Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-30 / 203. szám
8 ui-mzu SPORTTUKOR 1991. AUGUSZTUS 30., PÉNTEK Triatlon EB Magyarországon Jászíjjászok A hagyományteremtés volt a célja Guba Imre jaszdozsai testnevelő tanárnak, amikor általános iskolai diákjaival megalakította a Jászíjjász egyesületet. A házi versenyeken a fiatalok a régi magyar íjjak hasonmásainak sportszerű használatával ismerkednek meg. Labdarúgó városkörnyéki bajnokság Balassagyarmati kör?et Hét végi sportműsor Szombat Labdarúgás, NB III. Mátra- csoport: SBTC—Bélapátfalva (Tóstrand), St. Tűzhelygyár— Volán Rákóczi (Forgács-telep), Balassagyarmat—Apc (Nagyligeti sporttelep). Valamennyi találkozó 16.30 órakor kezdődik. Labdarúgás megyei I. osztály, Keleti csoport: Nagybá- tony—St. Öblös (15.30 óra). Női kézilabda NB II.: Madách Salgglas—Miskolci VSE (Sugár úti pálya) 11 óra. Vasárnap 'Labdarúgás, megyei I. osztály, Keleti csoport: Pásztó— ÖMTE, Mátranovák—Kazár, Kisterenye—Somos, Karancsla- pujtő—Palotás, Nógrád Volán— Tar. Nyugati csoport: Nézsa— Nagylóc, Őrhalom—Bércéi, Szécsény—Romhány, Rétsági Honvéd—Rimóc, Jobbágyi Honvéd—Érsekvadkert. Mohora— Berkenye (valamennyi mérkőzés kezdési ideje: 15.30 óra.) Idegenlégiós focistáink eredményei Brüsszel. A belga labdarúgóbajnokság 3. fordulójában Petry Zsolt csapata, a Gent 3:1-re győzött az FC Liege ellen. Párizs. A francia labdarúgóbajnokság 8. fordulójában 1:1 -es döntetlent játszott Kovács Kálmán csapata, az Auxerre az St. Etienne ellen. Magyarországon csak rövid múltra tekint vissza az úszásból, kerékpározásból és futásból álló összetett sportág, a triatlon, ennek ellenére nagy népszerűségre tett szert. Időközben a versenyzők is a kontinens élmezőnyébe kerültek. De nemcsak a viadalokon születnek jelentős magyar sikerek, hanem a „háttérben” is: ugyanis mind többször bízzák meg a magyar szövetséget rangos események megrendezésével. Az Európai Triatlon Unió (ETU) nyári kongresszusának döntése is ezt bizonyítja: a hollandiai Almerében tartott tanácskozáson Európa-bajnoki házigazSzeptember végétől a zánkai egykori úttörővárosba várják az NB I-es kosárlabda-szakosztályok által patronált általános iskolai csapatokat. Heti tumusvál- tással 8—8 csapattal tornát rendeznek, közben különböző felméréseken vesznek részt a gyerekek. Ilyen körülmények között ideális környezetben egy tanév alatt mintegy 1200 tanuló kap kiváló képzést és alkalmat a felfedezésre. Az akcióról néhány véleményt gyűjtött csokorba az MTI munkatársa. Dr. Nádori László professzor, országgyűlési képviselő: — A mai pénzszűke világban, amikor a parlamentben minden egyes sportra fordítható forintért külön küzdelmet kell folytatni, nagyszerűnek tartom a kosárlabda-szövetség kezdeményezését. Horváth Frigyes, az MKOSZ főtitkára: — Az akció körülbelül nyolc és fél millió forintba kerül. Ebből két és fél milliót az NB I-ben szereplő külföldi játékosok után befizetett illetékekből fedezünk, pénzt kapunk a Diákkosár Alapítványból és pályázunk a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport danak választottak Magyarországot. — Megkaptuk az 1994-es ifjúsági és junior EB rendezési jogát — újságolta örömmel dr. Sípos Andrea, a MTSZ elnökségi tagja. — Ez a rendezvény bizonyára még népszerűbbé teszi majd a sportágat hazánkban. Milyen fontos témák kerültek még napirendre? — A németek javasolták, hogy a jövőben csak kétévente rendezzenek Európa-bajnokságokat, mert szerintük túl sok a verseny. Ezt az ötletet sokan nemtetszéssel fogadták. Nekünk is az a véleményünk, hogy inkább az úgynevezett1 ranglistaversenyek Egészséges Életmódért Alap támogatására. Morvay Béla, az OTSH főosztályvezető-helyettese: — Mi sem dúskálunk a pénzben, de az ilyen kiváló kezdeményezést minden körülmények között segíteni szeretnénk. Ezért adtunk az általános iskolások kosárlabdatáboraira és -tornáira 4 millió forintot. Ránky Mátyás, a férfi edzőbizottság vezetője, szövetségi edző: — A kezdeményezés a kosárlabda-szövetség valamennyi bizottságának kötelezővé teszi a diák kosárlabda segítését, ez pedig talán megóvja az utánpótlást és felnevelheti a jövő válogatottjait. Vajó Péter miniszteri biztos, a Zánkai Gyermek és Üdülőközpont megbízott igazgatója: — Az egykori úttörőváros óriási állami támogatással működött, most szinte semmit sem kapunk. A kosárlabdázók példáját mintának szánjuk, hogy bemutassuk a sport segítését és a gazdaságos üzemelést. Csak ez lehet számunkra a jövő útja. számát kell csökkenteni, az EB-k menetrendjén nem szabad változtatni. A kevésbé gazdag országok számára a kontinens- bajnokság a legrangosabb viadal, hiszen a világbajnokságokra gyakran el sem jutnak, mert azok a tengerentúlon vannak^ Tavaly például az Egyesült Államok, idén Ausztrália, jövőre Kanada a vb-házigazda. A barcelonai téli kongresszus dönt majd ebben a kérdésben. Az viszont tény, hogy a versenyzők egészségének megőrzése érdekében az orvosi bizottság a jövőben ellenőrizni fogja a víz minőségét, nehogy úszás közben fertőzést kapjanak a sportolók. Labdarúgó megyei II. osztály, Déli csoport Az 1. forduló eredményei: Vanyarc—Buják 1—0, Kisbá- gyon—Csécse 4—0, Szarvasge- de—Hasznos 1—3, Csécse— Mátrakeresztes 3—1, Mátrasző- lős—Szirák 4-0, Erdőtarcsa— Héhalom 2—3, Felsőtold—Szurdokpüspöki 3—1. Barcelona kínálata Barcelona. A barcelonai olimpiai játékok szervezőbizottságától kapott tájékoztatás szerint az AFP hírügynökség arról számolt be, hogy a jövő évi ötkarikás versenyeken 1754 érmet osztanak ki, 570—570 aranyat és ezüstöt, továbbá 614 bronzérmet. Mivel a XXV. nyári olimpia műsorán szereplő számokban 257 bajnokavatás lesz, egyértelmű, hogy olyanfajta összegzésről van szó, amelyben a csapatversenyeket nem egy-egy arannyal, ezüsttel és bronzzal számolják, hanem annyi éremmel, amennyit a csapatok tagjai majd átvesznek. Az 1. forduló eredményei: Szügy, Herencsény 2-3, Dejtár- Zölt FC 3-0, a Zöld FC nem jelent meg! Szé- csénke-Galgaguta 3-2, Ipoly- szög-Nógrádkövesd 4-0, Te- rény-Patvarc 0-3, Cserháthaláp- Nógrádmarcal 0-0. A bajnokság állása: 1. Ipolyszög 1 1 - - 4-2 2 2. Patvarc 1 1 , - - 3-0 2 3. Dejtár 1 1 - - 3-0 2 4. Szécsényke 1 1 - - 3-2 2 Herencsény 1 1 - - 3-2 2 6 Cs.-haláp 1-1-0-0 1 Nógrádmarcal 1- 1 - 0-0 1 8. Galgaguta 1- - 12-3Szügy 1- - 12-3Terény 1- - 11-3Zöld FC. 1- - 10-312. Nógrádkövesd 1- - 1 0-4 13. Hugyag--------'- Pénz is akadt a diák kosárlabdára A CSÚCS Egy nehéz nap éjszakája V égre eljött az a nap, amelytől, férfiasán titkolt, félelemmel kísért várakozással, olyan sokat reméltem. „— Tehetséges vagy, amit fejlődésed nyilvánvalóan bizonyít. Nehéz feladat, az eddigi legkeményebb munka vár rád. Neked most és itt kell helytállnod, úgy, hogy csak magadra számíthatsz! Végül ne feledd: többet ésszel, mint erővel, mert az erő hamar elfogy!” edzőm megszokott bátorító szavaiban ezúttal alig palástolt feszültség bujkált, ami azonban határtalan nyugalommá válva áradt szét bennem. „— Ahá! A szokottnál jobban izgul az öreg — gondoltam. Bármit mondasz is, bennt a pályán úgyis ketten fogunk küzdeni. Tanításod, bennem, általam lesz valósággá.” A zsúfolásig megtelt stadionban óriási hangzavar uralkodott. Az emberek igyekeztek kihasználni a többórás műsor pár perces szüneteit. A lelátókon és a büfék előtt izgatottan tárgyalták az eseményeket, a mozgóárusok is harsány szavakkal kínálgatták áruikat. Ennek a kavalkádnak rögvest vége szakadt, amikor rajthoz szólítottak bennünket. A hirtelen támadt csend rátelepedett a stadionra, az emberekben megsokszorozta a feszültséget. A tekintetek a rajthelyekre meredtek, ahol szobrok mozdulatlanságával vártuk az indító rajtjelét, a megváltó dörrenést. A bemelegítés elején fáradt voltam. A gyötrődés nem tartott sokáig, mert hamar belelendültem. A végén már szinte repítettek lábaim, ami megnyugtatott. De most, az örökkévalóság másodperceiben újra tapasztaltam lábaim elnehezedését, szorongásom fokozódását. Istenem! Mikor indítanak már?” Az indító lövésére egy emberként rajtoltunk. A dörrenésre jól mozdultam el, ám első lépéseimet kegyetlenül nehezen tettem meg. Mintha nem is én futnék! Harminc méter után jutott el tudatomig, hogy a nagy iram miatt, erőiködök és bármennyire is szeretném, az előttem rajtoló német versenyző pályaelőnyéből semmit sem tudtam ledolgozni. A mögöttem indulókat nem láttam, de éreztem, hogy egyre jobban megközelítenek. Ez nem ért váratlanul, mert mindnyájan jobb eredménnyel és nagyobb tapasztalattal rendelkeztek eddig, mint én. — Csak le ne égjek! — járt a fejemben. Már-már a kétségbeesés kerített hatalmába, amikor észrevehetően csökkeni kezdett a köztünk levő távolság. Mire száz méterhez értünk, befogtam a német futót. A közönség, hullámzó biztatásával segítette az iramot. Az élen brazil és angol futó haladt, mögöttünk, amerikai, olasz, szovjet, végül franciával és a némettel zártuk a sort. Nagyon szenvedtem, küzdöttem, de fájdalmaim nem növekedtek! Szervezetem lassan hozzászokott az embertelen terheléshez és bízhattam abban, hogy a táv elejei iram nem bizonyult végzetesnek számomra. „Türelem! Lazábban! , ha eddig kibírtad, nem reménytelen a helyzeted, végig tudod csinálni!” — biztattam magam, miközben az amerikai átvette a vezetést, a brazil pedig visszaesett az angol és az olasz mögé. Százhatvan méternél a szovjet és a német lazábbra vette lépteit. „— Elfáradtak volna talán?” — villant fel bennem egy pillanatra és máris megelőztem őket. A francia megerősítette érzéseimet és árnyékként követett. A nézők kitörő örömmel reagáltak minden változásra. „— Ugyan milyen lesz a kétszázas részidő?” Tűnődésemet a francia azonnal kihasználta, ami észhez térített, így a szovjet és német versenyző előzési kísérletét hárítani tudtam. Ezek után a kanyarban csak arra törekedtem, hogy pozíció- és térvesztés nélkül mihamarabb elviselhető állapotba kerüljek, mert mitagadás, az iram alaposan megviselt. Amikor az egyenesbe fordultunk, nagy küzdelemben előbb a franciát, majd a brazilt is megelőztem. Az élen az olasz átvette a vezetést az amerikaitól, egy pillanatra sem engedte az iram lassulását. A közönség lelkesedése nem csökkent. Háromszázhatvan méternél a német megunta a szovjet társaságát — mintha csak ekkor kezdődött volna a verseny — hatalmas tempóba mindenkit megelőzött. Váratlan hajrával „őrületbe” kergetett bennünket. „— Hirtelen, vagy fokozatosan vegyem át iramát? Ä cél még messze van! Ha nagy előnyt szerez, utolérem-e valaha? Ha vele tartok, nem cselekszem- e öngyilkos módjára?” — még végig sem gondoltam a történteket, körülöttem hirtelen elfogyott a levegő. „Ez nem lehet igaz! Életemben nem futottam úgy, mint eddig, mégis a sor végére kerültem. Nem szabad feladnom! De miért is adnám fel? Ha mindent megtettem, emelt fővel fejezhetem be a versenyt. Az iram, a részidők kitűnőek és különben is: nem szakadtam le a többiektől. Sőt! Pörögnek a lábaim! Most nagyon vigyázz! Az igazi hajrá kezdődik, a német nem tudott előnyt szerezni!” A mezőny meglódult, az utolsó tartalékokat is bevetettük. Az ötödik helyre zárkóztam fel, de a brazil és az amerikai bezárt. Elöl az olasz és az angol fárasztotta egymást, míg a német saját iramától kimerülve reménytelenül leszakadt. A kanyar előtt sikerült megszereznem a negyedik helyt. Nagyon szenvedtem, de a tudat, hogy ilyen mezőnyben és iram mellett versenyben vagyok, megsokszorozta erőmet, feledtette kínjaimat. Az utolsó kanyart egyre fokozódó sebességgel tettük meg, amit meglepően jól bírtam. Százhúsz méterrel a cél előtt, a közönség határtalan örömére elkezdtem a hajrát. A többiek résen voltak, azonnal ellentámadásba mentem át. Teljes erőmből futottam, mégis egyre közelebb hallottam a zihálásukat, lábaik dobogását. A francia és az olasz fogcsikorgatva lépésről lépésre közelített meg és szerzett leheletnyi előnyt. Az angol is felzárkózott mellém, de elhagyni már nem tudott. A fej-fej melletti küzdelem extázisba ejtette a nézőket. Már csak hatvan méter volt a célig, amikor a francia öntudatlanul kifelé szorította az olaszt. Szabaddá vált az út előttem, elhúztam az egymást figyelő riválisok mellett, akik úgy meglepődtek, hogy az angol is lehajrázta őket. Áz utolsó tíz métert eufórikus boldogságban tettem meg. A célbaérkezés után ismerősök és ismeretlenek hada rohant meg, hogy hatalmas ünneplésben részesítsenek. Amint az ünneplési láz csillapodott, ellenfeleim is gratuláltak, szemükben az elismerés és visszavágás tüze égett. Az angol és a francia kíséretében örömtől repeső szívvel futottam le tiszteletkörömet, melyet a közönség felállva, vastapssal fogadott. A kétszázas rajthelynél köszöntöttem edzőmet. — „Csodálatos voltál — dörmögte meghatottan a nyakamba borulva. Most már nyugodtan készülhetsz életed legnagyobb versenyére. De menjetek! A szövetségi ülés után úgyis találkozunk, akkor több időnk lesz.” Ezután gratulált kísérőmnek és mi folytattuk utunkat. Már jóval elmúlt éjfél, amikor a bankett zárásaként csapatunk tájékoztatást kapott a szövetségi ülésről, ahol értékelték szereplésünket, és kijelölték a következő világversenyre utazó versenyzőket. A csapat jól szerepelt, a termet örömzsivaj töltötte be. Győzelmemmel és a több éves csúcs megdöntésével kedvező benyomást keltettem, ezért a sok dicséret után a többiekkel együtt én is növekvő izgalommal vártam a névsorolvasást. Feszült csendben kongtak a nevek, melyeket tulajdonosának megkönnyebbült sóhaja és a többiek ovációja követett. Nevem említését azonban hiába vártam. Jeges dermet- ség ülte meg szívem, agyam, csalódottságomban se nem láttam, se nem hallottam. Révületemből edzőm térített vissza. Tekintetéből végtelen szomorúság áradt. Vállamra tette kezét, tenyerének és szavainak melegsége fokozatosan megnyugtatott. „— Egy szavazaton múlott, hogy nem utazol. Az ellenünk voksolókat nem tudtam eléggé meggyőzni, hogy döntőbe fogsz jutni. Nagyon sajnálom, erőmből csak ennyire tellett. Ne haragudj rám! De ami történt, megtörtént: eredményeidet senki el nem vitathatja tőled és e lehetőségtől eltekintve még sok nagy verseny vár rád. Most úgy győztünk, hogy vesztettünk is. Legközelebb másképpen lesz! Fel a fejjel! ” Kicsit szomorkás, de bizakodó, bátorító mosolya, mely kisfiússá tette arcát, helyrebillentette lelkivilágom, miközben egy kis dobozt csúsztatott kezembe. A dobozkában a világverseny emlékérméje volt. Ekkor láttuk egymást utoljára... T anításához híven folytattam pályafutásom. Keményen dolgoztam, versenyeket is nyertem, de semmi sem volt az igazi. Valami nagyon hiányzott és ezen a szövetség fokozódó támogatása sem tudott segíteni. Két év múlva megsérültem és a sérülésből adódó, időnként visszatérő fájdalmakat már nem tudtam elviselni. Lassan elmaradtam a pályáról. Hertelendy Béla / % T r. r7 Megyei napilap. Főszerkesztő: SULYOK LÁSZLÓ. Főszerkesztő-helyettes: KELEMEN GÁBOR. Kiadja: az Axel Springer—Magyarország Kft. Nógrád Megyei Irodája. Felelős kiadó: KULCSÁR JÓZSEF irodavezető. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Postafiók: 96. Telefon: 32/16-455. Telefax: 32/12-542. Telex: 22 9109. Főszerkesztő: 32/10-589. Sportrovat: 32/14-596. Esti nyomdai szerkesztői ügyelet: 10-869. Irodavezető: 32/12-542. Hirdetési osztály: 11-504. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)—Budapest XIII., Lehel út 10/a. 1900 —közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219—98636 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 199 forint, negyedévre 597 forint, egy évre 2388 forint. Előállítja a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat, 3101 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Telefon: 32/17-177, 10-379, 10-233. Felelős vezető: KELEMEN GÁBOR igazgató, HU ISSN 0865—9095. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: Tanévkezdés Hétfőn ismét megtelnek az iskolapadok, megkezdődik az új tanév. Ez alkalomból készített kétoldalas összeállításunk sok-sok hasznos információt tartalmaz.
