Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

1991. SZEPTEMBER 7., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP im-Tinu 3 Földhivatali tapasztalatok kárpótlás­ügyben (Folytatás az I. oldalról) Jobbágyiból elszármazott, kül­földön élő úr, aki az ENSZ-nél a FAO-ban tevékenykedik, s telje­sen naprakész, kifogástalan álla­potú okiratcsomaggal jelent meg, s elégedettségének adott hangot, a gyors, pontos ügyintézésért. Megjegyzem ehhez partnernek kell lennie az ügyfélnek is, mivel sok olyan levél érkezik, amelyből az derül ki, hogy az állampolgár nem rendelkezik semmilyen számszerű adattal az ingatlant jlletően. Ilyenkor szóba jöhet, hogy térképről azonosítsák be a területet, de ebben az esetben is tudni kell legalább azt hogy e Idául a termőföld mely telepü- ;en, annak mely határrészén, kagy dűlőjében található. Sajnos Előfordult már olyan kérelem is, amelyben még az sem szerepelt, tiogy melyik falu határában terült el a föld, csak a dűlő neve volt fnegadva. Hasonló esetek miatt azt kér­jük az állampolgároktól, hogy amennyiben lehetséges, csatol­ják, vagy mutassák be régi tulaj­doni igazolásaikat (bírósági vég­zés, telekkönyvi végzés, birtok- fvmásolat), mert ezzel nagyon megkönnyítik az ügyintézést, jvli igyekszünk a lehetőségekhez mérten, megnyugtatóan kiszol­gálni az állampolgárokat, akik túlnyomórészt elégedetten távoz­nak. Hivatalunk a tulajdonjogi másolatok kiadásán túl, minden lehetséges segítséget megad a hozzánk fordulóknak, így segéd­kezünk a különböző adatlapok értelmezésében és kitöltésében Is. i Vannak, akik azt hiszik vissza­kapják a földjüket, mások pénzre számítanak. Kicsit idegen az árverés, a licitálás. Volt, aki kifakadt magából, mondván, „Annak idején egy tollvonással elvették, most meg ennyit kell firkálni?!” Hivatalunk mindenesetre fel- készülten várja az ügyfeleket, fiatal kollégáink munkáját, ta­pasztalt munkatársak segítik, korszerű másológépeink is van­nak, s bár november 12-e, a kárpótlási igények benyújtásának határnapja, még messze van, jó lenne, ha az állampolgárok nem hagynák ezirányú ügyeik intézé­sét az utolsó pillanatra. Vallus Tibor Hulladékból értéket hoz létre „Angyali” munkacsapat Három tag a csapatból: Csejk István, Farkas Ferencné és Kristóf Istvánná. Dejtár. Heten vannak, de nem mint a gonoszok. Nagyon is angya­liak ők, mármint a munkájuk hasz­nosságát tekintve. Hulladékból hoznak létre értéket. Az Ersekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszö­vetkezet dejtári hulladékfeldolgozó részlegének maroknyi csapatáról van szó. A balassagyarmati kábel­gyárból szállítják ide a hulladék kábeleket, a túlnyomó többségben női dolgozók alkotó elemeikre szedik azokat, majd az alumíniumot és a PVC-t visszafuvarozzák a „fel­adóhoz”. A gyárban felaprítják a nagyujjnyi vastagságú fémszálakat, majd külföldön értékesítik. Ame­lyet aztán az alumíniumkohászat­ban majdan hasznosítanak. — Hetente átlagosan mintegy kétszáz tonna kábelhulladékot dol­gozunk fel — mondta Tóth István részlegvezető. — A termelőszövet­kezetnek az idén várhatóan hét­százezer forint nyereséget hozunk. A tsz vezetése elégedett a közös­ség munkájával, eredményességé­vel. De miként vélekednek az anyagi megbecsülésükről maguk a dolgozók? — Teljesítmény után kapjuk a fizetésünket — válaszolta érdeklő­désemre egyikük, Winkler Györgyné. — Rendszerint hétezer forint körül viszünk haza. Az utóbbi hetekben viszont olyan teljesít­ményt értünk el, hogy közel tízezer forintra számítunk. Ritka vezető az manapság, akiről elismerően beszélnek a beosztottak. Nos, Tóth István közéjük tartozik. — Amióta ő a főnökünk, van munkánk és van pénzünk — jelen­tette ki társai nevében is a jó be­szédű Winklemé, majd hozzátette: — Emberként is nagyra tartjuk. Kolaj—Rigó Pártházból hivatal Ipolytarnóc. A község polgár- mesteri hivatala új helyre, a jó ideje kihasználatlan, volt párt­házba költözik a közeli napok­ban. Az épületben kisebb átalakí­tásokat végeztek, vizesblokkot alakítottak ki az elmúlt hetek­ben. Törődnek a fiatalokkal Csitár. Az önkormányzat a le­hetőségeihez mérten igyekszik gondoskodni a fiatalokról, s tö­rekvésének újabb tanújeleként még ebben a hónapban a külföldi televíziós adások vételét is bizto­sító parabolaantennát szereltet fel az ifjúsági klub tetejére. K ora délelőtt egy úr udvariasan megszólít a budapesti Keleti pályaudvaron magyarul. — Uram, véletlenül nem tudna adni egy pár cipőt? Ro­mániából jöttem, hajnalban megtámadtak az utcán és el­vették tőlem az enyémet. Többen voltak, nem akartam elővenni a késemet, inkább hagytam. Munkába kellene mennem, de szégyellek így zokniban beállítani. A beszédes, zakós úr tényleg zokniban van. A zoknin sehol egy lyuk. Mindkét kezével mu­latságosan gesztikulál, így a késtől sem kell tartanom. Ez a jobbik eset. Véletlenül van egy pár cipő a lábamon, viszont, ha elaján­dékoznám, én maradnék zokniban. Ezért inkább azt mondom: — Uram, nincs mit szégyell­nie, egészen jó a zoknija. Úgy látszik, egyetértünk, nem erőlteti tovább a kérést. Derűsen cigarettázik, a büdös füstből ítélve nem Benson and Hedges-t szív. Sebaj, arrébb Tehet húzódni ezen a patinásán koszos vonatállomáson is az enyhén szólva vegyes tömeg­ben, a zoknis úr nem veszi SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódi Tóth Elemér jegyzete Mozart éve ■ zokon. Akin cipőt lát, megszólít­ja. Egyelőre még több a cipős úr, mint a cipőtlen, udvarias kérése tehát logikus, miként a hasonlóan disztingvált visszautasítás is. Aki pedig nem érti a nyelvet, egyene­sen a híres magyar közvetlenség megnyilvánulásaként nyugtáz­hatja az egészet, amiért érdemes ide látogatni, mint valmi közel- keleti szuk-ba, tarka bazárba. Föltéve, ha az egzotikus népvise­letekben öltözött heves bennszü­löttek csak disznót ölnek, vagy cigányzene mellett házasodnak kies pusztáikon, és nem egymást irtják keresztényi és nemzeti hevülettel, önismereti zavaraik­ból fakadó pátosszal, de sajnos, annál kevesebb humorérzékkel. S miután etnikailag, vallásilag szétválaszthatatlanul összekeve­redtek, s mert mindig a messziről nem is látható aprócska különb­ségek a rendszerint legvéresebb leszámolásokban torkolló hitvi­ták forrásai, torozásra, disznó- és emberölésre bőven van alkalom ezen a sosemvolt, mégis létező peremvidéken az atlanti civilizá­ció és Ázsia között. Ezért itt minden viszonylagos, hiszen mindig csak valamihez képest nyugati vagy keleti. A német romantika „népies”, azaz etnikai nemzeteszméje, bár időnként fajirtásba torkollott, s változatla­nul a régió kisnépi összefogásá­nak legnagyobb akadálya, ma­kacsul tovább él, elzárva az utat az atlanti civilizáció fejlettségét megalapozó politikai nemzetté válás, vagyis a francia mintájú polgári nemzeteszme érvényesü­lése, végső soron a gazdasági, társadalmi modernizáció elől mind a mai napig. Nem elegendő tehát a Nyugat felelősségének, közömbösségének hangoztatása Közép-Európa e századi széttöré­sében, ami többszörösen igazolt történelmi tény, ha közben nem döbbenünk rá saját szerepünkre is önnön kulturális azonosságunk egykori káprázatos gazdagságá­nak vétkes elherdálásában, e színeket hordozó etnikumok elpusztításában és kölcsönös elűzésében, máig tartó nyomor- gatásában, ebben az egész elké­Kiváló bányász lett a fiatal bányalakatos Hobbija a munka és a család Kleckeny Károly nem hason­lít erős kezű bányalakatosra, inkább nézném papírmunkát végző, irodában ücsörgő em­bernek. De a látszat csal. Igaz, hogy még csak 34 éves, de ennek ellenére majd 15 éve dol­gozik a föld alatt a ménkesi bányaüzemben. Csupán két hétig hagyták a felszínen „sütkérezni”, aztán rögtön le a frontra, a sűrejébe. Azért merték rögtön a legne­hezebb munkát is rábízni, mert ismerték a mokány kis srácot, még a nagybátonyi gépüzem­ből. Tudták, hogy nagyon sze­ret és tud is dolgozni. Társai szerint Kleckeny az a fajta ember, akire azt szokták mon­dani, hogy szinte ég a keze alatt a munka. A 209. Sz. Nagybá­tonyi Ipari Szakmunkásképző Intézetben, tanáraitól és szak­oktatóitól életre való indítást kapott emberségből, a munka becsületéből. A fronton, a szállítószalagok biztonságos telepítése és üzemeltetése, a gépek karbantartása a legfőbb teendője. Két éve, mióta kinevezték csoportvezetőnek, már több emberért is felel. Tavaly még heten végezték azt a munkát, amelyet most ötre porcióztak. Füstölög is ez ellen, hiszen itt nem lenne szabad takarékoskodni az emberrel és az erővel. De ’ebben a „bányásztipró” időben örül, hogy dolgozhat, s hogy a munkájáért úgy ahogy, de meg­fizetik. S nem is panaszkodik. Persze, ha valaki megkérdezné tőle: Karcsi mikor is volt szabad hét végéd? — vélhetően nem tudná hirtelen megmondani. A szombat és vasárnap régóta a bányában találja. Ez teszi tisztes­sé a havi fizetést. Ezért aztán a drága szabadsággal, vagy kevés szabad idővel is csínján bánik. Érdekességként említi meg, hogy festegetni is szokott, igazi hobbi­ja azonban a család. Két büszke­sége a 9 éves Tamás és a 12 éves Anita. Jól megvannak, békesség­ben élnek a besztercei kétszo­bás lakásban. Persze mint min­denki, ők is többre, jobbra vágynak. De nincsenek elérhe­tetlen igényeik. Tudják, mire képesek, s aszerint terveznek. Persze, egy szanálás alatt levő bánya dolgozójának lenni nem nagy dicsőség. Sok pajtásnak menni kellett azóta, s hogy ki, vagy kik következnek utánuk, ezt senki nem tudja. S ha valami, akkor ez a félelem-, vagy inkább bizonytalanságér­zés keseríti el néha. De ennek ellenére még mindig több benne a bizakodás, mint a letörtség. Ennek talán az is az oka, hogy legfőképpen a munkájá­val törődik, s kevesebbet a vélt, vagy valós problémákon rágó­dik. Végzi a dolgát becsülettel és tisztességgel. Az idei bá­nyásznapon két ember kapott Kiváló Bányász kitüntetést. Az egyikük Kleckeny Károly, ménkesi bányalakatos. —szgys— Drégelypalánk határában a Lepény-aljai dűlőben javában tart a szeder szedése. A bogyós gyümölcsöt a helybeli termelőszövetke­zeten keresztül értékesítik a sorokat művelő családok. Képünk a Botka Gézáné által müveit területen készült, ahol segít a kora őszi szüretben a rokonság is. —RT— pesztő öncsonkításban a Kelet­európai síkságtól, a Kárpát­medencén át Galíciáig. Ez a tájék ma üres, jelentéktelen, provinciá­lis, gazdaságilag, szellemileg egyaránt bénult. Bécsi sugárzású hajdani kulturális fénykora, év­századok örökségét, a nagy pusz­tulás előtt a századforduló tájé­kán világraszólóan összefoglaló, mindenekelőtt német, zsidó, szláv, valamint olasz, magyar teljesítménye a tudományokban és a művészetekben 1918 óta a történelemé. A közös örökség szellemi fénye azonban Aus­chwitz és a gulagog kemence- lángja,, vagy fagyos párája mögül is áttetszik, bár azóta sokszoros fénytöréssel, a kultúra, a művé­szet örök törvénye szerint. Hogy mást ne mondjak, ez az örökség által alakított mentalitásban is tetten érthető. Nem hiszem, hogy bárhol a világon ne ismernék föl egy frissen jött közép-európait, noha nem tudnám pontosan meg­mondani, miről. A Gondoliere expressz nemso­kára indul Bécsen, Velencén, Bolognán, Firenzén át Rómába. A 429-es kocsiban, ahová a hely- foglalás szól, Giovanni keletie­sen nagy batyukat próbál bepré­selni a csomagtartók rései közé. Az öreg Bécs a világ peremén klasszikus túráit kínálja. A Stadtparkban a Hilton asztal­káin Egon Schiele 1917-ben készült finom női portréjával ékes levelezőlapokon. Ezeken is lehet üdvözletét küldeni — mondjuk — Budapestre, ahová egyébként 14 órás autóbusz­kirándulásokat is szerveznek 990 schillingért. „Kelet Pári­zsa” ugyanannyiba kerül, mint Prága, vagy Salzburg Mozart­tal. Az 1991-es Bécset is meghatározza Mozart halálá­nak 200 éves évfordulója. Mozart-év van, arcképét az utcákon osztogatják, bécsi háza zarándokhely. Mindenütt Mozart muzsikája csendül fők Tündöklő és szomorú, mint az emberi élet, ujjongás a semmi szakadékai fölött. O, az a XVIII. századi pompás zenei összefoglalás, midőn Bécsben élt a Nyugat zenéje, Gluck, Mozart, Haydn, majd Beetho­ven és Schubert. Akkor is egy egész csalóka korszak zenei összefoglalása folyt az elmúlás előtt. Azért még van Wiener­wald és Johann Strauss, sze­cesszió, bécsi kávé, és sok japán, miként egy kissé szo­morú úr is, aki én is lehetnék. Egyelőre még cipőben. Ifjúsági fórum Szécsény. A művelődési és ifjúsági centrum ma, azaz szom­baton este 6 órától ifjúsági fóru­mot rendez. Ennek keretében a most induló ifjúsági és informá­ciós iroda működéséről váltanak szót a népművelők és a fiatalok. Tárlat Dorogháza. Juhász László kiállítását szeptember 13-án, 18 órakor nyitják meg a művelődési házban. A tárlat 16-áig tekinthe­tő meg. Evangelizáció Bér. Megyei evangélikus evangelizációt rendeznek szep­tember 8-án, délután 15 órától a község szabadtéri színpadán. Maczó László polgármester nyit­ja meg a rendezvényt, majd Ka­lácska Béla egyházmegyei espe­res hirdet igét. Az evangelizáción — melyre valamennyi Bérhez kötődő család meghívót kapott — fellép a Hermons együttes és Tóth András, valamint az ősagár­di evangélikus lelkész, Győry János Sámuel ifjúsági énekkara. Zarándoklat Balassagyarmat. A római katolikus plébánia hívei szeptem­ber 8-án Egerszalókra zarándo­kolnak. Indulás reggel fél hatkor a távolsági buszmegállóból. Úti­költség 250 forint. Fogadónap Bátonyterenye. Tóth Sándor országgyűlési képviselő szep­tember 7-én, szombaton 10-től 15 óráig várja a választópolgárokat a városházán. Ingyen­tankönyvek Dejtár. Ingyen jutottak az új tankönyvekhez a helybeli általá­nos iskola tanulói, mivel az önkormányzat megvásárolta azokat számukra. A dicséretes gesztus jelentős segítséget jelent az anyagilag rászoruló szülők­nek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom