Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

1991. november 20., szerda MEGYEI KÖRKÉP 3 Olyan csavarosak a csövek, akárcsak a hőszolgáltató vállalat vezetőinek észjárása? Fotó: Rigó Nehéz időket élünk. Az üze­mek egymás után bezárják ka­puikat, vagy átalakulnak. A munkanélküliek küzdenek a mindennapi megélhetésért. A külföldi államokban járt üzle­temberek előnyös kapcsolatokat teremtenek a magyar ipar fel­lendítésére. Hazai vállalkozók magas összegű kölcsönöket kérnek 50 nagy kamatra. Pénz, pénz, sok pénz a jó szakembe­rek kezében! Végülis magától adódik a kérdés: ez volna AZ ÉLET ÉRTELME, CÉLJA? Ezeket a kérdéseket tettem fel különböző foglalkozású, ér­deklődési körű embereknek és mint az alábbiakból kiderül, na­gyon is eltérő válaszokat kap­tam. Az életet mindenki nevel­tetésének, felfogásának megfe­lelően értelmezi. Molnár Pál szerelő szak­munkás: Jótól kérdez ilyet! Hogy mi­ért? A feleségem szovjet álla- polgár . . .De hiszen ez egyálta­lán nem baj. Életünk közép­pontjában a munka és a család áll. Van egy kis kertünk, sokat dolgozunk benne. Egy tizenhá­rom és egy hároméves gyerme­künk van. Nagyon szeretnénk, ha még a Kárpátalján élő 73 éves nagyszülőknek bemutat­hatnánk a kisunokát. Még nem látták. Ok tsz-ben dolgoznak, s a háztáji gazdaságban jószágot, tehenet tartanak. Nem vagyunk vallásosak, de a gyermekeket megkereszteltettük. Sokat vol­tam, beteg s ilyenkor Istenhez fohászkodtam! Még senkit sem hallottam, hogy betegségében valaki máshoz fohászkodott volna. Vanó Tamás huszonhat éves villanyszerelő: Nem tudjuk, hogy meddig élünk! A környező országok­ban, s világszerte háborúk dúl­nak! Örüljünk az életnek, hasz­náljunk ki minden lehetőséget! A nő és a férfi kapcsolata, a szex jelenti a boldogságot! Ez minden, ez az ÉLET! Tegnap ismét három tűzol­tóautó parkolt a tarjáni garzon­ház előtt. A tűzoltók sorra ug­ráltak ki belőlük, s pánikszerű gyorsasággal rohantak a ház belsejébe. A találgatás máris megindult: Jónás Éva főiskolás: Hivatásomul a pedagógus pá­lyát választottam. Vizsgáim be­fejezése után férjhez megyek. Szüleim vallásos nevelésben ré­szesítettek. Célom a hivatásom gyakorlása, s majdan hitvesi és anyai feladatok végzése az Isten dicsőségére! Mezőn Zoltánná vezető óvónő: Értelmes, kiteljesedett em­beri életet élni. Amíg szükség van rám másoknak, amíg birto­kolom a hitet, becsületességet, átadhatom másoknak, amíg megtalálom az élet gyönyörű­ségét. Tudjak örülni apró sike­reknek ez számomra a BOL­DOGSÁG! Idősebb korban az önismeret birtokában megta­lálni azokat a módokat, ame­lyekkel a felgyülemlett életta­pasztalatokat tovább adhatom. Ez tölti ki vágyam abban, hogy értelmes emberi életet éljek. Lényég, hogy az ember minden korban tudjon épülni. Kishitű­séggel ne tegye tönkre élet- szemléletét. Ha szeretjük az embereket, azok is fognak sze­retni bennünket. Denes Gábor nyugdíjas: Az élet célja a munka, ez által folyamatos az ember fejlődése. Ehhez pénzre van szükség és művelt emberekre. Fontos a külföldi tőke és technika beá­ramlása, hogy a jelenlegi hely­zetből előbbre jussunk, s felzár­kózhassunk Európához. A bol­dogsághoz szükség van az Is­tenbe vetett hitre. Ez határozza meg az emberekhez való vi­szonyt, amely egy igazságosabb társadalom kibontakozását eredményezi. Kupái Edit kozmetikus: Az élet állandó mozgás. Az élet igazi értelme az örökkéva­lóság útját járni, Jézus tanait követve. Éljünk vidáman, bol­dogan megelégedve. Az egyik legfontosabb dolog az életben a SZERETET: mindez ad egy belső nyugalmat, bókét! Unatényi Magdolna „Biztos tűz van!” „Miket be­szél, valaki öngyilkos lett oda­fenn!” „De hol a rendőrség?” A rendőrség sehol nem volt. Se tűz, se öngyilkosság. Csak a tűzoltók gyakorlatoztak. Na és a pánikkeltők ... • (Folytatás az 1. oldalról) A vállalat a jóságos apa sze­repében tetszeleg, mint aki mindent elkövet a gyermekei­ért. Ezt demonstrálva, mintegy a lakosság érdeke védelmének látszatát keltve, írt levelet Csóké Béla az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium államtit­kárhelyettesének. Aztán úgy tüntette fel, mintha az ő és veze­tőtársai közbenjárásának volna köszönhető, hogy a salgótarjáni önkormányzat 2 millió 630 ezer, a balassagyarmati önkor­mányzat 3 millió 979 ezer forint támogatásban részesült. Ezzel szemben az az igazság, hogy a települések ezeket a pénzeket akkor is megkapták volna, ha a hőszolgáltató illetékesei a kisuj­jukat sem mozdítják. Merthogy ennyi illette meg a két várost az országosan szétosztott többszáz millió forintból. Az egész évben fizetendő fű­tési rendelkezésre állási díjjal sem érthetünk egyet, amelyet egyik olvasónk burkolt áreme­lésnek nevezett. Mi nem vádas­kodunk, csak megkérdezzük: miért kell a lakásonként nem ritkán ezer forintnál is maga­sabb összeget fizetni például jú­liusban és augusztusban, ami­kor a vállalat a legjobb igyeke­zete ellenére sem tudna fűteni, hiszen a szokásos évi nagykar­bantartást végzik a hőerőmű­ben? Nem beszélve arról, hogy a havonta számlázott díjhányad összeadva jócskán meghaladja az éves díjösszeget. Előre fizet­nek tehát a lakók, így a hőszol­gáltató jogtalan haszonra tesz szert, hiszen használja a lakos­ság pénzét. A vállalat a kiadványaiban a takarékos fűtésre hívja fel a fi­gyelmünket, holott ehhez nin­csenek meg a műszaki feltéte­lek. Az egycsöves fűtési rend­szerbe bekapcsolt otthonokban nem lehet lezárni a radiátort. De ahol ezt megtehetnék, ott sincs beépítve az automatikus hősza­bályozáshoz a radiátorszelep. Az igénybe vett tényleges hő­mennyiség megállapításához a hőközpontokban és a lakások­ban egyaránt hiányzik a megfe­lelő mérőműszer. A lakók tehát átalányt fizetnek, innentől kezdve tehát felesleges takaré­kosságról beszélni. Ámbátor olyan véleményeket is hallani, hogy a vállalatnak egyáltalán nem fűződik érdeke a mérőmű­szerek felszereléséhez, hiszen akkor kevesebbet számlázhatna, csökkene a bevétele és a haszna. Aztán előfordul olyan vissz- major helyzet is, hogy a hőszol­gáltató a rendszer hibája miatt nem tud rendesen fűteni. A sal­gótarjáni garzonház legtöbb la­kásában csak konvektor van fel­szerelve. s hidegben dideregnek a lakók. Radiátorokat kellene beépíteni, ám a hőszolgáltató vezetői a városgazdálkodási vállalat illetékeseire mutogat­nak, mondván: ők nem rendel­ték meg a munkát! Az még vé­letlenül sem jut az eszükbe, vagy nem veszik hozzá a fáradt­ságot, hogy ők. a hőszolgáltatók lépjenek, elvégre nekik fizetnek a kiszolgáltatott lakók. Akár húsz százalékkal is mérsékelhető volna a fűtési díj Salgótarjánban, ha nem a városi fűtőműből kellene vételezni a hőt. hanem' a vállalat területén telepítenének egy kazánt - mondta Csőké Béla. A négyki­lométeres vezetékszakaszon évente 60 millió forint értékű hőveszteség keletkezik, amelyet a lakosságnak kell megfizetnie. Különben is a lerobbant fűtőmű korszerűsítése- 300 millió fo­rintba kerülne, s ennél olcsób­ban megépíthető volna az új hőbázis. Igaz, vagy sem, nem tudni. Egy kábító töltetnek mindenesetre megteszi. Egyik levélírónk ezzel szem­ben felveti: felesleges a hőszol­gáltatáshoz egy egész vállalatra. Tucatnyi jó karbantartóval és szerelővel, néhány díjszedővel minden megoldható volna. Hát... Kolaj László Postázták a támogatást • Sóshartyán. A település polgármesteri hivatala a napok­ban megkezdte a kamatadó tör­lesztésére adott támogatások postázását. Az érintett 38 sze­mély nem kapja kézhez az ösz- szeget, hanem szerződésszám alapján közvetlenül az OTP- hez. utalják azt. „Red Sziti-blúz” • Salgótarján. Karácsondi Imre költő, publicista egy sajá­tosan új műfajt teremtett fény­másolat grafikáival. Képeit Gyöngyös, Budapest, illetve Miskolc után most a nógrádi megyeszékhely közönsége is megismerheti a József Attila Művelődési Központban hétfőn este megnyílt kiállításán. A Ka- rácsondon élő művész bemutat­kozását a Síküveggyár, a Kopi- Ker Kft, a diósgyőri és a szol­noki papírgyár segítette. Gyermekrajz­kiállítás • Salgótarján. A közelmúlt­ban a megyeszékhelyen járt ja­pán pedagóguscsoport látoga­tása emlékezetes perceket szer­zett a Kodály Zoltán Általános Iskola diákjainak is. Élményei­ket egyedi rajzokon, papír-, linó-, illetve fametszeteken örökítették meg. A legsikere­sebbeket az iskola galériájában hétfőn megnyílt kiállításon lát­hatják az érdeklődők. Új gázcseretelep • Iliny. Ma. szerdán adják át a település új. negyven négyzet- méter alapterületű, zárt helyi- ségű gázcseretelepét, megoldva ezzel a település lakóinak fo­lyamatos és helybeni palack­csere lehetőségét. Kiállítás • Pásztó. Jelenti magát Jézus címmel az elmúlt héten tartotta egyházi népi énekekből álló, lemezen is megjelentetett műso­rát a római katolikus templom­ban Szvorák Katalin. A műsor a művésznő rosszulléte miatt fél­beszakadt. Csütörtökön, az esti szentmise után ígérete szerint ugyanott lép fel a művésznő ugyanazzal a műsorral. Tűzoltók és pánikkeltők gyakorlata Útonjáró Az együttélés jövője a palóc régióban Városházi tájékoztató L osoncról érkezett a szo­katlanul bőbeszédű meg­hívó, ebből idézem a so­rokat: „Az önkormányzatok társa­dalmi szervező funkciója a jö­vőben döntő szerepet fog ját­szani a dél-szlovákiai magyar­ság sorsának alakulásában, mi­vel várható, hogy a jelenleginél nagyobb politikai szerep hárul rájuk. Az ő tevékenységüktől függ, hogy milyen jogokat le­het majd kiharcolni a nemzeti kisebbségek számára, ezen be­lül természetesen számunkra, magyaroknak is. Elképzelésünk egy olyan re­gionális szerveződés újraszüle- tése, amely évszázadok alatt természetszerűen alakult ki. A magyarság egyik ilyen lakóte­rülete a palóc vidék”. Az Együttélés Politikai Mozgalom Losoncon, az ottani Csemadok székházban, a volt Erzsébet, a mai Fucikova utcá­ban rendezi meg azt, az ön- kormányzatoknak meghirdetett regionális nagygyűlést, amelyre minden palóc vidéki! önkormányzatot hív ezúton is. A jövő héten, november 29- ikén, pénteken kezdődik a re­gionális találkozó délután öt órakor. A tárgyról, a palócföld kö­zös alapjairól, a határon inneni és túli együttélés lehetőségeiről több országgyűlési képviselő - Balta István, Bilecz Endre, Du- ray Miklós, Kovács Gábor és Pál József- beszél ma jd Viel te­hetőén sokoldalúan, hiszfen a témák önmagukban ezt mutat­ják már jóelőre is. Az önkor­mányzatok együttműködése éppen úgy szerepel majd a programban, mint a kulturális kapcsolatok, a környezetvéde­lem, a vállalkozások és az isko­lai kapcsolatok ügye. M ár a felsorolás is egész sor eddig elért ered­ményt juttathat eszébe a nógrádi, hazai olvasónak, a gyarmati; rétsági, salgótarjáni, ceredi, szécsényi egykori és mai művelődési szakembernek, könyvtárosnak s persze a poli­tikusnak is. De a vállalkozóknak ugyan­így ismerősek a sorok, hiszen csak nemrégiben zajlott feltűnő nagy sikerrel Salgótarjánban az első szlovákiai és magyaror­szági váltakozók találkozója. Á rendezők nyilvánvalóan arra számítanak, hogy sok nóg­rádi, hevesi, borsodi önkor­mányzathoz eljut felhívásszerű meghívójuk. Árra számítanak, hogy az egymáshoz tartozás tudata még felébreszthető, hogy mi valóban segíthetünk részvételünkkel - bárakárhány gátja is van éppen most ennek. Különösen napjainkban, ami­kor vádak érik az ideáti nemze­tet, ho'gy „délről fenyeget!", s ezt a nemlétező fenyegetést arra használja fel a központosí­tott Csehszlovákia híveinek tá­bora, hogy a szlovák autonóm törekvések ellen érveljen. Kényes, szívesen írnám': tör­ténelmileg pikáns a helyzet, ha nem odaáti magyar-ügyről lenne szó! Merthogy akármi­lyen objektívet is használunk - nemzetiségi, emberi-jogi kér­dés mindaz, ami a palóc régió­ban gondolkodást jelentheti és jelenti is. P ikáns azért, mert az odaáti magyarok és más nemze­tiségek esetleg éppen úgy azt gondolják - és ezt ki is nyílvánítják -, hogy a szlovák önállóság esetében még keve­sebb a garancia arra; megma­radhatnak jogaikban, ha azok­ról meg éppen az a vélemé­nyük, hogy további fejleszté­seken kellen átesniük. A szlovákiai magyarság-pa- lócság önkormányzatainak po­litikai felelőssége hihetetlenül megnövekszik ezekben az időkben. De az összetartozás és az együttélés, mint realitás! éppen úgy érvényes a szlo­vákra, mint a palócra és ma­gyarországi néptestvérére. Te­hát miránk nógrádiakra, heve­siekre, borsodiakra, Szolnok megyeiekre, Pest környéki­ekre, s hosszan folytatható még, hol mindenhol élnek ma is palócok. Az Együttélés mozgalomról tudható a legfontosabb, hogy a nevében kifejezi - mit ért ezen, kire-kikre gondol legelsősor­ban (szlovákokra, magyarokra) adott keretek között, miközben képviseli a magyarság érdekeit is. Ezért reménykeltő a palóc régióbart gondolkodás újrafel­támadó igénye. Ezért gondolhatunk, miköz­ben útra készülődünk - azokra a közös alapokra, amelyek az e tájon élőket mindig is összetar­tották, ha sok is a változás nem csak bennünk, de saját értéke­inkben és főként azok megőr­zésében. A Nyitrától a Sajóig és erre mifelénk „délen” elválasztha­tatlan a palóc egység, ami fő­ként lelki ma már. Néhány év­tized nem sokat rontott rajta. S ha kopottak is szellemi és tárgyi hagyományaink- hagyatékunk - egy önál­lósodó világban újra összeta­lálkozhatunk, ám nem csak néprajzi alapon. Miközben mást, senkit sem zárunk ki köreinkből. T.Pataki László (Folytatás az 1 .oldalról) A jövő év ugyanolyan lesz mint az idei, hangzott el a sajtó- tájékoztatón. Tehát nem lesz rosszabb, remélhetjük annak a vitaanyagnak az alapján, ame­lyet a jövő évi költségvetés elő­zetes tárgyalásához tettek a hét­fői ülésen a képviselők elé. Eb­ből kiderül, hogy mintegy 80 milliós deficittel számolhatnak, de ez pótolható. S ebben a a gazdálkodásnak, a külföldi tőke bevonásának és nem egyes in­gatlanok, vagyontárgyak érté­kesítésének kell, hogy szerepe legyen. Többen hangoztatták: nem lehet olyan fedezet nélküli költségvetést elfogadni, amely esetleg veszélyeztetné a város működését. A vitaanyagot a polgármesteri hivatal és szak-, osztályai már kidolgozott kon­cepció formájában és a három­órás vitában elhangzottakkal ki­egészítve a legközelebbi ülésen terjeszti az önkormányzati tes­tület elé. Kell-e a városnak új címer, vagy nem? A kérdésfelvetésre a válasz: a mostani nem fejezi ki megfelelően Salgótarján jelen­legi helyzetét. A testület úgy döntött, hogy a címertan jeles szakértőinek bevonásával nyílt pályázatot ír ki a város új címe­rének elkészítésére, s a jövő év második felében a konkrét ter­veket társadalmi vitára bocsátja. Salgótarján infrastruktúráját jelentősen javítaná a Műszer- technika Rt-vel való önkor­mányzati együttműködés, amelynek eredményeként a cég vállalná, hogy 18 hónap alatt megoldja a város telefonfejlesz­tését. A megyeszékhely 1 millió forint tőkével járulna hozzá a vállalkozáshoz. Jelenleg az együttműködésnek a jogi lehe­tőségeit vizsgálják. A Műszer­technika máshol is jelen van a város terveiben. A,salgótarjáni kábeltelevízió világszínvonalú fejlesztését és működtetését vál­lalnák el az amerikai Wodlinger céggel közösen. Vélhetően csak •a szerződés jövőbeni megszüle­tése esetén kerülne sor a szer­kesztőségvezetői pályázatok el­bírálására. Számos képviselő viszont a pályázatok mielőbbi elbírálását követeli, hogy csökkenjen az ott dolgozók hónapok óta tartó bi­zonytalansága, amely óhatatla­nul kihat a szakmái munkára is. A bizonytalanság nem csak a városi tévénél, hanem az ön- kormányzatban is érezhető. Képviselői javaslatra már no­vember 25-én találkoznak, hogy zárt ajtók mögötti megbeszélé­sen pártérdekeikét félretéve mi­előbb polgármestert választhas­sanak. Végezetül egy fontos hír: no­vember 28-án délután 2 órától 5 óráig a városháza nagytermében közmeghallgatás lesz. Mi az élet értelme? A hőszolgáltató csőbe húzásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom