Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

1991. október 30., szerda MEGYEI KORKÉP 3 Rejtvény, (nemcsak) ínyenceknek Töltse ki, s megtöltheti a hasát! Ha szereti a hasát, használja a fejét! Ez a mottója a Hotel Karancs és az Új Nógrád kö­zös játékának, melyet tíz for­dulón keresztül kísérhetnek fi­gyelemmel az újság hasábjain, s melynek két kérdését már ol­vashatták. Az egyes fordulók­ban egy-egy kérdést teszünk fel önöknek a Karancs Szállóra vonatkozóan, melyek megfej­tése az igazi ínyenceknek biz­tosan nem okoz majd gondot. A kérdések mellett minden al­kalommal találnak egy fotó­részletet és egy számot is. A feladat, hogy a tíz kérdésre he­lyesen válaszoljanak, a tíz kép­részletet egy egésszé állítsák össze és a számokat olyan sor­rendben rakják egymás mellé, hogy az kiadja a szálloda meg­nyitásának pontos időpontját. Akinek mindez sikerül, és For­tuna istenaszony is kegyeibe fogadja, négy személyre szóló Hotel Kmxmes meghívót nyer a Hotel Karancs szilveszteri vacsorestjére. De már az egyes részfordulók helyes megfejtői között is ér­tékes nyereményeket sorso­lunk ki, melyeket szintén a szálloda ajánlott fel. A helyes megfejtéseket no­vember 4-én, déli 12 óráig küldjék be az Új Nógrád szer­kesztőségébe (Salgótarján 3100, Erzsébet tér 4). A sze­rencsés nyertesek között négy­személyes meghívót sorsolunk ki a második születésnapját ünneplő Frézia cukrászdába, ahol november 6-án megkós­tolhatják a születésnapi tortát, kapnak egy haboskávét tej­színnel, egy üdítőt és emlékbe egy marcipánfigurát. Ne fe­ledje kivágni és összegyűjteni a kérdés melett lévő fotó-rész­letet és a számot, hiszen a végső „elszámolásnál” ezzel is nyerhet! Figyelje továbbra is az Új Nógrádot, következő kérdé­sünket szombaton olvashatják. A harmadik kérdés: Mi­lyen kávéból főzik a város leg­finomabb kávéját a Frézia cukrászdában? 1 Konyha az egész ház Endrefalva. Száz adagos konyhát alakítottak ki a község­ben, az általános iskola szom­szédságában. Az önkormányzat egy üresen álló, jó állapotban lévő családi házat vásárolt meg erre a célra. Átalakításának költségeit pá­lyázati nyereményből szerették volna — legalább részben — fedezni. Ez az elképzelés azon­ban nem valósult meg, így egyéb forrásból kellett megte­remteni a szükséges kétmillió nyolcszázezer forintot. A munkálatok elvégzését he­lyi vállalkozókra bízták, de a közhasznú munkában foglal­koztatottak is besegítettek. Ok­tóber második felére a kivitele­zés jelentős része befejeződött, így nemzeti ünnepünk tisztele­tére átadhatták a konyhát, melynek kihasználtságával nemigen lesz gond. Itt főznek ugyanis az iskolá­soknak, óvodásoknak, s a kü­lönböző intézmények dolgozói­nak, sőt a vendégétkeztetés gondolatától sem idegenked­nek. A kapacitást ennek mégfe- lelően határozták meg. Ki támogassa a kultúrát? Manapság megyénkben is egy-egy tollvonással el lehet in­tézni valamely kulturális intéz­mény, vagy tevékenységi kör sorsát. Ennek főleg anyagi okai vannak, a pénzeket esetleg máshova kell átcsoportosítani. Miután megyénk mindig is.ne­vezetes volt arról, hogy a kul­túra támogatását szívén viselte, vannak, akik a jelenlegi gazda­sági körülmények között aggo­dalmuknak adnak hangot. Akár igazuk van az aggodal­maskodóknak, akár nincs, tény, hogy az állami támogatás, az ál­lami mecenatúra megszűnt, ami nem baj. Hiszen mindenki előtt világos, hogy ez a tevékenység a jövőben majd áttevődik a ma­gánszférára. Többek által szinte elhanyagolható az a kérdés, hogy mikor. Mivel még nem volt történelmi példa előttünk arra, hogyan valósítható meg a szocializmusból a kapitaliz­musra való áttérés, az időté­nyező egészen pontosan nem határozható meg. Megyénkben a kultúrán belül mindig is nagy gondot fordítot­tak a művészetek támogatására. Voltak olyan nagy rendezvé­nyek, köztük például a salgótar­jáni tavaszi tárlat, a megye- székhelyen rendezett szabadéri szoborkiállítás, a nemzetközi rajzbiennálék sora, vagy a nem­zetközi grafikai művésztelep, és így tovább, amelyek értéket képviseltek. Nos, ahhoz, hogy a magánszféra át tudja venni a támogatási fukciót. elsősorban polgári mentalitásra van szük­ség. Viszont a megyei polgár­ság mint olyan, még nem ala­kulhatott ki. Ennek a kultúrát szerető polgári rétegnek kell megjelennie megyénkben is. Természetesen, lehet arról is beszélni, hogy mi legyen a mű­vészetekkel, a kultúrával addig is, amíg ez a réteg megjelenik és megerősödik? Egyesek azt mondják, ezt ki kell várni, és akkor minden jó lesz. Mások úgy vélekednek, a művészetek állami támogatásának fenn kell maradnia ahhoz, hogy addig is átmenthetőek legyenek az érté­kek. Ugyanis, ha jelenlegi kö­rülmények közül az állam teljes mértékben kivonul a kultúra, a művészetek támogatásából, ak­kor nagyon is fennáll az értékek megsemmisülésének veszélye. Persze az is igaz, hogy me­gyénkben is vannak törekvések a művészetek védelmére. Olyan kezdeményezések. amelyek magukban rejtik a kibontakozás nagyszerű lehetőségét, amivel csak élni kell tudni. Szponzorá­lások, alapítványok soráról le­het szólani, amelyek eredménye előbb-utóbb beérik. A művé­szeti alkotómunka feltételei úgyszintén adottak, mindenki úgy él meg, ahogyan tud, ami a szabadságfok örvendetes kitá­gulását jelenti. Éppen ezek te­líthetik optimizmussal megyénk művészeti életének résztvevőit. —mér Az írás igazat mond Mátrakeresztes.,, Óvd a patakot, ivóvíz lesz belőle." Kicsit kopott a fenti tábla, de azért a szövege meg­szívlelendő. -Gyurkó felv.­MSZP fórum • Pásztó. Szekeres Imre, a Szocialista Párt ügyvezető el­nöke október 31-én, csütörtö­kön 17.00 órai kezdettel az MSZP Városi Irodáján (Sza­badság U.20.SZ.) aktuális politi­kai kérdésekről tart tájékoztatót és konzultációt. A fórum nyil­vános. Tűzzománc a könyvtárban • Salgótarján. A Balassi Bá­lint Nógrád Megyei Könyvtár­ban folytatódik a képzőművé­szeti kiállítássorozat. Legköze­lebb november 4-én, hétfőn 16 órakor kerül sor újabb tárlat megnyitására. A Tűzhelygyár által finanszírozott zománcmű­vészeti alkotótáborokban ké­szült műveket reprezentáló tár­latot dr.Csongrády Béla, az Új Nógrád szerkesztője nyitja meg. Iskolabarátság • Ecseg—Alsótold. A sport­ban való nemes versengés szán­dékával alakított ki jó kapcsola­tot egymással az alsótoldi Toldi Miklós Körzeti Általános Iskola és az ecsegi hasonló intézmény. A közelmúltban megtartott ecsegi közös sportversenyen fo­ciban és kézilabdában mérte össze erejét a két iskola csapata. Az iskolabarátság a pedagógu­sok szándéka szerint a sport­kapcsolatok mellett szakmai munkára is kiterjed. A falu jövőjéért • Varsány. A helyi képviselő testület döntése alapján, száze­zer forintos alaptőkével alapít­ványt hozott létre az önkor­mányzat. A befizetett adomá­nyokat á': felépülés töVábbi üte­mes fejlesztésére kívánják fel- hásználnl. " Véradás • Nagyoroszi. A laktanyában a rétsági Vöröskereszt szerve­zésében véradónapot tartottak kedden, s ugyanitt még a mai napon is várják a donorokat. A gondos előkészítésnek és a la­kosok jó hozzáállásának kö­szönhetően jól sikerült véradást bonyolítottak le a napokban Hollókőn is, ezen negyvenket- ten vettek részt. Útonjáró Egy dachaui újság példája Miénk ez a játék Ma még tart a médiaháború. A sajtó jobb és baloldalon — szinte senki sincs középen, ahol maga a köznép van —, a „nyilvánosságra” a másik vég­let? a „sajtószabadság” a vá­lasz. Ami ma történik egyáltalán — az két helyen esik meg. A sajtóban és a parlementben. A többi szinte nem mérhető. A sajtó főként ellenzéki, mert úgy tudja, ez a szerepe és csak cse­kély mértékben kormánypárti. Nem az arányok megváltozta­tása az, amiről írok. Mégis ér­dekes talán —, hol lehet akkor az olvasópárti média. Vannak aztán egyre szapo­rodó számban méltányolható buzgósággal újrafelavatott má­sodik világháborús emlékmű­vek, sőt egészen újak is. Meg­emlékezünk ötvenhatról és na­pirenden a kormányzó hazaho­zatala is. És akkor valaki ebben a rombolással vegyes romelta­karításban és építésben, ebben az új hangzavarban-egymás- nak feszülésben behoz a szer­kesztőségbe egy nylon sza- tyornyi sárgult stencillapot. A dachaui magyar katonai fogo­lyújság megőrzött példányait. S nem is csupán arról van szó, hogy a halottakon túl emlékez­zünk a megmaradtakra is, ha­nem, hogy sokáig ők viselték az újabban újra előkerülő kol­lektív bűnösség bélyegét. Az utolsó csatlósok közül is a leg­utolsók voltak ők. akik Nyu­gatra mentek és ott estek fog­ságba, amerikaiba, mint Ke­ményvári István egykori le­vente, pálfalvai, tarjáni, nóg­rádi társaival együtt. Ezen túl szó lehet itt még ar­ról, hogy vajon lesz-e mosta­nában olyan pártatlan-tárgyi- lago* sajtónk országszerte, mint amilyen a dachaui fogo­lyújság volt. Keményvári István őrizte meg és hozta be egyik szerző- jeként a híradót. Itt az egyik la­pon az időpont: 1945. decem­ber 15. Ez éppen a 21-ik szám s mint mindegyik, ez is az ame­rikai táborparancsnokság en­gedélyével készült. Szerkeszti Szigeti Zoltán és Tasi József. Mikó Zoltán verse arról, mi­ként ásták ki a dachaui katonai fogolytábor magyar lakói a kor ottani Pompeiét — az agyon­bombázott Münchent. „Kacaghatsz rajtunk, s fe­lejthetsz, /eltagadni úgysem tudod, /mi ástuk ki az új Pom- peit: /ifjú rabszolga magya­rok.” Kacagni? Felejteni? Nem idős'zerű egyik sem. Meglátni — mit jelent közös sorsban együtt cselekedve remélni, erre talán jó ez a hadifogoly példa­beszéd. Mintha ma saját, kon­szenzusos-megegyezéses ha­muesőnkkel nem magyar Pom- peit „alkotnánk” éppen! Mintha azt majd nem felépíteni kellene újra újabb megegyezé­sekkel, reményekkel. Hatezren voltak Keményvá- riék a dachaui lágerban, onnan járva ki naponta a közeli Mün­chenbe romot eltakarítani. Ho­gyan kerültek éppen oda? Ez szinte szokvány-történet, is­merős. Negyvenhét évvel ez­előtt éppen így őszutóján, no­vemberben begyűjtötték, civil­ben gyalogosan elhajtották őket Nyugat felé. Másokat el­lenkező irányba hajtottak — valóban magyar rabszolgasors. Mátyusföld, Moravia, Passau- nál egy éjjel át a Dunán, aztán már a német földön lévő Kalte- nek, ahol egyszer csak a hegy­ről lejött egy páncélos, ameri­kai, negyvenöt tavasza volt. Münchenbe már vagonok­ban, ott a lóversenytéren sát­rakban, aztán Dachau, a nem­régiben még megsemmisítő tá­bor lágerjei a krematórium tö­vében. Fokozatosán jöttek rá, hol vannak tulajdonképpen. Ok rendeltetésszerűen használhat­ták a hírhedett (de gyenge kife­jezés!) dachaui fürdőt, ami el- gázosító volt másoknak, soktí- zezemyi zsidónak, cigánynak és mindenkinek, aki nem árja. A német nagyvárosban ma is látható egy hatalmas zöldellő domb, majdnem hegy, a közel­ben az olimpiai stadion áll. Azt romokból hordta össze a da­chaui tábor magyar katona-le- venete foglyainak élniakarása. Helyesebb továbbélni akarás­ról beszélni itt is. „Az újság tartotta bennünk a lelket — így a lap gépíró-gyor- síró-újságírója, Keményvári István, aki 1946 tavaszán érke­zett haza —, az amerikaiak ad­ták a rádiót, a papírt, mindent. Néhányan összeálltunk, mert hittünk abban, hogy emberi tar­tásunkhoz is segít egy saját hír­adó.” A foglyok esténként a bara- kokban meghallgatták a sajtó­felolvasót, aki ismertette a BBC és más rádiók adásai alap­ján szerkesztett táborújság hí­reit, s azt is, amit a maguk tá­boréletéről írtak. Erőt, bizalmat adott 81! számon át a dachaui krónika. Ötvenezer ív papírt használtak el és 135 összmun­kanapnyi időt. Az az újság ott bizonyosan elérte célját. Töb­bet adott az ország-világ hírei­nél. Hitet a végső csüggedés el­len. Akkor márcsak az volt az egyetlen ellenség. T.Pataki László Vannak helyzetek, amikor választani kell. Vannak embe­rek, akik ilyen helyzetekben a szívükre, mások az eszükre hallgatnak. Állítólag ez külön­bözteti meg a szerelmeseket a politikusoktól. Adódhat szituáció, amikor a delikvens úgy gondolja, el­odázhatja a választást. Salgótar­ján képviselő-testülete nincs ebben a helyzetben, mert a pol­gármester órája visszafelé ke­tyeg. Addig is, amíg a hölgyek és urak egyezségre jutnak, fus­sunk neki: ki lehet egyáltalán polgármester? Az önkormányzati törvény nem beszéli túl ezt a pontot. Tí­zezernél több lakosú városban a képviselő-testület választja, személyére bármely települési képviselő javaslatot tehet. Megválasztásának feltétele, hogy választójoggal rendelkez­zék, nem feltétele, hogy helyi polgár legyen. Polgármesterje­lölt az lesz, aki a képviselők szavazatának 1/3-át megkapja. Titkos szavazással döntenek. A képviselők több mint felének egynemű szavazata szükséges a polgármester megválasztásá­hoz. Sokan úgy gondolják, prakti­kus lenne, ha „kívülről” kerülne be a város első embere, de van­nak itt presztizsokok is. Jóné- hány képviselő pártlistán jutott a testületbe — róluk méltán gondolhatjuk, ők voltak a leg­jobbak. Namármost, ha a pártok legjobbjai benn ülnek, szegény­ségi bizonyítványt állítanának ki, ha nem maguk közül jelöl­nének. Innentől kezdve elkezdhe­tünk számolni. A 28 fős testület három vezető pártja az SZDSZ, az MDF és az MSZMP. 8-7-6-os felállással. Ők már megegyeztek egyszer, amikor matematikailag osztották fel a hatalmat. Ezt aligha ismétlik meg, mert azóta más szem­szögbe került az MSZMP. „A mérleg nyelve” is módosult: ezt már nem a munkáspárt, hanem a FIDESZ tölti be, s bár önma­gában nem jelentős tényező, ez korántsem zárja ki a fideszes polgármester lehetőségét. Az önállóságát már annál inkább, ha személyében kompromisz- szumot tud kötni az SZDSZ és az MDF. Ha szkeptikusak va­gyunk, máris láthatjuk az újabb pártharcokat. De próbáljunk meg akkor sem azok lenni, amikor úgy vél­jük: a nagy pártok paktummal igyekeznek elejét venni a belső csatáknak. Ez sikerülhet: érde­kes következményekkel. Kezd­jük elfelejteni, de azért tény: egy-egy „ellenzéki” képviselő­vel együtt a képviselt városré­szek is ellenzékbe kerülnek. Nem rossz játék ez, de ki nyer benne? Dudellai Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom