Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

1991. október 2., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Kapósak a Börzsöny bikái Az üzemanyag pártállástól független Lekommunistázott benzinkút A vadászok nagy ünnepe az ősz, a szarvasbőgés időszaka. Ki ne lenne büszke a szoba, avagy az előszoba falára helye­zett trófeára, amelyet a vadá­szattal még csak nem is barát­kozó vendég is megfelelő tiszte­lettel szemlél. Vadászaink évente várják a szeptember vé­gét, október elejét, amikor el­kezdődik az erdő koronás kirá­lyának násza, a szarvasbőgés. Megyénk keleti részében - két­féle trófeát ismernek a vadászat­tal foglalkozók. A börzsönyi te­rületen a szarvasagancs sűrű, masszív, és sötét színű, míg a gödöllői-mátrai területen vasta­gabb ugyan a trófea, ám la­zább - porózusabb - szerkezetű, súlyban könnyebb, és színben világosabb. Ez függ a tápanyag mésztartalmától, a víztől is. A Kelet-nógrádi területek nagy ré­szén csak a bőgés elején, és an­nak végén fordulnak meg a jele­sebb agancsot hordozó bikák, a nászt máshol tartják. Korábban a külföldiek - értve ez alatt az osztrák, német vadá­szokat - jelentették egy-egy va­dásztársaság, illetve állami er­dőgazdaság pénzügyi alapjának részét. Mostanában „elkoptak” tőlünk. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű: nem bolond senki horribilis árakat fizetni egy - nem mindig a nyugati ní­vót képviselő vadászatért, ellá­tásért Magyarországon, amikor ugyanézért a pénzért például Csehszlovákiában, a Szovjetu­nióban, Romániában, vagy Bul­gáriában sokkal többet kap érte. Vadban is és ellátásban is. A hazai monopolhelyzetet élvező MAVAD nem hajlandó engedni áraiból, sőt a tucat­számra alakuló kisebb vadász- társaságra szakosodott cégeket is saját képére - és ára­ira - akarja formálni, több keve­sebb sikerrel. Európa keleti felének orszá­gai pedig tele vannak vaddal. A korábbi pártállami rendszerek ideje alatt nem mindenkinek adatott meg, hogy például Ro­mániában medvére vadásszon. Ma pedig ... Pénzkérdés az egész. Akadnak azért olyan vadász- társaságok, ahová az évek, évti­zedek óta vissza-visszajáró né­met vadász elküldi jelentkező levelét. Megszokták a légkört, ismerik a területet, a vadászo­kat, ők már nem változtatnak. Az itteni bikák trófeái úgy öt és fél, hét kiló körüliek. Két éve lövettek egy külföldi vendéggel egy kilenc kiló húsz dekag­rammos trófeát viselő bikát, idén pedig esett már tíz kilo­gramm fölötti agancsú bika is a Börzsönyben. Lapunkban már több alka­lommal foglalkoztunk a PRIMUS Építőipari és Kar­bantartó Kisszövetkezet Rút­ság határában épített Shell-kooperációs benzinkút- jával. A kisvárosban újabban sok pletyka kering a kúttal kapcsolatban. Vajon zörög -e a haraszt, ha nem fújja szél? Ennek próbáltunk utána járni. — Kezdjük az elején. Bein­dult a rétsági Shell kút . . . — . . .mint ahogy azt ter­veztük, időre - mondja Ivano- vics Iván, a kisszövetkezet el­nöke. - Egyelőre a kút üzemel a bárral, és az elárúsítóhellyel, de még októberben üzembe he­lyezzük az autómosót is, amire eddigi tapasztalataink szerint van igény a környéken. — És a kamionparkoló? Ezt is tervezték. — Ez távlati tervünk. Ötezer négyzetméteres terminált kép­zeltünk el. Gond viszont az, hogy ez most külterület. Ide speciális engedélyekre van szükség ahhoz, hogy egy szál­lodával, egyéb kiszolgáló he­lyekkel fölszerelt kamionparko­lót építsünk. Szóba jöhet az is, hogy belterületté nyilvánítják ezt a területet. Sok lehetséges változat létezik. Előzetes számí­tásokat végzünk, és azok függ­vényében döntünk, milyen irányba lépünk. —- Maradjunk még a benzin­kútnál. Olyan véleményeket hal­lani a városban, hogy nem szí­vesen járnak ide tankolni a jár­műtulajdonosok . . ■. — Én még nem hallottam ilyet, de el tudom képzelni, mi­ről van szó. — Mondjuk ki nyíltan: akadnak akik azt mondják, hogy nem tankolnak kommunista kút- nál . . . — Nézze, hogy egy kút kommunista, vagy sem arról a benzin nem tehet. Persze, így most már gondolom, mire cél­zót, mire kíváncsi . . . — Ne kerülgessük a témát: Önök — még váci kisszövetke­zetként egy versenytárgyaláson megnyerték a volt pártház fel­újításának, iskolává történő át­alakításának jogát, és többek szerint az akkori tanácselnök, Gresina István volt a szövetke­zet patronálófa. — Állítom, hogy a lehető legszabályosabb versenytárgya­lás volt. Áz elképzelhető, hogy akadt olyan jelentkező, aki ár­ban alattunk volt, mi viszont olyan garanciát tudunk adni, amelyre más vállalkozó nem volt képes. Hogy többet ne mondjak, mi kijelentettük, hogy a szerződésben vállalt átadási határidő csúszása esetén min­den hét után 10 százalék köd­bért fizetünk. — Nemcsak a rétsági tanács, de a megyei is „beszállt” az át­alakításba. — Úgy utaltak ki egy össze­get - négymillió forintról van szó -, hogy amennyiben nem lesz időre átadva az iskola, a rétságiak fizetik vissza az ösz- szeget. Mi erre is garanciát vál­laltunk. —- Ismét csak a szóbeszédre hagyatkozom, de kérem, cáfolja meg, amit kérdek: igaz, hogy a volt tanácselnök olyan számlá­kat is kifizetett, amelynek nem volt ellenértéke? Magyarán: olyan munkáért is fizetett, ame­lyet nem végeztek el? — Képtelenség. Rendszere­sen részköltségvetéseket készí­tettünk, és az átadáskor olyan elismeréseket kaptunk külső szakemberektől, ami munkánk színvonalát bizonyítja. És ez nem a Gresina úrnak szólt, ha­nem a szövetkezet dolgozóinak. — A volt tanácselnök, Gre­sina úr, most Önöknél dolgo­zik . . . — Nem értem, mi ebben a furcsa. Vele mindig jó munka- kapcsolatban álltunk, és amikor munkanélküli lett, én felajánlot­tam neki, nálunk kamatoztat­hatja tudását. — Mint főkönyvelő? — Erről szó sincs. Van fő­könyvelőnk. Előadóként dolgo­zik szövetkezetünknél, a gazda­sági vonalon. — Ha már a harasztnál és a szélnél tartottunk: igaz-e, hogy a kútkezelők közül többen el akarnak menni a PRI- MUS-SHELL cégtől? — Nem tudok ilyenről. Az tény, hogy van dolgozónk, aki bevonul katonának. — Megint csak a pletyka: ál­lítólag azért készülnek el önök­től dolgozók, mert keresetük egy részét le kell adniuk a főnök­ségnek . . . — Nézze, ez megint olyan dolog, ami könnyedén cáfol­ható. Kútkezelőink bruttó héte­zer forintot kapnak havonta, a jatt az az ő dolguk. Én, személy szerint semmiféle pénzeladásról nem tudok. A másik: jelenleg húsz olyan pályázat van birto­komban, amelyek szerint érett­ségizett fiatalemberek jelent­keznek benzinkutasnak. Gon­dolja, ők nem informálódtak, mielőtt jelentkeztek volna? §€ A Primus átköltözött Rét- ságra. A városházával szemközt található Budapest Bank épületének emeleti ré­szében található irodájuk. Az építkezések idején ötmillió forintot kaptak az akkori me­gyei tanácstól, munkahelyte­remtő beruházás címén. A benzinkútra szükség van, ismerve a jelentős átmenő forgalmat. Arról, hogy a volt tanácselnök gazdasági munkakörben dolgozik annál a szövetkezetnél, amelyet annak idején az ő aláírásával is megbíztak egy beruházás kivitelezésével, a benzin nem tehet. Mert a benzin, az benzin. Pártállásra, és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül. Sólymos László Szent Kristóf szobra A felvételünkön látható egyik nötincsi ház oldalán látható Szent Kristóf szobra. A barokk stílusban készült alkotás műemlék. Önkéntesek a biztonságért A repeta katonáéknál ismert fogalom Ne sírj anya, van mit ennem . . . Nem fogynak le a kisfiúk Mit esznek a katonák Rútságon? Elég-e amit kapnak? Kik gon­doskodnak ellátásukról? Milyen az étkezési kultúrájuk? Igaz-e, hogy semmi sem ízlik nekik? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestük fel azokat, akik a sorkatonák ellátásáért felelősek a rétsági Hunyadi János Gépesített Lövészdandárnál. Kaskó Zsolt főhadnagy, élelmezési szolgálatvezető. Burai Béla zászlós, a legénységi étkezde vezetője, Menyhért János oktató főszakács, és Dalai Jánosné törzsőrmester magyarázza el, mit is jelent naponta háromszor étkeztetni ezer katonát. Az újoncok az első időszak­ban furcsállják, hogy nem az otthoni ízeket kapják. De az is igaz, hogy másak a körülmé­nyek, másak az ízek. Van a le­génységi étkezdének egy üzenő füzete. Ebben szerepel egy el­sőnapos kiskatona bejegyzése is: ha a koszt, és az élet is ilyen lesz, mint az első nap, akkor gond nem lesz. — Azt talán meg sem kellene kérdezni, elégedettek-e katonák azzal, amit kapnak? — Katonája válogatja. Már az első étkezéskor kitűnik, ki honnan, milyen környezetből jött. Furcsa talán, de van, aki az alapvető étkezési kultúrával sincs tisztában. Ez túlzásnak hangzik, de ha azt mondjuk, hogy kanállal darabolja a rántott szeletet, már elképzelhetőbb. Akad, aki a mami szoknyája mellett élt eddig, van aki mun­kásszálláson. Nem mindegy. És érdekes módon, az utóbbiak szoknak gyorsabban a körülmé­nyekhez, míg az eddig kényez­tetettek a renitensek. — Ez miben nyilvánul meg? Nem eszik meg, amit kapnak? — Nem ilyen egyszerű a do­log. Csak egy példa. Egyik este párizsi van mustárral, kenyérrel, vajjal, teával. Több vagány gye­rek megkeni szabályosan a pá­rizsi szeletet vajjal, majd ele­gáns mozdulattal az étkezde plafonjára dobja azt, ami persze odaragad. És ő a menő. Azután kimegy, a legénységi kantinban vesz húsz deka párizsit, mert az más ... — Mit főznek a katonáknak? Nem lehet az, hogy esetleg az egyhangúság okoz ilyen konflik­tusokat? Az anyuci konyhájá­ban talán máshoz szokhattak. — Nézze meg a mai ebédet! Paradicsomleves van, majorán- nás sertéssülttel, burgonyával. Nem az a lényeg, hogy egy vendéglőben ez mennyibe ke­rül, hanem az fontos, hogy az íze, a minősége itt is legalább olyan. És mégis sokan előítélet­tel viseltetnek. Nem tetszik a leves színe, bele sem kóstol a főzelékbe, de kijelenti, neki ez nem ízlik ... — S ha valaki mindent meg­eszik, és netalán nincs pénze a kantinban utánpótlást szerezni, azzal mi történik? Esetleg hosz- szú ideig éhezik?- A világ minden katonai ét­kezdéjében ismert az a szó, hogy repeta. A mi szótárunkban is szerepel. Aki kér, az kap pót­lást. Ugyanakkor ennek is van hátulütője. Van, aki még egy doboz tejfölt kér, vagy pár sze­let kenyeret. Persze, hogy adunk. Csak akkor leszünk mérgesek, amikor látjuk, hogy a szemetes kukák tetején felbon­tatlan tejfölös dobozok, kenyér­szeletek penészednek .. . A katonák márciusban pri­mőr paprikát, paradicsomot kaptak, ettek az első érésű dinnyékből, és nem ritka az uzsonnára kapott főtt kukorica sem. Az ezerszemélyes mam- mutkonyhára a budapesti Köz­ponti Élelmiszer Raktárból, a PENOMAH vágóhídjáról, a Váci Tejipari Vállalattól szállít­ják állandóan a friss árút. A gyümölcsöt helyben szerzik be. A szülők persze állandóan hozzák, küldik az élelmiszer segélycsomagokat, és siratják szemük fényét, hogy biztosan nem kap eleget enni. Lefogytál kisfiam, mondo­gatják, holott csak arról van szó, hogy az eddig kényelmesen élő csemetének rendszeres életre kell átállnia, kemény kiképzé­seken kell részt vennie. Ezért mondhatta egyik ka­tona a látogatáskor:„ne sírj anya, van mit ennem .. Sólymos A rétsági rendőrkapitányság területéhez tartozó 29 települé­sen kilenc községben működik már önvédelmi csoport, mint­egy 460 - zömében - igazol­vánnyal is ellátott taggal. Leg­nagyobb létszámban Drégely- palánkon, és Nagyorosziban szerveződnek az üzletek, in­tézmények, a lakások biztonsá­gáért éjjel is őrködő csoportok, ám a létszám még nem minden. Hatékonyságban vannak olyan csoportok, amelyek alkalman­ként több segítséget nyújtanak a bűnözők elleni harcban a rend­őröknek, noha létszámuk szeré­nyebb. Feladatuk elsősorban a meg­előzés, a hivatásos állomány ál­landó informálása. Elég, ha egy községben éjjel fényszóró nél­kül végiggurul egy ott ismeret­len személykocsi, ők a rend­szám alapján ezt már jelentik, így történt nemrégiben Nagy­orosziban, ahol egy „kószáló” sárga Wartburg tűnt fel a járőr­párosnak, akik ezt jelentették az Videomagnókat-, és felszere­léseket vittek el azok a betörők, akik nem tudtak mit kezdeni a péntekről szombatra virradó éj­szakájukkal Rétságon, s igy csináltak egy „jó” balhét. A helyi Börzsöny Áruház műszaki osztályára ablakbetö­rés útján jutottak be, és - felte­hetően magasszintű technikai igényeik kielégítése végett - vi­deomagnókat, és egyéb felsze­ügyeletnek. Többszörös betö­réssel gyanúsított utazó bűnözőt sikerült így kézrekeríteni. Ha­sonló eredményességgel dol­goznak az alsópetényiek is, ahol - megalakulásuk óta - szinte nullára csökkent a koráb­ban oly gyakori betörések száma. Gondot jelent számukra a hétvégi házak őrzése. Ezek ki­esnek a településektől, oda rit­kábban érnek el a járőrök. Az elmúlt évben a víkenház tulaj­donosok bejelentették, hogy ők maguk óvják meg ingatlanaikat, saját őrséget szerveznek. Ám a szép terv csak terv maradt. így ez a feladat is az önkéntesekre hárult, holott nekik nem ez az elsődleges feladatuk. Munkáju­kat segíti a közeljövőben az, hogy CB rádió segítségtével összeköttetésben állhatnak az ügyelettel, észrevételeiket, in­formációikat gyorsabban juttat­hatják el a rendőrökhöz, akik in­tézkedhetnek. Sol­relési tárgyakat vettek maguk­hoz. A kár értéke eléri a félmil­lió forintot. Tanúk állítása sze­rint a betörők személygépko­csival érkeztek a tett helyszí­nére és behatolási módszerük alapján a rendőrök ezúttal már régi ismerősként követik őket. A nyomozati anyagok, illetve a lakossági információk alapján kellemetlen napok várnak a hi­vatalán látogatókra. Szagot kaptak a nyomozók Rétság és környéke Fórum • Rútság. Hétfőn este ülést tartott a Demokrata Koalí­ció Rétsági Regionális Szerve­zete, az Asztalos János Műve­lődési Központban. Elsőként dr. Hajagos Antal, a Gazdaszövet­ség országos elnöke ismertette a kárpótlási jegyek kitöltésével kapcsolatos gyakorlati tenniva­lókat. Második napirendi pont­ként Hesz Mihály, a Demokrata Koalíció Földművelésügyi Szekciójának országos elnöke szólt a rétsági önkormányzat ál­lattartási rendeletéről, majd összegezte azokat a javaslato­kat, amelyeket az itt élő állattar­tók tettek. Répadömping • Rútság. Naponta átlagosan mintegy 14 vagon cukor­répát szállítanak a rétsági vas­útállomásra Drégelypalánkról, illetve Romhányból. Á beszállí­tott mennyiség az állami gazda­ságok, illetve a temielőszövet­kezetek szedő-, rakodógépeinek kapacitásától függ. A vasútál­lomás területén tárolt cukorré­pát Hatvanba szállítják további feldolgozásra. Fogadóórák • Alsópetény. A község pol­gármestere minden ked­den, délelőtt nyolctól tíz óráig, illetve délután négytől este ha­tig tart fogadóórát. A képviselő- testület jegyzője csütörtökön­ként délelőtt fél tíztől tizenöt óráig fogadja a lakosokat. Az építési előadót kedden, 8-10 óra között lehet fölkeresni, míg a közterületi felügyelő a páratlan hetek keddjén egész nap a pana­szosok rendelkezésére áll. Babgulyás túra • Alsópetény. Az MTTSZ helyi tömegsport klubja október 12-én, szombaton „Babgulyás” elnevezéssel gya­logtúrát rendez, amelynek út­vonala: Alsópetény — Földvár — Nagyszikla oldal — Va­dászház — Alsópetény. A túra indulásának időpontja reggel nyolc óra. Tanfolyam • Rútság. Van hat hónap szabadideje? Ha igen, ez idő alatt képzett manökenné válhat a Juharlevél Ifjúsági Klubban. A tanfolyamon szín­padi mozgást, koreográfiát, jazz—tréninget, valamint szín­padi sminket és hajkészítést ok­tatnak a tanárok. A jelentkező­ket személyesen várják a rétsági Asztalos János Művelődési Központba, a Juharlevél Klubba. Fosztogatók • Bánk. Jó néhány hétvégi ház tulajdonosa számára kellemetlen napot jelent szep­tember 26-ának hajnala. Ekkor ugyanis több lakóházatlátogat- tak meg olyan személyek, akik nem voltak oda hivatalosak: fel­törtek több házat és szinte min­dent vittek, amit találtak. A rét­sági rendőrkapitányság munka­társai most sorra járják a sértett háztulajdonosokat, hogy pontos listát készítsenek az eltulajdoní­tott tárgyakról, ezek esetleges orgazdáiról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom