Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

1991. október 12., szombat SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 5 Vallás az óvodában Elfelejtett gyerekek Úgy tűnik a vallási nevelést sem lehet elég korám kezdeni. Lega­lábbis ezt bizonyítja, hogy hasonlóan az or­szág más települései­hez Salgótarjánban is megkezdte működését szeptemberben egy ökomenikus csoport a Vörös Hadsereg úti óvodában. Létrehoza­talát a szülők kezde­ményezték, s az ötletet támogatta a fent emlí­tett intézmény, az egy­házak és az önkor­mányzat is. A város más-más óvodáiból érkezett, 15 különböző korú gye­rek— római katolikus illetve evangélikus val- lásúak — nevelését, irányítását Lantos Judit és Kelemen Jánosné óvónők vállaták. A többi csoport oktatási tervétől annyiban tér­nek el, hogy mesék he­lyett például bibliai történeteket dolgoznak fel a gyerekek értelmi fejlettségének megfe­lelő szinten, s megis­merkednek a külön­böző imádságokkal, vallási ünnepekkel, s a hozzájuk kapcsolódó néphagyományokkal, hogy igy sajátítsák el a vallási kultúrát. Karancskeszi. Különös gonddal kereste meg szerkesztőségünket a községben lakó Vilinyi Ti- borné, akinek egy 11 éves beteg kislánya van — kisegítő iskolába jár Karancslapujtőre. A fiatalasszony azt panaszolta: Angelika nevű gyenneke miért nem kapott gyámügyi segélyt az idén, holott mindenki megkapta, aki iskolás, hogy tanszervásárlásra fordíthassa a tanév elején. Bár gondjával — mint mondta — nincs egyedül, ugyanis a Lapujtőre járó gyerekeket azért hagyták ki a "szórásból", mert nem a lakóhelyük iskolá­jába járnak. Szerencsére keserveit mindjárt jó helyre továb­bítottuk. A helyi polgármesteri hivatalban elis­merték: csupán adminisztrációs tévedésről y^n szó, mely több gyermeket is érint. Amikor végig­nézték a jogosultak listáját, megfeledkeztek a szomszéd községbe járó gyerekekről. Az elfeledettek szülei természetesen utólag megkapják az összeget! Igaz, kissé megkésve - de a pénz mindig jól jön... Balázs J. Karancsalja. Rendszeresen nagy tömeg vár ja a Nógrád megyei Sütőipari ségháza előtt. Az emberek kedden és csütörtökön inkább a kocsiról vása tekben. Pedig a kenyér ugyanaz, mint a boltban... Emlékmüavatás Ünnepélyes keretek között avatták fel október 6-án a má­sodik világháborúban elesett polgári személyek és katonák tiszteletére állított emléktáblát Mátraszelén. A délelőtti miséről érkező zászlós körmenet felvo­nulásával vette kezdetét az esemény, majd felolvasták a 20 áldöZat nevét, s röviden ismer­tették haláluk körülményeit. Az n efnléktábla félkZetttélésc után a helyi emlékmű bizottság, a me­gyei hadkiegészítési parancs­nokság, a mátraszelei és a Nóg­rád megyei kereszténydemok­rata párt és a hozzátartozók he­lyezték el koszorúikat. Segélyekről döntöttek A vizslási önkormányzat leg­utóbbi ülésén többek között a beérkezett segélykérelmek elbí­rálása szerepelt. A testülethez ilyen irányú igénnyel negyve­nen fordultak, akik közül sokan már megkapták a beiskolázási támogatást, ugyanis a hivatal minden diáknak 1500 forintot juttatott. Ezért hagytak jóvá „csak” 16 kérelmet, hetet pedig további vizsgálatra utasítottak, elegendő információ hiányá­ban!. Az ülés ezen ügyek tár­gyalása miatt a következő héten folytatódott. Hogy a továbbiak­ban a képviselők a falu egészét érintő kérdésekkel foglalkoz­hassanak felvetődött egy szociá­lis bizottság létrehozásának le­hetősége. Erről következő ülé­sükön döntenek. * Áldatlan állapot a megyeszékhelyen Végül tévénk se lesz? Kilátástalan helyzetben a kishartyáni téesz Rengeteg a dögre váró hiéna Jubileumra készül Salgó­tarján: lassan 400 napja, hogy nincs kinevezett, csak megbí­zott vezetője a városi televízi­ónak! Azóta húzza-halasztja a város vezetése a kinevezést — vagyis amióta az önkormány­zat felállt. Azt szerettük volna megtudakolni, vajon meddig megy még ez így - ám a dol­gok megeshet, hogy önmaguk- tól vesznek fordulatot. Ad- dig-addig halasztgatnak, míg egy szép nap a város elveszíti a sajátf?) televízióját... A városházán megtudtuk: meg kleilett hosszabbítaniuk a vezetői pályázat eredeti határi­dejét (október 30 az új dátum), mert a nyáron meghirdetett pá­lyázatra csak hárman jelentkez­tek. Kun Zsuzsa, a testület kul- túrális bizottságának vezetője szerint "az első fordulóban két pályázatot javasoltunk tovább­jutásra. Mindkettőnek megvan­nak az előnyei és a hátrányai is, de nem tudtunk dönteni". A meghosszabbított pályázati ha­táridő alatt mindhárom pályázó módosíthatja, újraírhatja ko­rábbi munkáját. Aztán — ha minden igaz — döntenek. Eközben a városi televíziónál dolgoznak. Hiszen műsor az kell. Ponyi Györgyöt, a Városi Televízió ideiglenesen, immá­ron négyszáz napja megbízott főszerkesztőjét faggatnánk. • — Én csak szenvedő alanya vagyok ennek az egésznek — legyint lemondóan. Hogy miért nem döntenek, erről nem engem kellene megkérdezni. Minden­esetre dolgozunk, bár meglehe­tősen zavaró, hogy a VTV alap- felállása tisztázatlan, s persze az sem biztos, hogy meddig tart­ható, hogy "ideiglenesen” meg­bízott főszerkesztőként irányít­sam a működést. Jó lenne mielőbb kitalálni valamit városi vezetőinknek, mert ha vége lesz a frekven­cia-moratóriumnak (talán még az idén), napi két óra kedvezményt kapnak a tör­vénytervezet szerint azok, akiknek már van közszolgá­lati televíziójuk. A maradék időért kereskedelmi televíziót létesíteni szándékozók állnak majd sorba. A frekvenciákra már most mintegy hússzoros a túljelentkezés - s ha ilyen egy­szerű dolgokban, mint a veze­tőválasztás az önkormányzat nem jut dűlőre, félő, hogy végképp elmegy a hajó — s mire kineveznének egy veze­tőt, már nem lesz hová. Mert frekvencia híján nem lehet sugározni. S a városban ma még a kábelhálózat tulajdon­joga is tisztázatlan. Mint sok egyéb más... Balázs J. — Bennünket is utolért vég — panaszolja keserűen kishartyáni „Egyesült erő” Termelőszövetkezet elnöke, Kovács János, amikor arról kérdezzük, milyen nyarat tud maga mögött a szövetkezet, s milyen őszre számítanak? — Az ipari melléküzemágak, melyek 10—16 millió forint nye­reséget is hoztak — foly­tatja — sorra leálltak, s a fémi­pari termékek megmunkálására, csavarok gyártására alkalmazott bedolgozói hálózatunk is leé­pül. De az állattenyésztésre sem számíthatunk már. Négyszáze­zer csirkét neveltünk — nyere­ségesen, s a gazdasági mutatók szerint nem is rosszul — de az idén ezt is felszámoltuk. A fel- vásárlási ár ugyanis maradt a régi, a tápé viszont jelentősen emelkedett. — S mi a helyzet a betakarí­tott gabonával? — Mint annyi más szövetke­zetnek, nekünk is értékesítési gondjaink vannak. Pillanatnyi­lag az a fő problémánk, hogy a malomipar nem hajlandó át­venni az áruinkat, mert szerin­tük a minősége nem felel meg kenyérgabonának. Egy másik hatósági szakvélemény szerint viszont megfelel. Takarmány­a nak nem akarjuk eladni, mert a akkor oda a hasznunk. Értékesítésre jelentkeznek különböző káefték, de kihasz­nálva nehéz helyzetünket olyan alacsony áron szeretnék meg­venni, hogy nekünk megint nem maradna semmi nyereség. Ren­geteg az ilyen dögre váró hiéna, s az a baj, hogy elég sok a dög is. —Ilyen terhes közelmúlttal milyen közeljövőt terveznek? — Kevesebb búzát vetettünk, de hogy ki aratja le, azt csak a jóisten tudja. Nem ismerjük a jövő évi védőárat, fogalmunk sincs arról, mire számíthatunk. Nagyon várjuk már a szövetke­zeti törvényt még ha rossz is, hiszen az legalább valamilyen irányt mutatna. A szövetkezet ebben a formában megszűnik az biztos, mert nagyon bántja a csőrüket, de valaminek jönnie kell helyette. Senki nem gon­dolhatja, hogy a kétszáz tagból egyik napról a másikra min­denki vállakozóvá válik. — A tagságnak mi a vélemé­nye a szen’ezeti átalakulásról? — A februári közgyűlésen egyértelműen kiderült, hogy nem akarják szétverni a téeszt. Vagy másfajta szövetkezeti formában fogunk működni, vagy káeftéként, de összességé­ben úgy marad, ahogy most van. — Az emberek nem igénylik vissza a földjüket? — Még senki nem vett ki földet. Kárpótlásra jelentkeztek néhány an, de ez a szám elenyé­sző. Nem kellene ilyen nagy fe­neket keríteni az egész dolog­nak, aki akarja vigye a földet, akinek meg nem kell, úgysem lehet rábeszélni. Sajnos a kár­pótlásból nem az jön ki, amit szerettek volna, mert az embe­rek nem a földhöz, hanem a pénzhez ragaszkodnak. — Gondolom az anyagi kö­rülményeik sem valami rózsá­sak. — A pénzügyi helyzetünk egyszerűen kataszrófális. A 100 milliós éves árbevételünkből most már hosszú ideje 17 millió a kintlévőségünk. Nem jön a pénz, s így persze mi is tarto­zunk 4 millió forinttal. A káef­ték megveszik a termékeket, az­tán amikor fizetni kell eltűnnek. Úgy néz ki, azért fogunk tönkremenni, mert körülöttünk a gazdaság is tönkre megy. Ez nem szabad piac, ez anarchia, s ezen az államnak kellene vál­toztatnia. Húsz éve vagyok el­nök, de ilyen kilátástalannak még nem láttam a helyzetet. Ozsvárt Tamás Ivóvíz-gondok • Kishartyán. Nagy döntés előtt áll a község lakossága ivó­víz-ügyben. A közeljövőben szavaznak arról, létrehozza­nak-e közműtársulatot a víz be­vezetésére (ekkor a lakosságnak is hozzá kell járulnia a költsé­gekhez), vagy az önkormányzat finanszírozza a munkálatokat? A tét nem kicsi: a kiépítés vár­ható költsége mintegy 30 millió forint. A közműtársulás létre­hozásához a lakosság kéthar­madának hozzájárulása szüksé­ges. Támogatás • Mátraszele. A helyi önkor­mányzati testület legutóbbi ülé­sén arról határozott, hogy anya­gilag is támogatja a mátraszelei Phralipét. így a testület tízezer forintot utalt a szerevezet szám­lájára. Engedmény • Vizslás. Az építkezési kedv élénkítése érdekében a polgár- mesteri hivatal kedvezményt ad azoknak, akik a településen vá­sárolnak telket. Mivel erre kü­lön pénzeszköz nem áll az ön- kormányzat rendelkezésére a jövedelemtől függő árcsökken­téssel kívánnak segítséget nyúj­tani a letelepülni szándékozók­nak Éledő klub • Sóshartyán. A falu fiataljai maguk hozták rendbe, festették ki a település központjában álló klub épületét. A tatarozás után újjáéledt a klub, s a szüreti mu­latságon már a saját műsorukkal szerepeltek az öntevékeny ifjak. Korszerű világítás • Salgótarján. Higanygőz lámpáról nátriumodra cserélik a lámpákat az ÉMASZ szakem­berei a 21. számú út mentén. A főútvonal jobb megvilágítását szolgáló munkálatok mintegy hatmillió forintba kerülnek. Megérkezett a friss kenyér Kinek a bizonyítványa? „Rozsda marja, nem ragyog .. Nem is olyan régen avatták: nagy csinnadrattá­val, ahogyan egy neves művész közösségi témájú művének annak idején kijárt. Mint általában a köztéri alkotások, ez sem aratott egyértelmű tet­szést. A vita azonban két dolog miatt cifrább volt a szokottnál, s a vélemények nem csupán ízlés alapon differenciálódtak. Akik szimpatizáltak Czinke Ferenc művészetével, azok áltálában egyetértőén regisztrálták, hógv kapott egy ilyen látványos megbízást. Mások azt is kétségbevon­ták, hogy festőművész, grafikus létére jogosult volt elkészíteni egy. a szűkebb szakmai kompe­tenciáját meghaladó munkát. Valójában a mai napig sem dőlt el milyen mű­fajú „építmény” került a város déli határára. A legtöbben csak úgy egyszerűen szobornak nevez­ték, pedig nem az. A művész plasztikának, amo­lyan kollázsnak titulálja s ez már jobban megfelel a látottaknak. Valójában azonban egy szimbólum­ról van szó, amely a város termelvényeit hivatott egy művészi kompozíció által megjeleníteni, ha úgy tetszik hirdetni, reklámozni. Ráadásul a meg­valósítás tényleg összefogást, szoros kooperációt eredményezett a vállalatok illetve szakembereik között. így „a mű” sok tarjáni munkásember ke- zemunkáját is dicsérte. Ezért bárki, bárhogyan is viszonyult akkor és ma Czinkéhez, mindenkép­pen örülni kellett volna — lehetett volna — an­nak, hogy a Salgótarjánba érkező idegent egy ilyen, együttes munkával készített, máshol nem látható kuriozitás fogadja. És mi a helyzet ma? Rozsdásodik, egyre csú- nyul. s úgy látszik ez senkit nem érdekel. Hovato­vább szégyellni kell az idelátogatók előtt, nem­hogy büszkélkedni vele. A művész szerint a város úgy vette át a Lektorátustól jegyzőkönyvileg, hogy megőrzi állagát. Nem kellene hozzá más, mint néhány doboz, pár liternyi festék. Ez pedig még valamennyi, egykoron szebb napokat látott nagyüzemben is fellelhető volna. A folyamatos regenerálásra azért is szükség lenne, mert a szer­kezet váza nagyon erős, a szibériai fagyokat is kalkulálva készült, s tönkremenni nem fog egy­hamar, ha esztétikailag kifogásolható is. Még rá­gondolni is rossz, hogy valakinek, valakiknek az alkotó lejáratása lenne a célja? Az irigység állna ily módon bosszút? Csak remélni lehet, hogy nem így van, hisz ez senkinek sem tenne jót. Nemcsak Czinke Ferencet minősítené ez a gondolkodás, hanem a városról is rossz bizonyítványt állítana ki. Az alkotó mindenestre már sok levelet kapott ez ügyben, és neki sem mindegy persze, hogy az ő nevével fémjelzett kompozíció milyen állapotban van. Mégis többről van itt szó, mint csupán Czinke Ferenc tudatosan vagy vétlenül megtépá­zott nimbuszáról . . . Csongrády Béla Salgótarján és környéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom