Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-14 / 241. szám

1991. október 14., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 Mesterlegényekre márpedig szükség van Bauhaus mesteriskolát tervez Maconkán Csökkenő tendenciát mutat a szakmunkásképzés iránti érdek­lődés azokban a szakmákban, melyekben a munkanélküliség a leginkább fenyeget. Ezt a jelen­séget ismerte fel a nagybátonyi 209. sz. ISZI iskolavezetése is, amikor az ipar más területén jobban eladható szakmák kép­zésének beindítására törekedve meghirdettea a faipari szak­munkásképzést, mely idén szep­temberben. A szakma gyakor­lati fortélyainak oktatására, Dancsó János asztalos kisipa­rost kérték fel, aki a megbíza­tást örömmel vállalta. • Mondhatott volna nemet is a hívó szóra. — Jobban szeretem a szak­mám, semmint ilyen lehetősé­get, amelyet közel sem anyagi megfontolásból ragadtam meg, elszalasszak. Kevés jó asztalos szakember van az országban, s én szeretném megosztani tudá­somat másokkal. Vissza kell szerezni a szakma régi rangját, hisz VmákStJején a világhírű magyar asztalos— és bútoripar aranyérmeket szerzett a párizsi világkiállításon. Mára bizony, az akkori szinttől jócskán elma­radunk. • Miért esett vissza a színvo­nal? — A Rákosi rendszer ka­tasztrófát csinált azzal, hogy ki­irtotta a maszekvilágot. A leg­jobb iskola az volt, amikor apá­ról fiúra szállt a mesterség, s a gyerek az anyatejjel együtt szívta magába a szaktudást. • Most itt az alkalom, hogy minőségi szakembereket képez­hessen. — Az, hogy én átadom a tu­dásom, még nem elég az üdvös­séghez. Szükség van arra is, hogy a tanulók érezzék azt a lelki örömöt, amit egy jól sike­rült munka okoz. A mi szak­mánk igazi alkotó munka. • Milyen tervekkel vágott bele új feladatába? — Gyökeresen meg kellene változtatni a szakmunkáskép­zést. A jelenlegi 3 éves képzést, 3+1 vagy 2+2 évesre módosíta­nám. Fontosnak tartom a gépe­sítés miatt háttérbe szorított manuális képzés, kézügyesség előtérbe helyezését. Nálam a gyerek két hétig csak szabad­kézzel vonalazna, s amikor kia­lakult nála, hogy így is tud pre­cízen vázolni, kezdődhetne az igazi szakrajz. Az oktatás le­hetne szakirányúbb: az asztalost tanítsák meg köbmétert számí­tani, s ne az legyen a fontos, tudja—e az intergálszámítást? Manapság csak a mesében lehet találkozni a vándorlegényekkel, mesterlegényekkel, pedig ez egy bevált, gyakorlati dolog volt régen, amit mai formába öl­töztetve, fel kellene újítani: kaphasson külföldi ösztöndíjat a tehetséges szakmunkástanuló is, ne csak a főiskolás, egyete­mista. • Ön azzal kezdte az oktatást, hogy két szakmai kirándulást is szervezett a faesztergályosok­nak, Szlovákia faipari kombi­nátjaiba. — Igen. Több külföldi üzleti partneremmel is jó kapcsolatom van. Teljesen más, ha csak be­szélünk valamiről, vagy ha látja is azt az ember. A tanulóinknak így legalább van elképzelése ar­ról, mi, hogyan készül? A zó­lyomi kombinát egyébként igen olcsón, faanyag árában, felaján­lott egy elemekből összeállít­ható tornatermet az iskolának. Ezt tartom az első látványos si­kerünknek együttműködésünk­ben. • Ha mások oktatására vállal­kozott, a saját képzését sem ha­nyagolja el? — Húsz kemény év alatt ju­tottam el a mostani szakmai szintemre, de most sem lehet nyugodtan üldögélni. A rohanó technikával lépést kell tartani. Szándékomban van a faipari egyetemet elvégezni, de Sopron messze van, így a szlovákiai Zólyomba iratkozom be. • Van-e olyan terve a tarso­lyában, amelyről szíve vágya­ként szokott beszélni? — Titkos vágyam egy ma­gyar Bauhaus-mesteriskola lét­rehozása, ahol a világ legjobban képzett faipari szakembereinek képzése folyna. Én mindent megteszek ennek öt évén belüli megvalósításáért. Vallus Tibor Következő bátonyterenyei oldalunkon: Eletelv a kilátástalanság Kedvezőtlen változás következett be a kisterenyei Ádám Zsig- mond Nevelőotthon lakóinak összetételében. Az is gondot okoz. hogy a későn gondozásba vett gyerekek alapiskolázottsági hiányos­ságokkal jönnek — mondja az igazgató. Istállóban is lehet lakni Nem kell túl sokat utazni Bátony városias központjá­ból, hogy aztán Alsó-Kata- linra érve hirtelen meglepőd­hessen az ember: még ez is Bátonyterenye? Düledező ko- lónilakások az erdő alatt, ami még hagyján, de ezekben a rozzant házakban laknak is! Talán természetes is, hogy a kolónialakók nem bent, ha­nem az udvaron töltik napjai­kat. Az 50 éves Oláh Zoltánná több, mint 20 éve él itt. Kilenc évig a csepeli vasműnél dolgo­zott, akkoriban munkásszállá­son dolgozott, de két éve már munkanélküli. — Férjem nincs, elvált asszony vagyok mondja. Egyedül neveli a két­éves Sanyikát. — Egy éve múlt szeptember másodikén, hogy az anyja itt­hagyta. Meg se puszilta, úgy ment el. De muszáj foglalkozni vele, a gyerekemé... A lakbér? — Mikor Csepelen dolgoztam, akkor is szóltam, hogy ameddig ilyen lesz a ház, nem fizetek! (A szoba és a konyha sarkait függyönyök ta­karják, alatta a csupasz tégla.) — Becsületszavamra, már csak 280 forintom van, és mikor lesz még pénz?! Családi pótlé­kot kapok, de az anyja a gyerek­tartást se fizeti. Milyen itt az élet? Oláhné vá­lasza még szűkszavú {"El va­gyunk zárva a világtól. Ha be­teg az ember, itt meg is hal­hat!"), de amikor kimegyünk az udvarra, ránk zúdul a panaszá­radat. — A konyhát nem lehet me­szelni, a szoba meg tiszta víz! Két asztmás gyerekem van, megfulladnak itt! — halljuk Pál Istvánnétól, aki már itt nőtt fel. — Hat éve beadtam a lakáské­relmet, de az idén is már kétszer küldtek el. Tudja, mi jogon? Azt mondják, nem tudnám fizetni a lakbért! Itt tudom?! — Itt fizeti? — Hát, májustól már nem, úgy felidegesítettek! Takarítani sincs már kedvem. Istállót hi­ába takarítok! (A szomszédok gyűrűjében már azt is nehéz követni, mikor ki beszél.) — Felső-Katalint meg tud­ták csinálni, ezt nem? Persze, mert itt cigányok laknak! — ki­abál a fiatalasszony, aki kisgye­reket tart a karján, de egy idő­sebb nő lehurrogja: — Ott is cigányok laknak, ne beszélj már! Most Pálné rendezi le őket: — Nem arról kell itt be­szélni, ki a cigány! A cigány is ember, nem? A fiatalasszony veszi vissza a szót: — Itt vagyok öt gyerekkel, de be se merünk menni. A kígyók befészkeltek a lakásba! Középkorú férfi mormog a hátam mögött: — Csak egy garzont kértem, hogy innen szabaduljak, befizet­tem, de nem adtak! Nincs hála­pénz, nincs lakás! — Nem élet, ami itt van! Mit tanulnak itt a gyerekek?! Én is csak az erdőt látom harminc éve! — írják meg, hogy lóistálló­ban lakunk! Ránk dől a ház, de nem bánják! Szőke, nő, próbálja békíteni őket: — Nem volna itt rossz, fiam, ha rendbe tennék a házat. A le­vegő olyan, mint a szanatóri­umban. — Majd akkor kint altatom a gyereket, hogy ne fulladjon, nem?! Ha a levegő jó neki... A két ajtóm meg kiesik, itt fagyok meg télen! — Ha már most ilyen sok gondjuk van, mi lesz magukkal télen? Hogyan oldják meg a fű­tést? ■ — Lopjuk a fát, kérem! Ha elkapnak, tízezer forint! — Ha begyújtok, úgy dől a füst, hogy kimarja a szemem. Úgy megcsinálták a kéményt! — írja meg nekik, ez egy lepratelep! Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter — Nem élet, ami itt van! Mit tanulnak itt a gyerekek?! Én is csak az erdőt látom harminc éve! Elaludni, mint a kutyák Ha felépül végre a házuk A működéshez még nincs fedezet Bátonyterenye. A közrend és közbiztonság aktuális kérdé­seiről is szó esett azon az októ­ber negyedikéi konzultáción, amelyre a helyi rendőrőrs meg­hívta a térségben dolgozó pol­gármestereket, a vonzáskörzet­ben lévő szövetkezetek, kft.-k, vállalatok képviselőit, és ma­gánvállalkozókat. A bátonyi rendőrökön kívül Rafael Károly főkapitány, és helyettesei, Barta Ferenc és Gégény István, vala­mint Juhász István, a salgótar­jáni kapitányság helyettes veze­tője is részt vettek a tanácskozá­son. A személyes kapcsolatfelvé­telen és a jövőbeni együttmű­ködés kialakításán túl a rend­őrök kíváncsiak voltak, milyen problémákat tapasztaltak a tele­pülések vezetői az őrs eddigi működése során, milyen gon­dokkal küszködnek egy-egy te­lepülésen? Miután a bátonyte­renyei rendőrőrs a salgótarjáni kapitányság része, felvetődött, hogy a jövőben hová tartozzon a nagybárkányi völgy? Rafael Károly ezt válaszolta: amikor az őrsből kapitányság lesz, a bel­ügyminiszter dönt az egyes ka­pitányságok illetékességi terüle­teiről. A konzultáció másik napi­rendi pontja a térségre tervezett bűnmegelőzési alapítvány lét­rehozása volt. Célja a személyi és közösségi vagyon fokozott védelme, a fiatalkorú bűnözés visszaszorítása, a közrend és közbiztonság további romlásá­nak megakadályozása. Az alapítvány létrehozására a rendőrség rossz pénzügyi hely­zete, túlnyomó részben elavult eszközállománya, és nem utolsó sorban a vagyon elleni bűncse­lekmények ugrásszerű emelke­dése adott okott. Az alapítvány terhére történne még a volt munkásőr épület felújítása (amelybe várhatóan jövő év má­jusában költözik be az őrs), an­nak kapitánysággá történő át­alakítása, illetve az önvédelmi csoportok ellátása. Nyolc-tízmillió forintra van szükség a kapitányság beindítá­sához, és folyamatos működé­séhez — erre egyelőre nincs fe­dezet. Közel hárommillió forint kell bútorra, berendezésre, négy és fél millió a telefonközpont, telefonhálózat, telexvonalak ki­építésére. Közel egymillió fo­rintra van szükség az egyéb mű­szaki, irodatechnikai felszerelé­sek (fényképezőgép, fénymá­soló, sokszorosító, villanyíró­gép) beszerzéséhez. Gondos­kodni kell az állományba kerülő új rendőrök felszereléséről is, ami szintén jelentős összeg. A konzultáció résztvevői kö­zött szándéknyilatkozatot osz­tottak ki, amit ők egy hónapon belül visszaküldenek. Felaján­lások azonban már a megbeszé­lésen is történtek. A bátonyte­renyei önkormányzat 300 ezer forintot különített el költségve­tésében a kapitányság kialakítá­sához, ezt a testület jóvá is hagyta. Nagy Mihály polgár- mester szerint elképzelhető, hogy az önkormányzat további összegekkel is támogatja az alapítványt. Az ELV A Kft. 250 ezer forintot ajánlott fái, a FŰ- TŐBER is jelezte csatlakozási szándékát, a városgazdálkodási vállalat vállalta, ingyen készíti el a munkásőrség épületének felújítási terveit. (dudellai) Takaros falusi portára köszö­nünk be. Az ott élő idős házas­pár életében látszólag nyoma sincs a nyomornak. A tornác fölött szőlőlugas, a lugas alatt kövér vánkosokra süt a nap. Ám mosolygós beszélgetésünkre csakhamar árnyékot vet a pénz. Ami nincs. Amit itt látunk, az életük munkája, de mi lesz ve­lük ezután? Dolgozni már nem tudnak; az asszony sírva teszi elénk a nyugdíjszelvényt. Irigyelni bárkit lehet, joggal irigyelni szinte senkit. Ellensé­gei pedig mindenkinek vannak, és nem mindenki ért egyet Tor- gyán úrral, aki szerint ki-ki nép­szerűségét az határozza meg, mennyi ellenséget sikerült be- gyűjtenie. A települések vezető­inek többsége már átkozza azt a percet, amiben polgármester­ségre adta a fejét. Isten óvja a királynőt! — szokták mondani Angliában. Nos, mi is csak hasonló védel­met kívánhatunk polgármeste­Kínos a csönd. Mit lehet ilyenkor mondani? Ülünk a tisz­taszobában. Az öregember nem néz ránk, mereven figyeli a kő­kockákat a lába előtt, csak szi- pogása árulja el. Majd megszó­lal: — Szociális otthonba se visznek be bennünket. Azt kel­lene csinálni mivelünk, mint a kutyákkal. Elaltatni egy injekci­óval... És a csönd megint kínos. reinknek. Egyes községekből már törzsvendégeket tartunk számon, úgy személyesen, mint levélírás szintjén. Ha aztán utá­najárunk a panaszoknak, hamar Vágó István egykori vetélkedő­jének közepében érezhetjük magunkat. Lassan jól jellemzi a közállapotokat az a szituáció, amelyben a minap volt részünk: érkezésünkkor a falu vezetője székébe rogy, arcát eltakarja, és onnan kukucskál: — Ki jelentett fel már meg­int?! —Dudellai— Isten óvja a polgármestert! Torgyán Terenyén • Bátonyterenye. Torgyán József, a Független Kisgazda- párt elnöke október 19-én, szombaton megyei nagygyűlést tart délután 15 órai kezdettel a kisterenyei népkerti művelődési házban. Fogadónapok • Kisterenye-Nagybátony. Vilcsek Sándor szabaddemok­rata képviselő október 14-én, hétfőn 17-től 19 óráig tart foga­dónapot a nagybátonyi moz­galmi házban. Nagy Mihály polgármester október 16-án, szerdán 9-től 11 óráig a városházán, 13-tól 15 óráig a kisterenyei ügyfélszol­gálati irodán tart fogadónapot. Ugyanezen a napon 15 órától 16 óra 30-ig a kisterenyei ügyfél- szolgálati irodán Szomszéd Tamás alpolgármester várja a bátonyterenyei választópolgá­rokat. Hangverseny • A nagybátonyi kamarazene- kar 15 éves fennállásának év­fordulója alkalmából jubileumi hangversenyt ad október 14-én 17 órai kezdettel az Ady Endre Művelődési Központ nagyter­mében. Nyunge meditáció • Sámsonháza. A Magyaror­szági Karma-Kagyüpa Budd­hista Közösség október 8-án megkezdett nyunge meditációja október 24-éig tart a Sámson­háza és Tár közötti buddhista centrumban. A meditáción egy nyunge két napból áll. Az első napon a me­ditációt vezető tibeti láma taní­tásokat ad, előkészíti a másodi­kat, melyen a résztvevők nem esznek, nem isznak, és nem be­szélnek. A szertartásokon bárki — hitbéli elkötelezettségre való tekintet nélkül — részt vehet, ennek egyetlen feltétele, hogy ne tápláljon ellenséges érzel­meket a gyakorlatok iránt. Horgászegyesület • Mátraterenye—Homokte- renye. Múlt héten csütörtökön tartotta alakuló ülését a Tóaljai Bányász Horgász Egyesület, melybe már eddig is közel 200 tag jelentkezett. Hasonló szer­vezet eddig csak a szomszédos Mátranovákon működött. A horgászok a külszíni fejtés nyomán kialakult és vízzel fel­töltődött bányagödörnél (amit a bánya jelentős költséggel állí­tott helyre) hódolhatnak szen­vedélyüknek. Vezetik a vizet • Mátraterenye—Nádújfalu. A településrészi önkormányzat kezdeményezésére a község la­kói elhatározták, hogy beveze­tik a vezetékes ivóvizet a kul- túrház parkjába. A kábeleket már lefektették, a következő lépcsőben az épületbe való be­vezetést, illetve majd a télre, korcsolyapálya kialakítását ter­vezik. — írják meg, hogy lóistállóban lakunk! Bátonyterenye és környéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom