Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-13 / 215. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. SZEPTEMBER 13. PÉNTEK Beszélgetőpartnerünk: — Hlflll II I« II lllll IIM—Ilim IMI HW—|■■■H—I ■■mi M—l— a popsztár Zalatnay Sarolta vallásos témájú lemezéről, a gyermekáldásról, Ciccolináról (FEB) Zalatnay Sarolta az a popsztár, akivel mindig történik valami. Legutóbb egy társaságban „női Torgyánként” emlegették... Úgy tűnik, megszokta a különféle minősítéseket, megjegyzéseket. Egyetlen dolog ellen tiltakozik: ha nélküle készítenek „vele” interjút. Mert ez is előfordult már. Ezúttal természetesen szigorúan „vele” beszélgetünk — róla. Mert Cini ismét sajátos ötlettel rukkolt ki: a pápai vizit alkalmából vallásos témájú nagylemezt jelentet meg. — Tudom, sokan csodálkozva kapják föl a fejüket: hogy kerül a csizma az asztalra? Miért pont én énekelek, ilyen dalokat? Nos, egyszerűen azért, mert a karácsonyi Zenebutikban nagy sikere volt az Ave Mariának. Úgy döntöttünk hát a Gráf Kiadóval, hogy megjelentetünk egy lemezt, amelyen világhírű imák és vallásos dalok vannak, például a Mária Magdaléna dala, a Happy day, a Bocsásd meg a mi vétkeinket vagy a címadó dal, az Ave Maria. — Mostanában sűrűn láttak egy kisfiúval. Órökbefogadtál valakit? — A Cini-Tinik együttesből P. Juli kisfia az, akivel láthattak. Én vagyok a kedvence, nagyon szeret velem lenni. Mit mondjak, szívesen örökbefogadnék egy apróságot, de a családom nem „díjazza” az ötletet. Megpróbálkozom beültetéses műtéttel, s ha nem sikerül, gondolkozunk rajta mi legyen. Mert szívesen vállalnék gyereket minden mennyiségben, ha tehetném. — Beszélik, hogy jó menő masszázs-szalonod van... — Meg több bérházam, presz- szóm, kuplerájom... A férjem és egy barátom elment Csömörre, inkognitóban megnézni a házat, amely állítólag az enyém. A tulaj — a valódi — sem igen tudta mire vélni a pletykát, hogy valójában én vagyok ő, még kevésbe azt, hogy kinek az agyában született a kitaláció. Ami engem illet, két dolgot tehetek. Vagy folyton-folyvást kikérem magamnak a híreszteléseket, vagy egyszerűen eleresztem a fülem mellett. Jobbára ez utóbbit választom. Most azért „kivételesen” ezúton tudatom, hogy se váram, se piros lámpás házam nincs. Ha lenne, biztos sok pénzt hozna... — Öt éve férjnél vagy, vége a kalandozások korának. Nem leszel többé szerelmes? — Ki tudja? Lehet, hogy 60 évesen fogok beleszeretni valakibe úgy, hogy se látok, se hallok. Nem vagyok gyakran szerelmes, de ha igen, akkor a fejé tetejére állítok magam körül mindent. — Az első szerelem...? — Az egy népszerű jégkorongozó volt. Az ifjúkori, a tinédzser-szerelem pedig Komár Laci. De vége lett, mert a fene-nagy szerelemben azt akarta, hogy én ne énekeljek. Csak ő. Persze nem tágítottam, erre kiadta az utam. Ma már jót nevetünk az egészen, ha összeakadunk. — Mi köt össze Ciccolinával? Barátság, rokonszenv, közös filmezés, netán üzlet? — Normális üzleti kapcsolat — a többi túlzás. Ott voltam az esküvőjén, nem volt semmi hókuszpókusz. Az egészet eladta egy cégnek, az készítette el a forgatókönyvet a szertartástól a vacsora koreográfiájáig, hogy ki, mikor, mit csináljon. Most ő is csendesen él. Ismét van egyébként közös ügyletünk, mivel a Ciccolina-könyvet meg akarják venni lengyel, orosz és jugoszláv kiadásra. — Amerikába készülsz — milyen céllal? — Részben privát út lesz, részben üzleti. Cégem, a Szigon Kiadó termékeit, Illés-lemezeket, kazettákat akarok eladni. Azután könyveim és Som Lajos Piramisról szóló könyvének értékesítése is benne van a „kalapban”. Valószínűleg könnyű dolog lesz, hisz olyan produkciókról van szó, amelyeket a kinti magyarok ismernek. Újvári Gizella 1993: II. Miklós emlékéve Az orosz nemesek utódainak szövetsége moszkvai tanácskozásán úgy döntött, hogy 1993-ban megünneplik II. Miklós cár születésének 125. évfordulóját. Andrej Golicin herceg, a szövetség vezetője elmondta, hogy szervezetük ez év szeptemberéig felkéréssel fordul a szovjet és az orosz parlamenthez, az UNESCO-hoz és más nemzetközi szervezetekhez, hogy nyilvánítsák 1993- at II. Miklós emlékévének. Az utolsó orosz uralkodót és családját 1918-ban végezték ki Jekatyerinburgban. — Reméljük, hogy az ország legfőbb államhatalmi szervei és a nemzetközi szervezetek támogatni fogják kezdeményezésünket mondta Szergej Szapozsnyi- kov, a nemesi gyűlés szóvivője. — Az ünnepségekkel történelmi felvilágosító munkát kívánunk végezni. Kevesen tudják például azt, hogy II. Miklós kezdeményezte a jelenleg hágai nemzetközi bíróság elődjének létrehozását is. Az ő nevéhez fűződik az első orosz alkotmány, az Állami Duma (Nemzetgyűlés) létrehozása és a Sztolipin nevével fémjelzett agrárreform. Az orosz kultúra fejlődésében is nagy szerepet játszott II. Miklós kora, amelyet az „orosz kultúra ezüst korszakának” is szoktak nevezni. Kiállítás ledöntött szobrokból „Sztálinnal” játszik egy kisfiú a moszkvai művészek háza kertjében, ahol Ledöntött hősök címmel nyílt kiállítás az eltávolított köztéri szobrokból. (MTI-fotó) Jobb helyre került az idősek klubja Mesterséges vállíziilet Az Új Nógrád 1991. augusztus 23-i számának 5. oldalán jelent meg egy cikk „Óvodából öregek napközije — Lágerbe zárták az időseket?” címmel. Az írást még aznap — ebédre gyülekezve — elolvastuk és kiértékeltük. A negyvenötös létszámú idősek klubjából mert egy idő óta ez a neve intézményünknek — több jelenlévő hozzászólt a témához, ki-ki vérmérséklete szerint. Mivel egyike vagyok az intézményt legrégebben igénybe vevőknek, vállalkoztam — a többiek nevében is —, hogy e sorokat eljuttatom Önökhöz. Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem érezzük magunkat „lágerbe zártaknak”. Annál is kevésbé, mert a városi önkormányzat sokkal naposabb, egészségesebb, lakályosabb épületet jelölt ki számunkra a Rákóczi úti óvoda egyik fölöslegessé vált egykori állatorvosi tulajdont képező — épületében. Ügyes megoldással még egy kis udvart is kaptunk, ami szintén levegős, kellemes. Természetesen egy kerítés választ el minket a működő óvoda udvarától és játszóterétől, ahol szemlátomást jól megférnek a kis óvodások. Ezúton is megköszönjük a város vezetőségének, hogy az Egyre mélyebbre süllyed manapság a bűnözés. A mai bűnözőt az jellemzi.' hogy kiábrándítóan egyszerű. Nemrég egy ismeretlen személy megszerezte egy lakás kulcsait Ufa városában, betört a 1990 őszétől húzódó „új otthon kijelölésének kérdését” a lehető legjobban oldotta meg. Örülünk mi idősek, magányos emberek és örül a szalézi szerzetes rend is, amely 1950-ben elkobzott orató- riumi épületét visszakapta, és most „pénztárcája tartalmától függően” megkezdheti a romos épületben a restaurálást! Hogy a cikkben nyilatkozó szakszervezetis hölgy nem örül, arról mi nem tehetünk, nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Arról meg vagyunk győződve, hogy az önkormányzat nem mások bosszantására intézkedett. De, mert. „kétszer gyerek az ember”, talán nem követtek el a polgármester úr munkatársai „égbekiáltó bűnt”, amiért az első gyermekkorukat élő, virgonc óvodások mellett helyet szorítottak nekünk, a már egyre lassabban mozgó, második gyermekkorunkat taposó idős, sokszor beteg és gyengélkedő embereknek is. Köszönjük az intézkedőknek a figyelmes gondoskodást. A „honfoglalás napján” egyébként — mint az idősek klubjának egyetlen papi tagja — ünnepélyesen meg is áldottam az újságban „kiszerkesztett” otthonunkat. Németh József Balassagyarmat házba és ellopott nyolc darab ömlesztett sajtot. Egy másik betörő — nem törődve a lakásban lévő egyéb értékekkel — azonnal a frizsider felé vette az irányt, de mégcsak jóllaknia sem sikerült, elcsípték a rendőrök. A modem vizsgálati módszerek lehetővé tették, hogy a tíz évvel ezelőtt még csak kar-váll- szindrómaként összefoglalt panaszokat több mint féltucat különböző bántalomra tagolják. A betegség műtéti megoldására aránylag ritkán kerül sor, elsősorban a betegek fájdalomtűrése miatt, akik — mint például a profi teniszezők — hajlanak arra, hogy panaszaikat inkább a korra, vagy reumára vezessék vissza. Pedig ma már több klinikán alkalmazzák a jövő módszerét, az artrosz- kopikus operálást, melyben fény- vezetékkel' ellátott, csőszerű R égen a lányok igyekeztek korán, már 16—17 éves korukban férjhez menni. Egyrészt természetes vágyaikat követték, hogy feleségek, anyák legyenek. Másrészt féltek a vén- lányságtól. Az a lány, aki a huszadik életévét betöltötte már vénlánynak számított, nem akadt többet kérője. Élete végéig hosz- szú, leeresztett foncsikos hajjal járt. Magányos volt, csúfolták, megalázták. Szeméttel töltött bakfazekat dobáltak a kertjébe. Farsang utolsó napján, húshagyókedden rossz fazekakkal doboltak, lármáztak a háza előtt. Egyes helyeken fatuskót kötöttek rá, melyet húznia kellett egy darabon. Olykor bekiabáltak az ablakán: — Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűz gulyára! Ilyenkor a vénlánynak ki kellett jönnie a házból, és ostorpat- togtatással hajtották végig a falun. Május elsejének éjszakáján rongyokkal, döglött macskával felcicomázott májfát állítottak a kerítése mellé. .Csoda ezek után, hogy régente alig akadt vénlány? A falvak erkölcsi rendje kemény volt. A lányoknak kötelességük volt, hogy asszonyok, majd anyák legyenek. Aki ez alól kihúzta magát, — az ősi regula szerint — megérdemelte a megaláztatást. eszközt vezetnek az ízületi üregbe. A sebész televíziós képernyőn ellenőrzi kezének mozgását. Előnye, hogy a műtéti sebek alig láthatóak, és a fájdalom is minimális. A sokféle mesterséges csípő- és térdízület mellett a teljesen elpusztult vállízület pótlására ma még csak egyféle protézis létezik, az amerikai Charles Neer modellje. Ez mindössze két részből áll: az ízületi gödörből és a beleülő felkarcsontvégből. Ezzel a legalább tíz évig cserére nem szoruló protézissel a beteg ízületeinek csaknem teljesen normális mozgatására képes. A vénlány a meséknek is kedvelt alakja. Falusi népünk csak arra érdemesíti, hogy kigúnyolja, jót nevessen rajta. Hogy ez mennyire így van, hallgassák meg Kovács Imréné meséjét Felsőtárkányból! Volt egyszer egy vénlány, vénebb volt még az országútnál is. Vénség ide, vénség oda, de még csúnya is volt szegény. A szája a füléig ért, az orra meg lekonyult a földig. De szörnyű gazdag volt. Annyi volt az aranya, ezüstje, hogy szinte kicsordult a ládájából. Neszét vette a gazdagságának tizenkét zsivány. Elhatározták, hogy fölkeresik a vénlányt, de nem azért, hogy feleségül vegyék, hanem hogy kiürítsék a ládáját. Bementek a kertjébe, meghúzódtak a labodalevelek közt. Lesték-várták, hogy majdcsak elalszik a vénlány. Ahogy megunták a várakozást, egyet az ablak alá küldtek, nézze meg, alszik-e. Bement a zsivány a kiskertbe, hát a vénlány éppen akkor feküdt le, amikor a zsivány betekintett az ablakon. Akkorát ásított, hogy 1898 őszén Wisconsin amerikai államban egy szállodában összetalálkozott két kereskedelmi utazó. Nem ismerték egymást, de mindketten keresztyének voltak és esténként együtt tartottak istentiszteletet. Ők alapították meg a kereskedelmi utazókból álló Gideon társaságot. A nevet az Ószövetségből merítették. Tagjai evangéliumi egyházak, szabadegyházak és vallásos közösségek kötelékébe tartoznak és önmagukat mintegy misszionáriusoknak tartják a gyülekezetek részéről. Az evangéliumi keresztyének adományokkal támogataz ablak megrezdült bele. Mondta jó hangosan: — Itt az első! Visszafutott a zsivány lélekszakadva. — Még nem alszik, mert mikor betekintettem az ablakon, mindjárt azt mondta, hogy ,.Itt az első”. Elment a második zsivány is, hadd lássa, csakugyan úgy van-e, ahogy az első zsivány mondta. Mikor betekintett az ablakon, a lányra megint akkor jött az ásítás. Mondta: — Itt a második. Visszafutott a második zsivány ijedten. Mondta a többinek: — Ezer ördöge van ennek a lánynak. Fekszik az ágyban, nem is néz az ablak felé, mégis észrevette, hogy ott vagyok. Mikor betekintettem az ablakon, mindjárt azt mondta, hogy ,,Itt a második" . Akkor szép sorjában mind az ablakhoz somfordáltak, de a lányra mindig akkor jött az ásítás. Mondta: — Itt a harmadik! ják munkájukat. A társaság nem akar társadalmi elitizmust és csak azért tekinti a vezető beosztást a tagság feltételének, mert a tagoknak bizonyos függetlenséget kell élvezniük. A Biblia olvasására buzdítanak mindenkit úgyis, hogy elhelyezik szállodákban, panziókban, orvosi várótermekben, kórházakban és bíróságokon, mert vallják: Jézus igéit terjeszteni kell. Ma ez a szervezet már 149 országban működik és több, mint 480 millió Bibliát és Újtestamentumot ajándékoztak el a világban. — Itt a negyedik! Mikor a lány azt mondta, hogy „Itt a tizenkettedik”, a zsiványok mind az ablak alá tódultak. Elkezdtek suttogni, tanakodni, hogy mit csináljanak. Egyszerre csak kikiáltott a vénlány: — Csak sustorogjatok, mindjárt bekaplak benneteket! Azt hitték a zsiványok, hogy nekik szólt, pedig csak úgy volt, hogy a vénlány vadalmát főzött, az sustorgott főzés közben. Visszahúzódtak a zsiványok a kert hátuljába, megint meghúzódtak a levelek közt. A lány meg fölkelt, megette a vadalmát. Amikor le akart feküdni, akkor jutott eszébe, hogy az ő kedves kutyája Laboda, — aki az ő ágyában szokott hálni — nincs a szobában. Kiment a pitvarba, nagyot füttyentett: — Héj, Laboda, gyere héj, bújj a dunnám alá! Azt mondta erre a zsiványok vezére, nagy reszketve: — Ezt a lányt tényleg az ördög szülte. Nemhogy félne, de még csúfolódik is velünk. zsiványok úgy megijedtek, hogy eszük nélkül ugráltak át a kerítésen. Többet vissza sem mertek nézni a vénlány házára. Aki nem hiszi, járjon utána. Nagy Zoltán Züllik a bűnözés PALÓC VILÁG A vénlány Mi is az a Gideon társaság?
