Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

1991. október 17., csütörtök PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE 5 Gondolatok a könyvtárban Hátrányos helyzetűek problémái Kállón Rohanó vilá­gunkban szükség lesz-e könyvekre, könyvtárakra, vagy csak rövid informá­ciók tömkelegét tar­talmazó cikkeket olvasunk majd el? A mai ember első­sorban időhiányban szenved, másodsor­ban viszont csilla­gászati árakon jut­hat hozzá szókin­csünk tárházához: pénztárcánk általá­ban az ABC áruhá­zakban már kiürül. Sem pénzünk, sem pedig időnk nincs a művelődés e formá­ira. Helyette a tele­vízió, a rádió, a vi­deó a fő művelődési forrás. Az iskolák­ban sem tanítják meg a nebulókat a könyv szeretetére, s nem szóban felelte­tik a gyerekeket, hanem tesztlapok kitöltésével. S még csodálkozunk rajta, hogy nem tudnak beszélni?! A pásztói könyv­tárban Szőllősi Miklós, az intéz­mény igazgatója nem panaszként, de elmondja, hogy aki idejön inkább csak újságot olvas, mert nincs pénzük, hogy otthonukban a saját megszokott lapjai­kat olvassák. Nem bírják anyagilag! A könyvtár nem rendelkezik olyan információs bázis­sal, amely ellátná az embereket, például a ma oly divatos, privatizációs isme­retekkel, pedig erre lenne igény. Angliában, ha az idegen betéved egy városba és tudja, hogy hol a polgár- mesteri hivatal, s a könyvtár, akkor már nem elveszett em­ber. Hazánkban ezek az intézmé­nyek háttérbe szo­rultak. A szóban forgó könyvtárnak jelenleg nyolcvane­zer kötete van az épületben és még harmincezer egy életveszélyessé nyílvánított pincé­ben molyosodik! Ha így „fejlő­dünk”, elfelejtünk olvasni, a gyereke­ink sem szeretnek majd, mert nem lesz előttük a szülői példa, igénytele­nekké válunk, nem fogunk kommuni­kálni, mert hiányo­zik majd a beszéd, a szó ami az embert emberré tette! Kü­lönben is minek a könyvet olvasni, amikor a pénzt is lehet! (— li—) Tudósok kastélya Krdőtarcsán található gróf Szentmiklósy Kubinyi Ferenc kasté­lya, amelynek fenntartója a Magyar Tudományos Akadémia. Az épület felújítását 1989—ben fejezték be. Gyurkó. Kálión oly nagyarányú a hát­rányos helyzetű cigánycsaládok száma, hogy az önkormányzat nem győzi támogatásukat anya­giakkal. A természetbeni, vagy a közvetve adott segélyeket nem veszik figyelembe, csak a készpénz számít. A segélyek sorozata így is irritálta a lakos­ság másik részét. Az önkor­mányzat megpróbál munkát biz­tosítani a munkanélküliek szá­máradé ez sem jelent nekik semmit, hiszen a munka felvé­tele másnapján már kilépnek. Bagarecz Jánosné a falu pol­gármestere elmondta, hogy a panasz rengeteg, de dolgozni nem akarnak. Az iskolában is sok a probléma. Ezért külön foglalkoznak a hátrányos hely­zetű gyerekekkel. Az iskola pe­dagógusai, mindent megtesznek azért, hogy segítsenek ezeknek a tanulóknak értékes alapokat adni az egyre nehezebben elvi­selhető élethez, hogy ne a szü­leik rossz példáját kövessék. Arról nem is beszélve, hogy az önkormányzat is hihetetlen mennyiségű támogatást adott a szülőknek is. Tizennyolc fo­rintra csökkentették az iskolai étkezési díjat, s minden gyerek kapott külön tanszercsomagot, amely összesen több, mint har- mincezr forintba került. A képviselő testületben nin­csen cigány nemzetiségű lakos, mert nem kapott megfelelő számú szavazatot. Az érdekte­lenség és a nem törődömség tükröződik ki ebből? Viszont megalakult egy szociális bizott­ság, ahol a szóban forgó etni­kum is képviselteti magát. Bár akadnak köztük rendesek is, de ők sem tudnak azokra a társa­ikra hatni, akik ezt az önpusz­tító életmódot folytatják. Sem­milyen kezdeményezésre nem hajlandóak, pedig mennyivel könnyebb lenne a dolog, ha va­laki, akit ők is elfogadnának, kezébe venné az ügyek intézé­sét és irányítását. Mindenkinek csak a gyors nevelési segélyre és pénzre lenne szüksége, pedig azt a semmiből előteremteni nem lehet. A község ezen problémája nem egyedi eset, de talán itt a legkiugróbb a megyén belül. S a megoldás kulcsa még nem talál­tatott meg, pedig égetően szük­ség lenne rá. sz.s. Meggondolatlanság, vagy szerelem Baranyiék élete?! A csoda nem jön magától A vöröskereszt iro­dájában Pásztón, egy fiatal, terhes kismama jön élelmiszercsomag­gal. Baranyi Gézáné, Agnes, mint beszélge­tésünk során kiderült, huszonkét éves és ötö­dik gyermekét várja. Tizenöt éves volt, amikor első fia szüle­tett. Amikor minden védekezés ellenére is­mételten teherbe esett, elkeseredésében ön- gyilkosságot akart el­követni. Mindössze négy osztályt végzett. Eddig életében nem tett mást, „csak” anya volt. Első gyermeké­nek születése után fi­gyelmeztették őt ,hogy helyezkedjen el mert egyébként nem jár se- milyen segély gyerme­kei után. FétjéveHgdzi szerelemben élnek, és minden nehézség elle­nére örülnek a mostani jövevénynek. Munka- nélküli segélyből és a családi pótlékból ten­getik életüket. Az egy főre eső jövedelmük 2 ezer 960 forint. Egyi­kőjük sem él az alko­hol adta mámor lehető­ségével, inkább kólát isznak, ha ünnepel a család. De vajon mi­lyen körülmények kö­zött élnek? Kívülről régi pa­rasztház hátranyúló tornáccal, nagy hosszú udvarral. A legvégén megtaláljuk Ágiék „lakosztályát”. Több család is lakik ebben az épületben. Az egy szobából és egy kony­hából álló leghátulsó rész, melyben Bárá­ny iék laknak. A lakó részben rend van, de a büdös dohszag mell­bevág. Víz nincs benn, a száz méterre lévő kocsmától hordják és teknőben fürdetik gyermekeiket. Az ifjú feleség megmutatja a határoza­tot, melyben elutasít­ják rendszeres nevelési segélykérelmét azzal az indoklással, hogy a gyermekei öltözetét elhanyagolja. Miköz­ben kezében fogja e levelet, könnyes lesz a szeme. — Könyörgöm, ilyen körülmények kö­zött, amikor mindent kézzel mosunk, és sok­szor mosóporra sincs pénz. Ha egy lakáshoz jutnánk és lenne egy kis mosógépünk, én lennék a legboldogabb asszony a világon. A hallottak után el­gondolkoztam: vajon anyának lenni nem foglalkozás-e? S egy mai nőnek miért kell választania az anyaság és a pénz között?! Az önkormányzat családvédelmi csoport­jánál érdeklődtem, hogy miért nem kapták meg a rendszeres neve­lési segélyt Baranyiék, s miért nem jár az anyukának, mint min­den kismamának a tej­jegy? Kérdésemre na­gyon egyszerű volt a válasz: mert a törvény értelmében csak azok­nak adhatnak ilyen és ehhez hasonló segé­lyeket, akik munkavi­szonyban állnak. Ági­ról és férjéről elmon­dották, hogy ők öt éven keresztül minden lehe­tőséget kihasználtak arra, hogy megtalálják az igazi családi fé­szekhez vezető utat. Ám azt állapították meg az itt dolgozók, hogy a két fiatal job­ban szeretné, ha min­dent készen kapnának. A gyerekekről pedig csak annyit, hogy ál­landóan betegek, és szinte a kórház neveli fel őket. Hogy kinek van igaza, nehéz lenne el­dönteni, de annyi bi­zonyos, hogy a lassan öt gyermekes anyuka és férje ebben a házban nem tud eleget tenni szülői kötelességének. Az nem megoldás, hogy az állam nevelje a gyerekeket, mert egy család, bárhogy is él , család marad. (Szeli) Szívesen dolgoznak a diákotthon tanulói Ha tudnak, segítenek Honatya vendégségben Mátrakeresztes. Képviselőtes­tületi ülés lesz október 22-én délután 2 órától, amelyen rövid megemlékezést tartanak októ­ber 23-ról, valamint értékelik a képviselőtestület munkáját, majd Bilecz Endre országgyű­lési képviselő tájékoztatója hangzik el. Ezek mellett dönte­nek az önkormányzati lakások vételáráról és a községi zeneis­kola névadójáról. Pásztó belvárosában szer­dánként zsúfolt a parkoló. Árú­sok és vásárlók töltik meg a te­ret. Korábban nagy volt a huza­vona, de egyelőre sikerült meg­nyugtatóan rendezni a nagy vi­hart kavart ügyet. Az önkormányzat megegye­zett a közszolgáltató vállalattal, hogy a szerdai napok kivételé­vel ne kérjenek parkolási díjat az ott pihenő autósoktól. Ez egy engedmény, hiszen a költségek nem fedezik a valóságos kiadá­sokat. Szabó István, az önkor­mányzat vagyonkezelési-gaz­dálkodási és vállalkozási team vezetője kicsit elkeseredetten mondotta:- Sajnos a lengyelpiacra szükség van, mert nagyon sok az olyan ember, akinek szűk a pénztárcája a butikokban való vásárláshoz. Igaz, minőségileg rosszabb árút vásárolnak itt, hi­szen az olcsó nem mindig olcsó. De ha valakinél nincs például ezer forint egy pulóverre, és az Pásztón a Múzeum téren nagy a nyüzsgés. Diákok taka­rítják a könyvtár előtti teret és a múzeum környékét. Kezükben kerti szerszámok, az egyik fiú éppen talicskát tol maga előtt és szedi össze a lehullott falevele­ket. Ők a diákotthon tanulói. Két nevelő vigyáz rájuk, akik inkább nem is tanárként, hanem barátként vannak jelen. A két ajándékot meg kell venni, akkor kimegy a „zsibvásárra” és meg­veszi. Az áldatlan állapotot a közszolgáltató vállalat emberei úgy próbálják megakadályozni, hogy reggel hat órakor szigorú ellenőrzések mellett engedik be az ott árúsítani kívánkozókat. A szükséges okiratok külföldiek részére az útlevél, a magyar ál­lampolgároknak pedig kereske­dői igazolványukat kell bemu­tatni, hogy bejusanak a terü­letre. Mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy megszűn­jenek a zavargások, és hogy zökkenőmentesen follyanak le ezek a szerdai napok a város­ban. A helyi rendőrségen a kapi­tány Bodrogi István válaszolt érdeklődésünkre: — Eszközök vagyunk per pillanat, mert amikor tiltva volt a piac, akkor szétzavartuk az árusokat, de azóta csak megtűr­jük őket. A tömeg vonzotta a zsebtolvajokat. Egyen- és civil­pedagógussal beszélgetve meg­tudom, hogy ők az önkormány­zat felé tettek egy ajánlást, mi­szerint az iskolában tartandó technika órák keretén belül rendbehozzák minden évben ezt a gyönyörű teret. A gyerekek szeretik ezeket a szabad foglal­kozásokat, mert itt beszélget­hetnek és nem kell feltétlenül a jónak lenniük.. . ruhás rendőrökkel, technikai felszerelések segítségével sike­rült elfogni őket. Nagyon rafi­nált módszerrel dolgoztak utána, mert a Nógrád megyeiek Hevesbe mentek, a Heves me­gyeiek pedig Nógrádba jöttek. Mindez azért volt, hogy ne is­merjük fel őket. De szervezet­ten léptünk fel, s ennek köszön­hetően ez a jelenség megszűnt a piacon. Azóta csak két eset for­dult elő. Természetesen figyel­jük azokat az embereket is, akik tiltott dolgok árusításával fog­lalkoznak. Szúrópróbaszerűen vizsgáljuk át a holmijaikat. Az itt a piros, hol a piros játék is megszűnt. Forgalmi akadályok léptek fel az utóbbi időben, és előfordult, hogy másnapokon is árultak. Hangsúlyozom, a rend­őrség csak segít az önkormány­zatnak. Az ő feladatuk, hogy a piacon és környékén „rendet” tartsanak. Ha kell, akkor mi se­gítünk, de sajnos ezer más dol­gunk is van. —szeli— Nagyon sokan ismerik a vö­röskereszt pásztói irodáját, hi­szen egyre több ember kerül olyan helyzetbe, hogy kényte­len igénybe venni segítségüket. Kanyó Pálné a helyi titkár,aki hacsak teheti, rögtön adja a se­gítséget a rászorulóknak.- Rengeteg a dolgunk, nem érünk rá pihenni. Sajnos akad­nak olyan ügyeink is, amikor indokolatlanul kémek segítsé­get, de ezeket megpróbáljuk ki­szűrni. Vidékről is sokan jön­nek, akik nem tartoznak hoz­zánk körzetileg, s ha mást nem, de egy élelmiszer csomagot adunk nekik.- Ezen kívül még milyen se­gítséget tudnak nyújtani?- Ha kérnek, gyors segélyt is adunk ötszáz, vagy ezer forint értékben. Most is volt egy eset, amikor Erdélyből jöttek hoz­zánk és kértek segítséget. Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nem mindig indokolt a segítségkérés, noha előfordult, hogy pénzt, élelmiszert és ruhá­kat kértek.- Milyen további terveik vannak?- Szeretnénk felvenni a kap­csolatot a Máltai Szeretetszol­gálattal, hogy több ruhát adhas­sunk a rászorulóknak. Cipőket is akarunk gyűjteni, hiszen jön a hideg, és sok embernek még szandál van a lábán. Tehát ami­ben tudunk, abban segítünk. . . Táblavadászok Naponta találkozhatunk megyénk közútjain táblabet várok által pingált illetve újabban lőtt táblákkal. Felvételünk Pásztó és Szurdokpüspöki közti útszakaszon készült. -Gyurkó felv.­Rendet teremtettek a piacon Felújított kultúrotthon • Szirák. Október hónap utolsó hétvégéjén újból vendé­geket fogad a felújított kultúr­otthon. A Csőszer Vállalat jó­voltából ismét lesz hely a ren­dezvényeknek. A fent említett cég e munkálatok befejezése után az evangélikus templom renoválását végzi. Bőrgyógyász specialista • Bér. Minden szerdán kilenc­től tizenöt óráig dr. Angyal Já­nos budapesti bőrgyógyász szakorvos rendelést tart a köz­ség és a környező falvak lakos­ságának részére. Építési telkek • Palotás. Az önkormányzat építési telkeket alakított ki a község határában, melyeknek vételi ára négyzetméterenként száz forint. így akarnak segíteni a fiatalok lakásgondjain. Eddig hat telket értékesítettek. Befejezték • Kálló. A község megromlott útjainak és járdáinak a rendbe­hozatalát a lakosság, közülük is a munkanélküliek végezték, s sikerült újra járhatóvá tenni a kis falu útjait. Telefonra várnak • Vanyarc. Az önkormányza­tok segítségével, a lakosság be­vonásával, a műszertechnika rt. közreműködésével folyik annak felmérése, hogy a községben hányán kívánnak telefonhoz jutni. Az eddigi felmérések sze­rint a lakosság több mint egy- harmada, 150 fő küldte el ezzel kapcsolatos szándéknyilatkoza­tát. Az igénylők zöme fiatal, az idősek közül pedig azok szeret­nének telefonhoz jutni, akiknek nincs gyermekük, vagy betegek. Az elképzelések szerint 20 ezer forintot kell majd fizetni szemé­lyenként, s várhatóan 1992 vé­gén kerülnek a lakásokba a ké­szülékek. Kelendő a napraforgó • Kálló. A helyi termelőszö­vetkezet példája cáfolja azokat a híreszteléseket, mely szerint a jó napraforgó termés miatt az átvevő vállalatok egyoldalúan csökkentik a szerződésben vál­lalt árakat. A nagyüzem 500 hektárról lekerülő napraforgóját a Monori Mag és a GlTR-rend- szer veszi át, a tavalyival azo­nos áron. A rendszer előleget is ad, a monoriak az átvétel után azonnal fizetnek. Rendkívüli ülés • Szurdokpüspöki. A község önkormányzata október 17-én délután 4 órakor rendkívüli ülést hívott össze a tornaterem építésének ügyében. Dönteniük kell, ki legyen a vállalkozás ki­vitelezője. Pásztó és környéke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom