Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
1991. szeptember 9., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 Örüljünk, hogy így is élünk! A szentkúti szociális otthonban él Berta Rezső és felesége. Kis szobájukat láthatóan igyekeztek személyes tárgyakkal, bútorokkal otthonossá, s régi lakásukra emlékeztetővé tenni. Arra kértem őket, meséljenek életükről, s arról, hogyan kerültek az intézménybe?- Nekem, sokakkal ellentétben, nagyon jó gyermekkorom volt - mondta Dezső bácsi, aki, úgy tűnik, nem szeret panaszkodni. - Apám jegyző volt Domoszlón, így nekem lehetőségem adódott a tanulásra. A középiskola elvégzése és a vizsga után húsz éves koromban postán kezdtem el dolgozni. Harcoltam a háborúban, és negyvenötben amerikai fogságba kerültem. Hét hónapig nagyon sokat nélkülöztünk. Akkor én hatvan kilót fogytam! Csont és bőr lettem néhány hónap alatt. Ezután Somoskőújfalun éltem és dolgoztam a nyugdíjazásomig. Három éve költöztünk be feleségemmel az otthonba. Úgy éreztük, jobb lesz ez így nekünk. Itt könyvtáros vagyok. Jól érzem magam, mert nem vagyok magányos!- A mi családunk nem élt jólétben - veszi át a szót a feleség. - Apám kőbányában dolgozott, s nehéz volt szegénynek, mert öt gyereket kellett eltartania. Én már gyerekkoromban sokat dolgoztam, elvégeztem mindent, amit tudtam. Azután gyárban helyezkedtem el, de csak néhány évet töltöttem ott, így nyugdíjat sem kapok. Az első férjemmel huszonnégy éves koromban házasodtunk össze. Nem tartott sokáig a boldogságunk, mert a háborúban orosz fogságba került, és ott halt meg. Segített egy emberen, ezért megölték őt. Második férjemmel a háború után ismerkedtünk meg. Született két gyerekünk, de sajnos, meghaltak. Ezután már nem álltam munkába, sokat betegeskedtem. Egy idő után már nem tudtuk magunkat ellátni, mert az uramat is betegségek gyötörték. Nem bántam meg, hogy beköltöztünk az otthonba, mert a körülményekhez képest jól élünk itt. A koszt megfelel, és nekünk már ruhára sem kell költenünk. Én soha nem voltam nagyravágyó. Sokan állandóan panaszkodnak, pedig örülnünk kellene, hogy így is tudunk élni!-SzikoraBukott hősök Dimitrov egyelőre marad A szovjet katona, Átmeneti szálláshelyén Bátonyterenye. Többször felvetődött már képviselő-testületi üléseken, hogy el kellene távolítani a helyükről a múltra emlékeztető szobrokat, egészen pontosan a nagybátonyi Felszabadulási emlékművet, és a kis- terenyei (a Kossuth Lajos Általános Iskola kertjében lévő) Dimitrov szobrot. Ä testületnek eddig nem sikerült többségi szavazást produkálnia. Nemrégiben több párt képviselője által írt petíció érkezett a polgármesterhez, melyben azt kérték, gondoskodjon a Felszabadulási emlékmű elszállításáról. így került ifjú Szabó István szovjet katonát ábrázoló monumentális (hét tonnás) faragása a Városgazdálkodási Vállalat telephelyére. Dimitrov egyelőre még kitart. (gyurkó-dudellai) Egy boldog munkanélküli A munkanélküliség sok embert elkeserít, érthetően. Akad azonban olyan is közöttük, aki vidáman él a jelenben. Verebélyen sok az állástalan kenyérkereső, ám nem mindegyik hajtja búra a fejét. A falu vendéglőjében beszélgettem Szilágyi Károly harminchat éves helybeli lakossal. — Melyik vállalatnál dolgozott? — Ingázó voltam. Pestre jártam. Egy építővállalatnál kőműveskedtem. Ez a tanult szakmám. — Családja van? — Hogyne, két gyermek édesapja vagyok. A feleségem és én körülbelül huszonhét ezer forintot teszünk le az asztalra minden hónapban. — Nem fog bele valami vállalkozásba? — Minek, így is megélünk, persze a magyar ember munka nélkül nem tud sokáig megmaradni, s éppen ezért gondolkozom azon, hogy nyugaton munkát vállalok. Oda úgy érzem érdemes lenne elmenni. — Úgy találja, hogy még mindig nagyobbak a lehetőségek ott, mint idehaza? — Persze, sokkal többet lehet keresni, mint itthon s ez nagyon jó. — Miért nem fog bele egy vállalkozásba? — Mert nem éri meg. Itthon nem támogatják az embert, csak szóban. Abból meg nem lehet megélni, nem igaz?! Szeli Sára Gyerekkori zsiványságok Sivalkodás a fészer alatt A tanító mindennap végigvert hennünkat! K isbárkányban kerestük meg Sánta Zoltánt és feleségét. Az asszony, bár 55 éves, még mindig dolgozik. — Másfél évem hiányzik még a nyugdíjhoz — mondja —- Sokáig nem tudtam munkába állni, mert az apósomat, anyósomat kellett ápolni. Azelőtt a téeszbe jártam, de azt az időt sem számolják el, mert nem fizettem esztékát. Most a sám- sonházi kft.-ben dolgozom. — Jól keresnek ott? — A varrónők keresnek jól, mi afféle segédmunkások vagyunk. Nagyon kell sietnünk, hogy valamit keressünk, mert normában dolgozunk. Meg aztán, nem bírom már annyira! Félünk, hogy elrontunk valamit, akkor pedig levonnak a bérünkből. — Emellett bizonyára itthon is sok a munka! — Sok bizony! Estére már nagyon elfáradunk. Fél hold földünk van, állatokat is tartunk, muszáj kiegészíteni azt a kis pénzt, amit keresek! Zoli bácsi még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, de betegsége miatt otthon tölti a napokat. Nem kell sokáig győzködni, mesélni nagyon szeret." — Parasztgyerek voltam, csak nyolc elemit jártam. Mit tanultunk az én időmben? Akkor kezdték tanítani a törteket, de' csak imitálva! Nem tudták azt még a tanítók sem! Amikor első osztályos voltam, még csak olvasókönyvünk volt. Egy tanítónő jutott a nyolc osztályra, de bizony, mindennap végigvert bennünket! Nevetve meséli el egyik csínytevésüket: — Háromkerekű biciklit akartunk összeszerelni, de elrontottunk legalább két kiló szöget. Én voltam a Róbert segítője. Az apja bement a piacra Tarjánba, Róbertnek parancsba adta, hogy délben etesse meg a tehenet! De sehogy rfcm boldogultunk a biciklivel, kinek jutott volna eszébe a tehén ?! E gyszer csak azt vettük észre, hogy bejött az öreg a nagy kalapjában. Beugrott a fészerbe, megragadta a kerékpárt, aztán úgy földhöz vágta, hogy szétszállt darabokra! Én gyorsan keresz- tülugrottam a gáton, Róbert ott maradt. Már csak azt hallottam, hogy nagy sivalkodás volt a fészer alatt! Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter Azok a fiúk a Véndiófa Diszkóban Azok a fiúk a mátranováki Véndiófa Diszkóban vendégszerepeitek. Hogy kik azok a fiúk? Nos, ez egy háromtagú együttes neve: Azok a fiúk. Beszélgetőpartnerem Szerdahelyi László, az együttes vezetője, ki egyben énekes és gitáros is. — Ki a másik két tag, és mikor alakult ez az együttes? — Magyar Zsolt billentyűs hangszeren, és ő az egyik hangszerelője is a zenekarnak, Török Tamás basszusgitáron játszik, és leginkább szerzőként dolgozik. Miután három ember nem elég arra, hogy egy nagy koncertet csináljon, ezért a barátainkkal lépünk föl. Az egész zenekar gyakorlatilag egy baráti társaság. Olyan emberek csoportosulása, akik egyfajta zenei irányzatot szeretnek. A zenekar állandó dobosa Szendrei Gábor, „Michel”, ő már dobolt az Első Emeletben is, most a Demjén tűmén van. Egyszóval: a legjobb zenészek közé tartozik. A szakszofonosunk Csepregi Gyuszi, a lemezen ő is közreműködött. Róla azt kell tudni, hogy a magyarországi dzsessz- zenészek élvonalába tartozik. Még két vokálos működik Bátonyterenye. Tóth Sándor országgyűlési képviselő - akit a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben juttatott be a Parlamentbe a körzet lakossága - szeptember 7-én, szombaton fogadónapot tartott a helyi váközre. Nagyon sokat kell mozognunk ahhoz, hogy eladható legyen a zenénk. Ä zenekarunk 1988 karácsonyán alakult. Akkor álltunk össze, ebben a felállásban, ahogy most is zenélünk. Én az Őri egyetemre jártam, Zsolt és Tamás a Kandó Kálmán főiskolára. Rögtön az induláskor beneveztünk egy pályázatra. Ezt az Ifjúsági Magazin és a Rock Gyermekei Rádióműsor hirdette meg. A kazettapályázatra 230 kazetta érkezett be, és itt rögtön elsők lettünk. így indultunk. Ennek a pályázatnak az volt a fődíja, hogy a Nívó (ez akkor még létező lemezkiadó cég) készített velünk egy maxi lemezt. — Úgy tudom, nemrégen jelent meg a lemezetek. — Februárban voltak a stúdiómunkálataink, és május végére kerültek a boltokba. Igaz, egyelőre csak kazetta jelent meg, de hamarosan várható a lemez is. — Mesélnél pár szót a zenekar életéről? — Rengeteget játszunk. Minden hétvégén élő, vagy play-back fellépéseink vannak. Ilyenkor 3-4 helyen is szereperosházán. A képviselő szólt az országot és a választókerületet érintő számos időszerű problémáról és feladatról, majd válaszolt a fogadónapon szép számmal megjelent választók kérdéseire. lünk rendszeresen. — Külföldön jártatok-e már? — Egyelőre még nem. Most volt itt a hanglemezkiadónál egy angol férfi, és azt mondta, a Proton vezetőjének, hogy csak minket hajlandó megvenni. A mi zenénk tetszett neki. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami. Reménykedünk. — Milyen zenei stílust játszotok? — Nem is tudnám besorolni, mivel annyira egyedi ez a dolog. Az biztos, hogy egyedi zenére törekszünk. Nem a könnyű műfajba tartozik, de valahogy mégis szeretne az lenni, hogy eladható legyen. Most ez kell a fiataloknak. Dzsesszzenészek is vannak a zenekarban. Mindenesetre jó zenét igyekszünk csinálni. Már annyi helyen léptünk föl, hogy teljesen megismertük Magyarországot. Sajnos, Mát- ranovákra alig találtunk ide, mert a térképen még Mátratere- nyeként szerepel, és nem tudtuk, hogy merre van. — A csapatból nős-e vala- melyikőtök? — Nem, teljesen facérak vagyunk. Cserhalmi Adél Elküldött edző Kövendi Józsefet, a Nb. Bányász SC NB I-es férfi asztalitenisz-csapatának edzőjét az egyesület ügyvezető elnöke elmozdította állásából. Hogy a továbbiakban ki irányítja a szakmai munkát, arról nincs hír. Sikeres fogadónap Bátonyterenye és környéke Elkészült a rendelő Szuha. Helyi kisiparosok újították fel az orvosi rendelőt. Kialakították az épület vizesblokkját, elkészült az aljzatburkolás, az ajtók, ablakok festése. A felújítási munkákért 400 ezer forintot fizetett a polgármesteri hivatal. Ezen a héten már zavartalan az orvosi rendelés. Fogadónap Bátonyterenye. Szomszéd Tamás alpolgármester szeptember 11-én, szerdán délután 14-től 16 óra 30-ig tartja fogadónapját a kisterenyei Ügyfél- szolgálati Irodán. Pályázatok Bátonyterenye. A szakmai előrelépés és a zavartalan működtetés megvalósítása érdekében egyre inkább szükség van az intézmények által beadott pályázatokra, céltámogatásokra. Á bátonyterenyeiek remekül éltek a lehetőséggel: bár még tart az adatok gyűjtése, azt már megtudtuk, hogy csak a neve- lési-oktatási-kulturális intézmények közel hárommillió forintot nyertek különböző pályázatokon. Az önkormányzat másfélmillió forintot különített el költségvetésében, az intézmények ebből az összegből egészíthetik ki pályázatokon nyert pénzüket. Vízrendezés Sámsonháza. Az Agrober Tervező Vállalkozás és Kereskedelmi Vállalattal kötött szerződést az önkormányzat a víz- rendezési munkák előkészítésére. A napokban végzik a területfelmérést és a közművek bemérését. A tervek elkészülte után megkezdik a vízelvezető árkok építését a Rákóczi úton és környékén. Elkészültek az utak Sámsonháza. Az Egri Útépítő Részvénytársaság befejezte a temetőút építését, a szakasz aszfaltburkolatot kapott. Ezzel egyidejűleg felújították a templom felé vezető Béke utat is. A két útért 700 ezer forintot fizetett az önkormányzat. Végzetes hiba! — Bátonyterenyén hárman haltak meg gombamérgezésben! Egy egész család halt bele! Vajon miért?! Miért nem tudták elvinni a szedett gombát ellenőrzésre?! Hiszen mindenhol vannak már felülvizsgáló helyek, s mint már annyiszor most is bebizonyosodott, hogy nem szabad az ilyen dolgokban, a saját, vagy a barátok véleményére adni. Hiszen az egyszerű ember aki, nem tanulmányozta ezen ízletes növények tulajdonságait, az nem tudhatja, hogy melyik az ehető és melyik a MÉRGEZŐ! Sokszor annyira hasonlítanak egymásra és, aki laikus ebben a kérdésben az könnyen összetéveszti. S egy apró elnézés, végzetes tragédiát okoz- hat.ami már helyrehozhatatlan!