Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-15 / 268. szám
1991. november 15., péntek MEGYEI KÖRKÉP Előprivatizáció,óh ! Lassú, eredménytelen Nógrádban? Viszonylag kevés szó esik lapunkban is arról — hol tart és egyáltalán elkezdődö}t-e a megyében az úgynevezett előprivatizáció? A néhány hónappal ezelőtt megvont mérleg szerint - azóta nyilván változott valamelyest a helyzet - nemrégiben még mintegy két és félszáz! kereskedelmi és fogyasztási hely várt értékesítésre. A tapasztalatok nem sokat változtak, hiszen az alapkörülmények sem igazán, tehát a privatizációs folyamat, illetve annak vári hatása az országos helyzetnél is kedvezőtlenebb. Amikor úgynevezett első ütemben jártunk, és meghirdettek kilenc színvonalas vendéglátó helyet Nógrádban - egyetlen érdeklődő-vállalkozó sem jelentkezett. A második ütemnek nevezett etapban az illetékes vagyonértékélők harminc százalékkal mérsékeltették a kikiáltási árakat és eleve húsz százalékkal javasolták alább venni az újonnan bevont helyek induló árait. így sem volt egetverő az érdeklődés, sőt. Azt mondják azok, akik értenek a dologhoz, hogy az ok a megye általános és az országosnál elmaradottabb anyagi-vagyoni stb. helyzete. Az érdeklődés, vagy annak hiánya, függ a jövedelmi viszonyoktól, a lakosság eddigi nagyobb arányú eladósodásától és így tovább. A havi átlagkeresetek növekedésének üteme elmarad az országos átlagtól, százalékban-ösz- szegszerűen ez tavaly! 16-17 százalékkal volt kevesebb. Mindezen közben a megye sem számolhat a privatizációból elvárható bevételekkel. Ezért is javasolta éppen a Nógrád megyei választmány a kormánynak a vagyonértékelés módszereinek felülvizsgálatát, a rugalmasabb, jobb rendszer bevezetésének lehetőségét. Ez találkozik az illetékes ipari és kereskedelmi tárca szándékával, ahonnan a kikiáltási árak mérséklését javasolták legutóbb. — pat Az alapítvány jóvoltából Irány az angliai nyelviskola Salgótarján. Tíz hetedik osztályos diák boldog örömmel várja, hogy végre hétfő legyen, s jöjjön a Mercédesz-busz, mely a La-Manche Csatornáig viszi őket. Itt kompra szállnak, útjuk végállomása ugyanis Anglia. A nagy utazást annak az alapítványnak köszönhetik, amit három éve a Gagarin Általános Iskolában hoztak létre az idegen nyelvoktatás céljaira. Az önkormányzat ötvenezer forinttal járult hozzá a költségekhez. A hetedik évfolyamból a nyelvtanulásban legjobb eredményeket felmutató tanulók kapták a lehetőséget, hogy tudásukat a beszélt nyelv megismerésével csiszolhassák. A nyolcadikosok közül szintén egy tízfős csapat megy majd a szigetországba. Tagja ennek természetesen a tavalyi országos versenyen kiválóan szereplő négy iskolás. — Családoknál fogunk lakni a főváros környéki településeken, - mondja az utolsó éves Kovács Anett. - Londonba járunk nyelviskolába, de lesz például majd olyan napunk, amikor a város nevezetességeivel ismerkedünk - újságolja évfolyamtársa, Fekete Andrea. Bánhegyi Zsófia bevallja, hogy egy picit fél ettől a két héttől. Úgy véli, nem fogja jól megérteni az „eredeti” angolt. Szerencsére azonban . velük lesznek a tanáraik, Feketéné Mikes Éva és Kéri Ferencnél akik átsegítik őt és másokat is az ilyen nehézségeken. A pedagógusok feladata volt egyebek közt a programok összeállítá- sak. Ízelítőül megemlítik, hogy lesz módjuk ellátogatni Dél- Nyugat Angliába. Itt viszonylag kellemes, enyhe az éghajlat, s bizonyos települések lakói híresek a vendégszeretetükről. Tesznek egy kirándulást a tengerpartjáról, építkezési szokásairól híres Clovelly-be is. A legszebb élményeket ígérő esemény a hazajövetel előtti londoni séta lesz, erre hat órájuk marad a tabániaknak. Éppen ezért nagy Figyelmet fordítanak az előkészítésre, hogy a világváros hírességeiből minél többet meglássanak. (Mihalik) Nagy érték az egészség! A betegség megelőzése mindenki feladata Mindennap csönget a szomszédja és indulnak kocogni. Dr. Bartal Gábor melegítős alakja gyakran feltűnik a parki sétányon, ahogyan futja a kilométereket. A balassagyarmati kórház belgyógyász főorvosa, kardiológus azok közé tartozik, akik nemcsak figyelmeztetik betegeiket az egészséges életmód fontosságára, hanem igyekeznek jó példával is előljárni. Nem dohányzik és a húsféle is ritkán látott vendég a családi asztalon.-— Főorvos úr és felesége dr. Borszéki Erzsébet 1984-től vezeti a balassagyarmati rizikó- klubot. Százhúsz-százötven megszállott emberről van szó. Van közöttük orvos és volt beteg, fiatal, idősebb, nő és férfi egyaránt. Mivel foglalkoznak, mire hívják fel a figyelmet? — Közgondolkodásunkban az egészséget nem tekintik értéknek. Mi azt hirdetjük megalakulásunk óta, hogy az egészség igenis érték, méghozzá a legfontosabbak közé tartozik! Az egészségtelen életmódon az egyoldalú és egészségtelen táplálkozási szokásainkon próbálunk meg változtani. S ebbe éppúgy belatartozik a klubtagok főzte ételkóstoló, mint éppen egy volt beteg előadása arról, hogyan élte meg súlyos betegségéből való felépülését, de annak megvitatása is, hogyan kerülhette volna el a bajt. Égyálta- lán mit tehetett volna saját maga, vagy a családja a betegség megelőzése érdekében. — Az ön felesége, dr. Borszéki Erzsébet gyermekorvos és sokat tesz a fiatalok egészségéért. S maga a Rizikóklub is túlnőtte kereteit. Mára már - az ön szavaival élve - nem néhány megszállóiról van szó, átlépték a város határait. — Ellátogatunk más nógrádi városokba is. Egy-egy napra „kibéreljük” a művelődési házat, odahívjuk a fiatalokat és a olyan betegségekről tartunk számukra előadásokat, amelyeket néhányan a rizikóklub tagjai közül is megszenvedtek már s így döbbentek rá önpusztító életmódjuk veszélyeire, de még az utolsó pillanatban-volt erejük fordítani. — Szaporodnak a gyarmatihoz hasonló klubok, sok biopatika nyílik és dolgoznak neves, elismert természetgyógyászok is. Persze olyanok is vannak, akik visszaélnek a betegségek megelőzésére való törekvésekkel. illetve a kiszolgáltatott betegek bizalmával. . . — Eddig még minden politikai rendszer fontosnak kiáltotta ki az egészségvédelmet, a betegségmegelőzést. Erre lehetne alapozni az egészségügyet — hirdették. El is indult valami ezen a téren, aztán megtorpanás következett. Az okok között, csak az egyik a rohamos elszegényedés. A másik, hogy ez a hatalmas munka nemcsak egyedül az egészségügy feladata lenne. Egyénnek, családnak, orvosnak, egyesületeknek, médiáknak, karitatív szervezeteknek, állami szervezeteknek és másoknak is meglenne ebben a teendője. Fontos szerepe van például a körzeti orvosnak. Ott él a faluban. Jó példát mutathat, tanácsot adhat. Nem régen kezdhették meg munkájukat a természetgyógyászok. Ok azok, akik á betegség megelőzhetőségének egyik leg- tudatosabb hirdetői,s akik visz- szatérve a régi klasszikus értelemben vett orvosláshoz: a test és a lélek egységét hirdetik, s ennek szellemében veszik fel a küzdelmet a betegségekkel. Számos betegséggel a a tragikus első helyet szereztük meg Európában: elég ha a 45 és 50 év közötti férfiak szívinfarktusos halálának nagy számára, a magas vérnyomásban szenvedők arányára, vagy a daganatos megbetegedésekre gondolunk. S arra az elképesztő statisztikára, hogy az ország lakosságának 55 százaléka kövér, illetve túlsúlyos. Rá kell döbbentenünk mindenkit, hogy a húsban és zsírban gazdag, rostszegény táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a féktelen dohányzás és mértéktelen alkoholfogyasztás — mivel rizikótényezők — olyan súlyos betegségek előidézői lehetnek, amelyek már csak a műtőasztalon kezelhetők legtöbbször. Ha majd a megelőzés lesz az egészségügy alapja, akkor szerintem nem forgácsolódik szét a kórházi gyógyászat ereje, s juthat több pénz az egészségnevelésre is. Ha ez most idealizmusnak is tűnik, mindenképpen arra kell törekedni, hogy így legyen. Szabó Gy. Sándor A döntőbe jutottak • Ságújfalu. A község általános iskolájának négy tanulója - a nyolcadik osztályos Lipták Enikő, Vankó Orsolya, Virág Adrienn, valamint a hetedikes Kollár Beáta — matematika versenyen vett részt nem régiben. Szereplésüket siker koronázta: a lányok bejutottak a megyei döntőbe. „Építő Liga” • Megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának Építőipari Szövetsége. Elnöke Hart Tamás, az EGUT Rt. Nógrádkövesdi üzemének dolgozója. Rendelő finisben • Karancsság. Befejezéséhez közeledik az orvosi rendelő korszerűsítése a községben. A kivitelezéssel megbízott salgótarjáni kft. egy huszonöt négyzetméteres helyiséget toldott az épülethez. Ezenkívül öltözőt, vizesblokkot alakítottak ki. Népszerű a napközi 9 Sóshartyán. Ez év nyarán kezdete meg működését a településen a húsz férőhelyes idősek napköziotthona. Az induláskor csupán kilencen látogatták rendszeresen az intézményt, ám azóta ez a szám tizenhétre emelkedett. A létszámnövekedés is jelzi, hogy a falu öregjei jól érzik magukat a napköziben, ahol kedvezményes étkeztetést is kapnak. Földi tárlat Szécsényben A Városi Művelődési es Ifjúsági Centrum galériájában Földi Péter festőművész kiállítása látható. Az érdeklődők a tárlatot november 25-ig tekinthetik meg. -RTKis iskolák szakmai együttműködése Nézőpont Ha szárnyaink lennének! „Istenem, Istenem, miért nem adtál szárnyat! - sóhajtott föl kedves ismerősöm a távolságok időrabló hiábavalósága fölött elmélkedve. Nos, vajon a jó isten miért is nem adott szárnyat az emberformáju élőlények milliárdjainak - tettem fel én is napok múltán a jól ismert kérdést magamszervezte magányomban. Jól belegondolva a dolgokba, kezdtem szép lassan igazat adni a Teremtőnek. Jesszusom, mi is lenne velünk ebben az állandó rohanásban, kapkodásban, ha még szárnyaink is lennének. Amilyenek mi vagyunk, mohó emberek, képesek lennénk állandóan röpülni. Innen oda, onnan ide - a megszokott hajszában. Úgy összezavarnánk a légtér időtlen nyugalmát, hogy rossz belegondolni. Tessék elképzelni, mit is csinálnának a fecskék, a gólyák, a sasok és a többi rendes, célszerű élőlény, amelyik biológiai programjánál fogva tán évmilliók óta tudja, hogy hová és miért repül. Egymást tiszteletben tartva, csak annyit tartózkodna a levegőben, ameny- nyit muszáj. Isznak, esznek, költözködnek, tanítják csemetéiket nélkülözhetetlen tudnivalóikra, és kész. Ezzel szemben megjelennének a szárnyas emberek. Repülnének ők ész nélkül: teszem azt az OTP-be, a munkahelyre, víkendezni, építkezést intézni, külföldre, hidegről melegre, kánikulából a jeges tengerhez és még ki tudja merre. Micsoda riadalom lenne a nagy magas végtelen térben. Nem elég ennek a szerencsétlen fajtának a két láb - az elsatnyult mellső lábakat, szebb kifejezéssel a kezeket nem is említve —, a kerék, a kerékpár és az autó? Még szárnyakat is kívánunk púp helyett a hátunkra. Röpülni ösz- sze-vissza. Szép lassan szoknánk rá erre is, mint minden jóra. Először nyilván csak a gazdagok röpülnének, ezután a politikusok és a jogalkotók, végül mind szélesebb kör hozzájutna a felleg- hódítás élvezetéhez. Egyre többen hagynánk el a földet, ki ezért, ki azért. Nem is lehetne más e formaváltozás befejezése, mint az emberiség önkéntes kipusztulása. Hiszen csak repülnénk, mindig oda, ahol a legkönnyebbe lenne létünk elviselése. Mígnem nap- ról-napra fogyna természetadta lehetőségünk, és úgy pottyan- nánk le végelgyengült szárnyas micsodákként a magasból, mint a pinty. Noha én nem ezt a csúfos véget tartom a legtragikusabb- nak egy ilyen szárnynövesztő végjátékban. Sokkal fájdalmasabb lenne, hogy a szárnyak lehetőségével fokozatosan elapadna létünk oly kedves hajtóenergiája: a fantáziánk. Ki nem tenné meg közülünk a fagyos, dermesztő délben, hogy szárnyat oldva el ne röpüljön a forró égöv homokos tengerpartjaira, banánt érlelő erdeibe, bőrt frissítő napmelegébe. Avagy a kánikulás nyári hónapokban nem ott röpködnénk valamennyien a lánchegységek örökkön-örökké hófödte csúcsain, élvezve sípályák és a frissítő szórakozások gazdag kínálatát? Ha szárnyaink lennének, egy jó ideig mindenki úgy élne, ahogy kedve tartaná. El kéne dobni az összes ébresztőórát és altatót, darab ideig elfelejtenénk a szerződésszegő ügyfeleket, áskálódó kollégákat, és az idegroncsoló távolsági buszokat. Mi lenne itt? Teljesülnének vágyaink, ki-ki élvezhetné a létezés földi életre szabott mámorát. Azután persze jönne a korábbi jóslat, a kipusztulás beteljesedése, no de addig is egy kicsit mindenki ember lehetne. Hát ezért nincsenek — többek között - szárnyaink. Mert az élet úgy lett megszerkesztve, hogy a milliárdok közül emberként ne élhessen mindenki. A teremtés szerint ez így van rendjén, és vajon mire jó, ha a rend fölött megütközünk? Pedig a,távolság leküzdésének szép lehetőségére gondolva én sem tudok mást mondani, minthogy, Istenem, miért nem adtál szárnyat? No, de mikortól adott volna szárnyat? A teremtés kezdetétől? Akkor mi már nem lennénk. Mától? Akkor tíz év múlva nem lenne emberiség. Tessék kérem a Teremtő helyébe képzelni magát, és döntsön Ön! Németh János István Az iskolai munka folyamatos tanulást, önművelést igényel e pályán lévő pedagógusoktól. Nem kis gond annak a nagy mennyiségű szakirodalomnak a figyelemmel kisérése, elolvasása, adaptálása, melyet a könyvkiadók zúdítanak az oktatási intézményekre. Az előrelépés elengedhetetlen feltétele a „szakmabéliek” folyamatos konzultációja, a problémás kérdések tisztázása, a véleménycsere. A nagyobb iskolákban e tekintetben egyszerű a megoldás: az azonos szakos kollégák munkaközösségbe szerveződve végzik igen sokrétű tevékenységüket. De a kis iskolákban is szükség van az együttgondolkodásra, az információcserére, annál is inkább, mivel a pedagógiai intézet által működtetett szaktanácsadói hálózat is megszűnt, pedig naprakész ismerettel segítette az iskola munkáját. Mit lehet hát tenni? Összefogni és átgondolni a tartalmi együttműködés lehetőségeit. Ezzel próbálkozik három úgynevezett kis iskola: a salgótarjáni Szalvai és Csizmadia úti iskola, valamint a ceredi iskola. Közös megegyezéssel iskolaközi munkaközösségeket hoztunk létre. Zagyvarónán működik a magyar - történelem szakok munkaközössége, Nívelt Jenő szakértő vezetésével, a Csizmadia úti iskolában a matematika - fizika szakosok Juhász Pálné tanár irányításával. A Cereden lévő természettudományi munkaközösséget Somoskői Lászlómé kolléganő irányítja. Néhány izgalmas kérdés a szakmai programokból: a XX. századi történelemtanítás problémái, a geometria tanítás kritikus pontjai, embertan, sejtelmélet a 8. osztályban, vizsgarend- szerre való felkészüklés stb. Ezen túlmenően a neveléssel kapcsolatos témákban is szervezünk közös továbbképzéseket. November 11-én a 3 iskola osztályfőnökeinek Básti Ist- vánné szakértő, a Bolyai Gimnázium tanára tartott előadást a Gordon módszer lényegéről. Ez a forma csupán egy lehetőség a sok közül. Mi megpróbáljuk. Úgy tűnik, hogy az együttes foglalkozások jól segítik a szakmai megújulást, biztosítják az információcserét, s nem utolsósorban erősítik a kol- legális kapcsolatokat. Somogyiné Quallich Lenke További emlékérmek A Magyar Október Párt és a Pofosz az 1956-os Emlékérem és Emléklap adományozásáról szóló tv. végrehajtása érdekében kéri azokat a politikai foglyokat és internáltakat, kik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején harcoltak a független demokratikus Magyarországért, és akiknek szabadságát eszméik miatt korlátozták, hogy írásban jelentkezzenek. Ugyancsak várják jelentkezését azoknak, akik különböző forradalmi szervezetekben jelentős tevékenységet fejtettek ki, és szerepet játszottak 1956. eszméinek továbbélésében. Jelentkezzenek azok az özvegyek és árvák is, akiknek közvetlen hozzátartozójukat kivégezték, vagy a szabadságharc során életüket vesztették. Azoknak az elítélteknek és internáltaknak, akik meghaltak, szintén várják hozzátartozóik jelentkezését 2660 Balassagyarmat, Nógrád ltp. 13/B, vagy 3070 Bátonyterenye, Budai Nagy Antal út 21. címen. A Magyar Október Párt ill. a Pofosz szeretné, ha megyénkben minden arra érdemes ember megkapná az 1956-os Emlékérmet.
