Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-25 / 250. szám
1991. október 25., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3 Fiatalok meditációja A közelmúltban Sámson- há/.a határában lévő budhista imacentrumban közel harminc fiatal vett részt egy két hétig tartó meditáción. A nyungne meditáció bizonyos napjait szótlanságban töltötték a részvevők, a tanaik lényege a gondolatokkal és érzelmekkel való foglalkozás. Meghívott vendégként jelen volt Ngawang tibeti láma is, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Fotó: Gyurkó Finisben a földhivatalok Hivatalból pótolják a hiányzó adatokat Forog az óriáskerék Monográfiák a szénről és üvegről A kárpótlási törvény végrehajtásában döntő szerepet vállaltak a megyékben működő földhivatalok. Az általuk kiállított és átadott dokumentumokkal alapozták meg a kárpótlásra jogosultak kérelmeik realitását. Mivel közeledik a törvényben megszabott beadási határidő, önként adódik a kérdés: hol tartanak ma a földhivatalok, mi jellemzi a dokumentumok tartalmát? — Mikor indult meg megyénkben a tulajdont igazoló régi okmányok beszerzése - kérdeztem Bartos Istvántól, a megyei földhivatal vezetőjétől. — A törvény megjelenése előtt az év elején már 200-300 állampolgárnak adtuk ki a régi tulajdonjogát igazoló másolatokat. Hivatalunkban szeptember vége felé gyorsult fel a folyamat. Eddig 5468 ügyfél jelent meg hivatalainkban. Ebből 4304-en azonnal megkapták a kért dokumentumokat. Az előbb említett tulajdonosi. _szá-_ mok mögött 50-60 ezer feletti ingatlan parcella, földrészlet húzódik meg. Az elintézetlen kérelmekről adtunk egy írást, melyben jeleztük, hogy a nevezett állampolgár megkezdte a kárpótlási igényével kapcsolatos adatgyűjtést. Ez az igazolás nem helyettesíti a kárrendezési hivatalhoz benyújtandó igény- bejelentő lapot. — Az előbbieken kívül még milyen módon segítettek, járultak hozzá a jó végrehajtáshoz? — Ahová hívtak bennünket az önkormányzatok, ott megjelentünk, és megadtuk a szükséges felvilágosításokat. Képviselőink jelen voltak a szakmai tanácsadásokon is. Tizennyolc dolgozót vontunk be ebbe a munkába, hogy gyorsítsuk az ügyintézést. Belső átcsoportosításokat hajtottunk végre, a rendkívüli igénybevétel miatt pedig új másológépekkel egészítettük ki a meglévőket. — Mit jeleznek, mit foglalnak magukba, mire utalnak a kért, illetve átadott tulajdonlapok? — Döntő többségük a földterület adatait fogja egybe. Jóval kisebb a közösségi ingatlanokra vonatkozó dokumentumigény. A birtokíveken feltüntetjük a földhöz tartozó aranykorona értéket, annak ellenére, hogy igen sok régi birtokíven - telekjegy- zőkönyvön ez nem szerepel. — Gyorsan közeledik az igények beadásának határideje. Mi jellemzi önöknél a mostani időszakot? — Ügyfélforgalmunk rendkívül felgyorsult. Naponta 200-250 állampolgár keresi fel hivatalainkat, és kéri segítségünket. Ez olyan nagy feladatot jelent, hogy képtelenek vagyunk azonnal, és mindenkinek a kért adatokat, dokutneptumot kiadni. Kérésünk és javaslatunk, hogy a tőlünk megkapott igazolást csatolják a megyei kárrendezési hivatalhoz benyújtott okmányokhoz. Ugyanis a mi igazolásunk nem jelent egyet az előbb említett hivatalban történő kárigényt benyújtó ügyiratokkal. Előfordulhat, hogy az általunk kiállított okmányról az állampolgár, vagy a mi hibánkból egy-egy adat esetleg lemarad. Ez ne zavarjon senkit, mert nem jár semmiféle újabb utánjárással, ugyanis hivatalból pótoljuk. Befejezésül, megköszönöm az állampolgárok eddigi együttműködését, bizalmát, mely jó hatással volt munkánkra, és kérem továbbra is adjanak újabb bizalmat, hogy minél gyorsabban teljesíthessük kéréseiket. Venesz Károly A Nógrádban élő emberek is régóta tudják, hogy a szerencse forgandó, más szóval, mindig forog az óriáskerék. Megyénk irodalomkedvelő olvasói akár Faludi Ferencre, a magyar rokokó költőjére is gondolhatnak, aki — az itteni művelt közönség számára is találóan — írt arról, hogy bizony szükség van arra, okosan ülj a szerencse kerekén. Mindazonáltal kissé talán fatális fölfogás lenne mindent pusztán a szerencse meglétére, vagy éppen annak hiányára fogni, a megérdemelj szakmai érvényesüléshez azért még szükség van másra is, a ludas, a képzettség birtokában végzett kitartó és folyamatos munkára, a szakmai koncepció invenció- zusságára, a tág látókörre, a folyamatos önképzésre, a kreativitásra, és így tovább. Vagyis csupa olyan .tulajdonságra, ami az adott munkahelyen és régióban eredményre vezet. A salgótarjáni születésű, a szűkebb hazája iránt elkötelezettséget érző dr. Szvircsek Ferenc történész múzeológus, a megyei múzeumi szervezet tudományos igazgatóhelyettese ugyan nem tartozik az úgynevezett változó szerencséjű emberek közé, de munkássága annál kitűnőbb példa arra, milyen eredményes és sokrétű munkásságot végezhet egy vidéken élő helytörténeti kutató. A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban beszélgetünk szakmájáról, amit ő hivatásának is tekint. Két évtized, úgy tetszik, elegendő ahhoz, hogy kialakuljanak a fő kutatási irányok. Sőt, dr. Szvircsek Ferenc az eltelt évtizedek alatt számos új kutatási eredményt publikált, tanulmányai mind nagyobb szakmai jelentőségre tettek szert, hovatovább a kutatói munka „betakarításának” ideje érkezett el. Aki valaha is érdeklődött a megye ipartörténete iránt, nem mondhatott le önálló kutatatási eredményeinek ismeretéről. Mik is azok a fő kutatási irányok, amelyek dr. Szvircsek Ferenc munkásságának lényegét jelentik? Mindenekelőtt két ilyen irány van. Mindkettő azt célozza, hogy a megye ipartörténetének egyre teljesebb képét megrajzolja. A tudomány, illetve a helytörténet iránt érdeklődők azt is tudják, a jeles kutató szerelme a 19. század. — Miért éppen ez a kor? Azért,' méri éppen érre a korra vonatkozóan óriási fehér foltok léteznek a megyéi monográfiákban, összefoglaló művekben.Két fehér foltot említek. A korai kapitalizmusban meginduló vállalkozásokról szinte semmit sem tudunk. Több ipari vállalkozás történetét dolgoztam föl (losonci bőrgyár, balassagyarmati rabdolgoztató intézet, Nógrád megye vasipara, elfelejtett üveghuták, közút- és vasúthálózat kialakulása, fejlődése). A szakmán belül különösen a felvidéki üvegipari vállalkozások kutatására figyeltek föl, örömömre. Az asztalfiókomban van egy összefoglaló monográfia, amelyben három család mentalitásán keresztül mutatom be a vállalkozástípusokat (a köznemesi Kuchinka-, a polgári Kossuh- és az idegenből ide szakadt Zahh-család, ezen belül a Pantocsek Leó, az elfelejtett, találmányaitól megfosztott feltaláló életpályáján keresztül). Mindez együtt jelenti a Nógrád megyei üvegmonográfiát. Nem egyszerű ipar- történetről van szó, hanem a személyiség szerepéről a vállalkozásokban. A másik nagy munkám már szintén az összegezésig jutott el. Régi nagy álmom a nógrádi szénbányászat monográfiája. Nos, elkészült. Címe: „A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében”. Úgy vélem, a nógrádi szénbányászat csaknem két és egynegyed százados fejlődésének tanulságaiban sok, máig ható társadalmi, technikai-bányászati mozzanat figyelhető mep. A mából visz- szatekintvé Tárgyilagosán lehet megítélni azokat a körülményeket, amelyek bőségesén szegélyezték a megye ezen ipari cége fejlődésének kanyargós útját. Most már több mint száz nógrádi község bányászati múltját tudja adni a monográfia egymás után, kronologikus sorrendben. Tartalmazni fogja a: összes bányaművet (tárót, aknát, lestő- saknát), bányatelkeket, tulajdonosokat, bérlőket, termelési adatokat, stb. Pillanatnyilag csaknem 700 kéziratoldal készült el mindebből a megfelelő illusztrációkkal, dokumentumokkal. Végülis, egy évtizedes kutatómunka eredménye. Dr. Szvircsek Ferenc tehát elérkezett az aratás idejéhez. De hogy piacra kerül-e majd a „termék”, arra mórt semmi biztosíték nincsen. Vagy szerencse? —mér— Megszépül a hivatal • Magyargéc. A polgármesteri hivatal külső felújítását egy szécsényi kft. ezekben a napokban végzi a községben. Folyamatban van a buszmegállók építése is, ezt szintén a szécsényiek vállalták társadalmi munkában, s ígéretüknek megfelelően november 10-ig szeretnének eleget tenni vállalásuknak. Földi Péter kiállítása • Szécsény. A városi művelődési és ^ ifjúsági centrumban Földi Péter festőművész kiállítása nyílik meg október 25-én 18 órakor. A rendezvény résztvevőit a megnyitóünnepségen Erdei Sándor iparművész köszönti. Emlékérmek • Az 1956-os Emlékéremek átadása folyamatban van. A PÖFÖSiZ Nógrád megyei szervezete ezúton kéri azoknak a további jelentkezését, akik még nem kapták meg az emlékérmet. vagy úgy érzik, hogy kimaradtak az elismertek listájáról. Berlinben muzsikálnak • Ma Berlinben ad koncertet a balassagyarmati kamaraegyüttes a „Családok muzsikálnak” elnevezésű rendezvénysorozat keretében. A két házaspárból álló együttes — Perneczky Zsolt, Perneczkyné Baranyi Klára; Kanyó András, Kanyoné Réti Emőke — következő hangversenyét a lengyelországi Szczecinben adja, október 26-án, majd ugyanitt lépnek fel egy nappal később is. Nézőpont A valóság meséje Bocsánat, hogy élek! A galambok szorgos léptekkel közeledtek felénk Mária Terézia ízléstelenül monumentális szobrának hasonlóan rideg parkjában. „No, mi kéne, ha volna” - kérdeztem meg a hetykén odatopogó párocskától. „Hát, etetni éppenséggel nem tudlak Titeket, de tudjátok mit? Vigyétek el ezt a két cigarettavéget a szemetesbe, mert itt bizony nem nagyon dobják a földre az ilyesfélét az emberek!” No, más sem kellett a két elkényeztetett jószágnak, mint akik értik, hogy itt munka vár rájuk! Azonnal sarkon fordultak, és megsértetten eltipegtek nyilván adakozóbb túristák felé. Mert hát ilyenek a galambok, mondhatnánk mit sem csodálkozva ezen, hisz ők hozzászoktak a helyzethez. Vagyis ők kapni szoktak a járókelőktől, nem pedig idomított háziállatként a gazdák kénye-kedve szerint parancsot, kérést végrehajtani. Gondoljuk csak el. mi történik, ha a két galamb se szó, se beszéd szépen elviszi a csikkeket a közeli szemetesbe. Bizony, érdekes lett volna. A bájos galamb-romantika egyszerre csődbe jutna. Mert egy köztisztasági galamb már nem akármi, amint szorgalmasan csipegeti a járókelők szemetét honi díszparkjainkban. Ezek után minden megtörténhetne. Például közismert meséink harmóniáját' is jócskán megbonthatná egy ilyen galamb- pálfordulás. Képzeljük el, amint a gonosz Hamupipőke állandóan szekálja a szerető, a gyermeknevelés minden csín- ját—bínját kipróbáló, gonosz mostohalányát rajongásig szerető bűbájos mostoháját. Vér- lázító belegondolni, hogy az anyagi csődbe jutott országló király előre megfontolt anyagi előnyhöz jutás céljából egy jól reklámozott versenytárgyalást ír ki a szüzességét bizony liliom korában könnyedén elve- szejtő túlkoros leányzójára. Igazán meghökkentő lenne, ha a legkisebb fiút úgy látnánk viszont a történetekben, mint az őt fölnevelő, taníttató, kiházasító testvérbátyák megzsaroló- ját. Nem is beszélve a jószívű vasorrú bábáról, aki a mohó csokizabálástól életveszélyes gyomorrontást kapó Jancsi és Juliskát gondos kezeléssel, házipatikájának értő használatával mentené meg a legrosz- szabbtól. Amint már-már a meghittség határát súrolná a gondos farkas, aki a rendszeresen elcsavargó kecskemama helyett gondozná a didergő, éhező kisgidákat. Arról már ne is beszéljünk, hogy meglepődnének azon, ha egyszercsak a bizonytalan múltból hírül vennénk, hogy a csapodár Piroska miatt bizony éhenhalt a beteg, magányos nagymama. Mert a jóvérű leányka bújdosó kedveséhez járt rendszeresen, önmagát és a betegnek szánt élelmet felkínálva, és az egész farkasmesét csak a felelősségrevonás elkerülése miatt találta ki. Persze, jól tudjuk, hogy a mesék, az álmok varázsa - miként a galambok kedves kérin- csélése - hozzátartozik az emberi lét rendjéhez, szent és sérthetetlen. Mert az élet valahogy úgy lett megszervezve, hogy a valóság ridegségét az álmok világának oly távoli fényével igyekszünk felmelegíteni. Pedig valójában a távoli fények valamicskét világítanak ugyan, de melegségük forrása szinte elérhetetlen. Noha vannak, akik tudták, és tudják, hogy létezik olyan energia is, mely a valóságot képes az álmok varázslatos világához hasonlóvá tenni. Ámde ez az energia nem mesélhető el, nem írható le kerek mondatokban, szabadalmát nem közük csillogó propektusok. A titok megfejtéséből mégsincs egyetlen embertársunk sem kizárva. Lelkünk rajta, hogy meddig bízunk az álmok valóságában, és hogy mikor formáljuk a valóságot varázslattá. Éne még mindig több az esélyünk, minthogy a galambok egyszercsak szemetet hordjanak a jámbor túristák után, bárhol is a világon. Németh János István Voltak, vannak és sajnos • lesznek olyan üzletek, ahová nem szívesen megy be az ember. Már az ajtón belépve furcsa, megmagyarázhatatlan érzése támad. Feszeng, szorong, s az a gondolat motoszkál benne, hogy ott nem szívesen látják a vásárlót. Feltételezi, az eladók személyes sértésnek veszik, ha valaki veszi a bátorságot és vásárlással próbálkozik. Hiszen ezzel a felelőtlen cselekedetével megzavarja az ott dolgozók nyugalmát. És ha netán a tudatlan vásárló — teljességgel felfoghatatlan módon — kíváncsi az árúcikkekre, s kísérletet tesz arra, hogy megnézze őket, akkor jobb, ha nem számít semmi jóra. Sorsa megpecsételődött és szégyellheti magát! Zord tekintetek kereszttüzében, éles hangon utasítják rendre. Közük, az üzlet nem önkiszolgáló, ezért a kedves vevő ne nyúlkáljon a polcon elhelyezett árukhoz, mert „ott nekünk más egyebek is vannak". Ilyenkor a megszeppent vásárló mégis megkísérli eredeti szándékát véghezvinni, ezért megkéri az eladót, mutassa meg ezt és ezt az árut. O nagy kegyet gyakorolva megteszi, s várakozó álláspontra helyezkedik. Nem, ő a világért sem próbálna eladni valamit. Dehogyis kérem! Csak nem gondolják! Hisz ő nem azért van ott! A legtöbb vevőnek ilyenkor megfordul a fejében a „bocsánat, hogy élek" gondolat. Úgy dönt, nem erőlteti tovább a vásárlást, nem dönget zárt kapukat. Elvégre is nem kötelező venni valamit. ( Ez látszódik a bolti dolgozók arcán is.) Megköszöni az „udvarias" kiszolgálást, s nem várja, hogy viszontlátással köszönjenek el tőle. Történt mindez a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat salgótarjáni, Vöröshadsereg úti boltjában, de megeshetett volna máshol is. Most már csak arra lennék kíváncsi, mikor jön el az az idő, amikor végre nem a vásárló lesz az eladóért, hanem épp fordítva. Addig is jó vásárlást, udvarias kiszolgálást kívánok! Szikora Ágnes
