Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
1991. október 24., csütörtök PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE 5 Kamerával a béri andezitzuhatagnál Ez a kis lélekszámú község, Európában egyedülálló geológiai jelenséggel bír, valóságos unikum. Az idegenforgalom számára nem mindennapi látványt nyújtanak ezek az oszlopok, ugyanis a világon van még ehhez hasonló, például Kaliforniában, Devil' s Postpile-ben, de ilyen szép andezitzuhatag igazi ritkaság. Béren 1985 óta szabadon látogatható ez a természetvédelmi terület. Juhász Árpád, aki elsősorban geológus, másodsorban viszont egy népszerű televíziós műsor a Kalendárium, ismert személyisége és jó barátja Rozsnyai Aladár filmrendezőnek, aki nem egyszer megmászta kamerájával a Himalája csúcsait. Béri látogatásunkkor, éppen forgatáshoz készülődtek. — Örülök, hogy ismét itt vagyok. Legelőször az Évmilliók emlékei című könyvem írásakor jártam ezen a helyen — jegyzi meg Juhász Árpád, halvány mosollyal az arcán.— Ez az ősrégi andezit oszlop, amely vulkáni eredetű, nem is lát- szódna talán most sem, ha itt nem működik valamikor kőbánya. A zuhatagok vulkáni eredetűek. Két típusuk van. Ami itt látható a legszebb andezit oszlopok egyike. Magas a vastartalma, amely inkább a somoskői bazaltoszlopok tulajdonsága. A béri andezitzuhatag a mélyből a kősapkák miatt nem tudott a felszínre törni, hűlni kezdett és ezáltal a térfogatuk csökkent és az idők során a méhsejtekhez hasonlóan megrepedeztek. Ez több millió éves folyamat. — Mit láthatunk a legközelebbi Kalendáriumban? - vetem közbe. Az október harminca- dikai adásunkban a Floridát övező tengerek élővilágáról, a cápákról lesz szó. A kutatók, ugyanis rájöttek, hogy ez az ősi állat immunis a rákszérummal szemben. Ennek okát keresik. Lesz még egy japán-svéd kis- film a belső szervekről, a többit azért nem tudom, mert mindig történik valami új és ezért a műsor tartalmát, csak egy nappal az adás előtt véglegesítjük. — Győzi energiával? — Nagyon fáradt vagyok, de a családom egy nyugodt környezetet biztosít a számomra. Nekem a gyerekeimért sohasem kellett aggódnom, hogy elcsavarognak, rossz társaságba keverednek. De ez csak az ő érdemük, mert a feleségemmel mind a ketten elég elfoglaltak vagyunk. Sőt, mondhatom a televíziózáshoz, megszállottnak kell lenni, s én az vagyok. Mindig is inspirál az új és sajnos így nincs időm elmélyülni, ami egy tudós számára elengedhetetlen. — Mennyire fontos az ön számára a természet? — A legfontosabb! Az lenne a helyes, ha mindenki így gondolkozna. Én igyekeztem, mindig behozni a szépet és a jót az országba, ha mással nem, hát a kamerákkal is. S ezt mind azért, hogy az ember megtanuljon helyesen bánni az őt körülvevő természettel. De ez ma, csak pusztába kiállton szó! Képtelenek vagyunk, akár egy kis lemondásra is, ami esetleg a környezetünket, a természetet szolgálná. (Szeli) Rég volt, talán ... Háború: ez a szó mindannyiunkban borzalmat kelt. Mi, szerencsére csak a filmeken láttuk a vértől ordító csatatereket. Vannak, akik túlélték e kort, amikor a halál díszmenetben aratott, s nem szívesen emlékeznek vissza. Hasznos községben, él a feleségével Kanyó Sándor nyugdíjas. Huszonhárom éves volt. amikor Budapesten szolgált, mint utász. Be voltak kerítve és parancsba kapták, hogy a Rákos-patak hídját robbantsák fel. — 1945 január ötödikén vonultak be az oroszok a városba — kezdi mondandóját —. Mi akkor heten voltunk szolgálatban, úgy határoztunk, nem robbantjuk fel a hidat. Kaptunk civil ruhát és elbújtunk egy pincébe. Egy orosz katona kiszúrt bennünket. Szétnézett és megtalálta az ágy alatt elrejtett katonaruhákat. A Saahalmi parancsnokságon, amikor kihallgattak, őszintén elmondtunk mindent. Az orosz tiszt elengedett minket. Örültünk, hogy végre vége a háborúnak. Két ványaiéival elindultam hazafele, alig vártam, hogy újra otthon legyek. Két orosz katona Kerepesen járőrözött, megállítottak, gyanúsak lettünk. Bezártak egy kamrába. Mire Gödöl„47-ben jöttem hazajó itthon" Kép:Gyurkó lőre értünk már kétszázan lehettünk. Az emberek nagy részét becsapták. Azután Vácon a fegyházban sínylődtünk két hétig. A jászberényi fogolytáborban már ezer civil gyűlt össze. Azt mondták, mehetünk haza, mert a békében kell a szántóvető ember. Felszálltunk a vagonokba, de a vonat Arad fele zakatolt velünk. Március ötödikén Dombáz megyében egy Jasznilucs nevű bányászvárosban kötöttünk ki. A lágerban voltak, akik a bányákban dolgoztak. Én ács voltam. . . (Szeli) Sikerek és - emberek A megtalált bárány esete Kilencven éve, 1901-ben született Rajeczky Benjámin paptanár, zenetudós Egerben az úgynevezett Makiári „hóstyán”. Ez Eger déli részén ma is fe- nálló külkerületi rész. Eger amúgy több ilyen melléknevű városrészt ismer mind a mai napig, a név eredete a német Hoch Stadt elmagyarított változata és a németajkúak jelenlétére utal. Rövidesen, egészen pontosan november 11-én az ő nevét veszi fel a pásztói zeneiskola a helybeliek szép szándéka szerint. Siker ez is, bár ő maga nem igényelné, ha beleszólhatna. Tudós-szerzetesi majdnem puritán életét jelképezheti az a kis parasztház, amelyben Pásztón lakott, ahonnan mindig teli táskával hetente sokat utazott vonattal a fővárosba, az Akadémi- ára.Ott is volt szobája, mint Arany szerkesztő úrnak. Amikor esténként vissza-visszatért első útja a templom volt és csak aztán ment haza kedvenc magnetofonjához, s a gregorián dallamokhoz. Siker egész élete, életműve, ha küzdelmekkel, áldozatokkal volt is tele. Jó hogy ezúttal nem hallgatunk rá és róla nevezzük el a fejlődő zenei élet helyét kedves városában - a másik Eger - Pásztón. Senki nincs nála érdemesebb. Magánarchívumomból elsőként őt szólaltatom meg ebben a pásztói és környéki állandósuló?) rovatban, természetesen már csak hangszalagról. Az egyórás felvétel nem sokkal halála előttről való, amikor nagyon vidám szívvel- örömmel emlékezett későbbi sikereinek (ő maga azokat soha nem kereste!) igazi eredeztető- jéről, szüleiről, nagyszüleiről, a katonazenekarok, az esti takaródót jelző trombitaszólók, a Zerkowitz dalok mindent meg- határozó-gyökereztető szerepéről. — Gyerekkorom egri külvárosi békevilága tulajdonképpen félig-meddig megtartotta a régi idők falusi életmódját, az keveredett a városias élettel. Ott betlehemesek jártak karácsonytájt, legények!, nem gyerekek. Az utcán ünnepi alkalmakkor nagyon szépen kiöltözve végigvonultak összekapaszkodva a lányok és legények nagyon szép népviseletben, amit a mostani múzeumban, sajnos már nem látok. A múzeumi úgynevezett egri népviselet Ebben a házban élt egykor Rajeczky Benjamin bizony nem egészen az, amire én emlékszem. Ezek voltak a meghatározó képek nekem. — Apám apja jegyző volt Tiszafüreden, ő maga korán Egerbe került gépészként a vasalásgyárba. De a mi családunkban a zene nem velem vagy apámmal kezdődött, aki cimbalmot épített és játszott is rajta szépen. Voltak elődök, kántorok már korábbról is. Apám még Szakasits Árpáddal volt együtt a vasalásgyárban, együtt dolgoztak. De apámat a politika nem érdekelte , állandóan olvasott, nekem még nyolcvan évesen Füst Milán költeményeiből idézett. — Szépek voltak az adventi lámpás járkálások, az egymáshoz eljárások, rokonokhoz, barátokhoz esti beszélgetésre, felkészülésre a karácsony ünnepre. Ezeken nem énekeltünk, de a hangulatuk bennem maradt örökre. — Élményszámba ment minden este a két kaszárnya felől felreppenő trombitaszó, amikor mindkét helyen — mintegy sztereóban, ahogy ma mondanák — ugyanaz a szilen- ciumdallam szólt és mi hallgattuk. Apám is szerette a zenét, dalolt, játszott a maga készítette hangszeren. Ezek aztán erős nyomokat hagytak az emberben. — És az is, hogy nekem még énekelgetett a nagyanyám. Vasárnaponként szépen kiült a padkára a ház elé, én akkor az ölébe ültem és így emlékeztem mindig egy énekre, amelyben nekem nem is annyira a dallam, mint inkább a kép maradt meg a képzeletemben. — A kép - egy zöld mező és annak közepében egy kis fehér bárány. Sokkal később a dallamot megtaláltam, de azt hiszem, hogy ez a dalocska volt a döntő, és hát ilyenformán maga nagyanyám. A húszas évek végén ismerkedtem meg a dallammal, ami a mindig bennem élő képhez tartozott. Molnár Imre énekelte lemezen. Bartókék, Kodá- lyék akkoriban adtak ki egy úgynevezett népművelési lemezsorozatot, abban találtam rá a dallamra. Akkoriban a népművelési minisztérium ezt a sorozatot az iskoláknak kiküldte. Azokban a lemezekben már Kodálynak és Bartóknak a feldolgozásai szerepeltek. Számomra ez is fontos lehetett. Azon lemezsorozaton a kor legnagyobb énekesei működtek közre. Székelyhídi, Molnár.Ba- silides. A zongorakíséretet pedig maga Bartók látta el. A dalokban aztán volt Lajta feldolgozás is, nagyon szépek voltak. — Huszonhatban kerültem új helyre mint énektanár és akkor azonnal alkalmaztam a munkámban ezt a lemezsorozatot. Amin nagyanyám báránya a zöld mezőben legelget és amit így sikerült megtalálnom. Pontosan a helyén szerepelt a második sorban. És hogy legel egy kis bárány, jaj, de csinos - és itt mindenki kiegészíti kedve szerint a dalocskát - az ilyen-olyan illetőségű kislány. Ézek bent vannak az ember szívében örökre. Aminek Béni bácsi mindent köszönhet égi kiválasztása szerint is. Aminek viszont mi valamennyien őt köszönhetjük. A dalbeli legelésző báránynak. Vigasság • Ecseg. A községben már évek óta működő szabadidős-társaság és a művelődési ház szervezésében az elmúlt hét végén szüreti mulatságot rendeztek. Az ecsegi hagyományőrzők vidám toborzójára száznál több vendég vett részt a kultúrházban megtarott vigasságon. A társaság vezetősége, felbuzdulva a rendezvény sikerén, már szervezi az újabb programokat. Ültess fát! • Pásztó. A város többségében lakótelepen élő lokálpatriótái nemrégiben adták ki a környezetszépítésre buzdító jelszót: októberben ültess fát! A nemes kezdeményezésnek úgy látszik, hogy sikere van. A faültetéshez szükséges csemetéket az önkormányzat ingyen biztosította. Elöregedett vezetékek • Jobbágyi. A megye más településeihez hasonlóan a Nóg- rád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói ezekben a napokban folyamatosan cserélik ki a 15-20 éves községi vízvezetékrendszer öreg, elrozsdásodott csöveit. A munkálatok a település pénzbeli kiadásait nem terhelik. Élő botanika • Bér. A lakosság összefogásával még az idén elkezdik a falu parkosítását. Két szombat- helyi házaspár Józsa Miklós és felesége szakértő irányításával, olyan növények, cserjék dísznövény-változatait telepítenék, melyek vadon fajtái a környéken is élnek, megteremnek és honosak. Víztervek Buják. Ez volt a legfontosabb témája a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatala által szervezett szakmai tanácskozásnak, amelyet október 22-én tartottak a községben a környező települések vezetőinek részvételével. Kész a tanulmányterv, amely a kelet- és nyugat-nógrádi vízrendszer összekötését szolgálná, s amely három éven belül el is készül, ha jut elegendő pénz a kivitelezésre. Ezzel tulajdonképpen Buják, Ecseg, Csécse, Bér, Szirák, Bércéi és Vanyarc községek lakói juthatnak majd a jelenleginél jobb minőségű ivóvízhez. Megszépült a művelődési ház Tar. A napokban megtörtént a felújított községi Bartók Béla Művelődési Ház műszaki átadása. "Ide nem volt jó bejönni..." - mondta kesernyésen László Istvánná könyvtáros, s egyben a ház vezetője is. Arra gondolva, hogy jó huszonöt éve épült meg a kultúrház és azóta nem is látott kőműveskanalat. Most elvégezték az épület külső és belső tatarozását és festését, az ablakok és nyílászárók mázolását és teljesen újjáépítették a tönkre ment vizesblokkot. A munkálatokat a bátonyte- renyei városgazdálkodási üzem és a helyi önkormányzat karbantartói végezték el jó minőségben. A számukra kifizetett költség egy millió forint. Szebb köntöst kapott a 300 személyes moziterem is, bár itt üröm az örömben, hogy télidőben a magas fűtési költségek miatt a filmvetítés "kényszerszünetel". Sajnos a felújítási munkák - főleg anyagi okok miatt - nem mindenre terjedhettek ki és ez főleg ez elhasználódott padlózatra érvényes leginkább. Mindenesetre a felújítási munkák alatt is röpködtek a megjegyzések: a közösségi ház mellett szükség van-e ilyen nagy kultúrházra,s aztán menynyibe fog kerülni?- a kérdezőknek a viszonylag szerény költség már részben megadta a választ. A tartalmas és jó közművelődési munka majd ezután következik... „Se országod, se tanyád... ” Alacsony ház, füstös kémény, omladozó vakolat és töredezett cserepek. Odabent a doh és a széngáz szagának furcsa egyvelege. Hideg émelygés fogja el a gyomrom. A konyhában, ugyan van víz és gáz, de egy asztalon és két széken kívül nem látok mást, A szobában egy szekrénysor, egy asztal, székek, ruhaszárító, egy kis szenes kályha, amely mellett a pokrócokkal letakart heverő. Halk nyöszörgés hallatszik a takarók alól. Arra nézek, és látom két aprócska kéz nyúl felfelé. Közelebb lépek: egy alig két hónapos csecsemő nyújtózik az ágyon. — Sajnos beteg - mondja az anya, Bangó Elemémé - . Nem segít senki rajtunk. Pedig dolgoztam is, volt munka viszonyom. Igaz már két éve megszűnt és a férjem is munkanélküli. Kilencezer forintból élünk négyen. Az uram Pestre járt dolgozni, de megszüntették a vállalatát. Semmiféle segélyt nem kapunk ezenkívül. Sok a bajunk: a kicsihez éjjel ki kellett hívnom az ügyeletes orvost. Állandóan beteg. Az asszony zokogásban tör ki. A férj beletörődve legyint, a nagyobbik fiú, aki óvodás nem érti miről van szó. Értetlenül néz a szüleire. A sógornő, aki időközben bejött elmondja, hogy olyanoknak adnak segélyt Jobbágyiban, akiknek nincs égetően szükségük rá. Az önkormányzaton elmondták, hogy a nagyobbik gyermeket ingyenes óvodai ellátásban részesítették és március huszonegyedikén kapott a védőnő kétezer forintot gyermekruha vásárlására. Most végeznek környezettanulmányt, hogy a gyes összegét kiutalják-e, vagy sem? S a törvény szerint egyéb segélyre nem jogosultak! Valóban, a törvény szerint sokan nem lennénk jogosultak a segélyre. De mi lenne velünk emberekkel, ha mindig a szabályokhoz ragaszkodnánk. Vajon mindenben ennyire törvényesek vagyunk?! És egyre csak egy csecsemő jár az eszemben, aki az „ágyon” feküdt betegen, s kinek egyetlen egy bűne az. hogy odaszületett! Pásztó és környéke Jövő nélkül a putri árnyékában Kép: (Ani kó
