Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. SZEPTEMBER 13. PÉNTEK Beszélgetőpartnerünk: — Hlflll II I« II lllll IIM—Ilim IMI HW—|■■■H—I ■■mi M—l— a popsztár Zalatnay Sarolta vallásos témájú lemezéről, a gyermekáldásról, Ciccolináról (FEB) Zalatnay Sarolta az a popsztár, akivel mindig történik valami. Legutóbb egy társaság­ban „női Torgyánként” emleget­ték... Úgy tűnik, megszokta a különféle minősítéseket, meg­jegyzéseket. Egyetlen dolog ellen tiltakozik: ha nélküle készítenek „vele” interjút. Mert ez is előfor­dult már. Ezúttal természetesen szigorúan „vele” beszélgetünk — róla. Mert Cini ismét sajátos ötlettel rukkolt ki: a pápai vizit alkalmából vallásos témájú nagy­lemezt jelentet meg. — Tudom, sokan csodálkozva kapják föl a fejüket: hogy kerül a csizma az asztalra? Miért pont én énekelek, ilyen dalokat? Nos, egyszerűen azért, mert a karácso­nyi Zenebutikban nagy sikere volt az Ave Mariának. Úgy döntöttünk hát a Gráf Kiadóval, hogy megjelentetünk egy lemezt, amelyen világhírű imák és vallá­sos dalok vannak, például a Mária Magdaléna dala, a Happy day, a Bocsásd meg a mi vétkeinket vagy a címadó dal, az Ave Maria. — Mostanában sűrűn láttak egy kisfiúval. Órökbefogadtál valakit? — A Cini-Tinik együttesből P. Juli kisfia az, akivel láthattak. Én vagyok a kedvence, nagyon sze­ret velem lenni. Mit mondjak, szívesen örökbefogadnék egy apróságot, de a családom nem „díjazza” az ötletet. Megpróbál­kozom beültetéses műtéttel, s ha nem sikerül, gondolkozunk rajta mi legyen. Mert szívesen vállal­nék gyereket minden mennyiség­ben, ha tehetném. — Beszélik, hogy jó menő masszázs-szalonod van... — Meg több bérházam, presz- szóm, kuplerájom... A férjem és egy barátom elment Csömörre, inkognitóban megnézni a házat, amely állítólag az enyém. A tulaj — a valódi — sem igen tudta mire vélni a pletykát, hogy való­jában én vagyok ő, még kevésbe azt, hogy kinek az agyában szü­letett a kitaláció. Ami engem illet, két dolgot tehetek. Vagy folyton-folyvást kikérem ma­gamnak a híreszteléseket, vagy egyszerűen eleresztem a fülem mellett. Jobbára ez utóbbit vá­lasztom. Most azért „kivétele­sen” ezúton tudatom, hogy se váram, se piros lámpás házam nincs. Ha lenne, biztos sok pénzt hozna... — Öt éve férjnél vagy, vége a kalandozások korának. Nem le­szel többé szerelmes? — Ki tudja? Lehet, hogy 60 évesen fogok beleszeretni valaki­be úgy, hogy se látok, se hallok. Nem vagyok gyakran szerelmes, de ha igen, akkor a fejé tetejére állítok magam körül mindent. — Az első szerelem...? — Az egy népszerű jégkoron­gozó volt. Az ifjúkori, a tinéd­zser-szerelem pedig Komár Laci. De vége lett, mert a fene-nagy szerelemben azt akarta, hogy én ne énekeljek. Csak ő. Persze nem tágítottam, erre kiadta az utam. Ma már jót nevetünk az egészen, ha összeakadunk. — Mi köt össze Ciccolinával? Barátság, rokonszenv, közös fil­mezés, netán üzlet? — Normális üzleti kapcsolat — a többi túlzás. Ott voltam az esküvőjén, nem volt semmi hókuszpókusz. Az egészet eladta egy cégnek, az készítette el a forgatókönyvet a szertartástól a vacsora koreográfiájáig, hogy ki, mikor, mit csináljon. Most ő is csendesen él. Ismét van egyéb­ként közös ügyletünk, mivel a Ciccolina-könyvet meg akarják venni lengyel, orosz és jugoszláv kiadásra. — Amerikába készülsz — mi­lyen céllal? — Részben privát út lesz, részben üzleti. Cégem, a Szigon Kiadó termékeit, Illés-lemeze­ket, kazettákat akarok eladni. Azután könyveim és Som Lajos Piramisról szóló könyvének érté­kesítése is benne van a „kalap­ban”. Valószínűleg könnyű dolog lesz, hisz olyan produkciókról van szó, amelyeket a kinti ma­gyarok ismernek. Újvári Gizella 1993: II. Miklós emlékéve Az orosz nemesek utódai­nak szövetsége moszkvai tanácskozásán úgy döntött, hogy 1993-ban megünneplik II. Miklós cár születésének 125. évfordulóját. Andrej Golicin herceg, a szövetség vezetője elmondta, hogy szervezetük ez év szep­temberéig felkéréssel fordul a szovjet és az orosz parla­menthez, az UNESCO-hoz és más nemzetközi szervezetek­hez, hogy nyilvánítsák 1993- at II. Miklós emlékévének. Az utolsó orosz uralkodót és családját 1918-ban végezték ki Jekatyerinburgban. — Reméljük, hogy az ország legfőbb államhatalmi szervei és a nemzetközi szer­vezetek támogatni fogják kezdeményezésünket mondta Szergej Szapozsnyi- kov, a nemesi gyűlés szóvi­vője. — Az ünnepségekkel történelmi felvilágosító munkát kívánunk végezni. Kevesen tudják például azt, hogy II. Miklós kezdemé­nyezte a jelenleg hágai nemzetközi bíróság elődjé­nek létrehozását is. Az ő nevéhez fűződik az első orosz alkotmány, az Állami Duma (Nemzetgyűlés) létre­hozása és a Sztolipin nevével fémjelzett agrárreform. Az orosz kultúra fejlődésében is nagy szerepet játszott II. Miklós kora, amelyet az „orosz kultúra ezüst korsza­kának” is szoktak nevezni. Kiállítás ledöntött szobrokból „Sztálinnal” játszik egy kisfiú a moszkvai művészek háza kert­jében, ahol Ledöntött hősök címmel nyílt kiállítás az eltávolított köztéri szobrokból. (MTI-fotó) Jobb helyre került az idősek klubja Mesterséges vállíziilet Az Új Nógrád 1991. augusztus 23-i számának 5. oldalán jelent meg egy cikk „Óvodából öregek napközije — Lágerbe zárták az időseket?” címmel. Az írást még aznap — ebédre gyülekezve — elolvastuk és kiértékeltük. A negyvenötös létszámú idősek klubjából mert egy idő óta ez a neve intézményünknek — több jelenlévő hozzászólt a témához, ki-ki vérmérséklete szerint. Mivel egyike vagyok az intéz­ményt legrégebben igénybe ve­vőknek, vállalkoztam — a töb­biek nevében is —, hogy e soro­kat eljuttatom Önökhöz. Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem érezzük magunkat „lágerbe zártaknak”. Annál is kevésbé, mert a városi önkor­mányzat sokkal naposabb, egész­ségesebb, lakályosabb épületet jelölt ki számunkra a Rákóczi úti óvoda egyik fölöslegessé vált egykori állatorvosi tulajdont képező — épületében. Ügyes megoldással még egy kis udvart is kaptunk, ami szintén levegős, kellemes. Természetesen egy kerítés választ el minket a műkö­dő óvoda udvarától és játszóteré­től, ahol szemlátomást jól meg­férnek a kis óvodások. Ezúton is megköszönjük a város vezetőségének, hogy az Egyre mélyebbre süllyed manapság a bűnözés. A mai bű­nözőt az jellemzi.' hogy kiábrán­dítóan egyszerű. Nemrég egy ismeretlen sze­mély megszerezte egy lakás kulcsait Ufa városában, betört a 1990 őszétől húzódó „új otthon kijelölésének kérdését” a lehető legjobban oldotta meg. Örülünk mi idősek, magányos emberek és örül a szalézi szerzetes rend is, amely 1950-ben elkobzott orató- riumi épületét visszakapta, és most „pénztárcája tartalmától függően” megkezdheti a romos épületben a restaurálást! Hogy a cikkben nyilatkozó szakszervezetis hölgy nem örül, arról mi nem tehetünk, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Arról meg vagyunk győződve, hogy az önkormányzat nem mások bosszantására intézkedett. De, mert. „kétszer gyerek az ember”, talán nem követtek el a polgármester úr munkatársai „égbekiáltó bűnt”, amiért az első gyermekkorukat élő, virgonc óvodások mellett helyet szorítot­tak nekünk, a már egyre lassab­ban mozgó, második gyermekko­runkat taposó idős, sokszor beteg és gyengélkedő embereknek is. Köszönjük az intézkedőknek a figyelmes gondoskodást. A „honfoglalás napján” egyéb­ként — mint az idősek klubjának egyetlen papi tagja — ünnepélye­sen meg is áldottam az újságban „kiszerkesztett” otthonunkat. Németh József Balassagyarmat házba és ellopott nyolc darab ömlesztett sajtot. Egy másik betörő — nem törődve a lakásban lévő egyéb értékekkel — azonnal a frizsider felé vette az irányt, de mégcsak jóllaknia sem sikerült, elcsípték a rendőrök. A modem vizsgálati módsze­rek lehetővé tették, hogy a tíz évvel ezelőtt még csak kar-váll- szindrómaként összefoglalt pa­naszokat több mint féltucat kü­lönböző bántalomra tagolják. A betegség műtéti megoldására aránylag ritkán kerül sor, elsősor­ban a betegek fájdalomtűrése miatt, akik — mint például a profi teniszezők — hajlanak arra, hogy panaszaikat inkább a korra, vagy reumára vezessék vissza. Pedig ma már több klinikán alkalmaz­zák a jövő módszerét, az artrosz- kopikus operálást, melyben fény- vezetékkel' ellátott, csőszerű R égen a lányok igyekeztek korán, már 16—17 éves korukban férjhez menni. Egyrészt természetes vágyaikat követték, hogy feleségek, anyák legyenek. Másrészt féltek a vén- lányságtól. Az a lány, aki a huszadik életévét betöltötte már vénlánynak számított, nem akadt többet kérője. Élete végéig hosz- szú, leeresztett foncsikos hajjal járt. Magányos volt, csúfolták, megalázták. Szeméttel töltött bakfazekat dobáltak a kertjébe. Farsang utolsó napján, húshagyókedden rossz fazekakkal doboltak, lár­máztak a háza előtt. Egyes helye­ken fatuskót kötöttek rá, melyet húznia kellett egy darabon. Oly­kor bekiabáltak az ablakán: — Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűz gulyára! Ilyenkor a vénlánynak ki kel­lett jönnie a házból, és ostorpat- togtatással hajtották végig a fa­lun. Május elsejének éjszakáján rongyokkal, döglött macskával felcicomázott májfát állítottak a kerítése mellé. .Csoda ezek után, hogy régente alig akadt vénlány? A falvak erkölcsi rendje kemény volt. A lányoknak kötelességük volt, hogy asszonyok, majd anyák legyenek. Aki ez alól kihúzta magát, — az ősi regula szerint — megérdemelte a megaláztatást. eszközt vezetnek az ízületi üreg­be. A sebész televíziós képernyőn ellenőrzi kezének mozgását. Előnye, hogy a műtéti sebek alig láthatóak, és a fájdalom is mini­mális. A sokféle mesterséges csípő- és térdízület mellett a teljesen elpusztult vállízület pótlására ma még csak egyféle protézis létezik, az amerikai Charles Neer modell­je. Ez mindössze két részből áll: az ízületi gödörből és a beleülő felkarcsontvégből. Ezzel a lega­lább tíz évig cserére nem szoruló protézissel a beteg ízületeinek csaknem teljesen normális moz­gatására képes. A vénlány a meséknek is kedvelt alakja. Falusi népünk csak arra érdemesíti, hogy kigú­nyolja, jót nevessen rajta. Hogy ez mennyire így van, hallgassák meg Kovács Imréné meséjét Felsőtárkányból! Volt egyszer egy vénlány, vénebb volt még az országútnál is. Vénség ide, vénség oda, de még csúnya is volt szegény. A szája a füléig ért, az orra meg lekonyult a földig. De szörnyű gazdag volt. Annyi volt az ara­nya, ezüstje, hogy szinte kicsor­dult a ládájából. Neszét vette a gazdagságának tizenkét zsivány. Elhatározták, hogy fölkeresik a vénlányt, de nem azért, hogy feleségül ve­gyék, hanem hogy kiürítsék a ládáját. Bementek a kertjébe, meghúzódtak a labodalevelek közt. Lesték-várták, hogy majd­csak elalszik a vénlány. Ahogy megunták a várakozást, egyet az ablak alá küldtek, nézze meg, alszik-e. Bement a zsivány a kiskertbe, hát a vénlány éppen akkor feküdt le, amikor a zsivány betekintett az ablakon. Akkorát ásított, hogy 1898 őszén Wisconsin ameri­kai államban egy szállodában összetalálkozott két kereskedel­mi utazó. Nem ismerték egymást, de mindketten keresztyének vol­tak és esténként együtt tartottak istentiszteletet. Ők alapították meg a kereskedelmi utazókból álló Gideon társaságot. A nevet az Ószövetségből merítették. Tagjai evangéliumi egyházak, szabadegyházak és vallásos kö­zösségek kötelékébe tartoznak és önmagukat mintegy misszioná­riusoknak tartják a gyülekezetek részéről. Az evangéliumi keresz­tyének adományokkal támogat­az ablak megrezdült bele. Mond­ta jó hangosan: — Itt az első! Visszafutott a zsivány lélek­szakadva. — Még nem alszik, mert mikor betekintettem az ablakon, mind­járt azt mondta, hogy ,.Itt az első”. Elment a második zsivány is, hadd lássa, csakugyan úgy van-e, ahogy az első zsivány mondta. Mikor betekintett az ablakon, a lányra megint akkor jött az ásítás. Mondta: — Itt a második. Visszafutott a második zsivány ijedten. Mondta a többinek: — Ezer ördöge van ennek a lánynak. Fekszik az ágyban, nem is néz az ablak felé, mégis észre­vette, hogy ott vagyok. Mikor betekintettem az ablakon, mind­járt azt mondta, hogy ,,Itt a má­sodik" . Akkor szép sorjában mind az ablakhoz somfordáltak, de a lányra mindig akkor jött az ásítás. Mondta: — Itt a harmadik! ják munkájukat. A társaság nem akar társadalmi elitizmust és csak azért tekinti a vezető beosztást a tagság feltételének, mert a tagok­nak bizonyos függetlenséget kell élvezniük. A Biblia olvasására buzdítanak mindenkit úgyis, hogy elhelyezik szállodákban, panziókban, orvosi várótermek­ben, kórházakban és bíróságo­kon, mert vallják: Jézus igéit terjeszteni kell. Ma ez a szervezet már 149 országban működik és több, mint 480 millió Bibliát és Újtestamen­tumot ajándékoztak el a világban. — Itt a negyedik! Mikor a lány azt mondta, hogy „Itt a tizenkettedik”, a zsiványok mind az ablak alá tódultak. El­kezdtek suttogni, tanakodni, hogy mit csináljanak. Egyszerre csak kikiáltott a vénlány: — Csak sustorogjatok, mind­járt bekaplak benneteket! Azt hitték a zsiványok, hogy nekik szólt, pedig csak úgy volt, hogy a vénlány vadalmát főzött, az sustorgott főzés közben. Visszahúzódtak a zsiványok a kert hátuljába, megint meghú­zódtak a levelek közt. A lány meg fölkelt, megette a vadalmát. Amikor le akart feküdni, akkor jutott eszébe, hogy az ő kedves kutyája Laboda, — aki az ő ágyában szokott hálni — nincs a szobában. Kiment a pitvarba, nagyot füttyentett: — Héj, Laboda, gyere héj, bújj a dunnám alá! Azt mondta erre a zsiványok vezére, nagy reszketve: — Ezt a lányt tényleg az ördög szülte. Nemhogy félne, de még csúfolódik is velünk. zsiványok úgy megijedtek, hogy eszük nélkül ugráltak át a kerítésen. Többet vissza sem mertek nézni a vénlány házára. Aki nem hiszi, járjon utána. Nagy Zoltán Züllik a bűnözés PALÓC VILÁG A vénlány Mi is az a Gideon társaság?

Next

/
Oldalképek
Tartalom