májára. Ön nagyon boldog lesz életé­ben, mert nemcsak a gyakorla­tiasságra, hanem a tudomá­nyokra is megvan a készsége! ❖ * * A tenyérlevonat készítése: Egy evőkanál méz. 10 csepp kristály papírragasztó, 10 csepp BIP mosogatószer. 10 csepp fekete tus. Összekeverve azonnal használható! * ❖ ❖ A tenyérjósláshoz beküldendő a tenyérlevonat és az alábbi szelvény: Jelige ........................................... K or.............................................. N em............................................. Tenyérszín.................................. Nyolc hét az egészségügy közelségében Önkéntes segítők, szájmenösek, renitensek A vízszintes helyzet sugall egyfajta egyenlőséget beteg és beteg között. Amint azonban el­telik néhány óra, egy nap igazo­lódik, hogy szó sincs erről. Jus- tícia mérlegét csak átmenetileg lehet elrontani. Itt szólni kell, netán tenni a másikért. Ez a tü­kör aztán torzít, mindenkit an­nak mutat ami. Helyzetem az ágyhoz köt. mást is. Szerencsére mindig akad egy-két „mobil" beteg is. Hajnalban ők hozzák a kávét a nővérszobából, vizet, napköz­ben lavórt, s mindazt ami moz­dítható és belefér a lehetsé­gesbe. Akit az utcán csak ép­pen, hogy láttam, itt örülhetek az egyszerű közvetlenségének, jó emberi mivoltának. Amolyan „vallomás tevő hely" a kórház. Csalni sokáig nem lehet, gyor­san kiderül, kinek melyik oldala erősebb. A horkolónak valahogy meg lehet bocsájtani. Elnézünk egymásnak sok mindent, el­végre a kórházban csak a bajo­kát tudják gyógyítani - a tulaj­donságokat nem. Ezt behozzuk mint a borotvát vagy törölközőt. Jaj azoknak a kórtermeknek ahol van egy szószátyár, hall­gatni sohsem tudó kereplő, íté­letet és véleményt mondó, aki­nek a fekete is fehér, a pamutáru mamutáru. Olyanok mint az úgy felejtett rádió. Duma nap­keltétől - a villanyoltásig. Vagy még egy felborzolt idegű el nem kiáltja magát: Kuss! Hát kérem nagyon örülök, hogy gazdag a szókincsünk. Ha nem lennének ilyen fajsúlyú szavaink, sok helyzetet csak ököllel lehetne rendezni. To­vább festve a természetrajzukat: többnyire Isten tanulatlan gyermekei ők. akik ha olvastak is valamit félig vagy sehogy sem értették. Szívesen hajszol­nák bele a másikat a tyúk és to­jás impotens vitájába. A lét és nem lét oly nagy ismerői egye­sek, hogy az avatott filozófusok hozzájuk képest rövidnadrágo- sok. Ha másokhoz beszélsz bele­szólnak, ők mindent másként látnak, ízlelnek és éreznek. Csodabogarak ők. selejtes te­remtmények. Ha a rossztulaj­donságuknak szaga lenne, nem sokan élnék meg az öreg kort, mert a józan emberek kiközösí­tenék őket. íme a gyarapodó évek nem vezetnek mindig böl­csességhez. Ennél jóval különböznek az élet nagymenő Hári Jánosai. Papánk már 74 éves. Igaz, jól bírja magát. Észreveszi a bűvö­letet, s elsuttogja (olyan halkan, hogy mindenki hallja) ő még anyjukkal hetente többször is el­játszadozik, a fél liter pálinka lemegy naponta, ő volt egyko­ron a férfiak eleje és vége. Hallgatom az öreget, hunyo- rítással még biztatom is. Ilyen műveket nem közvetít a rádió. Vagyis nem igaz amit mond? Mellékes, de az már valami, ha valaki megéri az újabb gyerek­korát. Bizalmat érezhet, mert egyszer az ágyamra ül. Másfél méterre tőlünk a vízcsap. Un- gorkodik bennem a biztatás meg az ingyencirkusz. Másként sejtem én a 74 éves kort.-— Oszt a Kend vízi pisztolya beletalálna innen a mosdóba? — kérdezem. Jól megnyomom a szavakat, hogy odébb is hallják. Kuncogás, nevetés. Az öreg vá­laszút elé került, csalódva feláll, s játékosan megfenyeget. A vé­letlen hozza, hogy találkozom az öreg egy falubelijével, aki jót nevet a hallottakon. — Tudod én ismerem őkéi­mét, s te is könnyebben eliga­zodsz rajta, ha minden fordítva hiszel el, mint ahogy mondja. Volt egy másik öreg is, szintén a bordáinak „ment" neki a fa. Azaz ő közeledett a fához, ahogy a tetőről aiászállott. Már rögzítő gumihálóval ér­kezett a kórterembe. Az orvos ilyenkor pihenést, ke­vés mozgást, kímélő életet ta­nácsol. Az öregnek ez nem passzol. Mindig kijár a Kossúth térre, még éjjel is, egyrk cigaret­tát a másikról gyújtja. A főor­vos meg is szólítja. Hangjából hiányzik az erély. Itt se a jó se a kemény szónak nincs missziója. Egy ember szárnyalhat is, de joga van ahhoz is, hogy buta maradjon. Nem szívesen, de rá­hagyják. Akárki és akármit mondanak neki, mindenért mo­rog. A nővér legjobb szándéka is zátonyra fut, szinte meg kell védeni a modortalanságtól. Az öreg látja, hogy szimpátiánk a nővéré. Tiszteletet ébresztett bennünk, a szinte szárnyon köz­lekedő kis fekete csóka. Alig gondolunk rá megjelenik. S vannak más renitensek. Holnap, holnapután őket is ágyra döntik, de előbb szemlét tartanak a kórtermekben mint benfentesek, mint valakik. Di­csekszenek ismeretségeikkel. Minden tudnak az orvosokról, csaknem puszi pajtások. Éjjel aztán elkezdenek mesélni, de hangosan. Nyitva minden kórte­rem ajtaja. Az egész baleseti se­bészet őket hallgatja. No várjatok csak! Lámpát gyújtunk, s egymást nézzük, míg valaki meg nem érzi az ösztönzést, kimegy az aj­tóba s elrikkantja magát. A szó vége s és egy felkiáltójel. Csönd lesz, alszunk tovább. Gulyás Ernő (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom