Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-05 / 208. szám
4 uunznu LÁTÓHATÁR film %£Í Stallone bajban Oscar Az alábbiakból kiderül, hogy Oscar és Oscar között szobor- nyi különbség van, továbbá, hogy lehet olyan vígjátékot csinálni, amelyen komoly erőfeszítésbe kerül nevetni, valamint egy bizonyos Sylvester Stallone felkötheti ama bizonyos felkötnivalót. Mint tudjuk, az Oscar-díj nem csupán az amerikai filmipar, hanem az egész földkerekség legnagyobb elismerése filmkörökben. Azt is tudjuk, hogy eme aranyozott szobrocskát ama filmkészítőknek ítéli a nagytiszteletű akadémia, akik valami ,.filmfelettit'' készítettek. Nos, Oscar és Oscar között szobornyi különbség van. Mert az Oscar-díj és az Oscar című produkció éppen olyan messze van egymástól, mint ama bizonyos Makó és Jeruzsálem... Ha vígjátékra gondolunk, akkor többnyire ugyanazt várjuk egy-egy alkotástól: szórakoztató másfél órát, amelynek alapeleme a fordulatos cselekmény, és a humor, minden mennyiségben. Kész, ennyi és nem több. Nos. vannak filmek, amelyeken kifejezetten nehezére esik nevetni a nézőnek. Néha-néha ugyan, félóránként elmerészkedünk egy-egy ha-ha-ha-ig. de aki ennél többet tud szórakozni, az vagy a főszereplő, vagy a film készítője... Sylvester Stallone. Kár tagadni, hogy eme név hallatán világszerte milliók szíve dobban hatalmasat. Isten bizony nem kívánom ezt karikírozni, azon egyszerű oknál fogva sem, hogy ha hiszik, ha nem, Sly barátunkat isten bizony kifejezetten csípem. Tudom, hogy sokan szidták, szidják őt, hogy sokan nem ítélik őt többre, egyszerű és tudatlan machonál, hogy sokan analfabétának minősítik őt, de én ennek ellenére elismerem, mi több, kedvelem Slyt. Hogy miért? Egyszerű. Vannak színészek, akik nem színészek a szó valódi értelmében, hanem egyéniségek. Ami annyit jelent, hogy elég. ha megjelennek a vásznon, gyakorlatilag nem kell játszaniuk és alakítaniuk semmit és senkit, csak önmagukat, mert ők a nagybetűs színészek, illetve egészen pontosan a nagybetűs sztárok. Nos. Stallone sztár, méghozzá f ■88 HMl Hölgyek, hódítsátok meg Alaszkát! Alaszka, az USA ötvenedik állama irigylésre méltóan gazdag olajban és lazacban. Az Alaska Men című folyóiratból az is kitűnik, hogy e jeges földdarab szánalmasan szegény — asszonyokban. E fölismerésen túl egy kilenc- gyermekes családanya, bizonyos Susie Carter 1986-ban arra is rájött, hogy olajból és lazacból származó pénz nem boldogít: lányok, asszonyok kellenének. Lapot állított a magányos szívek szolgálatába, kínálati piacot teremtve hasábjain. Annak, aki asszonyt szeretne, kapcsolatba kell lépnie a lap Anehorage-ban lévő irodájával. Közölnie kell mindazt, amit fontosnak tart magáról. Majd a lap egyik riportere fölkeresi és kifaggatja. Vagyis ellenőrzi, hogy az önértékelés tényei megfelelnek-e a valóságnak. A tudósító lefényképezi, megnézi a papírjait (hány éves, mi a foglalkozása. milyen az anyagi háttere?), és végül megkérdi: milyen hölgyről ábrándozik. Mindez megjelenik a lapban, a párkereső úr színes képével (aktról szó sem lehet?) A közlés díjtalan, a lapot üzleti hirdetésekből tartják fönn. és persze a több százezer példány eladási árából. A folyóirat legfiatalabb párkeresője 21. a legérettebb kínálata 87 esztendős volt. És most választékbővítés következik: az Alaska Men megnyitotta londoni irodáját. Európai hölgyek, fel Alaszkára! % Anarchia a popzenében? Tarjáni disputa Korda Györggyel és... 1991. SZEPTEMBER 5., CSÜTÖRTÖK „Iványi Ember” „Mamma, Mamma. Mamma Mariama...” — énekelte az ismert melódiát. Balázs Klári és Korda György a népszerű házaspár a közelmúltban, salgótarjáni fellépésük alkalmával. A közönség éljenzett és tapsolt. Már befejezték koncertjüket, de visszatapsolták őket a színpadra. Ismét megszólalt hát az előbb említett dal refrénje... A fellépés után az öltözőben a művészek készségesen válaszoltak kérdéseimre. — Milyen volt a salgótarjáni közönség? — Erre egy szóval tudnék válaszolni: nagyszerű — mondta Korda György. — Be kell vallanom, hogy ilyen lelkes közönséggel régen találkoztam. — Mindenütt szívesen lépnek a színpadra? — Akad néhány olyan hely — folytatta Balázs Klári — ahol mi ugyan fellépnénk szívesen, de egyrészt nem hívnak, másrészt viszont a közönséggel nem tudunk olyan kontaktust teremteni, mint például itt Salgótarjánban. — Erre mondok egy példát: Szegeden egyáltalán nem tudok feloldódni — említi kissé elkeseredett arccal Korda György. — Ha viszont itt kellene a Tarján étteremben fellépést vállalnom, azonnal igent mondanék. De így vagyok Miskolccal. Debrecennel és Győrrel is. Az idén például húsz fellépésünk volt Győrben, míg Szegeden egy sem. — Mint a magyar popzene egyik legnépszerűbb alakjának, mi a véleménye a jelenlegi hazai könnyűzenei helyzetről? — kérdem Korda Györgyöt. — A rendszerváltás alatt és előtt is nagy volt az összevisszaság. A menedzserrendszerek káosza a jellemző ma. Ez olyan módon is beigazolódik, hogy a Magyar Televízióban és a rádiószupersztár. Azonban van egy kis bökkenő. Egészen pontosan az, hogy legutóbbi két produkciója, a Rocky V., és az Oscar egészen halvány filmek. Eme legeslegutóbbin, az Oscar vígjátéknak nevezett valamin, kifejezetten nehezére esik szórakozni a nézőnek. A kilencven perc során aki háromszor képes hangosan nevetni. az már valószínűleg a Ludas Matyit olvassa a mozi alatt. Éppen ezért a derék Slynak komoly gondjai vannak. Könnyű rájönni: a vígjátékot, ami klasz- szikus komédiának készült, azért csinálta, mert sikerre' vágyott a kudarc után. Nos, nem sikerült neki. John Landis kifejezetten gyenge, unalmas, halvány vígjátékot készített. Sly nem rossz, néha el-elcsodálkozik az ember, hogy miket játszik, de ezzel együtt bukás az egész, úgy ahogy van. Stallone barátunknak pedig nem maradt más hátra, mint felkötni ama bizonyos felkötnivalót. Nehéz hónapok, évek várnak rá. Én mindenesetre szurkolok neki. Mert ő mégiscsak Sylvester Stallone. Szilágyi Norbert Forgatókönyv: Michalcl Barrie és Jim Mulholland Operatőr: Mac Ahlberg Zene: Elmer Bernstein Főszereplők: Sylvester Stallone, Ornella Mutti Producer: Alex Ponti, Joseph S. Vecchio Rendezte: John Landis Amerikai, szinkronizált Forgalmazza: InterCom ban például anarchia uralkodik. Mindenki megpróbál ügyeskedni! Vannak akik komolyan szeretnének a színpadon dolgozni, de igazából mindenütt falakba ütköznek. Mindez párosul a gazdasági helyzet romlásával, s ez a popzenét is súlyosan érinti. A fiatalok kerseik a kiutat, az idősebbeknél viszont a járható utak eltűntek! Ahhoz már nincs elég erejük, hogy új utat keressenek, hiszen egy menedzser nem fog pénzelni egy ötvenkét éves popénekest. A televíziónak abszolút nem érdeke, hogy szórakoztasson, képesek 1500—2000 forintot adni egy esti műsorban való fellépésért. Ki vállalja ezt? Egy filozófus, esetleg egy történész, és kész is van a főműsor. Nincs szükség sztárokra, ezekben intézmények szerint! Balázs Klári veszi át u szót: — Uniformizálódott a magyar popzene. Én például nagyon Neveljünk okosan Mese ez, gyermek... (FFB) Nincs időm arra. hogy odaüljek a gyerek mellé és negyed-, vagy félórán át meséljek neki. — panaszolja sok elfoglalt szülő. S jobb híján vesz mesekazettát a magnóba, meselemezt, esetleg „mesés” videokazettát. Akadnak, akik azzal térnek ki az efféle szülői kötöttség elől. hogy úgymond a hivatásos mesélők jobbak náluk — hallgassák őket az apróságok. De bármi az indok és bármilyen is a „pótszer", a gyerek mindenképpen megrövidül. ha nincs, vagy elapad a szülői mesélőkedv. Az édesanya, édesapa társaságában kalandozni a csodák birodalmában nemcsak szórakoztató élmény a kicsinyeknek, hanem bensőséges, semmi mással nem pótolható alkalom a családi együttlétre is. Testi és szellemi közelség, amelynek melege szinte felnőtt koráig elkíséri a gyermekeket. A másfél-két éves kicsinyek leginkább az önmagukról szóló meséket szeretik. Gondoljunk csak arra, hogy amikor a gyermek ujjait nyitogatjuk — „ez elment vadászni, ez meglőtte, ez. hazahozta..." — milyen hálás örömmel, boldog nevetéssel fogadja a/ apróság a mesemondókákat, s nem unja az akár tucatnyi ismétlést sem. Kétéves kortól már általában az, állatmesék, később a tündérmesék, majd pedig az úgynevezett realisztikus mesék a kedvencek. Miért fontos, hogy — lehetőleg szülői közreműködéssel — a legkisebb kortól része legyen gyermekünk életének a mese? Egyebek közt azért, mert az a maga sajátos módján, szórakoztatva tágítja a kicsik ismereteit. Többnyire azonosulnak a főszereplővel, vele együtt élik meg bánatát, örömét, s ez egyfajta intellektuális aktivitást jelent számukra. A kalandos, csodálatos történetek ugyanakkor gazdagítják a gyerekek érzelemvilágát, s már nyiladozó tudatukkal is kötődhetnek a nemes célokért a rosszal bátran szembeszálló mesealakokhoz. Meséljünk hát gyermekeinknek, ameddig csak kívánják. S e jó tanácshoz csak annyit: érdemes figyelni arra, hogy a mese- irodalomnak nemcsak értékes, hanem silány darabjai is vannak. Ne ez utóbbiakkal ringassuk álomba kicsinyeinket. P. G. szeretem a heavy métáit, de csak az igazán jót. Ellenben sok együttes ezt a stílust szeretné követni. A lányok pedig mindannyian Madonnát utánoznák. Óriási hiba, hogy nem vállalják önmagukat. Én is egy éve jutottam el odáig, hogy a közönség az. igazi Balázs Klárit láthatja a színpadon. Függetlenül attól, hogy mi a véleményem a Pa-Dö-Döről, ők önmagukat vállalják, s ezért sztárok. Azt hiszem egy bizonyos kort meg is kell élniük a mai lányoknak, hogy ezt a gondolkodásmódot elérjék. Beszélgetésünket Korda György zárja: — Bár bizakodó típus vagyok^ de nincsenek jő érzéseim a magyar popzene jövőjével kapcsolatban. Sok mindennek meg kellene változnia! Ha érkezne egy olyan Messiás, vagy lenne olyan bátor ember, aki a kérdésekre megfelelő válszt ad és kezében tudja tartani a kormánykereket, akkor némileg vidámabb lennék. Szeli Sára A nagybátonyi Ady Endre Művelődési Házban 1991. augusztus 29-én Iványi Ödönről elnevezett kiállító galéria nyílt. Jó hír, szép elégtétel mindazért, ami itt történt az elmúlt egy-két évben. Az újságolvasók emlékezhetnek rá, „nagy sajtója volt", most itt ne beszéljünk róla. A kiállítás szépen rendezett, e terem tágas, világos, méltó a mester emlékéhez. Korábban érkezettek képtől képig járunk, halk sóhajok, elismerő megnyilatkozások, történetek: emlékezünk. (Dönci bácsi mosolyogna rajtunk). A paravánokon többségében akvarellek és néhány kitűnő olajkép. Légies tavaszi párák, kúszó őszi ködök és fények zuhataga megannyi variációban. Aki nem tudja megállni, kinyújtja a kezét, s persze nedves lesz a páráktól. Senki nem meri letörölni. Zene tölti be a termet, a nagybátonyi kamarazenekar után Nagy Mihály polgármester beszél természetes hanghordozással. nyugtázza az utóbbi hónapok összefogásának eredményét. Büszke is lehetne, de hangjából inkább megnyugvás és pillanatnyi elégedettség érződik ki. Tudja, hogy egy rendkívül hosszú, újabb és újabb nehézségekkel terhelt munkálkodáshoz „csupán" feltételeket teremtettek az intézmény újra- nyitásával. A galériát Korill Ferenc a megyei közgyűlés elnöke avatja. Csak látszólag spontán, néhány mondat után látszik, hogy gondolatai egymásra épülnek. s ívet rajzolnak. Nem kerüli meg a szakma, a szakmaiság itt kimondani szükségszerű bizonyosságait sem. S lám, egyszer csak megbomlik. Gondolatai előbb tartanak már, mint a megformálás időbeliségében kötött nyelv, de a véletlen ezúttal a mondanivalót erősíti. Iványi Dönci helyett „Iványi Ember” sikeredett. S ezzel az elnök úr gondolatköre méginkább kiteljesedett. a megidézett emlékkép a bennünk élő rámára feszült. Egy kicsit elidőzött közöttünk az ember szelídségével, elnéző mosolyával, melegségével, s a mindezekkel jól megférő mesterségbeli szigorával. (Kérdezzék meg a tanítványait!) A megnyitó után nem hagyjuk gyorsan magukra a képeket. Valaki a hátam mögé lép és megszólít: „Miért itt álltái meg?” Itt jól látni, hogyan folytatódnak a tanítványokban ezek a jellegzetes Döneis gesztusok.” Néhányat! erről beszélgetünk. A népes gyülekezet csak lassan fogy. bejárjuk a házat, betekintünk az újra könyvtári rendben sorakozó, majdnem harmincezer kötet könyv közé. Kicsiny Miklós igazgató láthatóan boldog. Van neki miért. B. G. los" felirat is felkerült a kövekre. A korábbi években kirakott tiltótáblák hihetetlen gyorsan eltűntek a helyükről, mondanom sem kell. ezeket az idejáró fürdőzők tüntették el. Minthogy a tóban hal is akad, vannak akik horgászni járnak ide. Igaz. csak egészen apró kárászok akadnak a horogra. Az 1990-es évben már voltak akik „nudiztak", azaz fürdőruha nélkül napoztak. Szerintem jó lenne több gondot fordítani erre a festői szépségű tóra. amit már a képzőművészek is ..felfedeztek"! Van több ismerősöm, akik azért jönnek ide. mert nem szeretik a túlzsúfolt strandokat, míg mások csupán azért mert itt engedéK nélkül is „áztathatják" a damilt. Hogy hogyan is lehet megközelíteni a tavat? A legkönnyebben a Salgóbányára vezető műútról, a tetőn lévő kereszt előtti, balra az erdőbe vezető földúton juthatunk a tóhoz. Itt az elágazásnál van egy ovális természetvédelmi tábla. Másik űt a Petőfi pihenő mellett indul ki. Gépkocsival ezen az. úton ajánlatos menni, mivel az út egy helyen el van földkupaccal torlaszolva! Azok a kirándulók, akik Salgótarjánból a 1 l/b-s járattal mennek, az eresztvényi felső megállónál szánjanak le. Innét egy ösvényen haladva átmegyünk a közelmúltban felhagyott Közép-bányán lévő meredek úton és ennek a vége a lóhoz vezető útba torkollik. Itt megjegyzem, hogy a fürdés valóban „veszélyes". A tó alja tele van kisebb-nagyobb kövekkel, de akad benne törött üveg is! A mélysége miatt is csak a kimondottan jó úszók fürödje- nek! Varga Ferenc Zagyvaróna POSTÁNKBÓL A medvesi tengerszem A múlt év nyarán, de az idén is több ismerősöm és a vidéket járó turista érdeklődött, hol található a ma még kevesek számára ismeretes bányató. Voltak akik a Medves hegység keleti pereme alatti. Gortva-patak forrástavát vélték annak. Igaz, ez a tó is a szénbányászat révén keletkezett, így aztán ezt is nevezhetnénk bányatónak. Az igazi bányató a bazaltbányászat idején, a kibányászott nagy mennyiségű kő helyén, a Medves nyugati peremén található. A hatalmas, kráterszerű katlan a tavaszi olvadások, nagyobb esőzések idején feltöltődik vízzel. Emellett a bányászat idején több helyen feltört a víz, illetve forrás keletkezett. Ezek vízhozama olyan erős volt. hogy az összegyűlt vizet, egy beépített nagy teljesítményű szivattyúval kellett eltávolítani. A kő kitermelése megszűntével a medence feltöltődött vízzel. Tavaszi olvadáskor „tetőzik" a tó vize. ugyanis ilyenkora nyári napozóhelyek is víz alá kerülnek. Rendkívül szép és érdekes látvány a nagyobbrészt függőleges sziklafalak között elterülő, kb. 150 méter hosszú, 40 méter széles és 4—5 méter mélységű tó. Megfigyeléseim szerint a víz szintje rendkívül gyorsan apad. Ennek egyik oka, hogy a fennsíkon legeltetett nagyszámú^ te- Héncsorda számára is innét.hordják az ivóvizet, amely,néhafeléri a napi 40 ezer litert is. A, niasik ok pedig az, hogy a víz nagy része „elszökik", illetve a repedéseken leszivárog a közeli Csörgő forráshoz, ahol valóságot) patak tör elő a régimeddőhányó .álóf. Napjainkban már sokan járnak ide fürödni, napozni. Igaz. a falra több helyen is felírtam, hogy „fürödni veszélyes", „vigyázz ingókövek”. Az idén már a „ti-
