Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-05 / 182. szám

1991. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP Profitcenter profit nélkül Nehéz helyzetben a helyi buszközlekedés Választópolgári „interpelláció” (1.) Szebb jövőt ígértek, uraim! Gazsi Kálmánnak Bilecz Endre országgyűlési képviselő válaszol Gazsi Kálmán hugyagi választópolgár nyílt levéllel fordult az Or­szággyűléshez, a képviselőkhöz. Levelét elküldte az Új Nógrádnak is. Nyári szünet lévén a parlamenti munkában — arra vállalkoztunk, hogy általános érvényű kritikai megállapításaira a levélíró beleegyezésével Bilecz Endre Balassagyarmaton élő országgyűlési képviselő (SZDSZ) válaszoljon. Háromrészes sorozatunk a választópolgári „interpellá­ciót” és a válaszokat tartalmazza a szükséges rövidítésekkel. (Gazsi Kálmán levelét 33 hugyagi írta alá.) Salgótarján önkormányzati képviselő-testülete legutóbbi ülésén foglalkozott a Nógrád Volán munkájával. Horváth Jó­zsef igazgató előterjesztésében megismertette azokat az elképze­léseket, melyekkel a cég az elmúlt évre kialakult súlyos ter­melési és vezetői válsághelyzetet kívánta feloldani. Az első fél év biztatóan alakult, közel 4 millió forint nyereséget értek el. Szerepük van ebben azoknak a nagy önállósággal rendelkező és nyéreségre törekvő profitcentereknek, amelyek az árufuvarozás és személyszállítás, valamint a műszaki-karbantartó munka területein jöttek létre. Közülük a salgótarjáni helyi jára­ti közlekedésre illik a megállapí­tás: profitcenter profit nélkül. Hiszen az egyszerű, halandó utas csak a drasztikusan megemelt viteldíjat, a fáradtan pöfögő és konvojokban közlekedő autóbu­szokat vagy az ideges, nem ritkán durva hangú pilóták kioktatásait érzékeli. — Hogyan látja a város autóbusz-közlekedését Horváth József igazgató? — Tavalyi évben negyvennégy autóbusszal huszonkilenc és fél millió utast szállítottunk Salgó­tarjánban. Az idén ez a szám — várhatóan a korábbi tarifaemelés miatt is — mintegy tizenöt szá­zalékkal lesz kevesebb. Van egy fontos tényező, amelyen nem tudunk változtatni: a város föld­rajzi helyzete. A hegyek közé zártság, a kiadós emelkedők, a viszonylag nagy távolságok fal­ják a kilométereket és megviselik a motorokat. S innen már csak egy ugrás a környezetszennyező nullára futott járművek kérdése. Egyszóval gazdaságtalanok, drá­gák a kilométereink. Amíg pél­dául Békéscsabán 23, Ozdon 33,4, Kazincbarcikán 21,4, addig a megyeszékhelyen 41,5 helyi járati kilométer jut egy lakosra. Természetesen minden busz­vezetőnek alapvető kötelessége az utasok iránti figyelmesség. Amikor megszületett a jelentős áremelés, akkor külön felhívtuk a figyelmet ennek fontosságára. Akik ezt betartják azokat dicsé­retben, akik nem hajlandók figye­lembe venni, azokat fegyelmi büntetésben részesítjük. S, hogy vannak rátermett, jóravaló piló­táink is, azt sokszor az utasoktól Marakodipuszta a Karancs völgyében fekvő, csendes kis település. Mindössze 240 ember lakja, s négy utcája van. Határá­ban a Dobroda-patak csordogál. Közigazgatásilag Karancskeszi- hez tartozik. Az ott élő emberek egy jól összekovácsolódott közösséget alkotnak. Nagy köztük az egy­máshoz tartozás érzése. Ennek egyik oka a kis lélekszámban ke­resendő. Jelentős ebben a vonat­kozásban az a tény is, hogyha el akartak valamit érni lakóhelyük fejlesztésében, akkor csak önma­gukra számíthattak. Lakossági összefogással épült templomuk és iskolájuk is. Mint a kis falvakat, így Mara- kodipusztát is veszélyeztette a település lakóinak elöregedése, s hogy lassan eltűnik a feledés homályában. Elveszti egyedi jellegét, „marakodiságát” és beleolvad Karancskeszibe. Hosszú ideig igazolódni látszott ez a feltételezés. A helybeli fia­talok sorra beköltöztek a közeli Salgótarjánba. Az utóbbi évek­ben azonban jó néhány fiatal döntött úgy: marad szülőfalujá­ban, ott alapít családot. A helybeliek zöme Salgótar­jánba jár be dolgozni. Napközben az idősek és ilyenkor, nyáron a érkező dicsérő telefonok igazol­ják. Tudom, hogy nem menti senkinek a felelősségét, de kollé­gáink igen feszített munkaidőben dolgoznak a volán mögött. A „konvojban” való buszköz­lekedésről csak azt tudom mon­dani, hogy ezek a Salgóról, Somosról, Beszterce-lakótele- pről induló, más-más járatszámú buszok, amelyekhez esetleg még a Salgó-kapu felől érkezők is csatlakozhatnak... Az sem sze­rencsés, hogy a 21-es út korábbi építése miatt két decentrumot kellett létrehozni. Ez is igényelte a menetrendváltozást. De az biztos, hogy ez nem környezetkí­mélő megoldás. S nemcsak az öreg buszok füstje, koromja szennyezi a várost, a jó műszaki állapotúaké is. — Várható-e a felerészben nullára futott járműpark felújítá­sa? — Rövid távon ez reménytelen dolognak tűnik. Ehhez a forrást a nyereséges tevékenység, a külső tőke, illetve az állami, önkor­mányzati támogatások biztosí­thatnák. Ma egyikre sincs reális kilátás. Ha azt nézzük, hogy egy csuk­lós Ikarus 7—8 millióba, egy szóló autóbusz 4 millió forintba kerül, akkor már az is eredmény, hogy az idén hét járművet újítunk fel, darabját másfél millióért. S vettünk két használt, de jó álla­potban lévő csuklós buszt. — Elég reménytelennek tűnik a helyzet. — Várható, hogy a közeljövő­ben megjelenik a menetrend szerinti személyszállítás kon­cessziós szabályozása, ami meg­határozza majd a helyi járati közlekedés vállalkozási kereteit. Egészen biztoT nern az lész' a megoldás, hogy vonalonként szétszabdaljuk a járatokat, mert annak csak az utasok látnák a kárát, de az autóbuszok vállalko­zói alapú üzemeltetésében van fantázia. Egylőre kísérletként egy ma­gánbusz dolgozik alvállalkozó­ként a városban, később saját dolgozóinknak kívánjuk felkínál­ni ezt a lehetőséget. S most tár­gyalunk arról, hogy Jónás-telep- re, ahová eddig nem jutott ki autóbusz, egy magánvállalkozó, velünk együttműködve mikro­buszokkal szállítaná az utasokat. Szabó Gy. Sándor gyerekek tartózkodnak otthon. A vakáció idején vidáman telnek a kis marakodjak napjai. Mindig találnak maguknak elfoglaltsá­got. A kánikulában kijárnak a Dobrodához fürödni. S hogy nagyobb legyen a hűsítő víz, kövekkel zárják el útját, vagyis rekesztik, így kellemesebb a lubickolás. Örökös vitát eredmé­nyez ez az egyházasgergei gyere­kekkel, hiszen a rekesztés miatt hozzájuk kevesebb víz folyik le. Ilyenkor a gergei gyerekek el­mennek Marakodira titokban megbontani a köveket. Erre, a marakodiak újra rekesztenek, míg a szomszédok ismét szét nem szedik. E tevékenység szinte már hagyománynak is beillik, hiszen a nagyszülők idejében is folyt a „harc”. Még a rossz idő sem tudja elkeseríteni a fiatalokat. Az isko­la épületében (ami már nem iskolaként funkcionál, mert a kis taniylólétszám ezt nem teszi lehe­tővé) számos szórakozási formá­ra nyílik lehetőség. Szőllős Gábor vezetésével klub és könyv­tár várja a látogatókat. A gyere­ket, kik az ebédet szállító autót várták, felsorolták, mi mindennel töltik ki szabad idejüket. Bilecz Endre: — Nem hivatko­zom országgyűlési képviselőként a tudatlanságra, a teljes gyakorlatlan­ságra. Régen politizálok. Soha nem voltam híve a szélsőséges kommu­nistaüldözésnek és minden módon támogattam egy viszonylagos társa­dalmi béke megőrzését itt a megyé­ben is. Tisztában voltam az ország katasztrofális gazdasági helyzeté­vel, bár ellenzékiként pontos adato­kat én sem ismerhettem szigorúan bizalmas jellegüknél fogva. Tíz­tizenöt évvel ezelőtt is meggyőző­désem volt, hogy a Kádár-rendszer gazdaságilag is bukásra van ítélve. A gazdasági helyzet azonban az utóbbi egy-két évben tovább rom­lik, ezt mutatja a foglalkoztatás gondja és az életszínvonal csökke­nése. Természetes következmény, hogy az új demokráciával az embe­rek többsége elégedetlen, s hogy keményen bírálja a parlament munkáját. Ezzel szembe kell néz­nünk... >■ Gazsi Kálmán: — Olyanokat választottunk, akiket nem ismer­tünk. Nem akartuk a pártállamot, de akiket választottunk, most kelle­metlen meglepetéseket okoznak. Korábban mindenkinek volt mun­kája. Mára bevezették a munkanél­küliséget. Egyik napról a másikra ezt nem lehet csinálni! Bilecz Endre: — Az új politiku­sok többségét a választópolgárok nem ismerhették, közülük sokan nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, mások, mint jómágam is, a szerepléstől hosszú éveken át el voltak zárva. Jogos a megállapítás. A munkanélküliséget azonban nem kellett bevezetni. A magyar gazda­ság legtöbb ágazata katasztrofális helyzetben van. Nógrádban hivata­losan kilenc százalék a munkanél­küliek aránya és ez még nőni fog a nehézipar válsága miatt Kelet- Nógrádban. A cserháti, nyugat­nógrádi részeken a falvakban, ahova Hugyag is tartozik, a bujta­tott munkanélküliség, félmunkanél­— A klubban lehet pingpon­gozni, asztalifoci-mérkőzéseket rendezni, olvasni, vagy edzeni a kis konditeremben. Időnként átviszem a többieknek otthonról a videót és a számítógépet — mondja Szőllős Vince. Szoktunk kártyázni, tévét nézni. Van a faluban egy nagy füves rét, az a mi focipályánk. Nem unatko­zunk! * Kerestem a falu nevének erede­tét. Honnan a Marakodipuszta elnevezés? — Úgy mondják felénk az emberek, hogy valamikor nagy verekedés volt itt, aztán, akkor ijedtében elfutott a drótos tót. Azt mondta, itt marakodnak az emberek. így ragadt a falura a név — meséli mosolyogva egy hely­beli lakos. S mit tart erről a történetírás? Helytörténeti gyűjteményekben nem található információ, nem készült róla feljegyzés. Csupán Karancskeszi tartozékaként emlí­ti egy történelmi helységnévtár. A könyvek nem szólnak Mara- kodipusztáról, de a kis falu él, s virágzik. — szikora — küliség máris jóval magasabb kilenc százaléknál. A kritika és az elkeseredés megalapozott. A parlament azonban nem vezethette be a munkanélküli­séget. Általános kerettörvényeket fogad el. Hozzájárulásával a kor­mány egy dolgot azonnal csinálhat­na. Felvehetne újabb milliárdokat a hetvenes évek gyakorlatával, hogy fedezze a szociális kiadásokat, ám ma már az országgal csakis gazda­sági teljesítés alapján állnak szóba, amikor segítséget kér! így ma fokozottan fennáll az a veszély, hogy visszasüllyedünk a közép­európai átlag alá. Gazsi Kálmán: — Az előre beharangozott szociális háló nem más, mint egy hatalmas lyuk! Nem ér garast sem... Bilecz Endre: — Megalapozat­lan. túlzott volt az ezzel kapcsola­tos propaganda. Nem állt megfelelő összeg rendelkezésre, ugyanakkor a munkavállalói érdekképviselet év­tizedek óta nem működik. Ezek segítésére az új demokrácia sem tett meg mindent. A parlament törvé­nyeket hoz, de közvetlenül nem tudja megvédeni a munkavállalói érdekeket. Magyarországon ma az érdekvé­delmi hálózat alig működik. Mi ezt nem vállalhatjuk át, mert abból megint csak mese lesz... Magam is megszavaztam azonban a legutóbbi két szakszervezeti törvényt, mert esélyegyenlőséget kell biztosítani valamennyi érdekvédelmi szerve­zetnek. Az alakuló munkástanácsok bele tudnak szólni az üzemek pri­vatizációs ügyeibe, s ez a foglalkoz­tatottság gondjait is enyhítheti. Elérhető általuk, hogy csak a feltét­lenül szükséges létszámcsökkenté­sek következzenek be! Régi meg­győződésem, hogy a munkástaná­csok is lehessenek tulajdonosai, résztulajdonosai a vállalatoknak. Gazsi Kálmán: — Piacgazdasá­got akarnak, ám piaci béreket nem. Miért?!. Szebb jövőt ígértek, uraim! Bilecz Endre: — A parlamenti pártok valóban piacgazdaságot A polgármesteri hivatal Bá- tonyterenyét reprezentáló filmet szándékozik készíttetni. A film célja, hogy reprezentatívan be­mutassa a település életét, reklá­Karancslapujtő. Falugyűlést tartottak a minap a kultúrház nagy­termében a képviselő-testület tag­jai. A napirendi pontok között sze­repelt az eltelt időszak értékelése és néhány távlati terv is. Noszki László helyi állampolgár hozzászólásában azt fogalmazta meg, hogy meglátása szerint túl sok pedagógust alkalmaz az iskolaveze­tő, aki egyúttal az alpolgármester is. Az alkalmazottak között — végzett jelentkező ellenére is — található volt képesítés nélküli. A költségve­tés nagy hányadát az iskola emészti fel. Akadt olyan idősebb lakos, aki a közkutak teljes körű lezárása ellen lázadt —, gondolva a valóban rá­szorulókra. No, de mit lehet tenni, ha ezzel csaknem hétszázezer forint körül takarít meg az önkormányzat! Pellengérre kerültek a magas akarnak, de mást nem is tehetnek, hiszen a tervgazdálkodás az egész világon megbukott. Tény, hogy a piaci árak elszabadultak és teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezt nem követték a bérek. Éppen a bérliberalizáció bevezetésével lesz nagy szerepe a munkavállalók ér­dekvédelmének. Tudomásul kell venni, hogy más a munkáltató és a munkavállaló érdeke. Gazsi Kálmán: — A képviselők mégis erre még rátesznek azzal, hogy nem jelennek meg az ülése­ken, inkább saját üzleti ügyeik után futkosnak. Bilecz Endre: — Kevés ülésnap­ról hiányoztam. Mégis én lennék a legboldogabb, ha amiatt hiányoz­tam volna sokkal gyakrabban, mert eredményes üzleti tárgyalásokat folytattam külföldi és belföldi beru­házókkal a megye vagy a város érdekében. Képviselőként időm és energiám jó részét erre fordítom, ám rendkívül lassan, vontatottan halad­nak az ilyen típusú ügyek, beruhá­zások. A magyar parlamenttel szemben tehát nekem is az a legfőbb kifogásom, hogy az alapvető gazda­sági törvényeket csak nagy késéssel alkotjuk meg. Képviselőként nem az a lényeg, hogy állandóan ott üljön a parlamentben, hanem, hogy azok érdekében, akiket képvisel, eredményesen működjön. Gazsi Kálmán: — Miért nem akadt eddig egy sem Önök között, aki azt mondta volna, hogy nem kér nagyobb fizetést, mint egy magyar szakmunkás, mert szegény az or­szág, üres az államkassza. Bilecz Endre: — Magyarorszá­gon a parlament és más választott testületek fenntartása körülbelül egyharmadába kerül ánnak, mint ami a nyolcvanas években a Kádár­éra pártapparátusának fenntartásá­hoz kellett. Igaz azonban, hogy így is alakulnak olyan új hivatalok, amelyek feleslegesek és amelyeket szakértőként és képviselőként hatá­rozottan ellenzek. A szakmunkás- bérek ugyancsak rendkívül külön­bözőek. Tény az is, hogy a parla­menti fizetésem — amennyit kézhez kapok — húszezerkilencszáz forint. Ez nem kevés, de nemigen haladja meg a jobb szakmunkások jövedel­mét. Áz ezen felüli parlamenti jövedelmem olyanfajta juttatások­ból áll, amelyeket azonban ki is fizetek a munkavégzéssel kapcsola­tos ráfordításokra. (Folytatjuk) T. Pataki László mozza az itteni vállalatok és in­tézmények tevékenységét, továb­bá felkeltse az érdeklődést a vá­ros iránt. A költségeket a cégek szponzorálásával kívánják fedez­ni. vezetői bérek is. Volt aki összeha­sonlítást követelt más munkakörök­kel, ahol ennél jóval magasabb iskolai végzettséggel töltenek be állásokat alacsonyabb bérért. Az önkormányzat egyik tagja újabb összehasonlítással válaszolt, mond­ván, hogy máshol még magasabbak a bérek. (Szó ami szó, a társadalmi munkában teljesített feladatok ho­norálásával lehetne spórolni.) Volt aki bírálta a polgármesteri hivatal építésvezetőjét, mert szerin­te építési engedélyt csak magas borravaló ellenében lehetséges kapni. Az érintett egyébként nem volt jelen, így hiába kereste rajta az egyik építtető a pénzét. — De ez a bíróságra tartozik — nyugtatta a kedélyeket a polgármester. A volt falusi tanácselnök, illetve MSZMP-titkár, Ozsgyáni Pál szóvá tette, hogy a régen összetört váró­Átképzés után munkalehetőség Kazár. A SENIOR Kötöttáru- gyár helyi gyáregysége a munka- nélküliség enyhítésére egyéves varrónőátképző tanfolyamot szervez. Az oktatás elméleti részét a nagybátonyi 209. Sz. Ipari és Szakmunkásképzőben, a gyakorlatot Kazáron sajátíthatják el a jelentkezők. A leendő varró­nők előzetes képességi vizsgála­ton vesznek részt, ahol a kéz­ügyességet, reagáló- és összpon­tosító készséget figyelembe véve választják ki a szakmára alkal­mas embereket. Ok ez egy év letelte után munkalehetőséget is kapnak a gyárban. Új igazgató Szécsény. A Skála Palóc Áru­ház igazgatója Baranyi András nyugállományba vonult. A helyi áfész vezetősége Szép Bertalan, az élelmiszerosztály vezetőjét bízta meg az áruház igazgatói teendőinek ellátásával. Tetőfedés féláron Kishartyán. A település óvo­dája a nyári esőzések alatt beá­zott, ezért a szünidő alatt az ön- kormányzati testület elrendelte az átpalázást. Már akadt is vállal­kozó Kozma István zöldséges személyében, aki egyébként tető­fedő szakmunkás. Társaival a mintegy ötvenezer forint értékű munkát huszonötezerért végzi majd el. Segítség a rászorulóknak Kishartyán. Az önkormány­zati testület képviselői a telepü­lésen felmérést hajtanak végre a lakosság iskolás korú gyermekei­nek körében. Körülbelül nyolc­van gyérinek jár a ságújfalui általános iskolába, akiknek kis hányada napközis ellátásban részesül. A felmérés után e költ­ségekhez szeretne hozzájárulni az önkormányzat a rászorulók számára. Személycserék a testületben Salgótarján. Legutóbbi ülésén személyi kérdésben is döntött az önkormányzati testület. Kocsárdi Nándor lemondása folytán megü­resedett képviselői helyre a FIDESZ-listán következő Czine Bélát delegálta, akit a testület beválasztott a kulturális és sport- bizottságba. Míg a testületbe korábban bekerült Erdei Imréné, — akit a családi okokból lemon­dott Molnámé Gyepesi Edit he­lyére delegált az MSZMP a helyi önkormányzatba — az egész­ségügyi és szociális bizottság tagja lett. termet azóta sem szállíttatták el, de a lakók apránként ellopkodják. O kifogásolta még azt is, hogy a hivatali apparátus ugyanabban a létszámban dolgozik, míg máshol takarékossági okokból leépítések vannak. Valószínű, hogy a többéves tapasztalatát rögzítette, amikor el­mondta, hogy szerinte nagyobb összetartásra lenne szükség a testü­letben. E tekintetben említésre méltó, hogy az első számú vezetők nem tősgyököres lapujtőiek, míg a jegy­ző és a polgármester is etesi. A rosszalló vélemények közt szerepeltek a magánfuvarozók visszaélései is. Az elhúzódó és itt-ott személyes­kedésbe torkolló vita záró mondata szintén egy lakossági vélemény volt: „Mi választottuk őket...” —ek— Marakodás nélkül Marakodipusztán Film Bátonyternyéről A nagyhangúak vitték a prímet a falugyűlésen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom