Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

1991. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP inzPiznii 3 UJ NOGRAD REJTVÉNYPÁLYÁZAT Készüljön a Vidám Vásárra! A salgótarjáni Vidám Vásár (aug. 18—20) előkészületeihez lapunk is hozzájárul. A régi városmozgató játékok sajtóhagyo­mányait felelevenítve nyolc napon át egy-egy városi vonatkozású archív fotót közlünk a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményé­ből Hidváry István várostörténész válogatásában. A képek alá­írásából egy-egy szó mindig hiányzik. Aki velünk játszik, két módon is nyerhet! Rejtvényfejtőinknek a hiányzó szót kell beírniuk az üresen hagyott helyre majd ki kell vágni a kiegészített mondatot és levelezőlapra ragasztva szerkesztőségünkbe küldeni. Már egy helyes megfejtéssel is nyerhet! Aki mind a nyolc napon át részt vesz a rejtvény megfejtésében, gyűjtse össze a beírandó szavak általunk meghatározott betűit, a nyolcadik forduló után rakja helyes sorrendbe az így megkapott nyolc betűt és majd a végén írja be a lapunkban közölt nyolc kockába. Ha valamennyit beküldi, részt vehet a szupemyeremény sorsolásán. Hogy hol? Ezt megtudhatja a helyesen összerakott nyolc betűből! A nyeremények között az Új Nógrád előfizetései mellett ötezer forintos városi díjat és tárgynyereményeket sor­solunk ki. 4. forduló Tarjáni kirakatverseny Kirakatversenyünkben egy újabb lehetőséget kínálunk olva­sóinknak! A megfejtéseket kü­lön, illetve a fenti játék megfej­tésével együtt küldhetik be szer­kesztőségünk címére. Hét napon keresztül minden alkalommal egy szót kell megfejteni — mely egy jelző —, a nyolcadik napon ez egy tarjáni vállalkozó üzleté­nek teljes nevével egészül ki. A kirakatverseny eredményhirde­tésére vidám vásáron kerül sor. A verseny díjai: I. díj: 6000 forint vásárlási utalvány. II. díj: 4000 forint vásárlási utalvány („abban a bizonyos üzletben”). III. díj: egyéves Új Nógrád- előfizetés. 4. forduló: Egy művészeti rendezvény szereplőiből kivá­lasztott legkiválóbbak műsora. Megfejtés (4. forduló) Ügyvédek helyett ügyfeleket vár a levéltár (Folytatás az 1. oldalról) így a különböző helyeken talál­ható, de egy tárgyra, vagy sze­mélyre vonatkozó iratok és infor­mációk a számítógépben össze­kapcsolódtak. Mind ez a levéltári anyag, mind pedig az eddigi feldolgozás egyetlen célt szolgál, vagyis a kárpótlásra jogosult személyek eredeti dokumentu­mokkal való kiszolgálását. A levéltár tehát felkészült a kárpót­lási törvényből reá eső feladatok ellátására. Az érdekeltek a tör­vény hatálya alá eső ügyekben a hivatalos órákban, hétfőtől pénte­kig reggel nyolctól délután három óráig bármikor felkereshetik a levéltárat Salgótarjánban a Bem út 6., Balassagyarmaton a Hétve­zér út 26. szám alatt a dokumen­tumok beszerzése érdekében. Jó lenne, ha az ügyfelek szemé­lyesen tennék ezt. Ilyen ügyekben sokszor a legapróbb információk is fontosak lehetnek, s ezeket csak a család történetét jól isme­rők tudják megadni. Közvetítők­re, ügyvédekre hagyatkozni már csak ezért is fölösleges. Ráadásul ügyvédet fogadni a dokumentu­mok beszerzésére kidobott pénz. Az ügyfélnek ez a fajta közremű­ködése semmi hasznot nem hoz. Fölösleges az ügyfélnek lebonyo­lítási költséget fizetni az ügyvéd­nek, nem is szólva arról, hogy a remélt kárpótlás esetleg egészen kicsi is lehet. Valószínű, hogy az ügyfélnek a beszerzendő doku­mentumokért eljárási és hitelesí­tési illetéket sem kell fizetni a levéltárban, mindössze a xerox­költséget kell megtéríteni. Tehát kívánatosabb — és hasznosabb — lehet, ha a levéltárban nem az ügyvéd-, hanem az ügyfélforga­lom növekszik. Kifejezetten földingatlan kár­pótlása iránt érdeklődők, ha az illető ingatlana a volt pásztói, illetve a volt rétsági járásban terül el, a pásztói, illetőleg a rétsági földhivatalhoz forduljanak. A volt salgótarjáni járás lakói a salgótarjáni levéltárhoz, a volt szécsényi és balassagyarmati járás községeiben lakók pedig a balassagyarmati levéltárhoz for­dulhatnak. Kivétel ez alól a volt szécsényi járás területéről négy község: Ipolytamóc, Litke, Mi- hálygerge, Egyházasgerge. Az ott lakók a salgótarjáni levéltárat keressék fel. A levéltárak és a földhivatalok munkatársai mindenben segítsé­get nyújtanak, hiszen e kérdésben ők számítanak szakértőknek. Az ügyvédek többsége ezen ügyek­ben nem szakértő. Előfordulhat, hogy az ügyfél többet fizet az ügyvédnek, mint amennyit kapni fog. A kárpótlási törvény augusz­tus 12-én lép életbe. Addig még lesz kárrendezési hivatal, s megjelenik a végrehajtási utasí­tás. A heroikus küzdelem azonban már elkezdődött. Következtetni senj lehet arra, hogy mikor és milyen eredménnyel fejeződik be. T. E. Pótvizsga előtt... Egy különös tábor A bátonyterenyei családsegítő központ — az országban egye­dülálló kezdeményezésként — a napokban rendezi meg (az évek során harmadszor) tíznapos, pót­vizsgára felkészítő táborát Szo­rospatakon. A főleg felsőtagoza­tosokból álló 27 tanuló felkészü­lését nyolc tanár segíti. A tantár­gyi foglalkozásoknak óriási elő­nyük, hogy abszolút mértékben személyre szabottak. Ugyanak­kor pszichológus is beszélget a gyerekekkel kudarcélményük feldolgozásáról. A hiánypótló kezdeményezés szellemi mozgatója Elekes Mi­hály pszichológus. — Hogyan élik meg a gyerekek a bukás tényét? — Mindenképpen nyomot hagy bennük. Az egyik betegség­be „menekül”, a másik agresz- szívvé válik. Van itt olyan gye­rek, aki mindhárom eddigi tábor­ban részt vett. Úgy látom, már a lázadás sincs meg bennük, elhi­szik, hogy „hülyék”. Szinte fá- tumszerűen élik meg a bukást, s fogadják el címkézet helyzetüket. — Az egyéni beszélgetések során hogyan alakul át a gyerekek szemlélete? — A táborban ezek a fiúk és lányok a középpontba kerülnek. Látják, érzik, hogy valami értük szerveződött. Fontosakká válnak, középpontba kerülnek, védettnek érzik magukat. Mindez megemeli a motivációs szintet, hiszen a tanárok látóköréből a legtöbben egész évben kikerülnek. A gyere­kek itt aktívak, készségesek, önállóan jönnek a megbeszélt időre tanulni. Úgy érzik, a vizsga sikerülhet, de a saját helyzetü­kön, nem változtathatnak. Ez abból is adódik, hogy sok közü­lük a „szerencsétlenül” megbu­kott, akinek az utolsó felmérője sikerült, s az év végi elégtelen ténye ezért váratlanul érte. Van olyan is, akinek év elején meg­mondták: „akármit teszel, meg­buktatlak”. — A tanulók hány százaléka tesz általában sikeres vizsgát? — Általában 60 százalékuknak sikerül, tehát a stresszhelyzet ismétlődik. Csak a rendszeres, évközi találkozásoktól várható jobb eredmény. — Kialakítható-e néhány nap alatt valamiféle kapcsolat a szü­lőkkel, vagy az iskolai tanárok­kal? — Bár a szülők meglátogatják a gyerekeket, de — talán a bűntudat, a szégyen miatt — nem élnek azzal a felajánlott lehető­séggel, hogy elbeszélgessenek az itt tanító pedagógusokkal, vagy a pszichológussal. Az iskolai taná­roktól nem kaptunk támogatást. Akik a táborba jönnek tanítani, elsősorban segíteni akarnak, s nem egyéni elképzelésüket akar­ják a gyerekekre erőltetni. Nem is a megélhetés miatt vállalják ezt a tíz napot. — A jelenlegi iskolarendszer nemcsak szervezetileg, de peda­gógiai szellemében js tarthatat­lan. Van-e kivezető út egy humánusabb, valóban gyerek­központú nevelés irányába? . — A jövő a magániskoláké, a természetes szelekcióé. Budapes­ten már működik egy Rogers- iskola. Szeretnék találkozni a pedagógusokkal, akár egy iskola tantestületével, hogy szervezett foglalkozások során egyfajta at­titűdtréninget, vagy ahogy én nevezem, „érzékenyítőt” tartsak a számukra, hogy világossá vál­jék: másképp is lehet. Csak arra van szükség, hogy erre igény­legyen, valaki megszervezze, helyiséget biztosítson. Talán Gyöngyösön, Hatvanban, vagy Salgótarjánban... Veres Andrea SZOMBATI TŰNŐDÉSEK Bódi Tóth Elemér jegyzete Nevető Buddha Úgy adódott, hogy én nem „a lassú jazz városai”-t • járom Amerikán át, mint Allen Gins­berg a szent felhőkarcolók és bűzös csatomanyílások között a szentséges magányban. Azért még vele vagyok a Zárt Osztá­lyon, miként ő is Carl Solomon- nal, vagyis lényegében minden ember minden emberrel. Ha nem keresem is. más provinciák más városaiban látom a hasonlót. Csak azért nem a teljesen azono­sat, mert ezeket a századok során többnyire nem az üres ég alatt saját egyedülvalóságára rádöb­bent ember szabadsága hibban- totta meg, hanem a szabadság hiánya, fizikai és szellemi érte­lemben egyaránt. Latin és görög ritusú keresztény templomok tömjénfüstje, szőnyeges mecse­tek morajlása, az önérdekűség megannyi, lenyűgözni kívánó változata jelzi az egyéni lehető­ségek határait e kiterjedt provin­ciákban, a váltakozó zónaidők közepette. Emlékszem egy két faszobrocskára is, egy maori Tikire Új-Zélandból, egy nevető Buddhára Szingapúrból. Az egyik a nyelvét nyújtogatja, a másik a hasát fogja a röhögéstől. Valószínűleg igazuk is van. Csudába az önsajnálattal. A vilá­got sajnálni pedig minek. Az én városom amúgy is a szél- lelbélelt Szombathely, szinte köz­vetlenül szülőfalum kertje alatt. Kicsit latinizáló, kicsit nyugatra tekintgető, bár inkább csak a délné­met érzelmeskedésig jutott el, fő­ként az osztrák katolicizmus közve­títésével. Szóval, nem idegen tőle a mindenkori közreműködésre való hajlam, amikor egy kis előítéletről, gyilkos kirekesztésről, deportáló vonatok indításáról van szó Aus­chwitzba. Közben, régiségét ünnep- lendő, hiába koldul emlékművet Mussolinitól, viszont mindig fúj benne a szél, esik az eső, vagy harangoznak, akárcsak az Alpok- Adria táján mindenütt. Hagyomá­nyos, néha parlagiságba forduló tradicionalizmusát szívesen klasz- szicizálja, vagy festi nemesi, esetleg csak népiként emlegetett paraszti idillnek, kenetteljes szemforgatását szelídségnek, holott nem az. Az őt körülfogó tájék szülte például a múlt századi politikai antiszemitiz­mus magyar vezérét, a rumi képvi­selőt, Istóczy Győzőt, a korlátolt nemesi — ma nemzetinek hívott — liberalizmus Ady Endre által is ostorozott egyik jelképét, a rátóti Széli Kálmánt, a két világháború közötti keresztény-nemzeti kurzus ünnepelt publicistáját, a harminc- millió magyarról álmodó acsádi Rákosi Jenőt, hogy a többi között róluk is essék szó emlékeztetőül a vasi végek dicsérete közepette. Nem gondolom, hogy ez a tradicio- nalizmus az egyedüli kinyilatkozta­tása ennek a valóságos és szellemi tájnak, de az az érzésem, éppen erről hallgat legszívesebben, pannon derűjében lubickolva. Helyi színe­zetű lírája is szívesebben szól az egyébként valóban nyájas vidék hagyományos műtárgyairól, útszéli feszületéiről, csöndben úszó házte­tőiről és templomtornyairól, fosz­lányfelhőiről az itt is rettentően gyarapodó temetők fölött. Egyszó­val, csaknem minden lényegeset tudok a város köveiről, ha ez a tudás nem is kölcsönös. Valószínűleg úgy a városom ez a hely, hogy nem is tud róla. Még a gyerekkorból emlékszem vasútállomásának megafonhangjá- ra is. A közlemények egzotikuma bennem maradt. íme, a sok közül az egyik: Figyelem, figyelem, sebes­vonat indul Sárvár, Celldömölk, Ukk, Tapolca felé... Ahhoz képest, hogy soha semmi Amikor pedig még bőségesen táplálta a házak mohos támfala alól ömlő tiszta víz a fürge cselléket, 1959 nyarán majdnem belefullad­tam a tapolcai Malom-tóba. Nem állítom, hogy nagy űrt hagytam volna magam után. Valószínűleg nélkülem is ugyanígy alakult volna a kelet-közép-európai és balkáni nagy nemzeti dühöngök, vagy kicsit arrébb az iszlám neofundamentaliz- musok mai állapota. Én mindeneset­re sajnáltam volna, ha nem sikerül elkapni egy bús bokor vízbe hajló közöm nem volt és nincs is Ta­polcához, kétszer is szerepel az életemben. Húszéves kora tájé­kán még igen derűlátó az ember. Nos, egy akkoriban írt, egyéb­ként csak a zsengék között megőrzött, Az éjjeli gyors megáll című versemben oda képzeltem — talán csak a rím, vagy a megafon miatt — a homályt oszlató jövőt: > ágát az utolsó előtti pillanatban. Ha viszont már így történt, s a mulatságos keleti rendszerváltá­sok sem oszlatják el a homályt, ideje úgy dönteni, hogy saját jelentéktelenségét, valamint kel­lemes hibbantságát fölismerve az ember szabad maradjon a véle­ménynyilvánítástól. Nem árt, ha ily módon valami emberi is jelen marad Kelet-Európa újra előem- berivé váló viszonyai közepette. Különben még megszakadna a röhögéstől nevető Buddhám. „És leng fölöttünk, leng a csonka hold, a régi giccs rég ósdi kedves arca, gyatra rímecske ébred rá: Tapolca. Kicsit biz’ kurta volt és furcsa volt, amint a gyors megállt egykor, s hálófülkéink ablakát, ahogy lehúztuk és a résen át álmos szemünkbe gyönge szél csapott, és szétszórt mégis minden lim-lomot, a ránk is egyre alvadó homályt.” Határnyitó Cerednél és Ipolytarnócnál a pápalátogatás alkalmából au­gusztus 15—16—17-én reggel 8 órától este 9 óráig határnyitás lesz a Szlovákia felől érkező várhatóan nagy forgalom zavar­talan lebonyolítása érdekében. Az IBUSZ megyei iroda mun­katársai mindkét helyszínen kü­lönféle szolgáltatásokat nyújta­nak a beérkezőknek és a kifelé utazóknak egyaránt. Export hárommillió dollárért Balassagyarmat. A Balassa­gyarmati Fémipari Kft. első fél évében a korábbi évek jó piaci munkájának köszönhetően, 1,5 millió dollár értékben szállított különböző termékeket Auszt­riába, Németországba és An­gliába. A második fél évben az elképzelések szerint hasonló értékben kívánnak különböző termékeket elhelyezni az előbb említett és a tengerentúli piaco­kon. Az élő rendelések közíil kiemelkednek az USA-ba gyár­tandó alumíniumtepsik, ame­lyért 300—350 ezer dollárt kapnak. Támogatás a rászorulók­nak Herencsény. A képviselő- testület különböző módon kíván segíteni mindazok napi gond­jain, akik bizonyítani tudják, hogy nehéz körülményeink között élnek. Például egy kérel­mezőnek meghatározatlan időre étkezési hozzájárulást szavaz­tak meg. Önköltségi áron hus­zonkettőn kapnak ebédet. A rendkívüli egészségügyi kérel­met tükröző beadványt viszont nem tartották indokoltnak, ezért a benne kért támogatást elutasí­tották. Fotótábor Mátraalmáson Ötödször rendezik meg Mát­raalmáson a fotótábort, amely augusztus 11-től 14-ig tart. A rendezvényre megyénk amatőr és hivatásos fotósai, valamint a nógrádi fotóklubbal kapcsolat­ban álló losonci és besztercebá­nyai fényképésztársaik kaptak meghívást. „Adakozó” hivatal Ecseg. A település önkor­mányzata az év első felében hat­vanezer forintot adott a pásztói kórháznak orvosi műszerek vá­sárlására és százezer forinttal támogatta a falu templomának és kápolnájának a felújítását. Önzetlen segítség Bátonyterenye. A közbizton­ság megszilárdítása érdekében hozták létre a rendőrőrsöt a vá­rosban, ám a megnövekedett létszámhoz és az új követelmé­nyekhez már meglehetősen szű­kös a KMB-s iroda. A rendőr­ségnek kapóra jött a szomszé­dos ELVA Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. ügyvezető igazgatójának önzetlen segítsége, aki bérleti díj nélkül rendelkezésre bocsá­totta egyik irodaépületüket, amelyet többek között ügyfél- szolgálati célra rendeztek be. E díszkőt ma már a harmadik helyét találta meg a városban: előbb [közel 40 évig állt a Fő tér inelleti piacon, majd ennek [költözésével a sétányon. *Ma a buszok által használt L.szép nevű” déli ................ ...........áll. S (Begyűjtendő az első Ibetü.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom