Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
1991. AUGUSZTUS 28., SZERDA RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Linjrnzm 5 Ha lovagolni kell... A lányok bátrabbak Csángó ruhát kapott a menyecske Berényt kóstolgatták a falukutatók Itt még magyar ruhában a menyasszony. Este már erdélyböl hozottat próbáit. Festői környezetben, az M—2- es út mellett, Pest és Nógrád megye határán, Katalin Csárda felirattal ellátva, hívogatja a tulajdonos és stábja az erre haladókat, a külföldieket éppúgy, mint a hazaiakat. Szolgáltatásait ajánlva invitálja betérésre az érdekességre vágyókat is. A csárdát körülvevő épületkomplexumhoz tartozik a Hon-Sop-Snac-bár, a domboldalon magasodó szálloda, a csárda szomszédságában lévő ifjúsági tábor és a lovasiskola. A felsorolt létesítmények a budapesti Ady Endre Művelődési Központ tulajdonában vannak Rieder Károly és Sárosi János budapesti vállalkozók bérlik a létesítményeket. —- A családostól érkező holland, finn, angol, amerikai, jugoszláv, lengyel vendégek közül többen igénybe veszik a lovarda nyújtotta szolgáltatásainkat is — tájékoztat a főnök távollétében Pollák Mária felszolgáló. — Két hete vagyok itt — folytatja nem sokkal később Balogh Barna, a lovarda vezetője. — Korábban a Római Fürdőn, a Mocsarasban dolgoztam. Rácz Robi, már két éve hív ide, mondván: — nem bánod meg. Az istállókban — mutat a mellettünk lévő alacsony épületsorra — tizenegy ló található. Mind magyar fajta. Közülük nyolc hátasló, három pedig korábban versenyeken is részt vett. — Most kik az állandó vendégeik? — Harminckilenc magyar gyerek. Tíznapos tanfolyamon vesznek részt. Naponta öt órát foglalkozok velük. Á délelőtti foglalkozást reggel kilenckor kezdjük. Közülük többen már hat órakor itt vannak az istállóban, és segítenek nekem. Jutalmul, több kört futhatnak, Roppant ügyesek, hamar tanulnak, a terepre is ki lehet vinni őket. Az ügyesebbek ügetésre foghatják a paripákat, míg mások sebesvágtával járják körbe a lovardát. — Kik az ügyesebbek? , — A lányok. Úgy ülik meg a lovakat, mintha beleszülettek volna a nyeregbe. Ezt nem mondhatom el a hat-hét fiúról. A lovászmester a fiatalokon kívül foglalkozik azokkal a vendégekkel, akik sétalovagláson akarnak részt venni. — Bizonyára van olyan élménye, ami nagyon emlékezetes. — Volt egy német vendégem, aki 130 kilót nyomott. Azt a lovat ülte meg, amit most fogtam be — mutat a szénával telt, kocsit húzó, szép állatra. — Hegynek menet a szegény ló, alig bírta terhét. Utána pár nap kellett ahhoz, hogy ismét rendbejöjjön. —ve— Meglehetősen álmosan sétáltak a/, elmúlt szombaton reggel a borsosbe- rényi könyvtár elé azok a fiatalok, akik a Falukutató Nemzetközi Találkozó résztvevőiként három napút Nógrád megyében töltöttek. Varga László polgármester ismertette a Tirolból, Erdélyből, és hazánk több pontjáról érkezett vendégekkel, az új önkormányzati formát, szólt a község jelenéről, és nem maradt ki beszámolójából a munkanélküliség sem. Ezt a nyíltságot különösen az osztrák vendégek értékelték. A népes csapat falunéző sétára indult — noha előző este már bejárták a herényi utcákat — majd táncházat rendeztek, amit diszkó követett. Kárász János, a nemzetközi mozgalom koordinátora mondta: — Először, még londoni munkahelyemen kezdtem el gondolkodni azon, hogy össze kellene hozni Európa néhány faluját, egy átfogó szociológiai vizsgálatsorozat szervezésére. Mikor Bécsbe kerültem, már konkrét terveim voltak. Ekkor találkoztam Köles Sándor szociológussal nekiláttunk, hogy a kolozsvári egyetem, a lipcsei kollégák és a magyarok segítségével elkészítsük a kérdőíveket. És ekkor szerveztük be a fiatalokat. Számtalan szempontot viszgálunk, aminek lényege: mi a mai falu szerepe, milyen az ott élők kötődése, van-e elvándorlás, mi az érdeklődési körük, ápolják-e hagyományaikat, kihasznál- ják-e a falusi turizmus adta lehetőségeket? A szombati séta egyik üde színfoltja volt az a félóra, Kálikor az addig komolyan nézelődő, beszélgető kutatók megszállták a Hélyi'kdtsma játékautomatáit, és ez még a róluk filmet forgató tévéseknek is remek témát adott. Amikor azt kérdezgettük, ki, hol aludt, sorolták vendéglátóikat, akiket egyöntetűen családtagoknak Értékesített házak Ronihány. Az ónkormán> zat döntése alapján, a saját tulajdonukban lévő 18 lukast, a rendeletben meghatározott feltételekkel értékesítette a polgármesteri hivatal. Az otthonokat az eddig is benne lakók vették meg a részükre rendeletben biztosított kedvezmények Igénybevételével. Az eladásból befolyt pénz az az első otthonhoz jutók lakásvásárlásának támogatására használják majd fel. tekintettek. Reiter Andrea és Schwarzenberg Rudolf például Dávid Eleméreknél lakott. Ifj. Oszolik János volt a házigazdája Robert Geigelnek, és Markus Palenak, az erdélyiek Bázlik Károlyéknál, illetve Paulovics Jáno- séknál kvártélyoztak. — Otthon nem is nagyon merjük elmondani, hogy éreztük itt magunkat és miket láttunk — mondogatták — még azt mondják, lódítunk... Szombatom délután nem mindennapi eseményen vettek részt a falukutatók. Pálinkás Sándorné, a megyei művelődési központ főmunkatársa említette: — Hivatalos vagyunk* egy esküvőre, utána pedig a lakodalomba. Ge- réékhez megyünk, a József Attila út Síbe, ahol Rita megy férjhez Ferencsik Viktorhoz. Rita még nem tudja —, azóta már persze tudja (a szerk.) — hogy az erdélyiektől egy csángó Harsog a nóta. Nyújtják, cifrázzák, messzezengőn. A csendes rétsági főutcán jól hallatszik a harsány danászás. Kik fújják ilyen elszántan? Kölyökképű fiatalemberek, magasba emelve a saját kezűleg fabrikált, karikatúrákkal, naturális jelenetekkel telepingáit zászlót, amelyről nem hiányoznak a barátok, a szimpatizánsok aláírásai sem. Augusztus közepe van, forrón tűz a nap. Hevíti az ifjak kedvét is. A nótás kedv forrása lehet az a néhány korsó sör is (vagy néhány száz?), amit természetesen a végső kiszáradás ellen pusztítottak el mostanság ezek a kiérdemesült hadfiak. Nézem, nézem a vidám legényeket, s bizony — szégyenszemre — összefacsarodik a szívem! Hiszen ezek az „öreg bakák” még milyen gyerekek! Egy-két éve sincs talán, (vagy inkább hét is van már?) hogy magam is varrogattam eféle csapatzászlót, nővérem leszerelő gyermekének. Ám, mintha az ő sorstársai valódi férfiaknak látszottak volna, 190 centis magasságukkal, súlyukkal. Tudom, mekkora kincs volt a barátok nevével, címével, a pajzán jelenetekkel ékes búcsúzászló. De ki őrzi ma vajon? És levélváltás esett-e a címzettekkel? Erre felesleges választ várni, hiszen ezek a percek nem az örökkévalóság számlájára írandók: nagyon is múlandó pillanatok. Egyenlőre azonban zeng a dal, és amikor újfent elmasíroznak a menyecskeruhát kap nászajándékba. Hamar elszaladt a három nap, és vasárnap este a falukutatók hívták vendégségbe a falut, ahol megajándékozták egymást és elbúcsúztak. A kalotaszentkirályi és gyimesközéplaki fiatalok váltig bizonygatják: jövőre pedig ők lesznek a házigazdák! A találkozó korelnöke Ion Alaus professzor, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szociológiai tanszékének igazgatója többek között ennyit mondott: — Magyar faluban már jártam Erdélyben, de Magyarországon még csak most. Amit eddig láttam, és amit tapasztaltam — egy nyugdíjas szerelőnél lakom, akit Szász Istvánnak hívnak — annak alapján csak egyet állítok, de azt biztosan: lesz miről beszélnem tanítványaimnak... Sólymos László szabadság boldog mámorában az önkormányzat ablaka előtt a legénykék, kicsit alaposabban is szemügyre veszem őket. Egyikük fején csipkés, fekete szalmakalap, másikuk fülében ott virít egy karika, a civil élet kétségbevonhatatlan bizonyítékaként. — Fiúk, leírhatnám a nótát? — állítom meg őket. Megtehetem, nem tiltakoznak. Az ára az aláírásom a zászlón. Megtudom közben, hogy a vitéz napok színhelye Rétság volt, megszerették ezt a várost, de az se lesz kutya dolog, hogy őrvezetői címmel gazdagabban térnek vissza lakhelyükre. Fekete Zoltán, a Győr megyei Abdára, ahol végső marsra nagy költőnk, Radnóti Miklós indult hajdanán. Kállai István is a megye szülötte, a közeli Ásványráró község a szülőfaluja. Vígan rikkant, hogy cimboráját már nem a katonaságtól ismerte meg, hiszen együtt jártak ők régebben is a dunaszegi diszkóba. Most táskájukban ott a felnőtt lét írott bizonyítványa, az iratok, és szívükben még a búcsúzás édes-bús szomorúsága. Hja, a szép rétsági lányok! Az életkoruk az valóban közelít még az iskolás évekhez, egyikük 19, a másik éppen a 20-at tölti. De van köztük szakmunkás, akit visszavár a munkahelye, s van, aki nem tudja, talál-e magának munkát? De gyorsan elröppent az év tavaly augusztus végétől, a bevonulástól. De ihaj, ki gondol most erre, amikor: „Ez a vonat, most van indulóban...” M. I. Rétság és környéke Kamatátvállalás Romhány. A képviselő-testület legutóbbi ülésén a többi között foglalkozott annak a harmincnyolc kérelem jogosságának az elbírálásával, amelyben az érintett állampolgárok kamatátvállalásra kérik az önkormányzatot. A képviselők harminchat igényt jogosnak találtak, és úgy döntöttek, hogy hatszáz forinttól 1500 forintig vállalják át a kamatadó fizetését. Két beadványt elutasítottak, mivel a kérelmezők jövedelme meghaladta a rendeletben előírtakat. Lakossági döntést várnak Nőtincs. Elkészült négy település — Osagárd, Szendehely, Felsőpetény és Nőtincs — gázvezeték-bekötési tervpályázata. Az önkormányzati testület minden községben lakossági fórum keretén belül kéri ki az ott élők véleményét, akik eldöntik, szükségük van-e a vezetékes gázra? Ez alkalommal ismertetik a munkálatok időtartamát, és a várható költségeket. Szerveződő társulatok Osagárd. A közelmúltban Nagymaroson átadott vízmű segítségével Osagárd felé építenek ki egy gerincvezetéket, amelyre csatlakoztatják Felsőpe- tényt és Alsópetényt is. A vízvezetékrendszer megyei beruházásként épül, és a későbbiek folyamán erre kapcsolódhatnak a környékbeli község vízműtársulatai, amelyeknek már megkezdődött a szervezése. Szolgáltatás Rétság. A helybeli székhelyű URÁNUSZ Kft. új szolgáltatásaként a várostól nyugatra fekvő településeken is vállalja a derítőkből a szennyvíz kiszippantását. így ezentúl Borsosberény, Nagyoroszi és Érsekvadkert kommunális szennyvizének elszállítása is megoldódott. A fordulónkénti szállítási díjak különbözőek a lakossági, illetve a közületi szolgáltatásnál. A szállítási igényt Rétságon kell bejelenteni. Vállalkozók Borsosberény. Tizenkilenc vállalkozó dolgozik a községben, zömükben a kereskedelemben. Az iparosok között géplakatos, asztalos, bádogos, fakitermelő, fuvarozó és fafűrészelő található. ✓ Építkezhetnek Nőtincs. Újabb négy építési telket alakított ki a helyi önkormányzat Nőtincsen, az Arany János utca végében. A telkeken — amelyek ára 65 forint négyzet- méterenként — új tulajdonosaik már az ősszel elkezdhetik az építkezést. Csinál-e egy fecske nyarat? A nyomda még azokban az években épült —: haj, szép idők is voltak! —, amikor a fővárosban fontosnak látták, hogy az ipartelepítéssel megcélozzák a vidéket, és kenyérkereseti lehetőséget biztosítanak az ország szívétől kicsit távolabb élőknek is. Igazán jó ötlet volt ez a rétsági Globus testvérgyár is, kivitelezése is a célnak megfelelően sikerült: világos, tágas üzemcsarnoka kellemes környezet ma is. A gyár áll, és a munkaellátás? Nos, itt is sokan szorongtak, hogy ingatag lehet a sors, a jövő, ha nem azzal az intenzitással látják el az üzemet munkával; ami a gazdaságos termelés feltétele. Termékeik, a különféle dobozok, érdekesek, és zömmel talán ma is kelendőek, bár némi keresletcsökkenés azért érintette a gyárat; szoros összefüggésben a megrendelőik keresletcsökkenésével. A rétsági Globus Nyomda vezetői állására pályázatot hirdetett a budapesti gyár és nem véletlenül. A vezetőváltással azt is megcélozták, hogy kapcsolatbővítésre, megrendelői kör szélesítésére nyílhat lehetőség. Igaz ugyan, hogy a magyar közmondás is azt hangsúlyozza, egy fecske nem csinál nyarat, de a napos évek megérkezésére nem lehet ölbe tett kézzel várni. Gerhardt Sándor nyomdaipari üzemmérnök július nyolcadikától Budapesten tanulmányozta a dobozgyártást, augusztus elejétől Rétságon dolgozik. Korábbi munkahelyén, az Országos Pedagógiai Intézet kiadójánál a tankönyvellátási osztály vezetése volt. Amikor ez megszűnt, egy kft.-ben folytattak nyomdaipari tevékenységet. Közel húsz évvel ezelőtt, a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat állami nyomdájában, magasnyomó gépmesterként kezdte az életútját Gerhardt Sándor. Később, nagyon fiatalon került vezetői beosztásba egy különös nyomdaüzembe. Az érdekesség, hogy ott is pályázati úton nyerte el a vezetői címet. Az ismétlődés most emlékezteti erre. A Globus Nyomda pályázatára is újsághirdetésben figyelt fel: jelentkezett. Szakmai gyakorlata, vezetői készsége megnyerte a Globus Nyomda illetékeseinek tetszését, őt választották a jelentkezők közül, bár otthona, családja, két gyermeke a fővárosban van. — Szimpatikusnak találom a Globus Nyomda vezetőinek azt a szemléletét, hogy nem leépítéssel akarják megoldani az átmeneti gondokat. Nem kívánnak utcára tenni embereket, hanem arra törekszenek, bővítsék a munkaellátást, új megrendelői forrásokat találjanak a kiesők helyett. Senkinek nem lehet érdeke, hogy egy begyakorlott, ügyes gárda elfogyjon, bizonytalanságban éljen. Ezekkel a tervekkel egyetértek, és itt segítőkész munkatársakat, szorgalmas, törekvő embereket találtam, akik mellettem lesznek a célok megvalósításában. Csak együtt hozhatunk valódi változást a gyár és az emberek sorsában. Moldován Ibolya Ezek a csikók még nem láttak nyerget, de jövőre már a Katalin csárda ifjú lovasai ügethetnek rajtuk Az örökifjú katonadal és akik ma fújják Kölyökképű hadfiak
