Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

LÁTÓHATÁR 1991. szeptember 19., csütörtök Hiúságok máglyája Tallózás Széchenyi gondolatai közt Emlékező sorok Széchenyi István születésének 200. évfordulójára II. A film címét látva egy pilla­natra meglepődik a gyanútlan mozinéző. Szokatlan szópárosí­tás, szokatlan film. Ám bízik: majd csak választ kap belőle a címmel kapcsolatos értetlenke­désére. A történet már korántsem annyira figyelemreméltó, mint a címe. Bár lehetne, hiszen van benne fantázia. Egy minden te­kintetben sikeres, fiatal, ameri­kai üzletember körül lezajló furcsaságok sorozata, amely kis híján a szerencsétlen főhős vesztét okozza. Kezdődik min­den azzal, hogy zuhogó esőben, kutyasétáltatás ürügyén elindul emberünk szeretőjének telefo­nálni, azonban izgalmában saját lakása számát tárcsázza, s igy felfedi felesége előtt azt, mit in­kább titkolni szeretett volna. Ezután már menthetetlenül ha­lad a balsors kijelölte úton. Kedvesével kocsi kázva letér Az egész Reagan család pa­naszkodik. „A mi családunkban mindenki lett valaki. Miért ne lehetnék én is?" — teszi fel a kérdést az a 33 éves fiatalem­ber, aki pár évvel ezelőtt még Amerika elsőszámú gyermeke volt: Ron Reagan. A fiatalember mindig ki akart tömi a szülei ál­tal neki szánt szerepből. Nem akart mintagyerek lenni. Sokkal szívesebben járt az iskola mellé, töltötte idejét csinos lányokkal és füvet szívott. „A fejem tete­jére állhattam, de akkor sem tudtam kibújni a mintagyerek szerepéből" — panaszkodik a kisebbik Reagan. Ron már sok mindenben ki­próbálta magát. Balettáncosnak készült, aztán a tv nyilvános­sága előtt alsónadrágra vetkő­zött. Ezzel valóban az újságok címoldalára került, de ez nem nevezhető igazi karriernek. Ar­ról nem is beszélve, hogy az ak­kor még igen tiszteletre méltó szüleinek, az elnökpárnak ettől égnek állt a haja. Aztán ujságí- róskodott, publikált néhány cikket a Playboy-ban. Egy ideje viszont zavart mo­sollyal az arcán, kissé túlmére­tezett zakóban, minden este fél tizenkettőkor látható az ameri­kai televízióban. Műsorát 110 televíziós társaság veszi át. A fiatalember végre megtalálta a neki való szerepet. O vezeti a „Ron Reagan Show" című mű­sort. Intelligens embereknek akar showt csinálni, amiért dicsérték, amikor kitalálta, de bírálják most, amikor csinálja. Sőt, Washingtonban egyenesen azt jósolják, hogy Ronnak hamaro­san újabb szerep után kell néz­Máig sem ültek el az utórez­gései annak a felhívásnak, amellyel a pápalátogatás napja­iban a Heim Pál kórház a vér­adókhoz fordult gyors segítsé­gért, mert kifogytak vérkészle­tei. A donorok segítsége idejé­ben meg is érkezett — ám szakmai körökben azóta is sok szó esik arról, hogy nincs min­den rendben a vérellátás szerve­zettsége, a mindennél értéke­sebb készletek elosztása körül. Erre utal az is, hogy a gyermek- kórház SOS-kérése akkor hang­zott el, amikor az országban minden korábbinál nagyobb vértartalékok halmozódtak fel. — Pazarlóan bánunk a vér­re! — állítja a téma két avatott ismerője, dr. István Lajos, a Vas megyei és dr. Illés Béla, a Veszprém Megyei Vérellátó Központ vezetője. Pazarlunk úgy, hogy a kórházak eseten­ként fölöslegesen nagy tartalé­kokat gyűjtenek, s úgy is, hogy a főútról, s a néger szegényne­gyedben találja magát. A kör­nyék rémítő, ezért mielőbb sza­badulni szeretne onnan. Ám unatkozó huligánok veszik kö­rül, és menekülés közben a hölgy vezette autó elüt egy né­ger fiút, kinek sérülései később súlyosnak mutatkoznak. A rendőrség szemtanúk és bizo­nyítékok hiányában nem nyo­moz az ügyben, mígnem egy új­ságíró fel nem figyel rá. Erre a szavazatokért mindenre képes politikus négerbarátként óhajt feltűnni, s mivel tálalva az alka­lom, ki is használja. Céljai ér­dekében a színesbőrűek „céltáb­lája” elé állítja hősünket, aki a börtön, a tárgyalások, s a mé­diák hercehurcájának köszönhe­tően elveszti feleségét, állását, lakását, barátait. Egyszóval tönkremegy. Azonban mielőtt teljesen összeroppana, segítségére siet a nie. Mert értelmiségieknek okos műsort Amerikában egy Reagan nem tud csinálni. Sőt, egy Rea­gan különösen nem — így a bí­rálat. De az egész Reagan családra rossz idők járnak. A volt elnök komoly nehézségekkel küzd, hogy beletaláljon és beleszok­jon új szerepébe: a nyugdíjas ál­lamfőjébe. Valamikor teljesen másképp képzelte el öreg nap­jait: beszédeket akart tartani az új világrendszerről, amelynek létrehozásában ő maga is köz­reműködött, és küzdeni akart az ellen, hogy az elnököket nyolc év után leváltsák. Álmaiból azonban semmi sem lett. A volt elnök hallgat és magányos. Még „harcostársai”, például Kohl kancellár is csak ígérik, hogy majd meglátogatják. Hova lett a reagani tekintély? Még a múltja miatt is kikezd­ték. A demokraták egyre inkább meg vannak győződve arról, hogy 1980-ban, a választási harca közepette megengedhetet­lenül kockára tette az Iránban fogva tartott 52 amerikai túsz életét, és alkudozott Khomeini ajatollahhal. Az iráni fegyvere­ladási botrány sem kerül le a napirendről, sőt a CIA új veze­tőjének, „Robertgates 2” nevet adta, emlékeztetve a „Water­gate" botrányra. Mindezek miatt veszélybe került Reagan legnagyobb álma és vállalkozása, a kaliforniai Simi Valley-ben novemberién megnyitandó, 60 millió dollár értékű Reagan-könyvtár is. Pe­dig ide meg akarja hívni élő elődeit, Richard Nixont, Gerard Fordot, Jimmy Cartert, sőt az utódot, George Busht is. Nem az orvosok — tisztelet a kivé­telnek — gyakran több vörös vértestet adnak betegeiknek, mint optimálisan szükséges volna. Másik oldalon viszont az Országos Vértranszfúziós Szol­gálat, a Vöröskereszt és a kór­házak Bermuda-háromszögé- ben ha nem is eltűnik, de elkal­lódik a vér: nem oda és nem annyi jut belőle, ahol és ameny- nyi kellene. Okosabb gazdálkodással, cél­irányosabb szervezéssel minden bizonnyal megelőzhetők lenné­nek az efféle anomáliák. A vér­adók 600 ezres tábora megfe­lelő „hátteret” ad a zökkenő- mentes ellátáshoz. Ezért a transzfúziós szolgálat az egész országot átfogó vér-bank létre­hozását tervezi. A számítógépes nyilvántartás birtokában tetten érhető és megszüntethető az ok­talan túlfogyasztás csakúgy, mint a gyógyító munkát hátrál­tató vérhiány. (Domi) véletlen — bár a néző nem érti, miért nem jutott az előbb a for­gatókönyvíró eszébe, úgy talán elkerülhető lett volna, hogy a mozilátogató rétestészta mód­jára elnyújtottnak érezze a fil­met. A hős kimenti magát egy titkos hangfelvétel és egy ke­gyes hazugság segítségével. Az egészből aztán az ügyet kirob­bantó újságíró nyer a legtöbbet, mivel könyvet ír a történetből, és ezzel egycsapásra ünnepeltté válik. Mindezek közben a néző nyugtalan. Úgy gondolja, talán túlságosan sokat akar a filmké­szítő. Olykor a történet szem­pontjából lényegtelennek tűnő részleteknél időzik, több ese­ményszálat is feldolgoz. A film végére megmarad a címmel kapcsolatos kétkedés is, hiszen csak sejteni lehet, miért ez a két szó jellemzi az alkotást: Hiúsá­gok máglyája. Szikora Ágnes elég, hogy a nagypolitika fe­nyegeti a megnyitót, Nancy asszony — az exelnök felesége — rossz nyelvek szerint nem akarja a könyvtár vezetőségé­ben látni Reagan két régi barát­ját. Messe-t, az egykori igazsá­gügyi minisztert és Clarkot, a volt belügyminisztert. Tette ezt abból az egyszerű okból, hogy „sohasem tudtam őket elvi­selni". A két volt miniszter vá­lasza: ma is létező befolyásukat arra használják fel, hogy Ni­xont, Fordot, Cartert és Busht eltántorítsák a Reagan-könyvtár látványos támogatásától. Tény, ami tény: mindez meglátszik a volt elnökön. Ronald Reagan nyolc év alatt sem öregedett annyit, mint a legutóbbi két és fél évben. Egyébként Nancy Reagan kö­rül sem csitulnak a hullámok. A nagy port felvert leleplező könyv után, amelyben a szerző, Kitty Kelly alaposan kiteregette a „First Lady" szennyesét, most megjelent az „ellenmű”. A do­lognak csak két szépséghibája van: amíg Kelly pletykáira kí­váncsi volt az egész világ, addig a „valódi” életrajzot eddig csak 2000 példányban lehetett el­adni. Árról nem is beszélve, hogy a könyv ünnepélyes bemu­tatóját Nancy hű fodrásza szer­vezte meg: hogy az ex-elnöknő sok pénzt hagyott nála. Nála fontosabb személyiségre mintha nem futotta volna. Vitathatatlanul igaza van Ro­nald Reagannak: „Az intrikák hullámai elöntőitek bennünket. Pedig azt hittem, minket elke­rülnek. Ebben is tévedtem." És miben még? Nemsokára bizto­san ezt is megírja valaki. (FEB) Külföldi testvéreihez hason­lóan az idei magyar Yellow Pa­ges is sárga lapokon jelenik meg — mutatták be készítői a frissen elkészült Országos Szaknévsort. A szakmai tele­fonkönyv kiadója, a HTD Kft. A könyv a Budapesti Nemzet­közi Vásár ideje alatt jelenik meg, szétosztása szeptember 24—én kezdődik. Az évente megjelenő kiad­vány ezúttal harmadik alka­lommal kerül napvilágra a HTD amerikai-magyar vegyesvállalat A kirgiz kábítószercsempé­szek felfedezték az aranytojást tojó „tyúkot”. A nevezetes ha­szonállat négy lábon jár és juhi­nak, közismertebb nevén birká­nak hívják. A leleményes drogtermesz­tők és — kereskedők ugyanis 1. „Magyarország fölemel­kedésére csak három eszköz van: Nemzetiség, közlekedés és végre más nemzetekkel való ke­reskedési összekapcsolás”. /1830. július. Levele barátjához. Waldstein Jánoshoz/ 2. „Alap nélkül tartósan nem állhat semmi, s kizárólag csak azon tárgyat bírhatjuk igazi si­kerre, melyet természetes, vagy matematikai renddel — ami ná­lam egy — kezdünk és folyta­tunk”. /Hitel/ 3. „Testünk kifejlődése, stá­tusunkhoz szükséges tanulá­sunk, s társaságban múlhatatla­nul tudnivalóink közt nincs összhangzás, súlyegyen, s hogy közönségesen sokban igen is haladtunk, s így másban hátra­maradtunk, mely elég oka töké­letlenségünknek.” /Hitel/ 4. „A pénznek csak úgy van értéke és becse, ha azért az élet számos javait magunknak is megkereshetjük: mint nemkü­lönben a földnek csak úgy, ha az számunkra az élet számos ja­vait megtenni.” /Hitel/ 5. „Angliában csak ezt a hár­mat érdemes tanulmányozni: alkotmányt, gépeket, lótenyész­tést”. /1815. december 13. nap­lóbejegyzés/ 6. „Annál kárhozottabb elbí- zottság nincs, mint másoknak tanácsolni, vagy másokat ve­zetni akarni, ahhoz kívántató ta­lentum nélkül, s hogy azok, kik ezen hiányokat nem érezvén, magokat kolomposokká s vezé­rekké tétetik, több kárt okoznak, mint hasznot, sok fáradozáso­kért, ha még olly tiszta szán- dékbul folytak is, dicséret és gondozásában. A 100 ezer pél­dányban megjelenő szaknévsor 30 százalékkal több információt tartalmaz a tavalyi kiadványnál. Az 1992-es könyv 1352 oldalon jelenik meg, ebből 1306 oldal a tényleges szaknévsor, a többi reklám és színes melléklet. A névsorból sokan kimarad­tak, mivel a jelentkezési határ­időt a készítők a BNV ideje mi­att korán lezárták. A tervek kö­zött szerepel, hogy még az idén novemberben 50 ezer példány­ban budapesti szaknévsort is rájöttek, hogy megspórolhatják a vadkender hasissá történő bo­nyodalmas feldolgozását. Mód­szerük lényege, hogy alaposan kiéheztetett birkákat hajtanak a vadkenderföldre. Az jószágok szorgalmasan felfalják a nö­vényt, amelyre amúgy rá sem hála helyett gúnyt s gyűlöltséget aratnak.” /Hitel/ 7. „Hol úgy érzem, vonzó­dom a nyers néphez — melyet alapjában véve szeretek, hogy tanítsam, fölemeljem, emberré neveljem, hol látni sem bírom, s eltaszítom magamtól. Tudatlan­ságuk elérzékenyít, szívesen segítenék rajtuk életemmel és véremmel is: sorsukat megosz­tanám és elviselném. De gya­korta elborzaszt és felháborít igazságtalan vakságuk”. /1820. december 24. Napló/ 8. „Én azt szeretem hinni: minden jobb lelkű ember bizo­nyos vágyást hordoz szívében — ha bár sejtetlen is — magán, felebarátain s mindenen, ami őtet környezi szüntelen javí­tani” /Hitel. Előszó/ 9. „Rossz ember mindenütt van, s arra vigyázzon, azt sújtsa a törvény.” /Hitel/ megjelentetnek. A nagy érdek­lődésre való tekintettel aki a ne­gyedik, azaz az 1993-as szak­névsorba még most leadja je­lentkezését, a budapesti szak­névsorban ingyen hirdethet. Ezt a névsort CD lemezen is megje­lenteti a HTD. A kiadvány térítésmentesen átvehető a vállalat Budapest, XIV. kerület Gyarmat utca 52. szám alatti székházában, illetve postán is megrendelhető. Vidé­ken a cég megyei képviseletein lehet hozzájutni a könyvhöz. bírnak nézni. A többi már tech­nika, azaz inkább technológia kérdése. Az értékes mellékter­mék ezúttal értékes főtermékké lép elő golyócskák formájá­ban.így termelnek egyszerűb­ben és így jutnak több pénzhez. S ez ugye nem mindegy. 10. „A meg nem romlott ma­gyar pedig az egyenes bátor szót becsülni tudja, s nem az el­fajult, s nem az elromlott haza­fiakat veszi például, kik azt ki­áltják: a hivatalban lévő nem is lehet jó hazafi”. /Hitel/ 11. „Minekünk is mozdul­nunk kell, akár akarjuk, akár nem. S nehogy hátrafelé nyom­tassunk, lépjünk inkább előre.” /Hitel/ 12. „Én úgy hiszem, a festés festő dolga, a hegedülés a hang­ász dolga. Csak azt növelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltés kép- pen űzünk.” /Hitel/ 13. „Csinosítsuk értelmein­ket, terjesszük tapasztalatain­kat, keressük fel a tudóst, társa­logjunk az elmetehetőssel, na- gyobbítsuk könyvtárainkat, ju­talmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót, hala­dót — üljünk kocsira, szálljunk hajóra, s nézzük a világot — s emeljük hazánkat dicsőbb nem­zetek sorába." /Hitel/ 14. „A felvilágosító ellenzés hasznát senki sem tagadhatja. Hogy tudja meg az ember még a legalacsonyabb helyzetben is az igazat, ha mindenki minden szavát igenli. Hol a beszéd kor­látos, ott rab a nyelv, s csak rabként szól”. /Hitel/ 15. „Nem nézek én, megval­lom annyit hátra, mint sok ha­zámfia, hanem inkább előre, nincs annyi gondom valaha mik voltunk valaha, de inkább át­nézni, idővel mik lehetünk s le- endünk.” /Hitel/ (Folytatjuk) Dr. Horváth István Az Uj Nógrád szeptember 17-i számának 3.oldalán "Lé­nyeges kérdések még tisztázat­lanok" címmel megjelent írás oktatással kapcsolatos bekez­dése — melyet dr. Oravecz Pé­ter jegyző mondott Dudellai Il­dikó tollábá —- az 1985 évi ok­tatási törvény megfelelő pasz- szusai szerint korrigálásra szo­rul. Ahogyan erről már a falugyű­lésen is szóltam, Baglyasalja esetleges különválása esetén a Salgótarjánba járó 81 általános iskolai tanuló olt folytathatja tanulmányait, ahová az 1991 /92-es tanévre beiratko­zott. A taníttatás költségeit az iskola nem követelheti sem a szülőktől, sem a lakóhely sze­rint illetékes önkormányzattól. Természetesen ez a leendő baglyasaljai önkormányzatra is vonatkozik: azaz a hétközi di­ákotthonba járó 42 salgótarjáni illetékességű gyermek után nem tarthat igényt költségtérítésre. Cserháti József képviselő Salgótarján Lakodalom — Fiatalember, magát most it­tas vezetésért és gyorshajtásért bekísérjük az őrszobára. — Biztos úr, engedje meg, hogy megmagyarázzam . . . — Majd a parancsnoknak magyarázkodjék. Nemsokára szemlét tart a fogdában. Egy óra múlva nyílik a fogda ajatajában mondja a rendőr: — Magának szerencséje van, fiatalember, a parancsnok ma adja férjhez a lányát. Bizto­san jó kedve lesz, amikor ide bekukkant. — Azt nem hiszem el. — Miért? — Mert én vagyok a vőle­gény! A Reagan család „ kálváriája” „Elöntöttek az intrikák Ne pazaroljunk a vérrel! Már kapható a szakmai telefonkönyv Biohasis, mint arany tojás Interkontinentális hegymászás O t kontinens alpinistái, köztük egy vak és két gyer­mek, vesznek részt az „Interkon­tinentális hegymá­szás a világért” el­nevezésű expedí­cióban, hogy fel­jussanak a Svájci Alpok egyik leg­nehezebben meg­mászható csú­csára, az Eigerre. A szeptember 19 és 22 között sorrakerülő túra célja — amellyel egyidejűleg ha­sonló expedíciók indulnak útnak a világ minden ré­szében a Mount Everesttől az ang­liai dombokig —, hogy pénzt gyűjt­senek a különböző EN SZ-programok céljára. Ilyen program például egy pakisztáni falu ivóvízellátásának biztosítása vagy a csónakokon élő ázsiai menekültek védelme kalózok ellen. A 3 ezer 790 méter magas Eiger megmászására in­duló expedíció angol vezetője Edwin Drummond elmondotta, azért választották ezt a hegycsúcsot, hogy bebizonyítsák: ez­után az együttmű­ködés szelleme di­adalmaskodik a hódítás vágya föl­ött, amely akkor érvényesült, ami­kor az Eiger fél­elmetes északi ol­dalát első ízben hódította meg két német és két oszt­rák alpinista, aki­ket 1938-ban Hit­ler kitüntetett. E zúttal az északi olda­lon az ame­rikai Jim Bridvell és az argentin Sil­via Fitzpatrick in­dul rohamra a hegycsúcs ellen: öt irányból készül feljutni az Eigerre. Visszhang A baglyasiak megnyugtatására

Next

/
Oldalképek
Tartalom