Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
1991. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT 6 gßfami NINCS BÚZA!? Szinte menetrendszerűen szólalt meg az idei Péter-Pálkor is a gabonavészharang. Már megszokhattuk, az elmúlt évek során, hogy hol az aszály okozta alacsony termés, hol a bőséges csapadék, hol pedig a rekordtermés okozott főfájást a termelőknek. Az idén rekordtermést jósoltak az agrárszakemberek. Egy ország hallgatta dermedten a híreket, hogy állvahagyják a búzát, vagy felgyújtják akkor, amikor itthon és szerte a világon emberek éheznek. A gazdaság persze, nem szentimentális, nincsenek érzelmei. Érvei vannak. Vagy érdemes levágni, betakarítani valamit, vagy nem. A magyar gazdaságnak persze, más érvei is vannak: vagy van pénz a betakarításra, vagy nincs. Mára, úgy látszik megoldódnak a problémák. Ha eddig azon fájt a fejünk, hogy mi lesz ezzel a rengeteg búzával, akkor minden rendeződött. Kiderült ugyanis, hogy nem is olyan sok. Sőt, a tervezett mennyiséget sem tudják betakarítani és kellő minőségben a felvásárlónak szállítani. Itt az új jelszó: Nincs búza!? Beteg a gabona Tudom, hogy nem számíthatok liszttől fehér hajú, keménymar- kú emberekre. Azt is tudom, hogy nem nyikorog, kattog, dohog a vízimalom, nem állnak sort szekereikkel a gazdák, nem mondanak áldomást a hegy nedűjével az új élet, az új búza felett. Ez itt a huszadik század. Mégsem szabadulok e képektől, miközben a zuhogó esőben Balassagyarmat felé tartok. Hiába egyirányúsí- tották az Ipoly szálló előtti utcát. Hiába tudom, látom a feliratot: Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Jókedvemet semmi nem szegheti. No, majd talán odabent. Schuchmann Rezső igazgató fogad és amúgy nyitásként rögtön sorolja is az adatokat. Száraz tények, de információk, amelyek később segíthetnek az eligazodásban: idén 50 ezer tonna búzát vásárol fel vállalatuk. Ebből 35 ezer tonnát úgynevezett Malmi I- es (a legjobb minőségű, később étkezési célra használt) búzát és 15 ezer tonna takarmánybúzát. A termelőkkel, a Földművelésügyi Minisztérium által meghatározott minimumár fölött kötötték a szerződéseket. Egy tonna Malmi 1-es minőségű búzáért 5600. míg egy tonna takarmánybúzáért 5200 forintot fizetnek. Persze, nem fizetnek a teljesítéssel egy időben. Az összeg első harmadát augusztus 31-ig, a másodikat október 31-ig, míg az utolsót december 31-ig utalják át. Mondja, váltókat is állítottak ki mintegy 100 millió forint értékben, de ezek mögött valóságos pénzmozgás nem állt. Mindössze arról volt szó, hogy az egyes gazdálkodók által télen vásárolt takarmány értékét most búzában tudták le a gabonaforgalmi vállalatnak. Augusztus elsejéig a leszerződött 50 ezer tonnából egy tonna került a raktárakba. — Ez nagyon kevés. — Kapom fel a fejem apatikus jegyzetelésemből. — Valóban — nyugtáz Schuchmann Rezső — de szerintem már nem is fog gyorsan, látványosan javulni a helyzet. Nem hiszem, hogy a megyében le tudnának aratni még 34 tonna Malmi 1-es minőségű búzát. Néhány helyen jártunk, megvizsgáltuk a termést, de nem éri el a kívánt mennyiséget. — Egy pillanat, lehet, hogy nem értem túl jól a dolgot. Én azért jöttem, hogy meghallgassam, tudnak-e több búzát felvásárolni, a rekordtermés ne maradjon a földön, ne égessék föl. Erre ön azt mondja, hogy nem hogy rekordtermés, de még a szülcséges mennyiség sem termett meg?! — Pontosan ezt állítom. Amikor a rekordtermést prognosztizáló jelentések készültek száraz idő volt. Most pedig már két hete zuhog az eső. A gabona megdőlt, de ami ennél is nagyobb baj, megbetegedett. Különféle gomba, üszög támadta meg. így már nem alkalmas arra, hogy étkezési célra őröljük. Ez egyébként nem speciális megyei jellegzetesség. Az egész országban általános. Vas és Zala megyében egyáltalán nem arattak első osztályú búzát. Talán az Alföldön, ahol még az esőzések előtt megindultak a kombájnok, tudtak jó Malmi I-est betakarítani. — Mihez kezdenek most önök? Mit őrölnek? Miből lesz liszt? — Már vásároltunk jó minőségű búzát az Alföldről és tovább keressük a lehetőségeket. Az első tétel már megérkezett. Ezt minden évben megvesszük, amolyan javítóként keverjük a helyi őrleményhez. Most azonban sokkal többet kell vásárolnunk. — Takarmányminőségűként, tehát csökkentett áron átveszik a betakarított termést? — A szerződött mennyiségig, természetesen. Azon fölül azonban nem. Miért is tennénk, folyamatosan csökken az állatállomány, nem lesz piaca a takarmánynak sem. Egyébként a takarmányminősítés. is tartalmaz minőségi feltételeket. Itt is meg kell felelni bizonyos toxikológiai elvárásoknak. Ha továbbra is ilyen ütemben romlik a búza minősége, akkor lesz olyan betakarított gabona is, amely ezt a mércét sem üti meg. — Mit lehet csinálni akkor a gabonával? — Ezt talán a termelőktől kell megkérdezni. — Ilyen helyzetben lehet a jövőre, a következő esztendőre gondolni? — Kell is. Már előszerződéseket kötöttünk a jövő évi termésre. Természetesen még csak meny- nyiségi adatokat, de árakat nem tartalmaznak. —A mezőgazdaság is átalakulóban van. Keresik e a kapcsolatot a piac új szereplőivel? Egyáltalán, milyennek látja a mezőgazdaság felenét, jövőjét? — Az én információim szerint nem túl nagy az igény a földre. Egyébként pedig a mi munkánkat, kapcsolatainkat nem befolyásolja radikálisan. Egyes növénykultúrák, így a búza is, csak nagyüzemi módszerek között termelhetők. Milyen a mezőgazdaság? Túltermeléssel küzdő. A jövőjét persze, nem tudhatom, de vannak rossz sejtéseim. Utoljára 1975-ben volt ilyen rossz időjárás, akkoriban sok szövetkezet tönkrement. Pedig nem volt ennyire kiélezett, általánosan rossz a gazdasági környezet. — Mi vár a gabonaforgalmi vállalatra? — Átalakulási tervünket benyújtottuk az Állami Vagyonügynökséghez. Ha elfogadják, akkor október 1-től első lépésként egyszemélyes részvénytársasággá alakulunk át. E gazdasági társaságba később bevonjuk a legnagyobb, legrégibb gabona- termelő partnereinket. Elmosta az eső Vadkerti videó Tévét, videót, olcsó, vagy leértékelhető műszaki cikkeket kínál a tsz bejárata előtt a transzparens. A Magyar—Csehszlovák Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet érsekvadkerti központjának nagytermében egy salgótarjáni vállalkozó tart vásárt. Nyilván jó bérleti díjat fizet a szebb napokat is megélt szövetkezetnek. Más idők járnak. A nagyteremben nyilván kifizetődőbb most egy vásár, mint régen egy nagyköveti látogatás. Rossz idők járnak az érsekvadkerti tsz-re. Képletesen, de valójában is. Urbán Pál növénytermesztési vállalkozásvezető Vi- gasztalhatatlanul jegyzi meg: — Tavaly augusztus elsején befejeztük a búza betakarítását. Az idén elsején még el sem tudtuk kezdeni. Úgy terveztük, hogy hektáronként öt tonna búzát takarítunk be. Ez a termésátlag azonban napról-napra csökken. A jég is megverte tábláinkat, meg ez a sok eső sem használ neki. A túlérett szemek kiperegnek a kalászból. Már hektáronként 5— 10 mázsát csökkent a hozam, de még mindig nem tudunk megindulni á kombájnokkal. Nem is csoda, hiszen amíg egy évvel ezelőtt júliusban 17 milliméter csapadék hullott, addig az idén 145 millimétert mértünk. — Mit kezdenek a búzával? — 250 vagonra kötöttünk szerződést a gabonaforgalmi és malomipari vállalattal. Ennek a mennyiségnek a 60 százaléka Malmi I-es, 40 százaléka pedig takarmánybúza minőségű. Eddig az volt a gondunk, hogy nincs aki megvegye a rekordmennyiségű búzát, most pedig az, hogy nincs amit eladjunk. — A gabonaforgalmi vállalat, úgy hírlik, nem veszi át az esőben meggombásodott, iiszkösödött búzát. Mihez kezdenek vele? — Nem tudom. Az utóbbi években olyan jó minőségű búzánk volt, hogy takarmányminőségű nem is akadt, csak jobb. Bízunk abban, hogy a felvásárló mégis rá lesz kényszerítve, hogy átvegye a termésünket. —Meddig húzódik az aratás? — Ilyenkor már sokkal lassabban tudunk haladni, mint júliusban. Ha a kombájn rá is tud menni a földre, azt csak kora délelőtt teheti, mert előtte még nedves a kalász, a szár, de előbb be is kell fejeznie este a munkát, szintén a párásodás miatt. Ez jelentheti azt is, hogy a betakarítás egész augusztusban folyik majd. Ugyanakkor elhúzódik az idén nagy tömegű kukorica silózása is. —Anyagilag hogy jönnek ki az idei búzából? — Kis nyereséget terveztünk a búzatermesztésen, de ma már látjuk, hogy nem lesz belőle semmi. Ha még takarmánynak is, de átveszi a felvásárló, akkor is veszteséges tevékenységet folytattunk. Számításaink szerint egy kilogramm búza önköltsége nálunk 6 forint 6 fillér volt. (A gabonaforgalmi vállalat a Malmi I-es minőségű búza kilogrammjáért 5 forint 60 fillért fizet!: a szerk.) Mi a búzaterületünk harmadán vetőmagot termelünk. Ez javított volna az egyébként kedvezőtlen arányon, de úgy néz ki, idén az sem fizet úgy, mint eddig. — Mennyire hozza nehéz helyzetbe a szövetkezetei ez a búza- krach? — Ha csak erről lenne szó, talán meg tudnám mondani. A helyzet azonban nemcsak ennél a növénynél ilyen kilátástalan. A repcét, de ugyanígy a napraforgót is a gyárak csak tavasszal veszik át. Addig nem jutunk a pénzünkhöz, és még raktároznunk is kell a termést. Eddig a cukorrépa volt a legbiztosabb pénz. Idén azonban az átlagosnál nagyobb területen, nagyobb hozamú termés várható. Ez nyilván letöri az árakat, arról nem is beszélve, hogy már jelezték, hogy az átvétellel, a leszerződött mennyiséggel is baj lesz. A szerződéseket ugyanis a vállalattal kötöttük. Időközben azonban a gyárakat privatizálták és önálló életet élnek. Mindennek tetejébe a melléküzemágak sem prosperálnak. Mit válaszoljak akkor a kérdésére?! — mondja és tehetetlenül széttárja karjait. Sok vagy kevés a gabona? Fotót Gyurkó P. Pang a piac Ha egy parasztember kapát fogott... Volt egy komoly mezőgazdaság az országban — s még ma is van —, amelyik 15 millió ember élelmiszerét képes megtermelni évente. Az elveszett keleti piac és a beszűkült belföldi kereslet miatt ma vissza kell fogni a termelést. Az átmeneti túltermelésben a felvásárlók diktálnak az árakban. Szlobodnik János főmunkatársnál arról érdeklődtünk, mit tud tenni ebben a helyzetben a több mint harminc termelőszövetkezet, s majdnem ugyanannyi kistermelő képviseletében a Nógrád Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége? — Látványos dolgokra nem vagyunk képesek. De folyamatosan egyeztetjük a felvásárló szervekkel, a gabonaforgalmival, az állat- és termékfelvásárlókkal. Egyeztetéseink a gabonaválság és a húskérdés megoldását szolgálják. Számítógépes piaci rendszert építettünk ki, keressük a lehetőségeket, hol lehet eladni az árut. Az azonban szemmel látható: pang a piac. — Felvállalja-e tagjainak menedzselését a szövetség, s mennyiben? — Ha eluralkodnak a piaci viszonyok, egyértelműen majd a jövedelmezőségben, a hasznosságban mérik tevékenységünket a tagjaink. Az előbb említett érdekegyeztető tárgyalásoknak kézzel fogható haszna van, s természetesen ez továbbra is feladatunk. Én azonban a gazdasági érdek- képviselet erősítésének tartom azt is, ha a szövetség érdekösz- szegző tevékenységet végez. — Mit jelent ez az érdekösszegzés? — Végeredményben adatgyűjtést és -feldolgozást ahhoz, hogy az egyeztető tárgyalásainkon felelősen tudjunk nyilatkozni. Ha számszerűségében látjuk egy-egy terméknél például az önköltséget, megítélhetjük a jövedelmezőséget, s tudunk tanácsokat adni a költségek csökkentésére, vagy más kérdésekben. — Milyen az érdeklődés manapság a szövetség munkája iránt: növekszik a tagjaik száma, vagy csökken? — Lényeges változás a létszámban nincsen, s nem is feltétlenül szükséges, hogy növekedjék. Célunk az, hogy akik tagjai a szövetségnek, azoknál valóban megtestesítsük az érdekképviseletet. Úgy látom, a kistermelő nem érzi az érdekképviselet szükségét, vagy nem is tudja, mit tett például a szövetség az aszálykár lerendezésében, hogyan ügyködik a gabonaválság megoldásában. —Hogyan ítéli meg: a kárpótlási törvény végrehajtása után hogyan rendeződik át nálunk a mezőgazdaság? , — Változni fog a szervezeti forma, de véleményem szerint a nagyüzemi gazdálkodás marad a meghatározó. Az irányító szervezetnek viszont jelentősen át kell alakulnia. Miért mi volt eddig?! Ha egy parasztember kapát fogott a kezébe, ott volt mindjárt mellette a munkavédelmis, a Köjál, netán még a tűzoltóság, sőt a rendőrség is. Ezt a fajta irányí- tást-ellenőrzést le kell építeni. EGYIK FÖL, MÁSIK LE Grafikonunkon a búza termeléséhez felhasznált anyagok árának változásait mutatjuk be 1980-tól, szembeállítva a mezőgazdasági termékeket, valamint a búza felvásárlásának árváltozásaival. A negyedik görbén figyelemmel kísérhetik, hogy bő tíz esztendőn keresztül miképpen emelkedett a fehérkenyér fogyasztói ára. A kialakuló képlet megdöbbentő. Míg a fehér kenyér ára egy merész szökkenéssel az égbe tör, addig a búza felvásárlási ára a porba látszik hullani. Érdekes. Mintha úgy emlékeznénk, hogy a kenyér alapanyaga a búzából őrölt liszt.
