Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. szeptember 28., szombat Földszintes politika két tételben Diákok és tanárok figyelmébe! Október 2-an, ismét indul a Diákpanoráma Kedves Diákok! Amíg nektek az iskolacsengő adott jelzést a tanulásra, addig minket a már eddig beérkezett levelek fi- gyelmeztettnek: itt az ideje, hogy ismét helyet biztosítsunk az Új Nógrád hasábjain a fiatalok fórumának, a DI- ÁKPANORÁMÁ-nak. Október 2—tői minden második hét szerdáján tietek a lap egy bizonyos felülete, ahol beszámolhattok az iskolában történtekről: versenyekről, ünnepségekről, jó kezdeményezésekről. De dicsérhettek és kritikát is gyakorolhattok. E fórum a jövőben is lehetőséget ad arra, hogy csak egy iskola mutassa be közösségi életét. Az ilyen szereplésnek az elmúlt években is nagy sikere volt körötökben. Az összeállítás viszont csak akkor éri el célját, ha minél több iskola küldi el beszámolóját, ezáltal nagyobb az esélye annak, hogy jobban megismerhetitek egymás életét, munkáját. A téma adott: iskoláitok nem szűkölködnek eseményekben, ti pedig élményekben. A DIÁKPANORÁMA című összeállításunkban minden olyan általános és közép- iskolás tanuló írhat, aki kedvet és tehetséget érez a toll- forgatáshoz, és vállalja a gyorsaságot, pontosságot. A tudósítói munka szép és megtisztelő feladat. Az iskola krónikásai viszont csak akkor tudják ellátni a közös érdekeket szolgáló tevékenységüket, ha maguk mögött segítő kezeket éreznek. Reméljük, hogy a tisztelt tanárok a jövőben is felelősséget éreznek a sikeres együttműködés megvalósulásáért. Kedves ifjú munkatársak! Várjuk mielőbbi jelentkezéseteket. Címünk változatlan: ÚJ NÓGRÁD Szerkesztőség, DIÁKPANORÁMA: Salgótarján, Palócz Imre tér 4.3100. Botrány Rómában Világjárás államköltségen N incs abban semmi érdekes, ha az ember esküvőre, lakodalomba hivatalos. Nem mindegy persze, hogy a meghívás hová szól: csak a ceremóniára, vagy a vigalomra is. A minap ment férjhez egy jó barátom leánya, akit pici korában mi is dajkáltunk, dédelgettünk. így szinte természetes, hogy a vacsoravendégek sorában foglalhattunk helyet. Ilyenkor az ültetésnek is szabályai vannak: egy "csokorba" kerülnek a mennyasszony, s egy másikba a vőlegényei rokonai, ismerősei. (Ez a rend persze csak az első néhány órára vonatkozik, utána úgyis "keveredik" mindenki mindenkivel.) Mi példának okáért egy aktívan politizáló, városszerte ismert fiatalemberrel és ifjú nejével kerültünk egy asztalhoz. Számomra ez semmi gondot nem okozott, sőt kifejezetten örültem, hogy kibeszélgethetem magam egy jól felkészült, tájékozott, s feltehetően másként gondolkodó valakivel. (Közben kiderült, hogy korábban tényleg eltértek nézeteink, de manapság feltűnően sok kérdésben egyetértünk.) Néhány székkel odébb egy volt iskolatársam ült, aki viszont egy merőben másik párt aktivistája. Ok ketten csak látásból ismerték egymást, de pontosan tudták, hogy melyikő- jük hová tartozik pártállást illetően. Ezt egy-egy óvatlan pillanatban külön-külön közölték is velem. De képesek voltak disz- tingválni, kulturáltan viselAmikor Jacob Kenchlernek Texasban megvételre kínáltak egy farmot, az 1895—ben Németországból bevándorolt földműves attól félt, hogy azon a vidéken gyakoriak a száraz nyarak. Megvizsgálta az ott élő fák évgyűrűit annak eldöntésére, hogy mennyire aszályos a terület. Erdőben sétálgatva gyakran találunk kidöntött fa tuskójára. Ha ennek a tuskónak figyelmesen megnézzük a vágásfelületét, szinte a fa egész életét kiovaskedni. Eltérő felfogásuk, nyilvánvaló szembenállásuk mit sem zavarta őket abban, hogy — velünk együtt — összekapaszkodva, önfeledten zakatol- tassák az ötvenes évek(!) "he- gyek-völgyek közti" szerelvényét éppúgy, mint a kilencvenes évek "szerelemvonatát". * E gészen másfajta élményekkel "gazdagodtam" egy másik köznapi eseményen. Ott is megjelent a politika, de meglehetősen goromba, illetlen arcát mutatva. A városi "rangadón" történt. (Az idézőjel annak szól, hogy bizony néhány éve, pláne évtizede nem a labdarúgás harmadik vonalában képzeltük el a két patinás tar- jáni klub összecsapását, de most nem erről akarok szólni, ez úgynevezett sport-téma.) Ha a korábbiakhoz képest alaposan meg is csappant a nézők száma, a törzsszurkolók — mind kék-fehérben, mind fekete-fehérben — ezúttal is a helyükön voltak s a maguk módján biztatták kedvenceiket. Ilyenkor nemcsak a játéktéren folyik presztizs- csata, hanem a nézőtéren is elhangzik egy s más. Nyilvánvaló, hogy minden szituáció — s a játékvezető ténykedése is — aszerint Ítéltetik meg, hogy ki,kinek drukkol. Tárgyilagos szurkoló ugyanis nincs, az elfogultság hatjuk betölt'! Napjainkra az évgyűrűelemzés külön tudományággá fejlődött, számos felhasználási lehetőséggel. A fák évgyűrűinek növekedését a faji és egyedi öröklött tulajdonságokon kívül a környezeti tényezők is nagymértékben befolyásolják. Az évgyűrűk megőrzik méretükön és alakúkon keresztül mindazoknak a környezeti hatásoknak a nyomait, amelyek évek hosszú során érték őket. Az évgyűrűevele jár ezzel a megunhatatlan játékkal. Ezúttal is jócskán "kapott" játékos, bíró és a másik tábor egymástól. Ismert kifejezések, jelzők röpködtek a levegőben. amelyet igazán senki nem vesz komolyan, legalábbis, amíg csak a zöld gyepen történtekre vonatkoznak a bekiabálások. Ez bele van kalkulálva a mérkőzés hangulatába,"koreográfiájába". Most azonban váratlanul egyéb "színek" is belekeveredtek a megszokott szövegekbe. Utalások a rendszer- változás előtti korszakra, sértő megjegyzések, történelmietlen megállapítások, amelybe még az a képtelenség is belefért, mely szerint még ma is a régi rend hívei vannak hatalmon. Mindez csupán azért, mert némely korábbi párttag is élt a "megfizetett" jogával és hallatni merte hangját saját csapata mellett. Az meg különösen furcsa volt, hogy a labdarúgó pályára, a szórakozás, a kikapcsolódás idejére nem való megjegyzésekben olyanok jártak az élen, akik maguk is élvezték nemcsak a pártállam, hanem az állampárt támogatását, némi előnyét is. Még szerencse, hogy az általuk célba vettek nem reagáltak, s igyekeztek továbbra is csak a labda körüli dolgokkal törődni. Már amennyire ez sikerülhetett nekik... — csébé — lemzéshez kidöntött fából vett korongokat illetve lábon álló fákból vett furatokat, úgynevezett növedékcsapokat használnak. A hazai évgyűrűkutatás most van kibontakozóban. Ev- gyűrűnövedék vizsgálattal korábban az erdészek és faipar szakemberei foglalkoztak, akik az évgyűrűk méretein keresztül elsősorban a fa kerületi növekedését, az évenkénti fatermést, a fa minőségét vizsgálták. Az utóbbi években kezdődött meg az évgyűrűnövekedést befolyásoló tényezők összefüggésének vizsgálata. Postánkból Meddig tart a mocskolódás? Az ÚJ NÓGRÁD szeptember 20—i számában megjelent „ ÚJ MSZMP" és „Vörös rongyoszsák" című írás késztett arra, hogy ebben a témában kifejtsem véleményemet. Szeretném megkérdezni a cikkek Íróit, hogy hány évesek voltak akkor, amikor az említett események megtörténtek? Amennyiben felnőtt emberként élték meg az 1945—ös időket, akkor tudniok kell. hogy a romba dőlt országot milyen lelkesedéssel, egy emberként, ösz- szefogással építették fel az állampolgárok. Tudniok kell, hogy 1956—ban sok olyan áldozata volt e szomorú és véres eseményeknek, akikről nem esik szó. Voltak ugyanis olyan szélsőséges esetek, amikor csak azért mert sárga cipőt viselt egy férfi, megkínozták, agyonverték azzal a felkiáltással, hogy piszkos ÁVÓ—s. . Nem tudok és nem is akarok szembeszállni olyan emberekkel, akik még ma is a mocskoló- dást, az uszítást választják, ahelyett, hogy becsületesen dolgoznának. Akarva-akaratlanul észre kell venniök, hogy az MSZMP valóban megújult párt, mely a becsületesen dolgozók, értelmiségiek és parasztság érdekeit védi. Nem áll be azoknak a szervezeteknek a sorába, akik egymást szidják, holott pontosan ezeknek volna dolguk, hogy például a munkahely teremtés gondjainak a megoldásán fáradoznának. Az MSZMP, nem egyszer nyilvánította ki együttműködési szándékát, nyújtotta ki kezét segítő szándékkal, azt azonban nem fogadták el. A munkások azonban egyre többen felismerik a szándékát, ezt bizonyítja a szeptember 9—i nagygyűlés, és ez a szándéka a városunkban sorra kerülő kongresszusnak is, melyre számos külföldi delegáció is jelezte részvételi szándékát. Kelemen Józsefné Salgótarján (FEB) Andreotti olasz kormányfő éppen moszkvai hivatalos látogatása idején rossz híreket kapott minisztereitől. Ekkor jelent meg a L’Espresso című hetilapban annak a közvélemény-kutatásnak az eredménye, amelyet a mértékadónak tekintett „Doxa” Intézet végzett 520 személy bevonásával. E szerint a kormány népszerűsége az abszolút mélypontra zuhant. Andreottit más kényelmetlen hírek is nyugtalaníthatják. Köz- igazgatási minisztere, Remo Gaspari, a parlament ülésén kénytelen volt elismerni: hatalmas összegű készpénzt pazarolt el. Gaspari „szenvedélyes utazó" és a vizsgálatok kiderítették: ez legalább 37,5 milliárd lírába — több mint 2,2 milliárd forintba — került a költségvetésnek. Nemrégiben Gáspár például 250 vendéget hívott meg ötnapos stockholmi luxusutazásra. Az állítólagos külön- gépe röpítette a kiválasztottakat. A munkával mindössze két délutánt töltöttek, a többi napon élvezték a ragyogó kirándulást. Az előadók közül egyébként is csupán kettő volt svéd a többi mind Olaszországból jött. Akkor miért kellett Svédországot a tanácskozás színteréül választani' kérdezték a képviselők. De nemcsak ez az „ülésezés” került ilyen sokba, az olasz államkasz- szának: Gaspari a Karib térségbe, Portugáliába, az amerikai Egyesült Államokba és a Cote d Azúrra is szervezett hasonló „közérdekű” utakat. Andreotti most törheti a fejét, hogyan mossa tisztára minisztere és kormánya becsületét. Beszédes évgyűrűk Nincs más út, mint előre! Gondolatok szeptember végén az iskoláról Legújabbkori magyar népszokás a sírás. Mindenki panaszkodik — (más helyett is!) — és a másikra mutogat: elmaradt a rendszerváltás! Tanévkezdéskor az új művelődési kormányzat „leosztályozása”, tehetetlenséggel, alkalmatlansággal, való vádolása van napirenden: a második tanév kezdődött a választások óta, és még nincs új közoktatási törvény, a tankönyveknek alig egyhar- mada új, a régi nomenklatúrához tartozó alkalmatlan iskolaigazgatók a helyükön vannak! En, aki pedagógus családból származom, és közel negyed- századot töltöttem a pályán, mint gyakorló pedagógus, ma az MDF országgyűlési képviselőjeként az iskola helyzetét a következőképpen látom. Alapkérdések Sem az új közoktatási törvény, sem a nemzeti alaptanterv (így az időtálló tankönyvek!), sem az új vizsga(követel- mény)rend nem születhet meg addig, amíg a szakma, az érdekvédelmi szervezetek és a pártok nem tudnak a következő kérdésekre konszenzusos választ adni: — Mit tekintsünk alapvető esztétikai—morális értéknek? — Mit tekintsünk alapvető és szükséges ismeretanyagnak? — Meddig terjedjen a pedagógus szabadsága, ki és milyen területen, milyen mélységig korlátozhatja azt? — Ki legyen a kinevezője a rendszerváltás kulcsfigurájának, az iskolaigazgatónak, amikor más és más a tulajdonos (magánszemély, egyház, ön- kormányzat, állam . . .stb.), de az állam adja a pénzt? — Ki milyen rendszeren és intézményeken keresztül gyakorolja az autonóm iskola szakmai felügyeletét? — Hogyan ágyazódjon be az iskola igazgatása a közigazgatás általános rendszerébe? (A szabad, autonóm, demokratikus és sokszínű iskolával mindenki egyetért. A 6+6 vagy a 4+8, tandíj és ösztöndíj, a finanszírozás kérdése se kérdés, mert nem itt van a lényeg. A lényeg a fenti kérdésekben van!) Ha összevetjük a válaszokat, amiket a különböző pártok és érdekvédelmi szervezetek adnak ezekre a kérdésekre, látható, hogy még nincs közmegegyezés. Sőt! Iszonyú iszapbirkózás folyik például az első kérdés körül: az 1991. évi költségvetés vitájában Csengey Dénes (MDF) az értékes irodalom támogatására pénz kért. Magyar Bálint (SZDSZ) fölpattant: és ki mondja meg, hogy mi az értékes? Ti? Azután nemrégiben egy „szakértő” újságíró a következőt írta: „Jönnek az új politikai elitnek tetsző aktuális igazságok! A kommunista veteránok helyett az ötvenhatos mártírok!” Küzdelmes közmegegyezés (Lehet-e egyáltalán új történelem tankönyvet írni akkor, amikor még nincsenek tisztázva a magyar történelem fehér foltjai? Emlékezzünk csak Kéri Kálmán felszólalására az új parlamentben! A második magyar hadseregről és igazságos háborúról beszél — mekkora felzúdulás és sajtókampány indult ellene! Ki és mit ima ma egy tankönyvben a csendőrségről, Horthyról vagy '56-ról, amikor nyílt vita folyik arról, hogy kié '56! A reformkommunistáké vagy a népé? És ki tudná most, ma, felelősséggel és teljes bizonyossággal megmondani, hogy milyen szakmákban induljon szakemberképzés, amikor most kezdődik az ipar átalakulása.) A példákat vég nélkül lehetne sorolni, a lényeg az, hogy köz- megegyezés csak hosszú és szívós küzdelemben születhet meg! (Ez akkor is igaz, ha az oktatási törvény csak feles törvény és a koalíciónak 58 százaléka van)! Természetesen az iskolának addig is működni kell! És tud is működni! Az új parlament ehhez többszörös fejpénzt —általános iskolás korúak esetében nyolcszorosát! — adott! A pedagógusok szabadsága pedig ma sokkal nagyobb, mint korábban bármikor egyáltalán elképzelhető lett volna. (Ezt a szabadságot, jellemzően van aki (ellenzék) kevesli, van aki (koalíció) sokallja!) Az a vád, mely úgy fogalmaz, hogy az oktatásügy „sikerágazat” lehetett volna, de az oktatási kormányzat elmulasztotta a „közérzetjavító” intézkedéseket, szinte dogmává merevedett, hamis, félrevezető állítás! Az érvényben lévő 1985—ös oktatási törvény, és néhány új törvény .mindenféle rendelet nélkül biztosítja a szabadságot ahhoz, hogy az iskola maga megoldja a diákok, szülők és tanárok közérzetjavítását, és sok-sok szakmai problémát! Tantestületi akarat Mire ad lehetőséget a nagy szabadság? Nem kell se új rendelet, se új törvény ahhoz, hogy az iskolákban eldobják a használhatatlan munkafüzeteket! Hogy a fegyelmező eszközként alkalmazott mindennapos röpdolgozatí- rás helyett rendszeresen feleltessenek! Bárki (magánszemélyek, egyház stb.) alapíthat iskolát, pedagógusműhelyek alakulhatnak és kezdhetnek pedagógiai kísérleteket. (Tananyagcsökkentés, új tantárgy—felosztás, nulladik óra megszüntetése. Lehet, csak akarni kell!) Ha katasztrofális a fegyelmi helyzet, nincsen akadálya annak, hogy akár kísérletképpen megszüntessék a koedukációt (fiú—lány vegyes osztály!), vagy a kabinet-rendszert! Lehet osztályt bontani, hogy azok, akik akarnak, jobban és gyorsabban haladhassanak! Ha a tantestület valóban rendszer- és szemléletváltást akar, élhet az egyetértés (vétó) jogával, és döntően befolyásolhatja az igazgató—választást! Ha még nem is iskolaszék (döntési jogokkal), de minden más joggal felruházza a szülőket az 1985-ös oktatási törvény, csak komolyan kellene venni és élni a lehetőségekkel! Többszáz forintot fizet a szülő, a gyerekek „bejárnak” egy-egy társastánc tanfolyamra. Kétszázan táncolnak ügyesen és fegyelmezetten. Ha a gyerek azt csinálja, amit szeret, kétszázzal is lehet bírni, ellenkező esetben tízzel is nehéz! Mi az akadálya annak, hogy négy nyolcadik osztálynak egy időben legyen osztályfőnöki órája, ahol egy tánctanár a négy osztályfőnök közreműködésével illem— és társastánc-órát tart? Az égvilágon semmi akadálya (óraadó tanár), bármilyen különleges tantárgyat tanítani. A szabadság, a nagy—nagy szabadság ugyanakkor lehetőséget ad a pedagógusnak a lógásra, a szabotálásra és a két- ségbeejtően színvonalas mun- kára.Még arra is, hogy a jövő pedagógusait a tanárképző főiskolákon a Szántó—féle szocialista pedagógiára tanítsák!? (No ez az a pont, ahol már nyilvánvaló: a rendszerváltás vezénylésével megbízott MDF-nek nyíltan vállalnia kell azokat az értékeket, amiknek az érvényre jutását segíteni kívánja az iskolában, a kultúrában és a társadalmi élet minden területén.) Szabadság—lehetőség Az oktatásnak egyetlen területe a szakoktatás, amely az összeomlás határán van, és azonnali tűzoltást igényel. A köz— és felsőoktatásnak ki kell bírni az új oktatási törvények megszületéséig. Mivel teljes és minden részletre kiterjedő rendszerváltó, a magyar jövő szempontjából sorsdöntő törvényekről van szó, alapos előkészítés és közmegegyezés nélkül nem lehet megalkotni ezeket. Addig is, amíg ezek a törvények megszületnek, a pedagógusoknak meg kell érteni: nincs más út, mint előre! Nem lesz visszarendeződés! Az előrehaladást persze lehet lassítani színvonaltalan munkával és szabotálással, de a magyar pedagógusok többsége egészen bizonyos, hogy az átmeneti helyzetben a rászakadt szabadsággal élni fog, és nem visszaélni! Király B. Izabella parlamenti képviselő (MDF)
