Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM • [IhJTHiJU 7 Menyasszony, vőlegény Sámsonházáról Több nemiedéknyi időt ölel át a szlovák ajkú Sámsonháza hagyományőrző együttesének múlt­ja. Fennállása kezdetére már szinte csak az idősebbek emlékeznek. Szorgos és kitartó gyűj­tőmunkával keresték meg mindazt, amiből élnek: dalokat, láncokat, s a nemegyszer hét lakat alatt őrzött ruhadarabokat a fellépéseikhez. Repertoárjuk bőséges, azonban mindig talál­nak a különböző számokon egy kis kiigazítani valót. Olyan valakit is, aki a pontosításban jártas. Ha naplót vezetnének, az elmúlt néhány év eseményei között bizonyára megemlítenék a kisterenyei majálison való szereplésüket, a nézsai szlovák esten és a banki rendezvényeken való, tetszéssel fogadott fellépésüket. Jó barátjuk az anyaországbeli híres Dobra Niva nevű együttes, büszkeségük, hogy a Inísz- liuszonkét táncosuk és a négytagú zenekaruk tagjai egytől egyig fiatalok. Arra a korszakukra viszont kevésbé jó érzéssel gondolnak, amikor előző vezetőjük leköszönt: utána két évig nem táncoltak. Tovább nem bírták az egyíittlét hiá­nyát. A mostani bánki eseményre egy bájos meny­asszonyt és egy csinos vőlegényt küldtek: Szpisák Zsolt és Bacsa Ilona hagyományos öltözékben mutatkozik be. (m. j.) Külföld előtt otthon a bankiak A banki csoport a tavalyi nemzetiségi találkozón A bánki Dolina tánccsoport mindössze három esztendős. A ti­zenhat-tizenhét éves helyi fiata­lokból alakult együttes tagjai viszont már belekóstollak a siker­be. Több fesztivál — Gyöngyös, Szombathely, Zagyvarékas — legutóbb pedig a terényi nemze­tiségi találkozó nagyközönségé­nek nyújtottak élményt műsoruk­kal. \ Budai József koreográfus is­mertette meg velük az ének és a tánc művészetét. A jól kidolgozott palóc és szlovák néptáncok mel­lett a helyi népviseletből is ízelí­tőt adnak a közönségnek. Vezető­jük Janecskó Andrásné, legna­gyobb sikerűiének az egyre na­gyobb népszerűséget és így a gyakori bemutatkozási lehetősé­geket tartja. Bizonyítja ezt ti franciaországi meghívás is, melyre nagy bizalommal készül a csoport. A bánki találkozón a külföldi vendégszereplésre készült műsorukból mutatnak be egy részletet. Szlovák klub Galgagután A bánki nemzetiségi találkozó egyik résztvevője Galgaguta hagyományőrző együttese is. A mandolin zenekar, a táncosok és a hagyományokat ápoló, átadó idős emberek a Mozaik Művelődési Kör szlovák klubjában szoktak találkozni. A tánccsoport 2—3 éve alakult, az általános iskola szlovák szak­körének keretében. Azóta táncol a tíz lány — sajnos fiúk nincsenek. A népviseleteket a szereplő gyere­kek nagyszülei készítették, akik még ma is használ­nak ilyen ruhadarabokat. Az együttest a szlovák szövetség támogatja, ebben az évben 15 ezer forint­tal, de természetesen kisebb támogatásokat máshon­nan is kapnak. A műsorok összeállításához az is hozzájárul, hogy az együttes irányítója, Bán Imréné, saját maga gyűjti a környék szlovák néphagyomá­nyait, népdalait. 1.. K. A hagyományőrzés nem öncél Vanyarcon A vanyarci lakodalmas — Az együttes 1973-ban ala­kult, akkor mint asszonykórus szlovák népdalokat adtunk elő. Élső bemutatkozásunk november 7-én volt a „kulimban”. A ti­zenöt fős alapító gárda valódi amatőrökből állt. Én például teljesen önállóan tanultam meg citerázni, a nóták sorrendjét pedig papírról puskáztuk le, nehogy eltévesszük. A közönség néha nem értette miért is nézünk mindannyian mereven egy irány­ba — mondja Hugyecz Andrásné polgármester. —- Nyolcvannégyben vittük színpadra az első játékos műso­runkat — természetesen szlovák motívumok alapján, szlovák nyelven — a vanyarci lakodal­mast és ez új lendületet adott a csoportnak. Csatlakoztak hoz­zánk férfiak, gyerekek, jelentő­sen nőtt a létszám. Ezen kívül aztán készítettünk koreográfiát a farsanghoz, a karácsonyhoz, a fonóhoz, a kiszejáráshoz, s elég szép sikereket arattunk fellépé­seinkkel. Hat megyei nívódíjat kaptunk, elnyertük a Művelődési Minisztérium Szocialista Kultú­ráért kitüntető jelvényét — erre a mai napig büszke vagyok — és a Népművelési Intézet nívódíját is. A táncok, dalok megismerésé­ben sokat segítenek a vanyarci idős emberek — Apko Istvánná, Manyi néni például élő történe­lem — a koreográfiák összeállí­tásában pedig Mátyás György, a nagykürtösi művelődési központ munaktársa és ifj. Budai József ad hasznos útmutatókat. Nem öncélú a tevékenységünk, hiszen sokat jelent a résztvevők emberi kapcsolataiban és a köz­ség hírnevének, presztízsének növelésében is. Ozsvárt A megújulás útján Legénden Szavlik Jánosné azon fárado­zik, hogy az évekkel ezelőtt megszűnt nagymúltú kórust újra szervezze. Ezzel nemcsak újat kíván kezdeni, de több mint tizen­két éven át élő hagyományápolást szerelne folytatni. Jelenleg tizen öltik magukra a jellegzetes legéndi népviseletet: a piros szoknyát, a fehér kötényt, a hímzett pruszlikot, a csipkésszé­lű fékétől, hogy újra elinduljanak a siker útján. Ajkukon leginkább a régi kórus által énekelt szlovák és magyar népdalok csendülnek fel kristálytisztán. Hajdúk Já­nosné a falu nótafája, most is segít az énekek tanulásában. A közelmúltban sikerrel mutatkoz­tak be a terényi nemzetiségi találkozón és a helyi öregek napi ünnepségén. A bánki lakodalmasból a le- géndiek a menyasszony öltözte­tését kapták feladatul, miközben énekükkel, majd saját újjászüle­tésüket is köszöntik. Felvételűn-' kön az újjáalakult legéndi kórus. S. J. Újra színpadon a nézsaiak A nézsai népdalkórus huszonkét évvel ezelőtt alakult meg. Szarka Lajosné pedagógus ismertette, tanította meg a tagokat az éneklés művészetére. Programjaikban a régi hagyományok megőrzésére, azok énekkel formált megjelenítésére törekednek. A magyar és szlovák nép­dalokat, azok feldolgozásait a kórustagok gyűjtik. Az együttes fellépéseit mindig siker kísérte, itthon és külföldön egyaránt. Titkuk pedig a közvetlenség a tiszta előadásmód, a szép helyi népviselet. Az évek során sok ünnepi eseményen léptek színpadra, valahányszor igényes műsorral. Az eltelt időszak alatt összesen 87 helyen szerepeltek. Jártak Csehszlovákiában és Ausztriában. Több rádiófelvétele is volt a kórusnak. Ezek legsikeresebbjei közül kél lemezük is megjelent. A különböző versenyeken legmagasabb minő­sítéseket értek el, többször kaptak nívódíjat. A kategóriájukban az ország legrangosabb amatőr kórusává lettek. Egy éve azonban már nem működik az együttes. Nincs patronáló, vezetőjük — Marika néni —- belefáradt a felkészítésbe, a fellépések szervezésébe. Véleménye szerint nehezen tudnak megújulni. A bánki nemzetiségi találkozón most tíz taggal újra bemutatkoznak. Három szólóénekesre — Csordás Józsefnére, Kucsera Józsefnére és Balogh Mályásnére alapozva a lakodalmas legszebb lírai részéi, a menyasszony búcsúztatót mutatják be a nagyközönségnek. Felvéte­lünkön a nézsai kórus fénykorában. Surányi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom