Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
1991. SZEPTEMBER 17., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE iiETTnau 5 A napszám is, a burgonya is fizet A mindennapi életre nevelik a tanulókat Iskola a falu szélén Mozgalmas az élet a krumpiiföldön. Szécsény és környékén olyan a krumpli, mint Szabolcsban az alma. Rangja, híre van. Hálás annak, aki foglalkozik vele. Bár derékfájdító munka van a terméssel, de jó az idei, és várhatóan jól is fizetnek érte. így vélekednek azok a krumpliszedők is, akik Szécsény határában a Mocsári laposon dolgoznak napszámban reggel héttől délután ötig. Itt hétszázat ad érte a gazda, azt mondják Ludányban kilencszázat is megadnak ugyanilyen napszámért. Kilométernyi hosszan piroslanak a testes krumplis zsákok és egyre szaporodnak, olyan gyorsan dolgoznak az ügyes kezű endrefalvai, szécsényfelfalui „vendégmunkások”. Bár a szedés sem lehet köny- nyű, az ásást már egy erre a célra átalakított zetor végzi el. Deák András pilóta maga is foglalkozik krumplival. Endrefalvi kertjében jó hatszáz zsáknyi termett belőle az idén. Úgy látszik megérte, hogy ültetéshez Varsányból vegyen elsőéves vetőburgonyát 30 ezer forintért. Deák András elmondta, hogy ha idő lesz rá, akkor barátja teherautóján az áruval házalni indulnak és úgy árulják majd a nagyszemű pityókát. szgys—rigó Hatalmas ápolt udvarral körülvett épület, szép tiszta tantermek, könyvtárszoba, tornaterem és a folyosókon a tanulók munkáiból egy kis kiállítás. Ez az idilli leírás pontosan ráillik a Litkei Általános Iskolára. Az igazgatónő Krakóczki Gyuláné, kedves, mosolygós, nyugdíj előtt álló pedagógus. — Végre rendes, szakképzett tanárokból nincs hiány ebben a tanévben! — mondja az iskola vezetője: — Nem kell már aggódnom azért, hogy egyes órákra ki tud bemenni helyettesíteni. Hiszen itt már mindenki diplomás! Sajnos az előző években sokat kellett kínlódnunk a helyettesítésekkel. — Az egyik volt beszélgetőpartnerem T. Erzsébet is itt dolgozott önöknél, jelenleg három diplomával rendelkezik és nem tud elhelyezkedni. — Valóban, de az ő tevékenységéről ne én beszéljek, hanem inkább a volt naplója. — Előkerül a fiókból egy tanárok által vezetett osztálykönyv és megdöbbenve látom, hogy a fent említett név alig szerepel a dokumentumban. — Mi mindenben támogattuk, de A rimóci Rigó László udvarában zajlik az élet: nagy a jövés-menés, valaki épp most teszi félre a hegesztéshez való kellékeket, egy asz- szony fóliaköteggel nyalábjában épp eltűnik a melléképület mögött, a ház sarkánál munkaruhás férfiak diskurálnak. A nyitott kapu elé autó gördül, a vezető dudál, majd kiszáll és sietve indul befelé. Egy halom élénkpiros műanyag zsákkal tér vissza. Csupán egy élő van, „aki” ügyet túl sokat vállalt és nem tudott megfelelni a követelményeknek. Csak az bánt, hogy erről elfeledkezett és úgy beszélt rólunk, mintha az ellenségei lettünk volna — mondja az igazgatónő elkeseredett mosollyal az arcán. — Az új tanévben nem indul a gyógypedagógiai osztály, nincs szükség rá! Hogyan tudták elérni ezt az eredményt? — Minden gyerekkel egyénileg foglalkozunk, kinek mennyi tanulásra és tanításra van szüksége. Iskolánkban sok a hátrányos helyzetű gyerek, és bizony nekik nemcsak a napközit tesszük kötelezővé, hanem a korrepetálásokat is. Sőt a tanítási órákon is odafigyelünk rájuk. Természetesen azokat a nebulókat sem hanyagoljuk el, akik jobbak, kimagaslóan jók egyes tantárgyakban. Külön foglalkozunk velük. — Az önkormányzat mennyire támogatja az iskolát? — Maximálisan, az anyagi segítségen kívül, egyéb támogatást is nyújt: például, ha valami problémát felfedeznek a gyerekeknél, akkor azt rögtön jelzik nekünk. — Milyen terveik vannak ebben a tanévben? sem vet a sürgés-forgásra: a megtermett házőrzőnek egyébre sincs gondja, mint hogy a langyos délutánon a hasát süttesse. Biztosan megunta már, hogy mindannyiszor csendre intették, ahányszor jött valaki. A fiatal házigazda elemében van, mint mindig, ha nagy a mozgás körülötte. Valahogy így képzelte el a napjait, amikor feleségével kitervelte, hogy vállalkozók lesznek. Ez tűnt a legjobb megoldásnak vagyis — Kiemelten kezeljük az egészséges életmódra nevelés programját, értem ezalatt a testnevelés fontosságát, a helyes táplálkozást. — Sok szülő tudta vállalni a napközis étkeztetést? — Az önkormányzat ebben is segített! Minden iskolásunk napi tíz forintot kap. plusz ötven százalékkal hozzájárultak a napközisek díjához. — Milyen szakkörök indulnak? — Terv szerint a hagyományos néptánc és énekkaron kívül, angol és orosz nyelvű szakköri foglalkozások indulnak. De ez nem végleges, mert amit a gyerekek igényelnek év közben, azt mi figyelembe vesszük és változtatunk a programon. Egyébként angol tagozatos osztályunk is most kezdődik. Ezenkívül a gyakorlati foglalkozásokon házi munkát is tanítunk majd, mert észre vettük, hogy a mai gyerekek, még sajnos egy gombot sem tudnak felvarmi. Pedig a mindennapi életünkben ezekre is szükség van. S mi megpróbáljuk a valódi életre nevelni őket, hogy ebben a nehéz és küzdelmes világban ne csak ténfe- regjenek, hanem keményen, emberként állják a megpróbáltatásokat! Szeli Sára megélhetési forrásnak, s már csak azon kellett törniük a fejüket, mire is vállalkozzanak. — Olyasmit akartunk elkezdeni, amit még senki.más, amire szükség van. Rájöttünk, hogy a zsákvarrással még nem próbálkozott egy vállalkozó sem, legalábbis a közelben. Akkor derült ki: jó a mi párosunk. Én ugyanis műanyaghegesztő vagyok, a feleségem pedig kereskedő — mondja a férj, miközben asszonyára sandít. Ennek hovatovább 2,5 éve. Azóta már felépült a műhely, tetőterében kaptak helyet a varrógépek, amelyeken alkalmazottak is dolgoznak. Hogy miként fogadta a falu a fiatalok ügyeskedését? Rigó László ezt így látja: — Azt hiszem, a szokásos módon, a következő séma szerint: ha belebukik valaki abba, amit csinál, arra általában azt mondják: persze, hogy így járt, hisz nem értett hozzá. Viszont, ha jól megy a bolt, akkor ott mindjárt lopásra gyanakszanak. A zsákolás tehát jó üzlet? — Az, de pénzem még nincsen. (Mihalik) Kép: R. T. Autót kaptak A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola szeptembertől átvette a 650 adagos konyha üzemeltetését a helyi áfésztől. A működéssel kapcsolatban a szállításban gondok keletkeztek. Az iskola három épületben működik, a tízórait, ebédet a két másik épületbe el kell juttatni. A nyersanyag beszerzése, szállítása is problémát jelentett. Az önkormányzat és a volt költségvetési üzem, amely jelenleg kft. formájában üzemel, kisegítette az iskolát. Az önkormányzat egyetértésével az üzem Zuk autót adott az iskolának. Kedvezmény A szécsényi önkormányzat a napokban úgy döntött, hogy segítik a munkahelyteremtő vállalkozókat. A munkahelyek számától függően kedvezményesen juthatnak telekhez a vállalkozók. Ismeretszerzés Szécsény. Korszerűbb lett a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola számító- gépparkja: sikerült újakra cserélni a gépeket, amelyeket a felnőtt- oktatásban is hasznosítani kívánnak az idén induló tanfolyamokon. Részt vehetnek ezeken a nappali tagozatosok is, erre ösztönöz az intézmény a részvételi díj egy részének átvállalásával. Idősek klubja Varsány. A helyi önkormányzat az időskorú lakosokra sok figyelmet fordít: az előzetes igényfelmérés után idősek klubja létesítését tartotta szükségesnek. Az általános iskola napközijét alakították át erre a célra, s a klub sokak örömére hétfőn megnyílt. Nem maradtak napközis helyiség nélkül a diákok sem, ezentúl a volt pártház tölti be ezt a szerepet. Helyreáll a bizalom? Nógrádsipek. Alapítványt hozott létre az év első felében a község önkormányzata harmincötezer forintos alaptőkével, amely lassan gyarapszik. A lakosok adományaival együtt mostanra negyvertkélezer forint gyűlt össze a/ alapítvány számláján. Hogy miért ennyi és nem több, arra választ adhat a helybeliek anyagi helyzete, illetve Balázs János polgármester válasza. Eszerint a sipekiek között vannak, akik azért ódzkodtak eddig felajánlásokat tenni, mert az önkormányzat ígért és nem teljesített. Az utak felújítását vették ugyanis tervbe, amely mindeddig különböző okok miatt nem valósulhatott meg. De most igen! S ezzel a jó hírrel fejezte be mondandóját a polgármester: a napokban kezdődik a munka — s az időjárástól függően — az őszi hónapokban be is fejeződik. Azt nem tette hozzá, amit bizonyára többedmagával remél: a megrendülni látszó bizalom ezek után bizonyára helyre billen, s a falu fejlesztését célzó alapítvány javára megindul az adakozás. (m. j.) Vállalkozom, vagyis: Hátamon a zsákom A tetőtéri műhelyben varrják a zsákokat Kulcskérdés zárt ajtók előtt A XVIII. században a Vattayak építették a Benczúrfalván ma is látható barokk kastélyt, amely 1910-ben került Benczúr Gyula tulajdonába. Később ebben kapott helyet a községháza, majd az iskola, jelenleg pedig a múzeumi raktár szerepét tölti be. Fotó: Rigó T. Szécsény sokszínű városképéhez manapság ugyanúgy hozzátartozik a főkötős Ferences-apáca, a kézzel írt falragasz, az ásatásokat bámuló járókelő, mint az ődöngő idegen, no és a kínos jelenet. Van olyan hely, ahol ez utóbbi tucatjával fordul elő naponta. Ez pedig nem más, mint a Kubinyi Ferenc Múzeum, a város egyik büszkesége, amely minden hétfőn és kedden zárt ajtókkal fogadja a muzeális értékekre kíváncsiakat. Nem csoda, ha erre a szabadságát direkt e tájakon tölteni kívánó turista méregbe gurul, bár igyekszik ezt palástolni. Szinte földbe gyökerezik a lába, de hiába, a zárak ettől nem nyílnak ki, amint többek közt Csesztvén sem. Nem érti, hogy Nógrádban miért kényszerülnek erre, mikor más megyékben — Fejért hozza példának — szerencsére nem. Benczúrfalván is csupán a kerítés résein, vagy a merészebbek az ablaküvegen át bámulhatják a volt barokk kastélyt, ami ma múzeumi raktár. De kár! — mondják a kívüi- rekedtek, de mit lehet olyankor tenni, amikor a pénztelenség zárja be a kapukat? Talán kapunk választ hamarosan a kérdésre: szerdán a kormány gazdasági bizottságának szécsényi kihelyezett ülésén, ahol az idegenforgalom fejlesztése is terítékre kerül. Biztató lehet a kormányfő tokiói közbenjárása az értékmentésre fordítandó kölcsönért... Az idő sürget, mert hiszen a város bevételhez szeretne jutni az idegen- forgálom révén, s van is esély erre, ha megszerzi a hiányzó „kulcsokat”. — Mihalik — Kivágott fák a Káprásokban Miért, mivel, mikor? Szécsényben az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyi erdészete kivágatta a város nyugati részén levő Káprásokban a fát. A városban nagyon sokan felháborodva fogadták ezt az intézkedést. A címben megfogalmazott három kérdéssel felkerestük Jamrik István erdészetvezetőt. — Azt az erdőt negyven éve telepítették. Az akácfának ennyi az „élete”. Ezért döntöttünk — a vágási terv szerint -— a fák kivágása mellett. A Káprások hegyoldalát tavasszal betelepítjük tölgygyei, kisebb százalékban fenyővel. Az előkészületi munkákat már megkezdtük. Az elképzeléseink között parkerdő kialakítása szerepel a város közelében levő Káprások hegyoldalán. —sz— Ami jó a pöstényinek, rossz a szakaiinak „Nógrádszakálból több iskolás gyermek édesanyja nevében írom levelem. Kérdésem, miért változtatta meg a Volán Szécsényből Nógrádszakálig közlekedő járat indulási idejét! Köztudott, hogy régebben Szécsényből 13 órakor indult, most pedig 13 óra 30-kor. Mi ennek az oka? A gyerekeknek a várakozási idő egy óra fölöslegesen. Ötven gyermekért ki a felelős tanítás után, ha valami baja esik? A nevelőt nem vonhatjuk felelősségre, hisz ebben ők nem hibásak. Tanítás után a gyermek minél előbb menjen haza, utána már a szülő felelős a gyerekéért. S ha a délutáni foglalkozásra vissza kell menni, hogyan utazzanak? Kérésünk: a menetrendet minél előbb tegyék vissza a régi időpontra. Hisz mindenki régóta tudja, hogy ez iskolás járatnak indult. Vegyék figyelembe a gyermekek biztonságát...!” Rövid részlet abból a levélből, amelyet a többiek nevében is egy aggódó nógrádszakali édesanya küldött szerkesztőségünkbe. A jelzett problémával Vérségi Pálhoz, a Nógrád Volán illetékes osztályvezetőjéhez fordultunk: — Ismerjük a gondot. Éppen a napokban tárgyaltam a ludányi önkormányzat képviselőjével, aki hasonlóan e járattal kapcsolatosan kért változtatást az ottani gyerekek érdekében. Megjegyzem, hogy éppen a szécsényi önkormányzat kérésére a pös- ténypusztai gyerekekre való tekintettel változtattunk a járat menetidején. Úgy látszik, ami jó a pöstényi gyereknek, az nem jó a ludányinak vagy a szakaiinak. Mindenesetre ami a legfontosabb: egy héten belül összehangoljuk az igényeket és megpróbálunk mindenki számára megnyugtató megoldást találni a gyerekek nyugalma és biztonsága érdekében. Szécsény és környéke
