Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1991. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP IZEFUn-J 3 (Folytatás az 7. oldalról) —Honnan szerzik be az alapa­nyagot? — A régi beszerzési források mellett — például a Dunai Vas­mű — keresünk újakat, hiszen a kohászati termékek terén túlkíná­lat, kemény árverseny van. A versenyképesség meghatározó tényezője az alapanyagár és az energiaár. Ha a beszerzést világ­piaci áron meg tudjuk oldani, akkor a többi csak rajtunk múlik. Ezért van szükség többcsatornás beszerzési hálózatra. — Mennyire biztosítottak a technikai feltételek? — Ahhoz a termelési program­hoz, amit most magunk elé tűz­tünk, adottak a technikai feltéte­lek. A berendezések nagyobb felújításra nem szorulnak. Kisebb korszerűsítésekre sor kerül a közeljövőben is, termékeink minőségének javítása érdekében. — Hány fát foglalkoztat a kft.? — A szerződés háromszáz főben maximálta a létszámol, kétszázötven fizikai dolgozónk, ötven fő alkalmazottunk lesz. Ez utóbbiban már benne vannak a termelésirányítók, és az admi­nisztrációs munkatársak is. Mi­vel a szervizközpontunk csak egy év múlva indul be, a létszám ennek megfelelően még keve­A diákok nyári szabadságukat töltik, bőven van szabad idejük. Sokan nem tudnak mit kezdeni, tanácstalanok, hogy hová men­jenek, mit csináljanak. Néhány salgótarjáni fiataltól érdeklőd­tem: hogyan telnek napjaik? — Barkó Nikoletta: Dolgo­zok egy jó hónapot, hogy pénzt gyűjtsék a nyaralásra. Az Új Nógrádot áruljuk az utcán. Fél hat körül már hordjuk az újsá­gokat, általában a kórházban, az SZTK-ban és a lengyel piacon adjuk el. Nyolc, negyed kilenc felé végzünk, bemegyünk a hirdetőbe, leadjuk a pénzt, majd hazamegyünk. Hét végén a síküveggyári klubba szoktunk elmenni, ott minden pénteken van diszkó. — Pócos Beáta: Általában a barátommal, barátnőimmel szoktam lenni. Délelőttönként nagymamámhoz megyek, vagy mikor mit csinálok. Otthon olvasok, inkább könnyebb regé­nyeket. Majd a Balatonra me­gyek üdülni két hétre. — Bagyinszki Andrea: Szíve­sen olvasok, szeretem az izgal­mas regényeket. Uszodába já­rok és majd úszótáborba is megyek három hétre. Két hétig pedig Szilvásváradon fogok üdülni. Hét végén szüleimmel elmegyünk kirándulni, gombáz­ni, vagy a nagymamához. — Pingicer Andrea: Strandra járok, vagy a városban nézelő­sebb. Egyébként pedig a piac dönt a munkaerő kérdésében. Ha a vegyes vállalat termékeinek ke­reslete csökken, akkor ez érte­lemszerűen létszámcsökkentés­sel jár. — Mennyi időre szólnak a mostani munkaszerződések? — Átmeneti időszakról van szó, az egyéni szerződéseket egy évre kötöttük, illetve addig, amíg el nem készül a kollektív szerző­désünk. Egyelőre az SKÜ kollek­tív szerződését magunkra nézve kötelezőnek tartjuk, és biztosít­juk az ennek megfelelő juttatáso­kat. — Milyen a hangulat a gyár­ban a különválással kapcsolat­ban? — Van ellenállás, mert nagyon sokan nem ismerik a részleteket és érzelmi alapon közelítik meg a kérdést. Mindenkinek megvan ehhez a joga. Mi megpróbáljuk a tényeket az enberek elé tárni. Végül is az SKÜ 49%-ban része­sül — nemcsak a tőkebefektetés­ből —, a haszonból is, így a gyár többi részének fejlődésére is megvan a lehetőség. Olyan san­szot kínál ez az üzlet, ami nem­zetközi szempontból is méltán kelthet figyelmet. Lengyel Katalin dök, vásárolgatok. Ha otthon vagyok napozok, szerelmes re­gényeket olvasok (Denis, Júlia). Néha unatkozok, de szerintem ilyen pillanatok is kellenek. — Hová mész nyaralni? — Görögországba. A többiek nem tartották fon­tosnak nevük közlését. — Három fiú: Nyári gyakor­laton voltunk, de azóta unatko­zunk. Programot tudnánk ma­gunknak, csak nem hagyják. Mindenkinek van hobbija: gör­deszkázás, görkorcsolyázás, vagy kerékpározás, de minden­honnan elzavarnak, nem lehet gyakorolni. ígértek rámpát, amiben lehet biciklizni, de azt sem csinálták meg. — Hová mentek nyaralni? — Sehová, mert nincs pénz. — Egy lány: Sokat pihenünk. Legjobban strandra szeretek jár­ni. El szoktunk menni moziba, hét végén a Vidor diszkóba, vagy Besztercére, ott nyílt egy új szórakozóhely, az Arany Fácán. Majd Görögországba megyek üdülni. — Egy fiú: Most nyári gya­korlatom van. Általában strand­ra járok, elmegyek a barátnőm- höz, vagy edzeni. Hét végén is ez a program, néha elmegyünk kirándulni. Most például a have- romékhoz megyek. — Hová mész nyaralni? — Talán a Balatonra két hétre és Görögországba. Obrusánszky Borbála — Milyen volt egy koronaőr napja? -— kérdezem az emlékei­ben kutató idős embert. — Ébresztő nyolckor — vála­szolja. — Félóra kötelező torna, majd nyolc harminckor reggeli. Utána a szolgálaton kívülieknek önképzőkörszerűen előadásokat tartottak. Tizenegykor kihallgatá­sok kezdődtek, ahol a különböző kérések, panaszok meghallgatása történt. Tizenkettőkor ebéd. Tizen­három órától az őrségek váltása után szabadfoglalkozás másnap reggel nyolcig. A szolgálat egyébként huszon­négy órás volt. A kincseket — amelyeket a budai várpalota pán­célszobájában helyeztek el — állandóan három koronaőr őrizte. Az ékszereket egy ötvösművész által készített láda rejtette, ami állandóan zárva volt. Rajta se­lyemkendő, melynek érdekessége az Országos Koronaőr Főrendek­től származó öt viaszpecsét. Köztük volt Horthy Miklós gyűrű­jének lenyomata is. A páncélszoba kinyitásához három kulcs kellett, melyet a főrendeknél helyeztek el. A helyiséget évente egyszer nyi­tották ki takarítás és szellőztetés céljából. A korona őreinek azonban nem csak a korona őrzése volt a fela­datuk. A különböző ünnepi kör­meneteken, idegen államfők vagy követek érkezésekor díszsorfalat álltak. Ugyancsak nekik kellett Szent István napkor a Szent Jobbot őrizni a várkápolnában. Ezt az ereklyét az „Aranyvonat” — ami egy különlegesen kiképzett kápol­na volt — körbe vitte az országban és így az ereklye 1938-ban Salgó­tarjánba is eljutott. — A követfogadások voltak a legnehezebb szertartások -— emlékszik vissza a volt koronaőr. — A legtöbb követ az akkori Ritz-palotában szállt meg. Innen a kormányzó szárnysegédje — aki több nyelvet beszélt — kísér­te át őket a várba. A díszszázad és az ..udvar laki” őrség felsora­kozott a fogadáshoz. A palotán belül díszsorfalat állt még a puskástestőrség, a lovast estőr­ség, az alabárdostestőrség és a kqronaőrség. Az udvaron kato­nazenekar játszotta a két állam himnuszát. A követeket a min­denkori külügyminiszter és ß szertartásmester fogadta. Ok ketten kísérték a kormányzó szobájába az államok képvise­lőit. — Milyen hírességekkel talál­kozott Gyuri bácsi? — Nagyon emlékezetes volt III. Viktor Emánuel olasz király és családjának látogatása. Ek­kor a régi harmincöt éves szol­gálati ruhánk helyett újat kap­tunk, aminek az értéke ötezer pengő volt. Talán többet mond, ha hozzáteszem, hogy családunk háza akkor körülbelül nyolcezer pengőt ért. Azért is maradt ez a látogatás emlékezetes, mert a királlyal együtt érkezett csoda­szép lánya, aki egyik társam gallérját végigsimította. Örökké irigyeltük érte. A legizgalma­sabb esemény a katolikusok ünnepi körmenetén történt ve­lem, ahol a kormányzót József főherceg képviselte. Az Úri utcai oltárnál a főherceg mellém állt az árnyékba. A fokozott figyelem miatt azonban ezt nem vettem észre és induláskor vélet­lenül ráléptem a lábára. Erre úgy rám nézett, hogy engem a hideg rázott. Levonulás után jelentet­tem az esetet a parancsnoknak, aki erre így szólt: ..Minek ment a főherceg oda!" Nagyon féltem, hogy menesztenek az őrségből, de szerencsére megúsztam a dolgot. Juhász Györgyöt szolgálataiért 1938-ban a Hűségesek Érdem­rendjével tüntette ki XI. Piusz pápa. Az oklevelet Pacelli kardi­nális írta alá, aki később a XII. Pius nevet vette fel. 1982-ben járt Rómában, ahol II. János Pál pápa által végzett egyik szertartáson viselte a Hűségesek Érdemrendjét. Ezt látva a pápai őrség az első sorok­ba engedte, így hát pár lépés választotta el őt a legfőbb egyházi méltóságtól. A koronaőrségből való távozás nyolc-tíz évi szolgálat után saját kérésre történt. — Én is nyolc év leszolgálása után tiszti tanfolymra pályáztam — mondja Juhász György—amit sikeresen el is végeztem. A hábo­rú idején mint ,,anyagi tiszt" a 61-es bevonulási központtal parancsba nyugatra vonultam. A háború után nem tudtam elhe­lyezkedni, ezért napszámosként dolgoztam 1947-ig. Később a selypi cukorgyárban majd a szécsényi tangazdaságban he­lyezkedtem el. A Palóc Háziiapri Szövetkezettől mentem nyugdíjba 1974-ben. Feleségemmel együtt nagyon boldogok vagyunk, mert négy gyermekünket a nehézségek ellenére úgy neveltük fel, hogy valamennyien diplomát szerez­tek. Susán Judit Pénz a házhoz Nőtincs. Legutóbbi ülésén 23 igénylő részére 386 ezer forint vissza nem térítendő támogatást szavazott meg az önkormányzati testület, lakásépítésük támogatá­sára. Térrendezés Berkenye. Hétfőn megkezdték a községben a főtér rendezését. Már korábban elvégezték a vízel­vezető csőrendszer lefektetését, most a Berkenyére látogatók részére autóparkolót képeznek ki. Vantaába látogatnak A Magyar—Finn Baráti Társa­ság szervezésében augusztus 1 -je és 8-a között Salgótarjánból ifjú­sági delegáció utazik Vantaába. Velük tart egy ötfős önkormány­zati küldöttség is, amelyét Tol- mácsi Ferenc polgármester vezet. A kulturális programok, baráti találkozók mellett az önkormány­zati látogatás célja a két város közötti további kapcsolat mege­rősítése. Új igazgató Mohora. A művelődési ház vezetését augusztus elsejétől Pavlokin József látja el. A kép­viselő-testület havi négyezer forintos tiszteletdíjat szavazott meg részére. Lila szigetek Nagybárkány. A községhez vezető út mentén valóságos zsá­lyatenger fogadja az utazót. A dombok alján, és a laposabb, alacsonyabb völgyekben tömegé­vel nyílik a mezei zsálya, amit szüléink, nagyszüleink kedveltek igazán. Fájást csillapító hatása miatt szedték, szárították, hogy főzetet készítsenek belőle. Kép: — Gvurkó — Az évtized üzlete Görögország, a nagymama és a strand Hogyan telik a nyár? Véletlenül lépett a főherceg lábára A koronaőr újra szolgálatba áll Az év kiemelkedő eseményei közé tartozik II. János Pál pápa magyarországi látogatása. Különös izgalommal várják ezt az eseményt, a volt koronaőrség tagjai. Nagy megtiszteltetés lesz számunkra, hogy ez alkalomból újra díszörséget állhatnak egyik ereklyénknél: a Szent Jobbnál. Köztük lesz a szécsényi Juhász György is, aki 1935 és 1943 között huszonhárom társával őrizte a felbecsülhetetlen értékű kincset: a magyar koronát és a hozzátartozó koronázási ékszereket. Akkoriban nem volt könnyű a felelősségteljes megtiszlető posztra bejutni. Az állást pályázat útján lehetett elnyerni, melyet a Magyar Királyi Honvédségi Közlönyben hirdettek meg. A feltételek szigorúak voltak: kiváló katonai minősítés, feddhetetlen előélet, jó testtartás, minimum 178 centi- méteres testmagasság. Ezen előírásoknak megfelelve jutott a huszonnégy kiválasztott közé Gyuri bácsi is, akinek katonás, délceg testtartása még ma is tiszteletet parancsoló. Juhász György szolgálat közben és ma Fotó: Rigó Kosártartók kosár nélkül Halló Volán, Józsa Barnabás úr! Kérem szíveskedjen tájékoz­tatni arról, hogy miért áll üresen a betonba ágyazott nvolc szemét­tartó oszlop, a busz északi végál­lomásán. Miért nem helyezik rájuk immár hosszú ideje a ko­sarakat? A személyforgalmi vezető jogosnak tartotta a kérdés felveté­sét, és arról tájékoztatott, hogy voltak ott kosarak, de négy hónapja az egyik vasárnap éjjel valaki le­szerelte és elvitte. Majd hozzátette, hogy nemcsak innen, hanem a távolsági buszállomásról és a déli csomópontból is elvittek négy, illet­ve két kosarat az említett éjjel. Miután alumíniumból készültek, az egyik színesfémbegyűjtőben pénz­hez juttatták jogtalan gazdáikat. Állítólag —, mint szólt a tájékoztatás — a rendőrség nyomon van, a gya­núsított személye ismert. Ezzel kapcsolatban két további kérdés merült fel: Miért nem kéri a fémbegyűjtő az „áru” származását? Meddig állnak még a kosártar­tók kosár nélkül. Ugyanis a szemetet, amit eddig nem egy­szer a kosár mellé dobtak, most „indokkal” szórják szét. Med­dig várakozik még a vállalat, a kosarak pótlásával. Talán várja a tolvaj kártérítését? Dr. Gajzágó Aladár Halál a pusztán A két érsekvadkerti „vándor” egyhamar nemigen felejti el azt a napot (július 25-ét) amikor — ki tudja mi okból — betértek az egyik dimitrovpusztai üresnek vélt, elhanyagolt házba. Először bábunak nézték a feketés színű valamit. Kötélen lógott egy férfi holtteste. Értesítették a rendőrséget, amely megkezdte a vizsgá­latot. Megállapították, hogy P. J. 37 éves ipolyszögi férfi július 17- én távozott el hazulról. Hozzátartozója elmondta, nem tűnt fel hosszasabb távolléte, mivel már nem először ment el otthonról huzamosabb időre. Bűncselekmény kizárható, a fiatal férfi öngyil­kos lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom