Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-06 / 183. szám

1991. AUGUSZTUS 6., KEDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE uninznn s • • Öröme a munka „Megvalósult Bélám kívánsága...” Kászon Gyula bácsi Erdélyből, Erdőszentgyörgyről jött Nógrádba. Mindössze két hete érkezett Hollókőre, a skanzenba. A fazekas műhely mellett készíti a szebbnél, szebb kosarakat, faliképeket, kinek mire van szüksége, megrendelés szerint. Hatvanegy éves, vidám ember, de a kemény évek mély ba­rázdákat szántottak az arcán. Végre megláthatta és nemcsak az álmaiban, hanem a valóságban is, az általa annyira áhított anyaországot. Bár most is a kényszer hozta Magyarországra: a megélhetés parancsa. — Ez a mesterség — melyet én huszonnégy éve művelek — nemcsak szakma, hanem művészet is. Ehhez szív kell, ezt nem lehet teljesítményben mérni. Lassan és csendesen kell csinálni. Igaz, közben énekelgetek is, mert így jobban megy a munka. Volt olyan napom, amikor éjszakákat nem tudtam aludni, mert rá kellett jönnöm, hogy például hogyan csináljam meg a gyerekbölcsőt. S amíg az első lépés nem jutott eszUPhbe, addig csak gyötrődtem, de végül is eddig még mindig sikerült. A munka nekem örömet okoz. Erre tanítottam a tanítványaimat, akik olyanok voltak számomra, mint a saját gyermekeim. —szeli— \ Kászon Gyula: Ehhez a mesterséghez szív kell. A Forgách-kastély mesélő falai A Forgách-kastély ma a hozzátartozó szép parkkal. Fotó: Rigó Szécsény, Vár utca 13. Ez a Forgách-kastély. Ahogy a könyveknek megvan a maguk sorsa, ugyanúgy a kastélyoknak is a jellemző története. Az ötévszázados várfal alapjaira és köveiből épült szécsényi épület is sok mindenről regél­hetne. Az itt otthonra lelt Kubinyi múzeum igazgatója Hausel Sán­dor hosszú, türelmes munkával gyűjtötte össze a kastély króniká­ját, különös tekintettel a legutób­bi fél évszázad eseményeire. A Forgách-kastély sorsa jól tükrözi a magyar történelem és Szécsény hányattatásait, békés és virágzó korszakait. A török után újjáéledő Magyarországon a kastély egy nagy uradalom köz­pontja volt. A huszadik század elejére társadalmi életét tekintve, szinte kiürült, a negyvenes, ötve­nes években pedig kevés hiány­zott ahhoz, hogy az enyészeté nem lett. A szécsényi birtok tulajdono­sai között olyan főúri családok lelhetők fel, mint a Kacsicsok, az Országhok, a Losoncziak, a Koháryak, a Forgáchok, a Pulsz- kyak. Az épület végső formáját a Forgách-család idején nyerte el, ezért őrzi a kastély az ő nevüket. 1901 októberében adta tudtul a Nógrádi és Honti Híradó, hogy Gross Zsigmond nagyváradi la­kos vásárolta meg másfél millió koronáért, 1944-ig pedig dr. Gross Jenő lett a kastély ura. Az utóbbi Grossról keveset tud a fáma. Bihar megyében szüle­tett, lakóhelye Budapesten volt, de szécsényi nagybirtokosként a község legnagyobb adófizetője- ként tartották számon. Egyúttal tagja volt az akkori képviselőn testületnek is. A Gross-uradalom felölelte egész Szécsényt és a környékét, így Csitárt, Sipeket, Lócot, Rimócot és Varsányi. Bár a Nagyatádi-féle földreform meg­nyirbálta a föld mennyiségét, a Gross-uradalom a negyvenes évek elejéig uralta Szécsényt. A tulajdonos budapesti lakos lévén, inkább nyári laknak tekintette, nem pedig főúri rezidenciának. A szorgos kutatások kiderítették, hogy dr. Gross Jenő túlélte a második világháborút, de életé­nek további menete jóformán ismeretlen, annak ellenére, hogy három évtizeden keresztül birto­kolta Szécsényt, mint földesúr. Az 1944-es adásvételi szerző­dést nem sikerült fellelni, de az tudott, hogy Lipthay Béla báró vásárolta meg. A kastély ekkor tulajdonképpen már szegényes belsőt rejtett. Lipthay báróné emlékirataiban írja: „Bútorostól vettük meg a kastélyt, néhány szép szőnyeggel. A bútorokat nemigen fogjuk használni, mert zömükben stílus nélküliek. Egye­lőre csak a földszinti szobákat rendeztük be, mert az emelet egy részét a magyar katonaság le­foglalta.” Itt egy rövid kitérőt érdemes tenni. A múzeum mai látogatói gyakran kérdezik, hova lett a kastély eredeti berendezése? A történet szerint ugyanis Szé- csénybe tizenkét vagon bútort és berendezési tárgyat hoztak ma­gukkal Lovrinból. A báróné — aki szeretett írni — szerint a bútorok javát német katonák vitték él, alig maradt néhány darab a szobákban. Három nagy teherautóra pakoltak, hogy hova és kinek vitték, az rejtély maradt. Aztán nemvárt fordulat történt. Egyik délelőtt ökrösfogatok közeledtek a kastélyhoz, rajtuk tornyosultak az elvitt bútorok. Az így meglelt értékek a későbbiek során sokszor segítették ki a Lipthay családot nehéz anyagi helyzetében. 1945 elején orosz katonák je­lentek meg a kastélyban, a könyv­tárat összecsomagolták, majd elszállították. A tizennégyezer kötetből álló gyűjtemény visszas­zerzéséhez Lipthay báró az orosz városparancsnok segítségét kér­te. A parancsnok megígérte, hogy visszaküldi a könyveket, és a szavát meg is tartotta. Persze némi hiányosság mutatkozott a magyar nyelvű könyvek sorában. Sok eltűnt közülük. A harcok során sérülések érték a kastély épületét, a fenntartás egyre nehezebb tehernek mutat­kozott a tulajdonos Lipthay csa­lád számára. Ezért úgy döntöttek, hogy felajánlják az államnak múzeum céljára. Az ajánlatot elfogadták, és 1950 december hó első napjával állami tulajdonná vált. Ezzel azonban az épület sorsa még korántsem oldódott meg. Rohamosan ment tönkre a kastélyt körülvevő szép park is. Húsz évvel később a községi tanács kezelésébe került az épü­letegyüttes, a kastélyban több család is lakott. A javaslatok garmadája szüle­tett meg annak érdekében, hogy hasznosítsák a műemléket. Ami­kor a megyei múzeumi szervezet vette át az épület kezelői jogát, jelentős felújítás történt, s azóta a Forgách-kastély valóban hasz­nos közösségi célt szolgál. Lip­thay báróné elégedetten írta: „Megvalósult Bélám kívánsága, otthonából igazi múzeum lett...” Egy börtönőr hobbija Szécsényben a horgászengedé­lyek kiváltásánál egy magas, bajuszos férfi pénztárcájából ki­vesz tízezer forintot, és három en­gedéllyel, a kezében távozni ké­szül. — Nem sok ez egy kicsit? — szólítom meg. — Nem, mert egész évben horgászhatok és különben is a fiamnak ez lesz a születésnapi ajándéka. — Hova szoktak járni? — Mindenfelé, de legjobban a szécsényi tavat szeretem. Itt igazán ki lehet kapcsolódni, szép a környezet, nyugalom és fogás is van bőven. Nekem nagy szüksé­gem van a csendre. — Mi a foglalkozása? — Börtönőr vagyok a balassa­gyarmati börtönben. — így már mindent értek. Mi volt az eddigi legnagyobb fogása itt, Szécsényben? — Nem nagyon dicsekedhetek, de nemrégiben fogtam egy há­rom kilós pontyot. — Mit csinált belőle? — Imádom a rántott halat, a halászlét. Ez a két fogás volt az asztalon. Sőt mi több, én pucol­tam és én is főztem meg. Ha az ember horgászik, akkor nemcsak a kecske lakik jól, de a káposzta is megmarad, hiszen a családi kassza sem ürül ki egy-egy ünnepi ebéd alkalmával. Gondok — tervek Nagylócon Nem sok sikerélményben van része Oláh Dénesnének, a nagy- lóci művelődési ház vezetőjének. — Nem rajta múlik. Több mindennel próbálkozik, de ahogy mondani szokás, nem jönnek össze a dolgok. Ma az emberek életvitelében, értékrendjében a művelődés, a szabad idő eltöltése háttérbe került. Vannak, akik kri­tizálnak: ez sincs a művdődési házban, azt sem szerveztékmeg, ha viszont valamilyen programot kínálnak, ők azok, akik otthon maradnak — magyarázza Bélák Dezső polgármester. — Családi hétvégét szervez­tem, ahová jószerével csak a gyermekek jöttek el. Igaz, jelen volt 14 felnőtt is, akik a tyjjárd- versenyben vettek részt — pa­naszkodik Oláh Dénesné. — Július elsejétől kénytelenek vagyunk a mozi előadásait is szüneteltetni. Az első fél évben hatvanezer forint ráfizetésünk volt. Egy-egy vetítésen 10—15 ember ült a nézőtéren — fűzi tovább panaszos gondolatait a polgármester. — Szüneteltetik, vagy meg­szüntették az előadásokat? — Szüneteltetjük. Az őszi hónapokban, amikor az emberek jobban ráérnek, újabb kísérlete­ket teszünk a vetítésre. — Emlékszem arra az-időre, amikor a községben országosan ismert tánccsoport működött, akik eljutottak Törökországba is. — Elment az oktatójuk, a csoport szétesett — mondja a művelődési ház vezetője. Most mégis a tánccsoport jelent némi reménysugárt a munkánkban. Júliusban ugyanis az én vezeté­semmel 14 fiatal ismét elkezdte a népitáncot. Szeptembertől a 6—7 éves korosztályból szeret­nék szervezni egy csoportot. Talán sikerül a hagyományokat feleleveníteni. — Egyéb más jellegű rendez­vény? — Többen is mondták, rendez­zek táncmulatságot. Mit gondol, hányán voltak? __7 — Senki. A diszkó sem nép­szerű. Jó esténk volt, amikor húszán összejöttek. Bezzeg, amikor nem kellene, akkor bejön­nek a házba. — Ezt hogy értsem? — Úgy, hogy augusztus elsején éjszaka betörtek, és ellopták a videónkat. — Úgy tudom, hogy a könyv­tárat is maga vezeti. — Igen. Szerencsére, mert ott van élet, mozgás. Most a nyári hónapokban, naponta 20—25 gyermek is bejön olvasni, köny­vet kölcsönözni. A felnőttek is elég gyakran rámnyitják az ajtót. —szenográdi— Csodákat nem tehet Gyógyító szerelem Szécsényben Vajda Béláné egy régi tervét valósította meg. Bár a mezőgazdasági szakkö­zépiskolában adminisztrátor­ként dolgozik, úgy döntött, hogy áldoz egy kicsit annak a „szere­lemnek”, amelyet gyógyításnak neveznek. — A képzettségem asszisz­tens. Ma is szívemen viselem a vöröskeresztes oktatást — mondja. Itt az iskolában nagyon jó kis csapat jött össze; nemré­giben országos versenyen máso­dik helyezést szereztünk. A ter­mészetgyógyászathoz tulajdon­képpen a véletlen segített el. Elég sok gond, baj ért az utóbbi időben, ezért olyan elfoglaltsá­got kerestem, amivel leköthetem magam. Megismerkedtem a Budapesti Természetgyógyá­szok és Egészségvédők Tudo­mányos Egyesületével és beirat­koztam egy tanfolyamra. Egy éven keresztül hetente járt föl Vajdáné Pestre, hogy a gyakorlatban is megtanulja azokat a mesterfogásokat, ame­lyek ezt a tudományt jellemzik. — Igen magas szintű volt a képzésünk, de örülök, hogy belevágtam. Az közismert tény, hogy a szintetikus gyógysze­reknek — amelyek nélkülözhe­tetlenek ugyan — rendszerint van kedvezőtlen mellékhatásuk. A természetgyógyászat ezt igyekszik kiküszöbölni. Vagyis természetes módon akar gyó­gyítani. Sokszor elgondolkoz­tam rajta: a nagymamám, aki a természetgyógyászat szót talán nem is ismerte, mégis sokkal több gyógynövénynek tudta a hatását, mint például mi. A gyógymasszázs például nagy­szerű segítséget adhat végtagtö­rések után, gerincproblémáknál. Az eredete Kínában gyökerezik, az úgynevezett Meridián-vonal mentén nyomást gyakorolva segít az akupresszúra, mely hatásos lehet fejfájás, vagy ízületi problémák esetében. Egyébként sok kínai orvos tanít szerte a világon nemegyszer látványosan gyógyítva. Vajda Béláné nemrégiben az édesanyjától örökölt kis házban rendelőt nyitott. Szécsényben elsőként, nagy reményekkel, hogy sikerül megszerettetnie, és megismertetnie a gyógyításnak ezt a módját. Szécsény és környéke Igazságos osztozkodás Ludányhalászi, Nógrád- szakál. A két önkormányzat a napokban közös bizottságot hozott létre, a két községhez tartozó vagyon felosztásáról. Az önkormányzatok 1971-től számítva, a lakosság arányá­ban a közös bizottság állás­pontját figyelembe véve oszt­ják szét a meglévő értéke­ket. Törvényre várva Ipolytarnóc. A polgármes­teri hivatal engedélyt adott egy vállalkozónak, aki a tégla­gyárat szeretné hasznosítani. A termelőszövetkezettel vi­szont nem tudnak megegyez­ni, hogy kié is az épület. A hu­zavonának remélhetőleg a kö­zeljövőben megjelenő önkor­mányzati törvény véget vet, és a mostani gombatermesztés helyett ismét téglát készítenek a gyárban. Naponta ötven adag melegétel Hollókő. Ötödik hónapja, hogy a községben Kelemen Nándomé és Kelemen Andrea — akik csak névrokonok — megnyitotta a napközi ottho­nos konyhát. Naponta mint­egy ötven adagot főznek. Meleg étellel látják el az öregek napközi otthonát, az óvodát, és a varrodában dol­gozókat. Ma véradás Szécsény. Augusztus 6-án, kedden egész napos véradást tartanak a városi művelődési házban. Ez alkalommal min­tegy százötven-százhatvan önkéntes véradóra számítanak az életmentő véradás szerve­zői. Hét község, egy állatorvos Litke. Hét község önkor­mányzata — Litke, Mihály- gerge, Ipolytarnóc, Egyházas- gerge, Karancsság, Ságújfalu és Szalmatercs — összefogott és körzeti állatorvosi társulást alapított. A polgármesteri hivatalok közösen fizetik az állatorvost, akinek Litkén lesz a „törzshelye” és megszabott időközökben látogatja a többi falut. Az új rendszer augusz- . tus elsejével lépett életbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom