Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
4 Luzunnu LÁTÓHATÁR 1991. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ Beszélgetőpartnerünk: Gönczöl Katalin kriminológus A bűnözés életünk velejárója (FEB). A bűncselekmények gyors elszaporodásának mélyen alapuló, társadalmi motivációi vannak, amelyeket értenünk, értelmeznünk kell. Erről beszélgettünk Gönczöl Katalinnal, az ELTE Jogi Kara kriminológiai tanszékének tanárával. — Mi motiválhatja a bűnözési hullám nagy mértékű terjedését? — Elindult nálunk is egy társadalmi folyamat, amelynek eredményeként például elszegényedettek a régi, bevált közösségek, amelyek eddig inkább kohéziót, kontrollt jelentettek a bűnözéssel szemben. Ezáltal erkölcsileg felbomolhat a társadalom. S ez eltart mindaddig, amíg el nem kezdődik újra a gyökéreresztés, amíg a társadalom jelentős többsége újra rá nem lel az új értékekre, hogy ismét boldogulhasson. — Felfoghatjuk úgy is a bűnözést, mint gazdasági vállalkozást? — Gondoljunk csak bele: annak a középrétegnek, amely eddig viszonylagosan stabil erkölcsi tudattal élt, hirtelen bizonytalanná váltak az életfeltételei. A kockázatvállalás új lehetőségeit keresi, s ezek között biztos ott van a bűncselekmények elkövetésének lehetősége is. A felderítetlen bűncselekmények elkövetőinek többsége azonban általában a periférián élők közül kerül ki. A statisztikák ezt már száz éve igazolják. A leghagyományosabb bűnöket a társadalmilag legvesztesebb réteg követi el: azok az emberek, akiknek nincs szaktudásuk, ismeretanyaguk ahhoz, hogy legálisan bekapcsolódhassanak a társadalmi munkamegosztásba. —Létezik és létezett a bűnözésnek egy bizonyos szubkultúrája, amely kitermelte, kitermeli magából a bűnelkövetőket. — Meggyőződésem, hogy sokkal több bűnt követnek el, mint amennyire fény derül. A „fehérgallérosokból" kikerülő bűnözőket ritkán vonják felelősségre. Pedig ezeket a bűnöket, nagy kockázatot vállalva, magas társadalmi státust elérve, nem is titokban követik el. — Tovább fog növekedni a bűnözés, vagy le tudjuk lassítani, esetleg vissza is lehet szorítani valamelyest a gyorsuló folyamatot? — Ez a társadalom reagáló készségétől függ. Ha képesek leszünk felfogni, hogy a bűnözés — sajnos — életünk velejárója, amit viszont nem nézhetünk tétlenül, akkor javulhat a helyzet. A bűnelkövetőket egyébként sem lehet pusztán kemény büntetésekkel megfékezni. Ha ezt hisz- szük — óriási tévedésbe esünk. Viszont elhanyagolni sem szabad a bűncselekmények felderítését, mert az elfogott tettes a legjobb bűnmegelőzés. —Milyen társadalmi következményekkel járhat az egyre inkább erősödő bűnözés? Képesek leszünk ezt elviselni? — A bűnözés növekedésének számtalan következménye lehet. Átalakíthatja az életünket, s megtanulunk félni. — Tanuljunk meg tehát együtt élni a félelemmel? — Egy idő múltán ez már nem félelem lesz, hanem óvatosság. Persze ez nem véd meg bennünket, de kialakít bennünk egy új önvédelmi reflexet. S ha majd túl leszünk az első pánikon — a jelképesen szólva „nyilvános akasztást” követelő hangulaton — akkor előtérbe kerülhet a kíváncsiságunk: tudni akarjuk, kik és miért követnek el bűncselekményeket. Ez a jelenség már a demokrácia tartozéka! — Azokban az országokban, ahol a demokráciának tradíciói vannak, a bűnözés, a bűnelkövető iránt felébredt kíváncsiság konkrét segítségnyújtásba ment át. Az állampolgárok ott tudják, miért kell segíteniük, s ez már az önvédelem igen erős megnyilvánulási formája. S ha majd a mi társadalmunk is eljut idáig — akkor beszélhetünk végre tartalmas, igazi bűnmegelőzésről. Szémann Béla Amerikai szerelem .Az amerikai élet nem igazolja, a romantikus lányregények szerzőit, egyre többen választják a házasság nélküli együttélést és a válások száma is emelkedik. A hűség a költők kelléktárába tartozik" — nyilatkozta a témában érintett statisztikus, a legfrissebb adatok ismeretében. A Washington Post szerint a 25—29 éves korú nők 45 százaléka, tehát majdnem minden második, együttélt valakivel anélkül, hogy vagy a törvény vagy az egyház előtt is szentesítette volna e köteléket. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt negyedszázad legalacsonyabb értékére esett vissza az évi házasságkötési arány. Ugyanakkor emelkedett a válások száma. A statisztikusok azt is kimutatták, hogy az elvált hölgyek ma már nehezebben találnak anyakönyvhöz vezethető férfira, míg 1970-ben átlagosan egy évig kellett erre várniok, ma már 2 és fél év a pár nélküli átlagidő. Hol van ezek után a sokat és szívesen emlegetett háziasszonyi hivatás, melyet amerikai erényként oly szívesen hangoztattak a világ előtt? —- teszik fel a kérdést a szociológusok. A válasz: a filmekben. ,.A mai nők nem akarnak háziasszonyok lenni, nem óhajtanak a férfitől függeni, egyszerűen karriert szeretnének csinálni" — vélte egy pszichológus, hozzátéve, hogy már nem 20 éves korban nősülnek a fiúk, mint Bush tette egykor, hanem 25 múltán. És ez mindenképpen a megfontoltság jele. Bár nem tudni, hogy mivel magyarázzák, hogy a boldogító igen kimondásában a romantikusnak tartott februát 14. vezet, vagyis a szerelmesek napja. THERAPY A Spirea X-éhez hasonló sikernek és népszerűségnek kezd örvendeni egy másik trió — hogy egyszerűbb legyen —, a belfasti Therapy, Andy Cairns gitáros és énekes, Michael McKeegan basszusgitáros és Fyfe Ewing dobos. Végre olyanokról lehet szó, akik egyéni hangon szólalnak meg, nem hasonlíthatók a Hothouse Flower-hez, a Power of Dreams-hez, a U2-hoz, vagy akár a Fát Lady Sings-höz. A Therapy muzsikája nem tánczene. A Therapy „terápiazenét” játszik, ami persze sajátos gyógymód. Ezt ajánlják szerzői és előadói kitűnő szerül a gondolkodás bajainak elűzésére, a szűk agyak tágítására, a társadalom betegségei ellen. Ugyancsak zajos, ijesztő, vállaltan, sőt hirdetve erőszakos, agresszív zene és előadásmód. A dob a legkíméletlenebb. Fyfe mintha nem is dobos, hanem valami bősz kovács-isten lenne, úgy s akkorákat üt. Azt mondja üti, veri azt a mentalitást, légkört, lelki sötétséget és pos- ványt, melyben két-három farmer „eriggy a fődemrű!” (get orf moi laand) kiáltásokkal s egy kaszasuhintással megölt egy férfit, aki kocsitaposta földúton tanította kisfiát BMX-en biciklizni — ott mégis nyugalmasabb és biztonságosabb, mint az autóúton. A „Tejfogak” (Babyteeth) című album arra is rettenetesen dühös, aki vadnyulak fejét tűzte autók antennájára, és szórta egyedül élő idős hölgyek küszöbére egy hajnalon. Arra is, aki tervszerűen és nyugodt lélekkel darabolt fel favágó fűrésszel POPSAROK szép fiatal lányokat, és arra is, aki azt mondja, hogy iszonyodik a balesetektől, de mégis alig várja, hogy legyen már végre valahol egy, hogy láthassa, hogy kíváncsi ösztöne odahajtsa, ám egy mozdulatot sem tesz, hogy segítsen, csak áll és néz, és soha nem telik be a látvánnyal. Ezek gyűlöletes dolgok, mondja Andy. Betegségek, melyeknek nem szabadna, lenniük. A független, az úgynevezett „indi” klubok nem fogadták be őket, mert azt mondták, heavy métáit játszanak. A heavy me- talosok, a „nehéztüzérség” meg elküldte őket, mert a hajuk rövid volt. A Melody Maker fotóján jól látni, hogy egyikük már növeszti. Vass Imre Iustitia, Te fenséges szajha! Látjátok feleim, itt van. Ismerjük őt. Termetre, méltóságra kiváló, könyörületes: a mi szívünkhöz közelálló. Ahogy vár ránk, mint önmagának dermedt— néma szobra, bekötött szemmel, mérleggel kezében, sine ira et studio, bizony ijesztő, de biztató is egyben. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat meg sem hallja. Negyven nap, nejyven év, vagy ezerannyi — az O számára ugyanazt jelenti. Ilyennek hittük. Pedig tudtuk ■— kellett volna tudni! —, hogy van másik énje is. Gyakran megunja méltóságos magányát, elvegyül a megmaradt nép között, mely fölsüvölt! S irgalmatlan közönnyel nézi, ha a törvény újra öl. Felajzza áz önmagával, a világgal elégedetlen embert, ki már nem a szabadság rendjét vágyja: hol lehet altiszt, azt kutatja. Istentelen frigyet köt ész és rossz akarat között, a butaság dühét növeszti, hogy lázít- son hadat. Esténként kifesti magát. Kiáll az utca sarkára, selyemfiúkat gyűjt maga köré, aztán futtatja, pénzeli őket. Kedvtelésből megjátssza a Rákóczi térit, de szűz marad! Rövidlátók előtt riszálja magát, s mikor már megfognák, egy kocsmai trampli kecsességével lép odább, s szenvtelen-bölcs mosollyal szemléli. hogy buknak reménykedő paciensei orra. Igen, Iustitia ilyen is tud lenni. Mégis, mily gyönyörű dialektika: minél mélyebbre merül az istennő a mocsokba, annál fény- lőbb a másik arca. Szóljunk hát hozzá, mint Jónás Istenhez: akárhogy elrejtőzöl, látlak! Mert, édes barátaim, azt ne higgyük, hogy megcsalt minket. Mindig is ilyen volt: egyszerre csak mediterrán fenség és ocs- mány sarki szajha! Csak súgjuk meg neki: mi nem az utóbbit szeretjük. Gusztus István Karrier „Az állandó alkoholfogyasztás valószínűleg megakadályoz abban, hogy elérjem az amerikai társadalom alsó szintjét, vagyis, hogy kongresszusi tag, vagy szenátor legyek.” Az ifjabb Edward Kennedy A betyárok a nép képzeletében a legnagyszerűbb hősök. Megtorolják az igazságtalanságot, megleckéztetik a földesurakat. Amit a gazdagoktól elvesznek, odaadják a szegényeknek. Az államhatalom örökké üldözi őket fogd- megjeivel, ezért bújdosnak. Egy faluban sem telepedhetnek le, így hát legtöbbször nincsen feleségük. Szeretőjük annál inkább, köztük a legismertebb a szép kocsmárosné. A betyár nála mulat akkor is, amikor a pandúrok kézrekerítik. A betyárok rettenthetetlenek, magabiztosak, az állandó veszély közepette is derűsek. A magyar betyárokról csárdákat neveznek el. Szlovákiában szobrokat állítanak a legnagyobb betyár, Jánosik tiszteletére. A délszlávoknál a szentek között a leghíresebb betyárok neve is szerepel! A valóság sűrűn rácáfol a nép körében elterjedt betyárképre. Rózsa Sándor például gyermekkora óta súlyos depresszióban szenvedett. Szemét szégyenlősen lesütötte, akárkivel beszélt. Álmában hangosan kiabált, mert szüntelenül félelmek gyötörték. Pintér Pista alattomosan hátulról ütötte le Vidróckit, a rettegett vezért. Geszti Jóska társaiból még a sűrűn emlegetett betyárbecsület is hiányzott, mert a kitűzött vérdíj reményében árulták el vezérüket. Most Sisa Pistáról, a Cserhát legnagyobb betyárjáról mondok el egy történetet, melyet Mátra- verebélyben hallottam. Egyszer minden véget ér, hát PALÓC VILÁG Milyenek a betyárok? Sisa Pista hatalmának is vége lett. Elfogták a pandúrok, a legszigorúbb börtönbe zárták. Megtudta ezt a pásztói gróf, elment érte, hogy kiváltsa. Azért váltotta ki, hogy megfogadja kerülőnek. Ha betyár lesz a kerülője, az emberek biztosan nem mernek majd lopni az ő határában. Sisa Pista kötélnek állt, ő lett aztán a pásztói erdő- és mezőkerülő. A gróf nyugodtan alhatott attól fogva, az erdejét meg a mezejét nem merte megdézsmálni senki. Egyszer a gróf nagy mulatságot tartott a kastélyában. Még külföldi urak is vendégeskedtek nála. akik a sok italtól nekibátorodtak. Azzal hencegtek, hogy nem ijednének meg egy egész betyárbandától sem. — Széttépnénk őket! Rostává lőnénk valamennyit! Kikaparnánk a szemüket! Miszlikbe aprítanánk mindet egytől egyig! No, egyet gondolt a gróf: — Majd hozok és közétek egy betyárt, aztán meglátjuk, ki múlat a végén! Négyszemközt beszélt hát az inasávaj: — Üzenem a szolgáimnak, hogy üljenek lóhátra, nyargalják be a határt, és kerítsék elő Sisa Pistát, ha a föld alól, akkor is. Jelentsétek nekem, ha megérkezik, de úgy, hogy azt más ne hallhassa! No, kisvártatva jelentették a grófnak, hogy megjött Sisa Pista. — Pista, megvan-e még neked az igazi betyárfelszerelésed? — Megvan. — Gyere be ide hozzánk, ijessz rá az urakra kedved szerint, csak halált nem okozhatsz, azt nem teheted! — Jól van, gróf uram. Nemsokára berúgta Sisa Pista a nagy ajtót, megjelent az urak előtt, betyárruhában, a derékszíja körülaggatva pisztolyokkal, a két kezében is pisztoly, a bal karjára ráakasztva a betyárbalta. — Urak, fel a kezekkel, mert aki nem engedelmeskedik, annak egy garast sem ér az élete! Mindenki feltartotta a kezét, Sisa Pista meg odatette a rettenetes nagy kalapját az asztal közepére. — Tegyék a kalapba minden pénzüket, ékszerüket, órájukat. De az utolsó darabig, mert utána minden embert külön-külön megmotozok. Az urak szépen felsorakoztak. Ami ékszer, pénz, óra volt náluk, mindent a nagy kalapba raktak. Mikor a kalap megtelt tetőstetejével, Sisa a bal kezével magához húzta, a hóna alá fogta, és óvatosan kifarolt a nagy teremből. A megbeszélt helyen leadta az értékeket, és elballagott vissza a mezőre. A gróf meg azt mondta a vendégeinek: — No, urak, azt mondták, hogyha idejönne egy betyár, nem ijednének meg tőle. Hát idejött, és látják, mit csinált velünk egy ember? Mindenünket odaadtuk neki, nincsen semmink. Most mi történjen? Elfogassuk a betyárt? — El bizony! — De hogy? Van annak olyan bandája, hogy mire elfognánk, rostává lőne mindnyájunkat. De bízzanak bennem, valahogy majd elintézem a dolgot. Másnap reggel bevitte a gróf Sisa Pista kalapját a nagyterembe. — Urak, válogassa ki mindenki a magáét. Ne kérdezzék, hogy kaparintottam vissza, de máskor nagyobb tisztelettel beszéljenek a betyárról, akinek az egész társaság megadta magát. Nagy Zoltán Csomagolóanyagok A detki termelőszövetkezet müanyagüzemében korszerű műanyag csomagolóanyagokat állítanak elő az élelmiszeripar és a háztartások részére. Termékeik — közvetett úton — Svédországba, Amerikába és Izraelbe is eljutnak. (MTI-fotó) j POSTÁNKBÓL / Mármint a 7 óra 25 perckor induló 7-es számú autóbusz Salgótarjánban, amely szeptember 11-én nem az előírt helyen állt, hanem inkognitóban a „senki földjén”, ahol nem várhatták az utasok. A hoppon maradottak a 7/A jelzésű buszra kellett, hogy szánjanak, ha egyáltalában ez a viszonylat megfelelt számukra. A cseles buszvezető nem tette ki a Cselezett a hetes gépkocsi hátsó ablakára a számtáblát, s ráadásul még el is tévedt, mert a Meszes alatti borkóstoló felé vette útját, amit az utasok figyelmeztetésére változtatott meg. Ilyen esetekből nem kérünk! Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján
