Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
6 TÁRSADALOM ES VALOSAG 1991. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT Körjáraton képviselőkkel „Mindenki lépik egyet...” —, de mikor és hogyan? A fehér színű Ford mikrobusz végül is megtelt. Csak sajnálhatjuk, hogy MDF-es képviselőink más elfoglaltság miatt nem utaztak velünk a karancs aljára és a kicsit távolabbi Ipoly mentére ,.teljes mezőgazdasági keresztmetszetei nézni”. De Frisch Oszkár megyei földművelésügyi hivatalvezető meghívását jó néhányan mégis komolyan vették. Például a gyarmati képviselők majd mindegyike időt szakított: Bilecz Endre (SZDSZ), Herczeg János és Juhász Péter (KDNP), eljött a régió köztársasági megbízottja, dr. SkulEgyszeriben minden hitelt felmondtak. Lehetetlen pénzügyi helyzetben élnek — a csőd szélén. Pedig éppen ez a szövetkezet sok mindent megpróbált már évekkel ezelőtt, ami mind finomította a termelést, árnyalta a meglehetősen szigorú valóságot. Egy minden tekintetben megfelelő banktörvény igazán indokoltan sürgős, hiszen például a „karan- csiak’' is úgy érzik: méltánytalanul nehéz helyzetbe kerültek a hitelek felmondásával. Más bankok jó szívében nem reménykedhetnek. Exporttermelésük három évre előre máris le van kötve majd száz százalékban egy bécsi céggel. „Tekintélyt kell szerezni a magán feldolgozó üzemeknek” — vallja Szupuka Gyula. A közeli litkei szövetkezettel máris jó kapcsolatban állnak, onnan a kordonos uborka majd mindig ide kerül. Rossz tapasztalatuk van máris! a magyarnándoriakkal. Ok nem bíztak a gergeiekben, a „Szupuka művekben”, terméküket odaadták az osztráknak, aki „azonnal pénzt rántott elő a táskájából...” Bizony a kutya megugat. a nevető harmadik meg nem mi vagyunk. Gergei üzem következik újra. Tóth Alajos a Kambium Kft. ügyvezető igazgatója elmondja, hogy két éve kezdtek fafeldolgozásssal tíz dolgozóval. Húszmilliós volt a termelési érték tavaly, most 19-en dolgoznak itt. Kétezerhétszáz köbméter alapanyagot' munkáltak meg részben vásárlásból. Kilenc százalékos a nyereségük. A fakitermelők saját géphasználattal náluk hatvanhetvenezret keresnek szezonban. Tóth Alajos Sopronban végzett „anno dacumál". A képviselők figyelmét arra hívja fel elsősorban, hogy a fatelepítés nagyobb lehetőségeket kínál országosan is, mint gondolnák. Akár a munkanélküliség kivédésében is! Erdőt kell telepíteni. s azt megfelelően gondozni, nevelni, a „tüdőt” tágítani, r aztán az iparral jól felhasználni — értelmes program. Tóth úr hitelesen beszél, hiszen csak Cered környékén maga is telepített vagy ezer hektárnyi erdőt... A munkanélküli segély önmagában apasztja az ország pénzforrását és bizony sokan vannak, akiket hiába hívna telepíteni vagy fát feldolgozni Tóth úr és lelkes csapata — „Inkább kiülnek a híd korlátjára és lógatják a lábukat...” Pedig a fában valóban nagyok a lehetőségek. A karancsaljai lánc szemei összefüggő sort alkotnak. A litkei szövetkezet kordonosuborka-táblájánál, amit a jövő termesztési technológiájaként is elismert csöpögtetős rendszerrel művelnek, Miklós Zoltán elnök fogadja a képviselőket. Nekik van jó szerződésük — kölcsönösen előnyös ugyanis és a vevő is jól jár — a Szupuka-féle gyárral a közelben. Meliorációs feladatként minisztériumi támogatással kezdték így az uborkatermesztést a természeti adottságnak megfelelve, korszerű módszert alkalmazva. A megyének ilyen célra — a földterület‘30 százaléka erősen lejtős! — 30 milliót adott a mjniáztérium. Litkén s ezen á táblán ebből az egytizede valósult meg üzemi komplex megoldással. A kordonos művelés és a csöpögtető rendszer nem csak növeli a termelékenységet, javítja is a főként savanyít talajokat. Négy kiló folyóméterenként az idei termés a támrendszeres uborkaföldön, ami növeli a megye export- árualapját is. Vadkert elért már hét kilogrammot is! folyóméterenként. Litkén jelenleg 15 hektáron termelnek ily módon, de bővítik húsz hektárra a támrendszeres csöpögtetős uborkatermesztést. A szécsényi tejüzemben (részben, s egy kérdésben) bezárul a kör. Herczeg János képviselő „egyenesben” kérdez: miért marad adósa a tejtermelőknek a tejüzem? A válasz elismeri ugyan, hogy jelenleg nagy az átfutási idő, ami korábban 25 nap volt, az most hatvan! Elmaradt ugyanis egy kétmilliárdos (tejporgyártással összefüggő) minisztériumi támogatás, amiből mindössze 700 millió valósult meg. Ez tehát átmeneti gond *— így az éppen helyben tartózkodó és lendületes tájékoztatást nyújtó Tóth Zsiga Miklós igazgató (Közép-magyarországi Tejipari Vállalat). „Ölvén tehén alatt nem szabad tejet termelni” — így a jövőkép megrajzolásában/ugyan ő. De nagyon is figyelemre érdemes hírrel szolgál a képviselőknek. Szécsény, az itteni tejipar fontos része lesz (máris az) egy ötven—ötven százalékos magyar—ír tejipari privatizációnak. Ez már létrejött szerződés. A jelenlegi napi 18 ezer liter tej feldolgozását keveslik, ennél jóval több kell. tehát még a szomszédos szlovák termelőket is felkeresik! Van a tejnek jövője. ír mozzarella (sajt) gyártásában lép előre Szécsény. Itt tehát az írek. az AVEMOOR cég belépése máris befejezett tény, s a felfutás technológiában, termelésben valóban lélegzetelállító, s ami még ennél is több: megnyugtató. A gabonafeldolgozó szécsényi telepén Schuckmann Rezső igazgató ezzel szemben nem sok jót ígér. Csökken a szövetkezetekben a bú- závétéií! kedv, ami érthető is tálán. Csökken a létszám is. tavaly decemberben ötszázán, most 390-en dolgoznak a cégnél. Három keverőüzemükben a két műszak helyett bevezették az egyet. Általában is érvényes, hogy a financiális problémák őket sem kerülték el, tőkeemeléssel próbálkoznak kivédeni a gondokat. A téeszeknél az a vélemény — mennyire általános vajon? — hogy vetőmagot termesztenek, a szaporulattal most csak a baj van... Amiként a bankokkal, hitellel, kamatlábakkal, amikor a gabonás igazgató így érzi (és mondja is) a bankokra utalva, hogy „vagy ők pusztulnak, vagy mi...” Törvény- szerű ez? Ezt vitatja már a körűt végén valamennyi résztvevő. Bilecz Endre határozott véleménye, hogy a bankok általánosodó uralmát időben meg kell törni.1 Egy biztos, hogy a körjárat folytatódik a megye más tájain. Általános a vélemény, hogy a tulajdonok rendezésével, a privatizációs haladás meggyorsításával, a külhoni partnerek bevonásával és egy, a mainál mindenképpen humánusabb pénzügyi gyakorlattal lehet csak mindenkinek lépni egyet... T. Pataki László Áll a malom, áll a vitorlája? A gabonások keverőüzemeiben nem éppen szociális alapon bevezették az egy műszakot. fotó: Új Nógrád archív Totális törvény? Az Országgyűlés (a körjárat óta) a héten elfogadta a szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatos egyes ideiglenes szabályokról szóló törvényjavaslatot. Az egyik fél erről azt tartja — az érintett elsősorban —, hogy hónapokra lehetetlenül a gazdálkodás, a másik, hogy erre azért van éppen most szükség, mert a szövetkezeti tagok érdekét így lehet megvédeni a gyors vagyonátalakítások(?>, a „káeftésítő” vezetők elől. Szivák János lapujtői téeszelnök véleménye ez volt: legalább ne legyen totális az úgynevezett átalakulási embargó! Galsai miniszter úr szerint (tv) nem is az, hiszen a „terhelhetőség”, azaz a hitelfelvétel az ingatlani vagyonrészekre továbbra is adott. Ha ugyan jól értjük a dolgot. A hitel mire kell? Gyakorta az őszi talajmunkákra, amelyek nélkül nem lesznek tavasziak sem... Talán teljesült a lapu jtői elnök óhaja. Mégsem „totális a helyzet”. Zavaros (bank) érdekek Volt néhány pontja a körjáratnak, ahol a bankok kerültek terítékre. Úgy tűnik — a mai-holnapi élet a bankok körül, velük és kizárólag általuk zajlik. Jó ez vagy rossz? „Kiszámíthatatlan érdekeket szolgálnak” — vélték többen. Egyedül a lapujtői téesz vezetője tudott a panaszokon kívül mást is mondani. Javasolta, hogy a bankoknak ne lehessen bármivel a Zálogjegyeket behajtani a gazdálkodókon. „Csakis a jegy valódi tárgyán!” — hangsúlyozta az elnök. Ha ugyanis a bank bármire ráteheti a kezét, sok munkahely megy majd veszendőbe. S híznak a bankok, az állam meg tovább szegényedik, a segélyek vég nélkül nem folyósíthatok. „Ezen az egy ponton meg leheti ne) fogni őket...” viszik magukkal benyomásként a képviselők. Karancsberényben Tórák Károly 38 éves farmer fogadja a csoportot. Itt is és más pontokon is a megyei földművelésügyi hivatal egy-egy munkatársa ad rendkívül jól összefogott általános tájékoztatót a megye éppen ott aktuális adatairól — így tudhatjuk meg, hogy Nógrád megye mezőgazdaságának mintegy felét a most válságágazatnak tekinthető állattenyésztés adja. A fő profil ezen belül a szarvasmarha és a juh. A sertéságazati „mizéria” ezért sem jelentkezett Nógrádban olyan erővel, mint máshol az országban. Jövője itt a szarvasmarhának és juhnak (gyapjúnak) lehet. Tórák Károly herényi farmeré a szó. O maga juhágazatot vezetett korábban az egyik téesznél. Felesége kertésznek tanult. Kilenc év szövetkezet után kezdte a magán- gazdálkodást 16 tehénnel. Jelenleg negyven állatot tart, húsz a tejelő. Egyszerre vett egy tucat tehenet, istállót hozott össze, házat bővített, földet (harminc hektár) bérel. Tizenhat órát ő dolgozik, felesége is nyolcat, 84 ezer liter tejet előállítottak, az idén várhatóan 100-at, de még a januári! tejpénzt sem kapták meg a szécsényi tejüzemtől. Uzem- anyaggond, abrakgond, gond... gond, A kistermelők megyei szövetségének elnöke. Az ő gazdasága még a jók között van, mi lehet a gyengébbekkel? A tejátvétellel kiszolgáltatott helyzetben van ő is, mások is, a minőséget úgy állapítják meg, ahogy akarják, a helyzetük monopol. „Itt a húsz tehénnel csúcsra járatunk mindent, ennél többet nem lehet dolgozni...” Egy tizednyi eltérés a tejnél Tórák Károly gazdaságában 30 ezer forint kiesést okoz! „Ha nem tetszik — ittmarad a tej" — vágja oda az átvevő gyakorta. „Turkálnak és nem fizetnek” — mondja a gazda. ,A felvásárló — így a körút szervezője — hónapokig használja a termelő pénzét...” Nincs konkurenciája a tejipari monopóliumnak. „A tejipar akárhol van, egy cég, egy érdek” — véli a többiekkel egyetértésben Herczeg János képviselő. „Ezen gondolkodunk jó néhányon — mondja erre Tórák Károly Berényben. — Kis tejfeldolgozókat kell létesíteni”. „Magas most a hitelkamat — mondja valaki —, ha úgy tíz százalék körüli lenne... Akkor lehetne, máris!” Van terv, van gond, van még kis kitartás, de vajon idő lesz- e elég? Egyházasgergén a megye első és egyetlen (eddig) magán konzervgyárában a tulajdonos Szupuka Gyula tájékoztat. „Negyven cigányszármazású dolgozó gyárosának hívnak...” Bárhogy van is, a civil kurázsi díjat méltán (jobban) kiérdemelné ő és valamennyi társa, mint a frekvenciamoratóriumot és így a törvényt sértő tilos rádiózók! Nemrég még juhok bégettek ezekben a mostanra átformált, gépekkel betelepített épületekben. Az udvaron hosszú sorokban a termék, mi lesz, ha hirtelen jön a fagy? De kockázat nélkül semmilyen eredmény nincs és nem is lehet. Májusban telepítette üzemét banki, pénzügyi források nélkül. Július 17-én indult a termelés 800 tonna nyersanyaggal. 150 millió árbevételt terveznek. Most valóságos nagyüzem van, mert „összeérik a szilva más gyümölcsökkel az idén”. A környező szövetkezetekkel érvényes szerződésük van bár nem megy könnyen ez sem; harminc vagon meggy feleslegesen került ki a megyéből éppen ilyen „óvatosság” miatt velük szemben. A szécsényi tejüzem eddig is több termékéről volt híres, például a Pálpusztai sajt egyedi gyártásáról. Most az írekkel kooperálva nagy felfutás várható. téty Sándor és mezőgazdász főmunkatársa, Vermes Győző, sőt egy ön- kormányzati vezető is velünk utazott: Nagy Mihály. Bátonytere- nye polgármestere! Az alkalom, hogy a képviselők megismerjék közvetlen közelből a mezőgazdaság egy szeletét éppen akkor, amikor a törvényhozási munka a szövetkezeti és átmeneti törvény megalkotásához érkezett, külön is jelentőséggel bírt. Szivák Jánossal, a Karancs Mgtsz elnökével akkor találkoztunk, amikor a szövetkezeti vagyon befagyasztásáról szóló törvény még csak javaslat volt. Éppen ekörül forgott a legtöbbet a szó, hogy ugyanis a jelenleg padlón levő, méltán nagy múltú és hírű szövetkezet szó szerint drámai helyzetbe kerül vagy máris került. Tavalyi vesztessége megközelíti a hatvan- milliót, hiteleit szeptember elején felmondták a bankok (vagy bank?). Felmondták még azt is, ami 1997- ben járt volna le! Három jelentős beruházásuk (például a szúpataki mészkő, mint talajjavító) sem hozott nyereséget. A föld aranykoronaértéke 11,56, tehát rendkívül alacsony, úgy gondolják, hogy ők időben nyitottak, de beruházásaik nem hozhatták a várt eredményt, mert a termékek piaca időközben összeomlott. Két éve alapvető feladatuknak tekintették a hitelek korrekt kezelését, fizetését és most.... „Egyoldalú a küzdelmünk...” — így érzik most. Közben igyekeznek új szerződéseket kötni a vevőkkel. De milyen banki törvény az. amelyik a hitelek mostani „kitakarítását” célozza meg!? Két év türelmi idővel — így az elnök — rendbejöttünk volna”. S lehet-e beszélni komolyan „kétes adósságokról”, amikor nekik 230 millió nettó vagyonukra mindössze ötvenhét- milliós hiteligényük volt? Most 310 „karancsi” dolgozó, alkalmazott és tag munkahelye került veszélybe. Néhány, téeszen belüli, társulásukban még bízhatnak. Hogy más irányt kell venni az itteni termelésben — azt maguk is hiszik, vallják. Az összkép mégis lehangoló. „A mezőgazdasági termékárak rendkívül kedvezőtlenek — mondja az elnök. — A minap a mezőgazdászokkal arról vitáztunk, hogy nem érdemes csinálni az egészet... Abba kell hagyni.” De aztán újra keresik a lehetőséget, 32 hektár erdő telepítésére van érvényes pályázatuk... Ez azért is érdekes lehet, mert néhány „házzal” arrább újra hallunk az erdők szerepéről, a telepítések fontosságáról. Herczeg János és Skultéty Sándor felváltva kérdeznek, s főként az érdekli őket, milyenek a kivezető út látható alapjai, például a már meglevő —- „javkeres”, kőbányai — társulások kondíciói. A 230 millió nettó vagyonnak mindössze a tíz százaléka van jelenleg „nevesítve” vagy még tíz sem egészen. A föld itt nem kelendő, kis aranykoronája miatt sem. A bankok uralma előrevetíti árnyékát — ezt
