Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
1991. október 30., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Lubickolás vagy merülés Az önállóságát minap kivívott Bánk polgármestere nyugodtan letagadhatna az életkorából egy évtizedet. Lomén János negyvenkét esztendős, bár ezt nehéz elhinni. Mindenesetre szakközépiskolás leánya (Katalin) és sorkatona fia (Tamás) van. No és persze cseppet sem elhanyagolható tény, hogy a bánkiak vezetője a megye legújabb polgármestere. Lomén úr hűséges ember. Közel két évtizede áll a rétsági ÁFÉSZ szolgálatában. Immáron negyedik esztendeje, a rétsági lakásfelszerelési bolt vezetője. Természetesen hazahúz Lomén úr szíve, ezért is állítja, hogy a kétezer fős üdülőterület már régen „megérdemelte” az önállóságot. A különválás ideje azonban az idén nyáron érkezett el, ezért új időszámítás kezdődött a taváról híres községben. S itt van ama bizonyos kutya elásva. Bánk vezetője ugyanis az ön- kormányzat működésének alfáját és ómegáját is egyetlen dologban látja: a tóban. A víznek állapotát kell rendbetenni, hogy ismét jöjjenek az emberek. Mert ekkor már nem lehet gond. Ha van fürdési lehetőség, ha kinyithatnak a csónakházak, ha árulhatnak az árusok, ha lubickolhat a jónép, akkor minden rendben. Pénzt, vagyis bevételt jelent(ene) ez az önkormányzatnak. Az életbenmaradást. A fellendülést. A virágzást. Persze ez korántsem lesz könnyű feladat. Lomén János ezzel tökéletesen tisztában van. Ezért nem ígérget kellemesen hangzó dolgokat, s nem érzi magát ama bizonyos Alizhoz hasonlóan csodaországban. Realitás — ez a bánkiak polgár- mesterének jelszava. Hisz a faluban, bízik az emberekben. Állítja, lesz fellendülés. Persze tucatnyi útvesztő vár Lomén Jánosra. Miért is lenne egy polgármesterének nyugodt élete? Miért aludna nyugodtan a falu elsőszámú vezetője? Kérdések kérdései ezek, amiket százféleképpen lehet megválaszolni. A bánki polgármester szerint nem a szavak ideje jött el. Évek óta az önállóságra várt mindenki, nem lehet mellébeszélni. Elérkezett a tettek időszaka. /szál/ Megegyezés nélkül Nézsa. Hónapok óta folyik a volt társközségek között a vagyonmegosztási vita. Az érdekelt önkormányzatok mindegyike igyekszik minél nagyobb részt megszerezni a művelődési ház tulajdonjogából. Ezt természetes dolognak is felfoghatjuk, de csak abban az esetben, ha a tulajdonos igyekezete együtt jár a tulajdonjoggal járó teherviseléssel. Ugyanis a művelődési házon ötmillió forintos adósság van. így hát aki nagyobb szeletet akar a jelképes tortából, annak nagyobb terhet is kell átvállalnia. Ez utóbbira viszont nem vevők az önkormányzatok, s ezért eddig nem tudtak megegyezni. Ráadásul hiányzik a megegyezésen alapuló kompromisszumkészség is. Pedig az idő sürget, az esedékes törlesztendő részt, a két és félmillió forintot sürgősen ki kell fizetni. Amennyiben a társtulajdonosok netán lemondanának tulajdonjogukról Nézsa javára, akkor az ötmilliós adósságot a község lakóinak arányosan kellene vállalni. Ezt a megoldást viszont az érdekeltekkel, az állampolgárokkal kellene megbeszélni. Amennyiben valamilyen csoda folytán — ilyenek persze nincsenek — az érdekelt ön- kormányzatok rádöbbennének arra, hogy amíg vitáznak, addig az épület nem hoz hasznot, csak maguknak okoznak kárt. — vé- gülis vállalják a rájuk eső egymillió forint adósság kifizetését. Ha mégsem találják meg egymás segítő kezét, akkor a végső szót a bíróság mondja ki, felszámolva az eljárással járó költségeket. Országszerte jól ismerik a nevét a fiatal „kígyófónöknek” Életveszélyben egy fotózásért! Fotó: Rigó Majd félórája keressük-kutat- juk a teknősöket, de nem találjuk. Lehet az ágy, vagy a sütő alatt, vagy ki tudja hová kóboroltak el eme erős páncélzatú jószágok. Egyébként szeretnivaló állatok, de az már felettébb nagy gondot jelent, hogy nem találjuk őket. No, lelkűk rajta, de Palla András mégis előkeríti őket. Harmincesztendős a férfiú, kinek hobbija, foglalkozása, s legfőképp az élete a kígyókkal kapcsolatos, s neki rengeteget jelentenek a csúszómászók. Szinte mindent. Megfertőzték a hüllők Pállá Andrást nyolcéves korától érdekelték a halak, azonban néhány esztendő múltán komoly változás állt be a természetet imádó fiú életében. Nem mindennapi dolog volt ez, elvégre igen kevés ember kedveli meg a hüllőket. Palla András szerint bármilyen más állatcsoport tanulmányozásához, ismertetéséhez évtizedek kellenének — mivel tucatnyi szakember dolgozik, s tud mindent az állatokról —, a kígyók viszont sajátos helyzetben vannak, legalábbis hazánkban. Magyarországon ugyanis vajmi keveset tudnak az emberek, de még a szakértők is a kígyókról. Éppen ezért választotta ezt életcéljául hősünk. Elvégre olyan tudományban elmerülni és tájékoztatni a közvéleményt, amiről nem lehet sokat tudni, az a kihívás és a valódi, embert próbáló feladat. Sok mindent átélt és megélt Palla András. Bejárta az Alpokat, s valamennyi riasztó hegycsúcsot Európában. Az élővilágot tanulmányozta és megírta az utókornak. Könyvei jelentek meg. Bevallása szerint az európai hegyvidékeken jobban kiA gazdi és teknőse ismeri magát, mint Nógrád megyében. Mert bizony megyénkben, egészen pontosan Rom- hányban vásárolt házat és telepedett le a terrarista. Választása korántsem okozott meglepetést ismerősei körében, elvégre nagyapja éppen ebben a faluban szolgált orvosként, s a mai napig legendák keringenek tevékenységéről. ✓ Allatparádé Pállá András lakása telistele van a legkülönfélébb állatokkal. Van itt teknős, papagáj, hörcsög, hal és még hosszan sorolhatnánk a sort. Egész kis állatkert, ami a tulaj ápolása alatt él. Budapest az ő igazi hazája, napokon belül felköltözik a fővárosba. Barátjával újabb terveken töri a fejét, elvégre amit tudnak, egyedülálló. Nemrégiben „Természet a lakásban” címmel kiállítást rendeztek Pesten. A sikerről csak annyit, hogy a Daily News munkatársa is írt erről — meghívás nélkül... Harc a krokodillal Pállá András sztorijai sorjáznak, elvégre országszerte elismert szakember. Bármennyire hihetetlen, de a mai napig nem bántotta őt egyetlen kígyó vagy hüllő sem. Ért hozzá. Egyik legutóbbi történetét azonban megosztja velünk. Az állatkertben egy krokodilt fotózott volna távirati irodás barátja. A hüllő azonban nem akart előmászni rejtekéből. így Andrásnak kellett az állatot ingerelni a fotó kedvéért. Életveszélyes teljesítmény! Végül sikerült a kép! És mit mondott erre a fotós főnöke? —„A kép nagyszerű, mindössze egyetlen baj van. Túl merev az az ürge, aki játszik a krokodillal... /szilágyi/ Gratulált a megyei levéltár Lapunk október 16-i számában az 5-ös oldalon megjelent írásunkban a község nevét felcseréltük: Alsópetény helyett Felsőpetényt írtunk. Ézzel kapcsolatban Kis Ernőnétől, az alsópetényi polgármestertől kaptunk egy levelet, melyben közli, hogy írásunk megjelenése után a Nógrád Megyei Levéltártól kapott egy levelet, melyben gratulálnak, mint Felsőpetény újonnan megválaszolt polgár- mesterének. Tőle és a felsőpetényi község polgármesterétől, aki ma is Lőrik József szíves elnézésüket kérjük. Levelének további részében közli, hogy Alsópetényben ugyan volt kétfordulós választás, de nem polgármestert, hanem képviselőket választottak. A cikk mottója: „Kabarézni fog a polgármester asszony” igaz, de csak mint kuriózumot említettem meg. Ez nem jelzi valós tevékenységemet. Ügy gondolom, hogy a lényeget kellett volna mottóként kiemelni. Nem csak a kultúrház előtti csatornát hozattuk rendbe, hanem az egész kultúrházat kívülről tataroztuk. Ami nem jelent meg a cikkben, azt most utólag leírom: Székelykapu szerű hirdetőtáblát építettünk, kiköveztük a temető belső útját, helyreállítottuk a temetőhöz vezető utat, stb. A többi információ igaz. A szükséges kiegészítést és helyreigazítást azért kérem, mivel kaphatok még több ilyen levelet, amelyben gratulálnak, mint újdonsült felsőpetényi polgármesternek. Kellemesen szaglik a bánki szeszfőzde Tagadhatatlan és cáfolhatatlan, hogy a magyar ember szereti a pálinkát. Semmi kivetnivalót nem találunk eme évszázados hagyományban, hiszen reggelente gyakorta sokan ilyesféle nedűvel öntözik torkukat, s nyugtatják gyomrunkat. Meg aztán valahogyan neki kell indulni többnyire a fárasztó napoknak. Turányi Istvánnénak, a Börzsöny ÁFÉSZ bánki szeszfőzdéje vezetőjének nem kell sokat gyalogolnia munkába menet a csípősen hideg reggeleken, ugyanis lakása a szeszfőzdével szemben áll. Kora reggel már és késő este még a forró pálinkák műhelyében találni a szerény hölgyet, ki immáron tizenötödik esztendeje foglalatoskodik e tevékenységgel. Jó pálinkát főznek Bánkon, nem kétséges, hiszen messziföldről (még Drégelypalánkról, Kisecsetről és Ipolyvecéről is) idehordja az emberfia nehezen összegyűjtögetett cefréjét. Bizony, bizony, ma már nem egyszerű a pálinkának való gyümölcs beszerzése. Évekkel ezelőtt, s évtizedeken keresztül szilva és törköly, mint égen a csillag, mára azonban ebben is fordult a világ kereke. Alma-, körte-, sőt vadkörte- és meggypálinka főzése van napirenden. A minap borzagot is kifőztek, bár Turányiné szerint annak olyan szaga van, mint annak a férfinak, aki egy álló héten keresztül nem vette le lábáról a gumicsizmát. Gumicsizma ide, szagok oda, kettőszáznyolcvan forintért főzik hektoliter fokát a pálinkát, vagyis ezért a pénzért két liter ötvenfokos nedűt kap a megrendelő. Ottjártunkkor éppen Kiss József, drégelypalánki nyugdíjas főzeti őszibarack pálinkáját. Azért ezt, mert az idén ez volt a legjobb termés. Mintegy harminc liternyi szeszt visz haza innen, s biztos benne, hogy elégedett lesz. Minden oka megvan a bizakodásra, elvégre nyolcadik éve jár ide, s még sohasem csalódott a minőségben. Nem titkolja, hogy az ember valahogyan úgy jár ide, legalábbis az ilyen megbízható helyekre, mint az állandó pékségébe. A hasonlat egyáltalán nem sánta, hiszen az itt nyert folyadék felér a kenyérrel. Turányiné szolid mosoly kíséretében fogadja a megrendelőket. Egyeztetik az időpontot, a mennyiséget, az alapvető tudnivalókat. Bár, aki idejön, azoknak nem kell semmit sem magyarázni. Régi ismerősök, év- ről-évre visszajárok. A minőségi főzés hozza ide őket. Ha a puding próbája az evés, akkor a pálinka minősítése az ivás. Bánkon pedig valóban jót készítenek.Azonban, bármenynyire is meglepő, a szeszfőzde „gazdájának”, Turány inénak fogalma sincs róla, milyen nedűt főz. Ez kérem nem csalás és nem ámítás. Tudniillik a hölgy nem kóstolja meg munkája gyümölcsét sosem. Isz.nJ Rétság és környéke Olcsóbban • Berkenye. Önköltségi áron. 15 folyóméter függönyt vásárolhatnak saját termékükből a Paszomány Csipke és Függönygyár berkenyéi üzemének dolgozói. A kedvezményt mindenki igénybe veszi, mivel 40 százalékkal olcsóbban jut a kívánt mintájú textíliához, mint az üzletekben. Fiatal tanároknak • Alsópetény. Tavaly ősszel még csak a főfalak álltak, az iskolaév kezdetére pedig két fiatal pedagógus birtokába vehette a két szobából álló, teljesen felújított szolgálati lakást. Az átalakításokat statikai problémák indokolták. Vegyes vállalatként • Felsőpetény. Az önprivatizáció keretében az Országos Érc- és Ásványbányák, beleértve a felsőpetényi üzemet is. ez év végéig, illetve jövő év márciusáig, külföldi tőkével vegyes— vállalattá kíván átalakulni. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat megkezdték reménybeli partnerükkel, az írországi NAVAN céggel. Kívül, belül • Alsópetény. Egy helybéli kőműves kisiparos kívülről és belülről megszépítette a művelődési házat. Munkadíjként 84 ezer forintot kapott. Emlékművet avattak Romhányban október 23-án az 1. és II. világháború helyi áldozatainak emlékművét avatták fel. Az ünnepi beszédet Kovács Gábor országgyűlési képviselő mondta. „Életünk a víz” Turányiné csak főzi, de nem issza a pálinkát
