Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám

1991. SZEPTEMBER 4., SZERDA rU'WMH 5 RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Viharfelhők a Kerámia felett A korábbi biztonság mára eltűnt Nem válik a VOLÁN, és Rétság díszére az autóbuszfordulóban lévő faház. Falai teleragasztgatva, a váróhelyiség ablakai kitörve, a szeméttároló teli. A berendezésről már jobb nem is szólni. És ez nem hetek, hónapok óta van így... Sokkal régebbi a jelenség. Zsarolják a testületet? A képviselő állta a sarat A meghívó szerint délután fél négykor kellett volna kezdődnie az elmúlt pénteken a rétsági önkor­mányzati testület soros ülésének, de már elmúlt fél hat is, amikor Bánsz- ky György, a város polgármestere javaslatot tett az első napirendi pont megtárgyalására. Nem emelt szót senki a kétórás késés miatt, sőt el­hangzott: máskor is vállalják. Bilecz Endre országgyűlési kép­viselő számolt be „önként vállalt igazoló jelentés” formájában a parlamentben eddig végzett tevé­kenységéről, és noha így nem kérte számon senki, de részletesen el­mondta, hányszor vett részt az ülésszakokon, hányszor, és miért hiányzott, hányszor, milyen témá- bap szólalt fel választókörzete érdekében, milyen szakbizottsá­gokban mivel foglalkozik'képvise­lőtársaival együtt. A következő órában a rétsági önkormányzat tagjainak kérdészá­pora hangzott el. A képviselő állta a sarat: őszintén, a tények alapos ismeretében válaszolt olyan kérdé­sekre, amelyek alapján a testület tagjai első kézből tájékoztathatják választóikat. A testületi ülésen megállapítot­ták, hogy az önkormányzat minden fizetési kötelezettségének eleget tud tenni. A gazdálkodás javítása érdekében január 1-jétől módosítják az építmény-, a telek-, a magánsze­mélyek kommunális adóját, vala­mint az iparűzési adót. A testület megbízta a Vállalkozási és Telepü­lésfejlesztési Bizottságot, hogy záros határidőn belül (szeptember 20-ig) tájékoztassa a helyi adókról a lakosságot, az intézményvezető­ket, és bankokat, valamint bocsás­sa vitára a városközpont rendezési tervét. Állásfoglaló határozatot hozott egy kissé zsarolásízűnek tűnő kér­désben is a testület. A Gránit Csi­szolókorong és Kőedénygyár veze­tője ugyanis értesítette az önkor­mányzatot, hogy szeretne rácsatla­kozni a vezetékes gázra, de díjmen­tesen. Ha ez nem történik meg, meg kell válnia a toimácsi üzem húsz dolgozójától. A testület nem" volt ijedős kedvében, leszavazta a .beve­zetésnek ezt a módját. Természete­sen még utánajárnak az ügynek... Személyi kérdésekben is döntött a testület, amikor arról szavaztak, elfogadják-e Ocsovai Istvánná lemondását az ellenőrző bizottság éléről. Végül — megértve, hogy Ocsovainé több bizottságban végez aktív munkát — elfogadták lemon­dását. SÜL A korábbi években több mint egymilliárd forinttal létrehozott, technikailag és technológiailag korszerűsített romhányi Építési és Kerámiagyár felett is sokasod­nak a viharfelhők. Pedig az akkori exportfejlesztő-hitel kö­vetelményének megfelelően mára megsokszorozták tőkésex­portjukat, birtokukban van a német Építésügyi Minőségellen­őrző Intézet vizsgálati jegyző­könyve, mely szerint termékeik kopásállósága a világ legjobbjai közé tartozik, fali és padlócsem­péi méretben, színben, mintában jól visszatükrözik a jelenlegi nyugati divatigényeket. Ennek ellenére igen fájdalmas intézke­dés előtt áll a gyár vezetése. Erőteljes karcsúsításra kerül sor. — Mi lesz velünk? Erről a kérdésről folyt ottjártunkkor az eszmecsere az R—II. ebédlőjében Kazsimirszky Róbert okleveles gépészmérnök gyár­egységvezető és munkatársai között. Érthető, mert az R—I. leállításakor az ott dolgozó 73 fő döntő része munkanélkülivé vált. A folyamai tavaly már megkez­dődött, mára jelentősen felerősö­dött, és százakat érintő, egzisz­tenciákat megkérdőjelező jelen­ségről van szó. — Mindannyiunkat az foglal­koztat, mi lesz velünk a jövőben —, foglalja tömören ősszé aggályait Bagyinszki István prés­beállító lakatos. — Konkrét választ még nem kaptunk, kire mikor kerül sor — kér szót Illés István. — Ha kapun kívülre kerülünk, hová megyünk? A környéken nincs más munka- lehetőség... — Itt akarok dolgozni, nem pedig elmenni — folytatja Saluga Istvánná mázkezelő, aki 15 évet húzott le a kollektívában. — Biztosítsanak munkát — hallatják szavukat egyszerre többen. — Amikor baj volt régen akkor a felsőbb szervek képvise­lői gyorsan jöttek segíteni. — Talán még rosszabb a hely­zetünk, mint a pártállam idején — vélekedik Bagyinszki István. — Itt nőttem fel, gyerekkorom óta itt dolgozom. Ha kitesznek, akkor esetleg száz-kétszáz kilo­Az R—II. gyáregységben az új méretű fagyálló lapok kerülnek le a mázszalagról méterre elmehetek fűtőnek, ha szükség lesz rám — veszi vissza a szót Illés István. — Tudja milyen rossz érzés napról-napra azzal feküdni-kelni, munkába jönni, vajon szükség lesz-e rám —, mondja keserűség­gel a hangjában Saluga Istvánná. — Itt vagyunk a tél előtt, miből fizetjük majd a megnövekedett lakáskiadásokat? — Nehogy azt higyje, hogy a főnökünk — mutat a gyáregység­vezetőre —, jobb helyzetben van mint mi! Ha nincs munkás, nincs szükség főnökre sem — véleked­nek egyöntetűen. — Annyink van, hogy egyik hónaptól a másikig elég a fizeté­sünk — állítja Saluga Istvánná. — Lehet, hogy még rosszabb lesz a helyzetünk? — kérdi felém fordulva Illés István. — Én is ugyanabban a cipőben járok mint ők, nyilvánítja ki véleményét az eddig hallgató Mák László, préslakatos. — A faluban elterjedt, hogy két hónapra leáll a gyár — szól a gyáregységvezető. — Ennek kapcsán ültünk le egy kis eszmec­serére. Szóba került a várható létszámleépítés is. Most azt mondhatom, hivatalos körökben leállásról nem volt szó. Ma már kevés az, ha a műszakiak, mi, tisztességes, jó minőségű, gazda­ságosan előállítható termékeket gyártunk, mert a belső piac fel­vevőképessége csaknem teljesen beszűkült. Állítólag 30 százalék­kal csökken az országban a padló- és csempefelhasználás. Az im­portliberalizáció következtében igen jelentős készletek halmo­zódtak fel. Hallatlanul megnöve­kedtek az energiaárak. Árainkban nem tudjuk érvényesíteni a költ­ségnövekedést. Ellenkezőleg: lefelé nyomják az árakat. Ráadá­sul a mi technikánk, technoló­giánk több embert kíván mint nyugati versenytársainké. Sokkal reálisabban látjuk helyzetünket is mint korábban. Eddig egy kicsit optimisták voltunk, most viszont közelebb jutottunk a kemény valósághoz. A korábbi biztonság, ami az én generációmat is jelle­mezte, mára eltűnt. Ezzel együtt kopik az optimizmusunk is... — Ebben a hónapban a válla­lati tanács az első fél év számai alapján eldönti, hogy a létszám­leépítő bizottság irányelveinek megfelelően milyen belső átcso­portosításokat, minőségi cseréket hajt végre — mondja nem sokkal később Csaba Árpád a gyár álta­lános igazgatója. — A leállított R—I.-ben gyártott termékek R— III., R—IV.-ben történő előállí­tásához megteremtjük a szüksé­ges műszaki feltételeket, ameny- nyiben igény lesz ezekre. Egyéb­ként 250 fővel leszünk majd kevesebben, beleértve a nyugdíj­ba menőket, a korkedvezmény­ben részesülőket és a munkanél­külivé válókat. A tavalyi évben a kezdő 1150 fős létszám ez év elejére 1000 főre csökkent. Az újabb létszám­karcsúsítás után egyelőre még 750 főnek tudnak munkát és kenyeret biztosítani. Venesz Károly Latin nyelvű pecsét Nógrád. A község múltjának kutatásával foglalkozók egy olyan 1786-ban keltezett okiratra bukkantak, amelyen jól kivehe­tően szerepel Nógrád városának pecsétje. Felirata — miként a 205 esztendős okirat szövege is — latin nyelvű. A fordításra a váci püspökséget kérték fel, és amint a szükséges engedélyek megér­keznek, a nógrádiak a hivatalos bélyegző mellett alkalmazni szeretnék s „Neograd Sigiliu- moppid” feliratú pecsétet is. Judo minden korosztálynak Rétság. Judo és Jiu-Jitsu tan­folyamot hirdet a fiatalabb kor­osztálynak a Magyar Profi Judo Szövetség, Az idősebbeket kon­dicionáló tornára, önvédelmi elemek betanulására, és az egész­séges mozgást megőrző tanfo­lyamra hívják. Az első foglalko­zást 3-án tartották a helyi általá­nos iskolában. Korhatár nélkül, kezdők és haladók jelentkezését is elfogadják a szervezők. Tüzifaakció Szátok. A fűrésztelep vezetői gondoltak a kiskeresetű lako­sokra is, amikor kedvezményes tüzelőanyag-vásárt hirdettek. E szerint mázsánként nyolcvan forintért adják a puhafát, száz­húszért a keményet, a vegyes darabolt tűzifa mázsája pedig százhatvan forintba kerül. Á vásárlókat reggel hat órától este 10-ig szolgálják ki. Szepi, Szepi, beázol... Szendehely. Nem éppen a legszívderítőbb látvány a leégett szendehelyi Szepi fogadó üszkös épülete. Né­zegetik is gyakran a közsé­gen áthaladó kül- és belföl­di autósok, kamionosok. Ta­tarozásának megkezdése jó ideje húzódik. Hogy miért? Több „szálon fut az ügy” mondhatnánk. Az ingatlan egynegyede ugyanis a szen­dehelyi önkormányzaté. Az Áfész szeretné tudni, ebben az esetben a szendehelyiek beszállnak-e a felújításba? Ezt a kérdést egyébként az önkormányzati testület szep­tember 5-i ülésén vitatják meg több variációt fölvetve. Az ülésre meghívták a szö­vetkezet elnökét is. Az Áfész pedig várja az Állami Bizto­sító jelentkezését: mennyit kapnak az intézettől? Ma­gánkezdeményezésként ad­dig is elkészítették a felújítá­si terveket, elvégeztették a statisztikai vizsgálatokat, de nem nyúlhatnak semmihez, míg a biztosító nem nyilatko­zik. A szendehelyieknél él a tárgyalási készség, a szövet­kezet építene, és üzemeltet­ne. Csak nehogy a végén ismét egy esős ősznek néz­zen elé szegény Szepi, mert még megfázik az út mellett... Fogadó az út mentén... Kétségkívül esztétikus, ám egyáltalán nem praktikus ez az útjelző tábla. Bánk határában mutatja az utat Rétság, Nógrádkövesd, illetve Galgaguta felé, de mintha az utóbbi tábla különcködne a többitől. Vagy már tudja, mi az útjelzőtáblák őszi divatja? Fotó: Sólymos |---------------------------------------------------------------------------------------------­-----------------------1 S anyo ébreszti a rétsági újságost Az elmúlt hét végétől Sanyo ébresztős rádió hangjaira nyitja ki a szemét Rútságon Varga Róbertné, a helyi újságárus pavilon vezetője. Nyerte a Sanyót, amelynek körülményeiről Bácskai Károly, az Axel Springer—Magyarország Nógrád Megyei Irodájának terjesz- ; tési menedzsere a következőket mondta: — Amikor az Axel Springer—Budapest Kiadó Kft. kiadta a TVR— t Hét—Próba című rejtvénymagazinját, az árusok kaptak egy-egy j adatlapot, amelynek kitöltése alapján tájékozódhattunk annak fogad- I tatásáról, az olvasók javaslatairól, véleményéről. Az adatlapot | beküldők sorsoláson vettek részt, és a megyében egyedül a rétsá­gi pavilon vezetőjének, Varga Róbertnénak kedvezett a szerencse, ő nyerte a Sanyo rádiót. — Meglepődtem, amikor Bácskai úr átadta a rádiót, de nagyon örültem, — mondja a szerencsés nyertes. Kedvező volt a fogadtatása ennek a rejtvénymagazinnak. Egyébként is jó olvasók a rétságiak. Mi reggel hét órakor nyitunk, addigra hozzuk ide a központi, fővárosi * lapokat. A Népszabadság a legkelendőbb, ezt a Kurír követi, harmadik helyen az Új Nógrád áll. És ezzel van egy olyan gondunk, hogy aki reggel akarja venni a megye lapját, annak bizony nyolcig, sőt néha fél kilencig is várnia kell, míg ideér a lap. — Hány órára állította be a rádió ébresztőjét? — Minden reggel fél hatkor kelünk, hogy időben nyithassunk, mert a törzsvevőink már háromnegyed hét körül várják a kedvenc lapjaikat. —sólymos— Ha itt vette, kifizetik Romhány. A helyi takarékszö­vetkezet igazgatótanácsa olyan határozatot hozott, hogy romhá­nyi fiókjukban csak azoknak a totó-lottó szelvénynek a nyere­ményét fizetik ki, amelyet hely­ben vásároltak. Nagyobb a film, jobb a kép Nőtincs. Az önkormányzati testület karbantartó csoportja átalakította a nőtincsi művelődési ház mozijának géptermét, így nagyobb teljesítményű vetítővel, szélesebb filmmel élvezhetőbb a filmvásznon látható kép. Az átalakítás anyagköltsége har­mincezer forint volt. Jövőre is szeretnének aratni Rétság. Elkezdték a betakarí­tás utáni talajmunkákat a helyi Barátság termelőszövetkezetnél. Bízva abban, hogy jövőre is szükség lesz a gabonára — több várakozó állásponton lévő szö­vetkezettel ellentétben — a tarló- hántások után az őszi vetési előkészületeket végzik. Rét ság és környéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom