Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-03 / 206. szám
4 LVZnnHU LÁTÓHATÁR 1991. SZEPTEMBER 3., KEDD Tv, Vélemény Európai utas Bizony sokan zavarba jönnénk, ha egy kortárs osztrák költőt, egy cseh természettudóst vagy egy szlovák drámaírót kellene megneveznünk. Régi gondja ez a magyar szellemiségnek, hogy szívesebben orientálódik a távolabbi Nyugatról, az óceánon túlról, mint a közvetlen szomszédságból. De vajon hányán tennék fel a kezüket arra a kérdésre, hogy ki ismeri az Európai utas című folyóiratot, amelynek pedig éppen az a célja, hogy vállalja, képviselje a közös közép-európai kultúra gazdagságát és sokoldalúan közvetítsen a korábbi megkötöttségektől, szembefeszülé- sektől sajnos még ma sem mentes országok, népek, önálló nemzeti kultúrák között. A lap — melynek eddig két száma jelent meg — megismertetését, népszerűsítését vállalta fel a televízió hasonló című magazinműsorával. Csak dicsérni lehet e kezdeményezést, amely minden egyéb reklámnál hatásosabban hívja fel a figyelmet e nemes szándékú folyóiratra. Hisz napjaink újságdömpingjében minden hasznos, érdekes kiadványra képtelenség odafigyelni. Egyetlen szépséghibája volt csupán a propagáló adásnak, hogy viszonylag kései órán — már- már éjszakába nyúlóan sugározták, szinte csak eleve egy bizonyos — későn fekvő értelmiségi — réteg érdeklődésére apellálva. Pedig nem ártott volna sok embernek látni, hogy így is lehet — sőt csak így lenne szabad — gondolkodni különböző nemzetek egymás mellett éléséről, együttműködéséről. A jugoszláv polgárháború a bősi vízlépcső, a kisebbségi nyelvhasználat — és más kérdések — körüli ádáz viták, a mindenhol növekvő, de legalábbis lappangó nacionalizmus idején jó volt tapasztalni a közép-európai kultúrák egymásrautaltságát, az egymás megismerése iránti őszinte igényt a megszólalók részéről. A Módos Péter szerkesztette, Szakály István rendezte műsor annál is inkább érdemelt volna nagyobb közönséget, mert teljes mértékben mellőzte az intellektuális elvontságot, a teoretikus szemléletet. Elvszerűen, megfontoltan, de egyszersmind gyakorlati módon, érzelemgazdagon bizonyította a közép-európai régió összetartozását, organikus, történelmi egységét. Legszemléletesebben Roncsol László szlovákiai magyar író fogalmazta meg e gondolatot a „hazám Közép-Európa" kifejezés használatával. Amikor leomlott a vasfüggöny, gyalog indult el Csallóközt, Szigetközt és Bur- genlandot bejárni. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész azt fejtegette — keserű tanulságok alapján —, hogy a kisebbségek, nemzetiségek rovására megnyilvánuló nemzetállami törekvések helyébe éppen ideje lenne egy új logikai konstrukciót állítani, amely a párbeszédre, az együttes cselekvésre épít. Göncz Árpád ezúttal az Európai utas egyik alapítója minőségében — azt a reményét fejezte ki, hogy a lap nem válik protokolláris fórummá és valós szerepet tölt be a nemzetek közti kézfogásban. Eleven, emberközeli riportok hangzottak el a szláv, német és újlatin kultúrájú Goriziából, Triesztből és egy ugyancsak olasz—jugoszláv határszéli halászfaluból. Sokat látott, úgymond egyszerű emberek nyilatkoztak — politikusokat is elgondolkodtató, példamutató bölcsességgel — helyzetükről, átélt élményeikről. Szót kapott egy testvérlap a Mittel Európa főszerkesztője, valamint az „olaszbarát” Esterházy Péter is, aki a Cividale del Friuliban rendezett Mittelfest — a Pentagonálét alkotó öt ország kulturális rendezvénysorozata, színházi fesztiválja — alkalmából mondta el véleményét. Erről az eseményről egyébként részletesen számol majd be az Európai utas televíziós változatának legközelebbi adása. A sikeres bemutatkozás után kíváncsian várjuk a folytatást, még annak tudatában is, hogy a kulturális kapcsolatok nem tudják megoldani a politikai feszültségeket, mindenesetre hozzájárulhatnak a megbékéléshez, a kiegyezéshez. — csongrády — Holdárnyék az óceánon Páratlan felvételt készített egy műhold kamerája a július 11-i, bizonyos sávban teljesnek látszó napfogyatkozásról. Képünk a Hold árnyékát mutatja, amint a Csendes-óceán északkeleti felét takarja, hogy aztán perceken belül Közép-Ámerikára boruljon. A teljes napfogyatkozások központi égitestünk vizsgálatához a legkedvezőbb lehetőséget nyújtják. Az idei nyár eseményét a szó szoros értelmében beárnyékolta a fülöp-szigeteki Pinatubo és a japán Unzen vulkán kitörése. A légkörbe került nagy mennyiségű portömeg megzavarta, eltorzította az infravörös és a látható tartományban készült felvételeket. Ez alól talán csak a hawaii Mauna Kea (ez is vulkán, bár kihaltnak tűnik) tetején levő obszervatórium képei kivételek, ahol teljes 13 percen át figyelhették a Hold által szépen kirajzolt napkorona jelenségeit. A képünkön látható műholdfelvétel alkalmat ad a Nap átmérőjének pontos meghatározására. Ennek az adatnak azért van jelentősége, mert ennek alapján vizsgálható, van-e és milyen összefüggés a földi éghajlat változása és a napátmérő módosulása között. Neveljük okosan gyermekünket Mit tegyünk, ha csavarog? (Ferenczy—Europress) „Az anyák csak addig értik a gyerekeiket, amíg azok nem tudnak beszélni” — írja Ágai Ágnes Kamaszságok című könyvében. Bizony sok szülő jár ebben a cipőben, mert azt tapasztalja, hogy a kedves, közvetlen gyerek egyszercsak befelé fordul, nem lehet megsimogatni, titkai lesznek, sőt, titkos utakon jár. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Ez a „már nem, még nem ’ ’ helyzet nagyon tapintatos és nagyon odafigyelő szülői, nevelői magatartást igényel. Gyakori a panasz, hogy a kamaszlány, vagy fiú sokat csavarog, alig van otthon, csak enni és aludni jár haza. A szülők egy része ilyenkor tanácstalan, bár szeretne valamit tenni, nehogy fia, lánya rossz társaságba keveredjen. A csavargás — de fogalmazhatunk úgy is, hogy a világ megismerésének vágya — serdülőkorban életkori sajátosság. Ha azonban a fölfedezés igénye túlnő a normálisnak tekinthető mértéken, valószínűleg nem a megismerés vágya az igazi hajtóerő, hanem az, hogy a kamasz nem érzi jól magát otthon. Olyan légkört kell tehát a szülőnek kialakítania, amely vonzó a kamaszodó gyereknek. A csavargó fiúk-lányok szülei sokszor fölmentik önmagukat, mondván, hogy „nálunk jó a légkör, mi mindent megteszünk...” De képzeljék magukat a gyerek helyébe; nézzenek körül az ő szemével, beszéljenek az ő szájával. Például így: „Karcsi vagyok, a szüleim nagyon szeretnek és mégsem szívesen vagyok otthon. Miért? Talán mert soha nem hagynak nyugton. Baj, ha heverek, baj, ha kivágom a popsztárok képét az újságból, ahelyett, hogy porszívóznék inkább... Ha végiggondoljuk a lehetséges, föltételezhető okokat, alighanem el is jutunk a tényleges felismeréshez: a kisgyerek nagy gyerek lett, le akar válni rólunk, önmagát keresi. Tiszteletben kell tehát tartanunk a személyiségét. Ezt belátva, valószínűleg egészen másként fogunk ránézni. Új attitűddel — beállítottsággal — kezdjük majd figyelni fiunkat, vagy lányunkat, hogy milyen ember? Figyeljünk rá igaz figyelemmel. A kamasz is igényli, hogy elmondhassa — mint régen, kiskorában —, mi történt az iskolában. Csak most már nem kérdezhetünk így: no, mi történt? Ez már „dedós”. Személyes példaadással azonban visszaidézhetjük a régi, bizalomteli légkört, ha mi mesélünk munkanapunkról, örömeinkről, sikereinkről. Ezután már a gyerek is megnyílik, kedvet kap ahhoz, hogy meséljen — persze, ha nem vágunk minduntalan a Lezárul a sokéves huzavona? Bukarestben magyar, Budapesten a román kultúra otthona Dollárpánik a hős városban „Az év nagy átverője” kitüntető címet érdemelné a meglevők mellé Leningrad, ha nem devalválódtak volna a kitüntetések a hős városban is. Történt ugyanis, hogy a televízió egyik szombati adásában felolvasták a következő szöveget: Az USA kormánya aggódik a világban mind több helyen és egyre nagyobb számban felbukkanó hamis dollárok miatt, ezért úgy döntött, hogy minden bankjegyet kivon a forgalomból és három nap múlva új rajzolatú pénzeket ad ki. Az Izvesztyija szerint a pánik éjszakája köszöntött be szerte a Szovjetunióban, ahol üzérek, prostituáltak, feketepénzváltók, vagyonátmentők, naiv üzletemberek csak élnek. Szünet nélkül csörögtek a telefonok a bankokban, sőt az American Express irodáiban is, hogy miképpen lehetne megszabadulni az immár elértéktelenedett dollároktól... „Ha a leningrádi televízió szerkesztőinek áprilisi tréfához volt kedve nyáron, nos, ez tökéletesen sikerült. Ha az volt a céljuk, hogy megmutassák, mennyi keményvaluta van a Szovjetunióban, ezt is elérték. De kedves kollégák, legyetek irgal- masak a szerencsétlen szovjet polgárokhoz, ne veszélyeztessétek az utolsó reménységüket, a dollárt. Már akinek van” — jegyezte meg a szakszervezetek lapjának cikkírója. Már nem szabadna létezni Szenzációként közölték nemrégiben, hogy angol kutatók egy bolygót találtak a Naprendszeren kívül. A hír felvillanyozta az érdeklődést, különösen az ufóhívőkét, a valóság azonban kiábrándító. Ennek a bolygónak az összes idevonatkozó elmélet szerint elvben már nem is volna szabad léteznie. Anyacsillaga ugyanis egy neutroncsillag, egy „tetem” az égi világban. Az eredeti csillag szupernóvaként felrobbant és egy rendkívül kicsi, nagyjából 20 km átmérőjű, csakis neutronokból álló csillag, gyorsan forgó pulzár lett belőle. Az 1829—10 jelű pulzár, amely három másodperei!) alatt fordul meg a tengelye körül, a mi Napunktól nagyon távol, 30 ezer fényévnyire, a Tejútrendszer közepe környékén van. Egyelőre nem tudják megfejteni, mi lehet az oka annak, hogy a most felfedezett bolygója nem semmisült meg akkor, amikor anyacsillaga szupernóvaként felrobbant. szavába, s ha mindazt, amit elmond, nem minősítjük, nem kísérjük korholó kommentárral állandóan. Ha elfogadóak vagyunk, feltárul számunkra már- már ismeretlen belső világa. A jó családi légkör kialakításának alapja tehát a figyelem. Ez természetesen türelem nélkül nem megy. Hasonlóképp fontos a személyes példa, hisz köztudott: a példaadásnak nagyobb a nevelőereje, mint a pofonadásnak. Igaz, az eredmény talán valamivel később, lassabban jelentkezik, mint nyakleves esetében, de tartósabb. Lehet, hogy kamasz fiunk nem olvas eleget —, de ha látja, hogy mi esténként nem a tévét bámuljuk, hanem könyvet tartunk a kezünkben, idővel ő is rákap az olvasásra. Ha látja, hogy figyelünk egymásra, ő is azt fogja tenni. Ha tapasztalja, hogy szeretjük otthonunkat, békésen, jó légkört teremtve élünk együtt, ő is haza fog vágyni. S csak annyit „mászkál” majd, amennyit mi, annak idején. Péhl Gabriella (FEB) Talán csak kilókban mérhető az az iratanyag, amely a magyar kultúra bukaresti, illetve a román kultúra budapesti otthona megnyitása körüli sokéves hercehurcát, politikai és diplomáciai csatornákon át folytatott polémiákat dokumentálja. A két szomszédos ország kapcsolatainak „jégkorszakában” már-már végképp lekerült napirendről az ügy, ám a közelmúlt történelmi változásai itt is olvadást ígértek. Theodor Melescanu külügyi államtitkár azonban a minap egy sajtókonferencián bejelentette, hogy újabb nehézségek merültek föl a két kulturális központ megnyitásával kapcsolatban. S mivel a diplomata közlései magyar részről fölmerült problémákra utaltak, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékeseitől érdeklődtünk az „újabb nehézségek” mibenlétéről. — A magyar félnek semmiféle akadályozó tényezőről nincs tudomása —- hangzott a válasz. A többször módosított és kiegészített 1952. évi IV. törvény — közismerten Csjt. — 27. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint „A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-kü- lön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik”. Családjogunk a házastársak különvagyona körében tartja nyilván azokat a vagyontárgyakat is, amelyeket a házastársak egyike kapott ajándékba. Egyáltalán nem ritka azonban az az eset sem, amikor az ajándékot mindkét házastárs közösen kapja, ennélfogva a házastársak közös vagyonába tartozik. Vita esetén nem egyszerű annak eldöntése, hogy a kapott ajándék közös, vagy különvagyon-e? Viszonylag egyszerű a helyzet, ha az ajándék személyes használatra szól és szokásos mértékű. Egy nyakék, vagy egy nyakkendőtű esetében aligha lehet vitatható, hogy az előbbi a feleség, az utóbbi a férj részére adott ajándék, de bonyolultabb annak eldöntése, hogy kié pl. a nászajándékba kapott értékes festmény, mert a nászajándék általában a házastársak közös vagyonába tartozik, kivéve ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből, vagy az ajándékozás körülményeiből arra lehet következtetni, hogy az ajándékozás csak az egyik házastárs részére történt. Per esetén a bizonyítás azt a házastársat terheli, aki azt állítja, hogy a kapott tárgy az ő különvagyonát képezi. A menyasszonytánc során kapott pénz — mint a házasság terheinek Barbara Streisand, mint minden mama, könnyeit hullatta elsőszülött fia esküvőjén. A Hello Dolly, a Funny Girl, és számos más, sikeres amerikai film főszereplőjére azonban ezúttal nem az örömanya szerepét osztotta a sors, hanem a dühöngő matrónáét. Fia, a 24 esztendős Jason házasságot kötött ugyan, de nem egy fehér ruhás hölggyel, hanem egy fehér frakkos úrral állt az alkalmi anyakönyvvezető elé. Egészen pontosan David Knight 26 éves, férfialsóneműt reklámozó fotómodellel. A hollywoodi botránykrónikákban is kiemelkedőnek tekintett sztori egyébként a külsőségekben tökéletes volt. Los Angelesben, a városházán férj-feleségnek nyilvánították az Az a kijelentés, hogy nem tudtunk a kulturális centrum céljára megfelelő épületet felajánlani, már csak azért sem állja meg a helyét, mert a román illetékesek által is aláírt szerződés tanúskodik róla: a román kultúra háza a zuglói Izsó utcai — diplomáciai célra használt — épületbe költözik. Az épület szeptember végéig megüresedik, s akkor nyomban megkezdődnek a felújítási munkálatok. — Az ez év februárjában a két fél által aláírt érvényes kulturális megállapodás szerint de jure sincs akadálya kulturális intézményeink megnyitásának. Ennek jegyében Bukarestben a Magyar Kultúra Házának renoválása a terveknek megfelelő ütemben halad. Továbbra is azzal a meggyőződéssel dolgozunk tehát az előkészítésen, hogy a két ország kultúrájának hajléka kölcsönösségi alapon az év végén már fogadhatja első látogatóit — fejeződött be a tájékoztatás. (Domi) megkönnyítését szolgáló támogatás — általában mindkét házastárs részére szánt juttatás, tehát közös vagyon. Bármelyik házastárs bizonyíthatja azonban azt, hogy a menyasszonnyal táncoló rokon, barát, vagy meghívott más személy csak neki akarta juttatni, tehát az ő különvagyona. Az alkalmi ajándékok jogi sorsát is a nászajándékhoz hasonló módon lehet megítélni. Természetesen ajándékozhatják egymást a házastársak is. Az ilyen ajándék a megajándékozott házastárs különvagyonát szaporítja. Gyakran előfordul, hogy a szülők telek vételével, vagy öröklakás vásárlásával segítik gyermekük és házastársa család- és otthonalapítását. Más esetben nagyobb összegű pénzadománnyal segítik a fiatalok építkezését, autóvételét stb. Ha jó a kapcsolat és a házasság, akkor általában nem merül fel ezzel kapcsolatosan jogvita. Bonyolulttá és kérdésessé csak akkor válik a helyzet, ha bizalmatlanság, netán válás követi az ajándékozást. Ha a házasok a későbbi vitát el akarják kerülni, a házasságkötés előtt, vagy után házassági vagyonjogi szerződést köthetnek. Ezt a lehetőséget a bevezetőben már ismertetett 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. tv. emelte be a Csjt. 27. § (2) és (3) bekezdéseként a következők szerint: 2) „A házasulok a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat — a házassági életközösség tartamára — szerződéssel rendezhetik. 3) A szerződés érvényességéhez annak közokiratba, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges”. (Dr. Verebélyi) ifjú párt — természetesen jelképesen. A lakodalom azonban igazi volt. Az örömszülők azonban tüntetőén távolmaradtak; a papa, Elliot Gould énekes, és a mama, Barbara Streisand. (Házasok 1963-tól 1968-ig.) A családot a másodszülött fiú képviselte — Streisand második házasságából —, aki szerint „az AIDS-veszély idején mégiscsak jobb, ha két homoszexuális a stabil együttlé- tet választja, mintha alkalmi partnereket keres. Jason házassága azonban nem egyszerű szerelmi gesztus, hanem a ki tudja hányadik provokáció a mamával szemben, akit mindig is álszentnek tartott, és a hírneve ellenére nem sokra becsült.” OLVASÓINK KÉRDEZTÉK — JOGÁSZUNK VÁLASZOL Mikor minősül a családi ajándék különvagyonnak Nézd meg az anyját, vedd el a fiát
