Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. november 2., szombat Küldjön egy sztorit! Sztori pályázatunk érdeklődést keltett, s - mint olvasóink tapasztalhatják - folyamatosan közöljük a beküldött írásokat. Van, aki több alkalommal is jelentkezett. A továbbiakban is várjuk az Önök érdekes történeteit és egyúttal kérjük, hogy pontos címüket minden esetben közöljék. A látszat néha csal 1988-ban Budapest „Harlemjében”, a VIII. kerületben dolgoztam gépkocsizó rendőrjárőrként. Egy meleg májusi éjszakán a Horváth Mihály téri sűrű bokrokkal övezett park környékén kocsikáztam, amiko- ris a parkolóból kiszűrődő furcsa zajokra lettem figyelmes. Óvatosan széthúztam az összefonódó ágakat, és bekukkantottam. A pádon egy százhúsz kiló körüli kopaszodó férfi ült, hatalmasakat nyögve, előtte egy miniszoknyás szőkeség térdelt, s buzgón próbálta a fent említett urat - hogy is fejezzem ki finoman? - a szája segítségével szexuálisan kielégíteni. Maga a jelenet ezen a környéken teljesen hétköznapi volt, az ügy apropóját az adta. hogy a miniszoknyás „hölgyben" Sz. Ákost, a homoszexuális transzvesztitát ismertem fel. Hamarosan odaléptem a sietve felugró szöszi- hez: — Ejnye-ejnye Ákos, hát szabad ilyet csinálni? A kopasz úr holtsápadtan rámmeredt: — Milyen nevet mondott? — Jól hallotta. Ezt a tündért, akivel ön az imént orálisan szeretkezett Sz. Ákosnak hívják és férfi. A páciens, ha lehet még egy fokkal elfehéredett, nekiesett szegény Tündinek /ugyanis ez a fiú/ „művészneve”/ letépte róla a bőrszoknyát az alatta lévő arasznyi csipkebugyival együtt. Az előtte merevedő látvány végleg meggyőzte az igazamról. Ezt követően minden rendőri tekintélyemre szükségem volt Á. felbőszült „szeremének” megfékezésére. A fenti történet talán a legszebb példája annak, hogy a LÁTSZAT NÉHA CSAL! Légrádi Csaba Nagybátony Nyereményünk története Alkalomadtán egy barátunk „szomszédország” magyarlakta városába hívott meg gépkocsival rendelkező barátunkkal együtt, az ott élő rokonai és ott élő rokonaink meglátogatására. A rokonlátogatás nyugodt, szeretetre méltó körülmények között zajlott le. A városban, sé- tálgatás közben, a nálunk is ismert borítékos sorsjegyet árú- sító idős úr rábeszélésére, vettünk fejenként egy-egy „borsit”, s izgalommal bontogattunk, majd csalódottan dobtam én el egy dobozba. Ám barátom alaposan áttanulmányozta a sorsjegyét, mert azon a szöveg természetesen nem magyar volta és váratlanul azt mondta: én valamit nyertem! Kértem, hogy mutassa meg. talán én megértetrr mi a nyeremény megnevezése! Óriási meglepődöttségemben mit látok?! Egy személygépkocsit nyert! Mondtam is neki, milyen mázlija van, mert megcsípte a főnyereményt. Az idős eladó is bizonyította a nyereményt, és invitált bennünket a totó-lottó kirendeltségre. Nagyon kedvesen fogadtak. Postánkból Nem csalódtunk, Grósz elvtárs Aki nem olvas újságot, az semmit sem tud. Az egyszerű állampolgár - ha nem olvasta Grósz Károly nyilatkozatát az Új Nógrád október 14—i számában „Semmit sem tagadok le címmel” - szorong, zord pillantásokkal lesi a jövőt és fogalma sincs, hogy rossz kedvének oka „az a sokkhatás, ami két évvel ezelőtt érte a társadalmat.” Mindezt Grósz elvtárs/úr tudatja az újságolvasó, művelt közönséggel. Felmerül a kérdés: talán nem kellene ilyen gyakran rendszert váltani? Ismerjük a régi mondást, nem a rendszerben van a betegség, hanem azok a vezető elvtársak a hibásak, akik tévútra vitték a szocializmus ügyét. (Bővebb irodalom a Szabad Nép 1953,1955, 1956, a Nép- szabadság 1956, 1957, egyéb napi sajtó 1980-as példányaiban.) Nem is lepődtünk meg. hogy az MSZMP kongresszust „higgadtnak" jó légkörűnek és az 1989-es kongresszusnál sokkal „színvonalasabbnak” nevezi Grósz Károly. Ez az ő magánügyük, a hibákat majd kijavítják. Úgy, mint eddig! Á cikkből kiderül, hogy Grósz Károly az emlékiratain dolgozik. Ez viszont nemcsak az ő magánügye. Ugyanis egy angol kiadó jelentetné meg az emlékiratokat, de kérik, hogy a szerző a nemzetközi részeket egészítse ki. De Grósz Károly most nem közli „őszinte emlékei számbavételét”, mert „nem hajlandó csatlakozni a jelenlegi kommunista-ellenes kampányhoz". Igaz, hogy korábban „személyes konfliktus” ellenére sem ejtett rossz szót Kádár Jánosról, ugyanakkor mégsem nézte kritikátlanul tevékenységét.(...) Máris jelentkezik egy komoly logikai gond az agyilag bénák és visszamaradottak számára. Csak nem valami súlyos, nimbusz romboló, jellembeli fogyatékosságot eláruló dolgot tud Grósz Károly a nemzetet 32 évig az internacionalizmus szellemében vezető, a Szovjetúnióhoz való hűségben tántoríthatatlanul élenjáró Kádár Jánosról? Van itt valami égető titok? Amit tagadjunk el egy bizonyos ideig, hogy a párt ellenségei és pártunk tagjai nehogy megtudják, a kommunista-ellenes kampánynak nem segítünk semmit sem kifelé? Elvtársak, egységesek vagyunk, csak a belünk férges?( __) K öszönjük Grósz úr, ne is hozzon; semmit nyilvánosságra Kádár elvtárs titkaiból. Úgyis ismert az a tény, hogy Kádár János sohasem ejtette ki Nagy Imre nevét a száján, csak mint bizonyos embert emlegette. 1956-os eltűnéséről és árulásáról sohasem beszélt senkinek.f...) Félek,Grósz Károly emlékirataiból sem fogjuk már megtudni. Még öt év múlva sem. Esetleg csak annyit, hogy Gfósz Károly is milyen nagy reformkommunista volt, milyen hősies munkát végzett, és igenis szigorú kritikával illette tanítómesterét, Kádár Jánost. Hiszen Grósz Károly semmit sem tagad le. Legfeljebb hozzátesz. Mi pedig Madách után szabadon: „... csak az elmúlt negyven év, azt tudnám feledni!” Dr. Novák László az SZDSZ pásztói szervezetének elnöke és gratuláltak, majd egy igazoló szelvény ellenében átvették a sorsjegyet, és megnyugtattak a további teendőkről, tehát nyugodtan várjuk meg az értesítést a gépkocsi átvételének idejéről. Izgatottan várta barátom egy kissé hosszúra nyúló idő után, hogy jöjjön az értesítés, ami végül megérkezett. Tartalmazta az átvétel idejét és helyét, ami a szóban forgó ország fővárosa volt. Tolmáccsal együtt, dagadó pénztárcával a nagy útra, gépkocsit átvenni. A meghatározott idő előtt mint egy pár órával szerencsésen megérkeztünk a kijelölt helyre, itt is szívélyesen fogadtak, és ahogy elképzeltük, kiválasztottuk a kocsit, szín és típus megjelölésével. Következett a gépkocsi papírügyeinek intézése, ekkor ütött be a katasztrófa! Mert az ügyet intézők az adatok birtokában jöttek rá, hogy a nyertes külföldi állampolgár, és a nyeremény nem vihető ki az ország területéről. Ezért időt kértek s a következő, majd még egy nap után felajánlották a gépkocsi készpénzben való kifizetését. Ezt az összeget természetesen szintén nem lehet az ország területéről kihozni! Ezért barátommal úgy döntöttünk, hogy a „veszett fejszének legalább a nyelét lássuk” így barátom átvette a főnyereményként a pénzt. A pénzből vettünk apróságokat, de a nagyobb részt betette az ottani takarékba és a betétkönyvet átadta az ott élő ismerősöknek megőrzésre. A határra érve az ország vámőrei soknak találták a rengeteg apróságot, ezért kérdőre vontak bennünket. A pénzfedezetet igazolni nem tudtuk, az az állítás pedig, hogy barátom nyert, valótlannak tűnt. így fordulhatott elő, hogy barátom autót nyert, látta is azt, igaz beleülni nem tudott, s ráadásul még a határon is majdnem pórul járt. Kiss Tibor Mátraterenye Zsebnaptár Egy névadó névnapjára Óh, nagykutya ugatása sem * hallatszik az égig. Amiként november idusán senkit sem zavar igazán második legnagyobb? városunk (a megyében) lapféléjében megjelent válogatott vádaskodás nagy és kis íróktól egy bizonyos Fráter Erzsébet „viselt dolgairól”. Madáchné ügyei csak mostanában tisztázódnak, sőt Madáchéi is. Nagy, sőt nagyobb írók is áldozatai régvolt szándékos ferdítéseknek. Ha tehetnék, visszavonnák soraikat, amelyeket most egy önálló eredményre soha serri jutó - e tárgyban - mai szerző? fel-felböfög. Lapja és ízlése válogatja, ki hol áll meg a törzsfejlődésben. Mondom, senkit nem zavar igazán e hónapban, amikor Erzsébeteket köszöntünk, a megyében, városban, Balassagyarmaton. Különösen nem a leginkább érintett leánykollégiumban, hogy Erzsébet napra készüljön. A névadó Fráter Erzsi, Madách Imréné névnapjára. Semmilyen kutyaugatás nem akadályozza a karavánt. Így van ez, kérem, sőt így is marad feltehetően. Jön Nagyvárad katolikus püspöke, Tempfli József Balassagyarmatra erre az ismételhe- tetlen alkalomra. Ő az a szent ember, akit nem zavart maga a Nagy Gonosz (Ceausescu) sem, amíg uralkodott és időben megmentette a teljes beszántá- tástól! a várad-olaszi temetőben (lakótelep épül ott) Fráter Erzsiké földi maradványait. Elhelyezte a várad-olaszi barátok templomában és ott őrzi ma is. Válasz ez azoknak, akik még értenek a szóból. De nem számít azoknak, akik inkább a mocskolódás hívei ma is. Most nagy írókkal manipulálnak, bizonyosan jópofa dolognak tartva az egészet. Majd válaszol a közvélemény. A várad) püspök, aki nemrégiben Sütő Andrással és Tőkés Lászlóval együtt állt a tarjáni hatalmas gyülekezett előtt az Erdély napon - nagy sikert aratott éppen azzal, ahogyan a „rosszhírű” asszonyról beszélt: kiemelve a kortársak és akár Madách vétkét is abban, amiként végezte. Nos, éppen ő emlékbe- szédben szól majd a sárral (újra) megdobált asszonyról. Amit soha nem idéz az időtlenség: „Gyere haza Erzsi, Te csak virág légy nálunk” - írta maga Madách egyik levelében már különválásuk után Nagyváradra. Éppen ezt a levélidézetet formázta jelvénnyé és jelmond- tattá a Fráter Erzsébet Leánykollégium diáksága, ezt viselik, ezt a virágot megörökítő kis kerek jelvényt ajándékozzák mindazoknak, akikben él az emberség. Ezt tűzik fel Várad püspökének reverendájára is a lányok. Jó lenne mindenkinek látni - milyen örömet okoznak majd vele. „Te csak virág légy" - su- gallja-mondja majd Nagy Márta, gyarmati festőművész virágábrázolásaiból, zománc és akvarell képeiből összeállított kiállítás is, amely november 18-ikán nyílik Czinke Ferenc szavaival a kollégiumban. Ismételhetetlenül szép napnak ígérkezik november 19-ike a balassagyarmati Fráter Erzsébet Leánykollégiumban, amelyre a szülőket is meghívják és persze a polgármestert, mindenki mást is. Az irodalomtörténeti kutatás helyben élő képviselőit. Hogy majd decemberben, s főként januárban, Madách születése napján az ünnepi megemlékezések sorát Ruszt József kisded társulatának Tragédiakeresztmetszet előadásával folytassák a gyarmati Fráter kollégisták. Mindenkitől és mindentől zavartalanul. (T.Pataki) Eggyel kevesebben Dack Rambo beteget jelentett. Ennyi a New Yorkból keltezett hír, a hazai tévénézők azonban nyilván nem veszik észre a hiányát, hiszen a Dallas odaát már befejeződött, csak itt jelenti a zavartalan péntek esti élményt. Nos, Dack Rambo, aki Jack Éwing szerepében tűnt fel a „szappanoperában”, nem kis meglepetést keltve bejelentette, hogy tovább nem titkolja baját: AIDS betegségben szenved. Ameddig lehetett húza-halasz- totta a tény nyilvánosságra hozását, nagyon praktikus ok miatt: ha korábban közli, nem fog munkát találni... A 49 éves Dack Rambo ezzel egyidejűleg azt is elmondotta, hogy a jövőben minden energiáját a Los Angelesben szervezett AIDS-segítő akció szolgálatába állítja. Új horvát útlevél készül Egy horvát rendőrnő mutatja a felvételen azt az uj Morvát útlevelet, amilyenre ro\ idesen lecserélik a Horvátországban eddig használatos jugoszlávútleveleket. MTI fotó Számítástechnika az Astoriánál Új számítástechnikai szaküzletet nyitott a Számaik csoporthoz tartozó Sincord Kft. pénteken az Arissimeoni Centerben. Péter József, a Sincord ügyvezető igazgatója elmondta: a szaküzlet első állomása egy bolt, illetve bemutatóterem-hálózat kialakításának, amelyet a cég szeretne megvalósítani. Komplett számítás- és iroda- technikai szolgáltatásokat nyújtanak, s kulcsrakész irodákat szállítanak a megrendelőknek. A vezető világcégekkel való üzleti kapcsolatra építenek: számítástechnikában többek között az IBM és a Dell számítógépeit, a Microsoft, a Lotus, a Novell, valamint a Borland program- csomagjait forgalmazzák, iroda- technikában partnerük az Alcatel, a Sagem és az Utax. Kíváncsiskodó A probléma bonyolult Mai Kíváncsiskodónk arra kereste volna a választ, meddig kell még Salgótarjánban a Hársfa úton lakóknak a Balatonnal versenyre kelő víz- mennyiségben tocsogniuk - s érdekelte volna a kérdezőt az is: mire ment el a TEHO, amit befizettek? Mivel a kérdés feltevője csak az utcát nevezte meg, házszámot nem mondott, a problémára nem tudott pontos választ adni Lantos László, a Városháza műszaki osztályának vezetője. — A Hársfa út önmagában egy elég tág fogalom - válaszolta. - Ha a panaszos bejön a Városházára, s felkeresi osztályunkat, akkor helyszíni szemlét tartunk, hogy tájékozódjunk. Azt viszont meg tudom mondani, mire költöttük a lakosság pénzét, amit TEHO címén befizettek. Az összeget a szennyvíz- tisztító telep bővítésére, és ivó- vízhálózat létesítésére fordítottuk. Kíváncsiskodónk következő kérdése Drégelypalánk- ról érkezett: miután már bekötötték az új Crossbar-központot, kielégítik—e a községben a telefonigényeket, és ha igen, mikor? Benne vagy a tenyeredben?! dolgok, legalábbis ezen a területen! Nagyon jó a nyelvérzéke, s ezt kamatoztatnia kellene! Önnél igazán működik az a bizonyos hetedik érzék! Hajlamos az okkultizmusra! ❖ * * Jelige:.......................................... Kor: ............................................. N em:........................................... T enyérszín:................................. Körömszín:................................. * ❖ * Figyelem! Kérjük beküldeni a két te- nyérlenyomatot és kezének kontúrvonalát! A beérkezési sorrendnek megfelelően szombati lapszámainkban válaszolunk! hajlamos a tragédiától a komédiáig. Ön az a típus, akivel mindig történik valami. Hatalmas vozereje van a férfiakra. Nem csodálkoznék rajta, ha benevezett volna a széségkirálynő választásra!’ Bár gyakran magányos. A szerelemben mindig a csúcsot kedveli ésjnkább a mának él, mint a holnapnak. Sokszor kihasználják önt, mert segítőkész és melegszívű és tiszta lelkű! Gyakran betegeskedik (ám ezek a panaszok nem mindig szervi eredetűek). Az emésztés és nyaktájéki szerveivel azonban problémái vannak (gyomormáj , epe ,gége, torok, pajzsmirígy), de nem kell aggódnia, mert megoldódnak a „Adrienne” jelige Ön alapjában véve udvarias, kedélyes vidám természetű, ám vitatkozni szerető lány, akit nem lehet kalitkába zárni. Fogékony minden nemes és szép iránt. Kedveli a különféle művészeteket: képzőművészet, színház, zene, irodalom és film, de ezenkívül ön élétművész is és örökké szerelmes. A hangulata viszont gyorsan változik, pillanatnyi benyomások alapján dönt és gyakran szélsőségesek az ítéletei. Nem túlzottan gyakorlatias, sőt gyakran előfordul, hogy megbízhatatlan. Az akkori kinevezett nagy Ő szerelmének elnyerése érdekében, minden színjátékra
