Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám

1991. AUGUSZTUS 27., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 3 Látszatdemokrácia és statisztaszerep Miért mondott le egy bizottsági tag? Meghúzták a szörpösüveget... Volt egyszer egy cserkésztábor (Folytatás az 1. oldalról) Többen tudomással bírtunk arról, hogy a polgármester és helyettese már odaígérte a főut­cán az ügyvédi munkaközösség előtti beszögellést büféépítés céljára, amely alapján a vállalko­zók részére a műszaki osztály az elvi építési engedélyt kiadta, sőt a végleges tervdokumentáció is elkészült. Mindezek ellenére ezen téma soha sem került a bizottság elé, csak később az információk kiszivárgása miatt került a képviselő-testület aszta­lára is, ahol leszavazták. Mindezekből megállapítható, hogy a bizottság csak statiszta­szerepre kárhoztatott. Természe­tesen nem volt lehetősége a bi­zottságnak sem a szemétdíjak emelése, sem a helyi adók beve­zetése ügyében véleményt nyil­vánítania, bár ez hatáskörébe tartozott volna. Legutoljára Farkas Dániel és jómagam kaptuk azt a megbízást, hogy a Dózsa György úti kazán­ház gázra való átállítása ügyében tárgyalásokat, egyeztetést foly­tassunk a Hőszolgáltató Vállalat­tal. Ezen megbízásnak legjobb tudásunk szerint, minden érde­kelt fél érdekeit szem előtt tartva a hivatallal egyeztetve próbál­tunk eleget tenni. Sajnálatos tény, hogy ezen munkálkodásunk is fölöslegesnek bizonyult, ugyanis a köztudatba kikerült körlevelek, tájékoztatások már egészen más kocepciókról és árakról szólnak, ami egyébként jogosan háborítja fel az ottlakókat. A tárgyalásaink során természetesen óhatatlanul beszélt az ember olyannal, aki ott lakik, és örömmel közölte, hogy milyen megoldási lehetőségeket próbálunk találni a gázfűtés bevezetése ügyében. Ma ezek az emberek igen furcsán néznek ránk, hiszen az általunk korábban mondottakkal ellentétben ma már Budapest, Batthyány tér. Megbeszélt találkozásra érkez­ve 15—20 fehér inges-nyakken- dős, elegáns fiatalember gyűrű­jébe keveredtem. Egyikük, egy tiszta szemű, mosolygós ifjú szórólapot nyomott a kezembe, elragadó kedvességgel. Lévén a találkozásig még tíz percem, figyelmesen olvasni kezdtem a Mormon könyvét, a vázlatosan bemutató sokszorosított anya­got. — Úgy látom, önt érdekli, amit adtam — szólított meg a legényke sosem hallott hanglej­téssel, ám tökéletes magyarság­gal. — Ha többet szeretne megtudni vallásunkról, címére küldünk önnek részletesebb gyűjteményt Mormon könyvé­ből. Megvallom őszintén, engem hitvallásuknál azonnal jobban érdekelt az ifjak gyülekezete. Kik ők? Mit csinálnak ezen a ragyogó napsütésben fürdő délutánon? Honnan e ritka emberség tekintetükben, sza­vaikban? Szó szót követett és a tiszta tekintetet, mélyből jövő tiszta gondolatok szelíd áramlása tet­te barátságosabbá. Az ifjú em­berek valahonnan Kaliforniá­egészen másról, más számokról van szó. A felsoroltakon kívül még további elkeseredésre okot adó történéseket tudnék leírni, de ezekkel már nem kívánok ezen a helyen foglalkozni. Úgy gondo­lom, hogy a fent leírt események a bizottság más tagjait is érinthet­ték — bár ezt nem tudom — és ennek következménye a bizottság munkájának látszólagos passzivi­tása, amit már a polgármester úr is másoknak szóvá tett. Örültem volna, ha ennek okát közvetlenül a bizottság tagjaitól tudakolta volna meg. Ehelyütt is a környéken lakók és a magam nevében is minden eszközzel tiltakoznom kell azon döntés ellen, mely szerint a lakó­házunkkal szemközt az utca másik oldalán nyilvános városi szemétlerakó helyet létesítenek. Természetesen ez nem szerepelt bizottsági előterjesztésként. A Honti utca végében külsőleg szép. gondozott és nagy értékű házak találhatók, és az ittlakókat joggal háborítja fel a szeméttelep létesítésének híre, és reméljük, nem ténye. Szabadjon rámutatni arra, hogy ilyen döntést a korábbi tanácsi vezetés sem hozott, ha­nem éppen a szemétlerakás megakadályozása céljából a terü­letet körbekerítette, legalább 800 000 forintért. Csak remélni tu­dom, hogy a szeméttelep létesí­tése nem azt hivatott tudatni velünk, itt „érdemi változás” történik. Ehelyütt is kérem az illetékeseket, ezen problémát közösen próbáljuk áttekinteni, és minden fél számára elfogadható megoldással rendezni. A fent leírtak alapján eddigi bizalmukat újólag megköszönve, kérem lemondásom jóváhagyó­lag való tudomásulvételét. Tisztelettel: dr. Tománvi Csaba ból, egy kisvárosból érkeztek. Térítők, Jézus Krisztus Mai Szentjei egyházának hitvallói. Küldetésüket maguk vállalták, hitük kivételes energiáit közösen fejlesztik gyülekezeteikben. A velem beszélgető Elder Johnson egy esztendeje még egy szót sem tudott magyarul, miként Amerikából nézve a magyar nép csodálatos gazdasága sem mon­dott sokat számára. Küldetésének vállalásával azonban természe­tesnek tartotta, hogy e rövid idő alatt amit csak lehet — így első­sorban a kapcsolatteremtés leg­fontosabb eszközét — elsajátítja. Mindezeket hallgatva, egyre jobb kedvem lett. Az általam mélysé­gesen utált nagyváros zsivajából, szemetéből, tülekedéséből, álta­lános zűrzavarából megnyugta­tóan szólt hozzám ennek a fiata­lembernek a hangja. Beszélgetésünkhöz csatlakoz­va egyik társa meglepetésként megajándékozott Mormon köny­Méreteinél és jellegénél fogva is kiemelkedik az idei , nyári táborok közül a ráróspusztai, nemzetközi cserkésztábor, amely nemrégiben zárta be kapuit. A kisebb és nagyobb cserkészek — főleg így iskolakezdés küszöbén — bizonyára nosztalgiával gon­dolnak az ott eltöltött napokra. De miként értékeli az eseményt Szabó József, karancskeszi plé­bános, volt táborvezető? — Annak ellenére, hogy a megye kezdetben nem támogatta a megrendezését, örömmel mondhatom: többen elismeréssel nyilatkoztak róla, s én is sikeres­nek tartom. Olyan közösségi élet kovácsolódott ott, amiben ritkán részesülnek a gyerekek. S hogy mennyire jól érezték magukat, mi sem bizonyítja jobban mint az. hogy a végén haza sem akartak menni. Beépülni a környezetbe, együtt élni a természettel úgy, hogy közben ismeretekkel is gazda­godjon a cserkész. Talán így fogalmazható meg a mottója a tábornak, vagy más néven rész Egy korábbi lapszámunkban megjelent „Utazási tortúra'’ című cikkünkre Kiss Gyula, a MÁV igaz­gatósága kereskedelmi osztályának vezetője fűzött kiegészítést: — A cikkben foglaltak alapján megállapítottuk, hogy sajnos, egyértelmű díjszabás szerinti tájé­koztatást egyetlen utazási irodai, —- vagy MÁV-alkalmazott nem adott. Tájékoztatásul kivonatolva közöl­jük a MÁV Személydíjszabás 1. rész vének szép kiállítású, és kis hazánkban igen ritka szemel­vénygyűjteményével. Örömöm­nél valóban csak meglepetésem volt nagyobb. „Atyavilág — gon­doltam magamban. — Ti ezt az egészet ilyen természetes egysze­rűséggel csináljátok? Ha úgy dönt a gyülekezet, hogy Nepálba mentek téríteni, az ő nyelvüket (nyelveiket) és szokásait tanuljá­tok meg ilyen szívmelegítően alig egy év alatt? Ha érdeklődő­vel találkoztok, honnan tudjátok számukra a lét alapkérdéseinek Mormon-értelmezését ilyen lel­kesedéssel elmagyarázni? Miért késleltetitek az oly sokak által annyira vágyott polgári életpá­lyák -— az — »amerikai élet« — megalapozását ilyen fiatalon? Miért küldik szüléitek hónapról- hónapra utánatok a megélhetése­tekhez szükséges dollárokat a világ ismeretlen csücskeibe? Sugárzásotok energiakészlete közkinccsé tehető vajon?” jamborie-nek (rész világtalálko­zónak), ahol kilenc szövetség képviseltette magát. — Nekünk még tanulnunk, gyakorolnunk kell azt, ami a bretagne-iaknak már természetes volt: a maguk életét élték úgy, hogy közben szervesen kapcso­lódtak az egész közösséghez. Ehhez még hiányoznak az igazi, önálló altáborok, a megfelelően képzett parancsnokok. Ezekre a jövőben nagyon oda kell figyelni. Tiszlképző tanfplyamra is szük­ségünk van, s egyáltalán otthont kellene találnunk a cserkészet­nek. A polgárvédelemtől sátrakat, gulyáságyút kaptak a nógrádi cserkészek. Örömükben azonban üröm is vegyül, mert az ado­mánynak nehéz helyet találniuk. — Mi igaz azokból a híreszte­lésekből, amelyek szerint a pohár fenekére néztek egyes cserkészve­zet ok Rároson? — Az ital nem volt kitiltva onnan. S ez azt jelenti, hogy az építés idején, a nagy melegben sört fogyasztottak a polgárvédel­Válaszol a MÁV II. fejezet 13. és 17. pontjainak ide­vonatkozó rendelkezéseit: — 100 kilométer feletti útra szóló menettéri jegy érvénytartama, ha az első nap május 20., akkor az utolsó június 19-c, ami azt jelenti, hogy a visszautat is be kell fejezni 19-én 24.00 óráig. A gyarapodó kérdésekre jóval később válaszokat keres­ve jöttem rá, hogy mindebben nincs semmilyen elérhetetlen titok. A szőke, nyurga, tiszta­lelkű Elder Johnson újfent igazolta, hogy önmagunk isme­rete, hitük lehetőségeinkben, képességeinkben a legbizto­sabb alap az élet gazdaságának örömteli átéléséhez. Ez a lelki nyugalom ad erőt létünk adott kereteinek elfogadásához, a szeretet egymáshoz vezető hajszálgyökereinek éltetésé­hez. Kedves Mormonok! Hitval­lásotoknak nem valószínű, hogy követője leszek, de térí­tőitek emberség-példáját szí­vem szerint — ha tudnám —, bizony tanítanám! De félek, ehhez a tudáshoz már bennem nincs meg a szükséges képes­ség. Azt viszont éreztem, hogy az Elder Johnsonok boldog emberek, akik ha reggel fölkel­nek, új napot hódítanak meg saját és mások reménységére, és este elalvás előtt szeretet tölti el lelkűket, mert tudják, hogy éltek. Németh János István misek. A nagy esőzések napjain pedig én magam is megkínáltam a tiszteket egy kupicával, de részegeket senki sem láthatott, mert ilyenek nem voltak. Vagy talán azt vette rossz néven valaki, hogy az eljátszott lakodalmas szereplői időnként meghúzták a szörpösüveget....? A cserkészek önállóságra ne­velése Ráróspusztán is folytató­dott: a Fiúk, lányok maguknak főztek, ha a fekhelyük beázott kiszárították. Ki látott már olyan gyereket, aki nem szeret a tűzra­kással foglalkozni, annak külön­böző módjait ellesni, gyakorolni? A rész jamborie-n ezt a tudo­mányt is elsajátíthatták a táborla­kók. — Vajon lesz-e folytatás? — kérdeztük végül Szabó Józsefet. Válasza a következő: — Jó • néhány már említett feladat áll előttünk, de szeret­nénk, ha lenne. Viszont ez nem csak rajtunk múlik. Amennyiben mások is hozzánk hasonlóan gondolkodnak, a következő szer­vezését már most meg kell kez­deni. —Mihalik— — Az utazás megszakítását a fenti érvénytartamú menetjegyek­nél a budapesti állomásokon csak akkor kell záradékolni, ha az utazást az egy útra szóló menetjegy első kezelésétől számított, egy útra érvényes menetjegy érvénytarta­mán belül nem folytatja az utas. — A MÁV részéről helytelen felvilágosítást adó dolgozók fele­lősségre vonása, és ismételt oktatá­sa megtörtént. Mint tudjuk, a közelmúltban tíz napon át az egész országban jelentős árengedménnyel vásá­rolhattuk a húst. Ez a jószándékú akció osztatlan lelkesedésre ta­lált: a termelők megszabadulnak felesleges készleteiktől, a vásár­lók pedig végre kedvükre vásá­rolhatnak. Hitték ezt előtte — de, hogyan hiszik most? Salgótarjánban a Palócker 222- es számú húsboltjában nem túl nagy a mozgás. A forgalom átla­gosnak mondható. Hús van bő­ven. — Hatvan mázsa fogyott az akció során — mondja Mihályi Győző üzletvezető — ami ötheti adagnak felel meg, így panaszra a forgalmat illetően nincs okunk. Ha viszont azt nézzük, hogy sokan a tumultus miatt nem jutot­tak húshoz e tíz nap alatt sem, akkor már nincs okunk örömre. Talán túlzott volt az árcsökken­tés, jobb lett volna, ha nem ily olcsón adják, de tovább tart az engedmény. — Végig csinálná még egy­szer? — Ilyen feltételek között meggondolnám. De a hús nem igen lesz még egyszer ilyen olcsó. — Ez az akció egymásnak uszította az embereket — véleke­dik Szabó Lajos, a vásártéri húsbolt vezetője. — Volt. akinek még az sem tetszett, amikor a hivatalos nyitvatartási idő után is kiszolgáltam az addig várakozó­kat. Pedig, aki akart, az vehetett húst azon a bizonyos kedden, mert a délutáni szállításból ma­radt másnapra is. Mivel a sajtó ezzel kapcsolatban inkább az ő véleményüket „kapta fel” ahe­lyett, hogy engem is megkérde­zett volna, elvárom, hogy lega­lább utólag elnézést kérjenek. — Ezt ezúton készséggel megteszem. Bár megjegyzem, az Köszöni a rendőrség Juhász István őrnagy, a Salgó­tarjáni Városi Rendőrkapitány­ság vezető-helyettese tájékoztat­ta lapunkat, hogy az Új Nógrád- ban folyamatosan közölt rendőr­ségi felhívások eredményekép­pen számos állampolgári bejelen­tés érkezett hozzájuk. A rendkí­vül hasznos segítség következté­ben több tettest sikerült elfog­niuk, további bűncselekményeket tudtak felderíteni. Ezért a rendőr­ség köszönetét fejezi ki az olva­sóinknak. Roncsbringák az állomáson Diósjenő. Csalódnak azok a kirándulók, akik hisznek a helyi vasútállomáson lévő táblának, miszerint itt kerékpárok kölcsö­nözhetők rövidebb, hosszabb időre. A tábla ugyanis csak fél­igazságot tartalmaz: kerékpárok vannak ugyan — szám szerint nyolc darab — ám annyira el­használódott állapotban, hogy nem lehet kerekezni velük. Ezek szerint vagy érvényteleníteni kell a csalogató feliratot, vagy ki kell cserélni a kerékpárokat. Mert igény az van rájuk. Elveszett iratok Augusztus 25-én a 17 órakor Hatvan felől Salgótarjánba érke­ző vonaton hagyta egy fiatalem­ber a farmerdzsekijét, amelyben számára fontos iratok voltak. Kéri a becsületes megtalálót, hogy az iratokat adja le az SKÜ főportáján vagy szerkesztősé­günk portáján. akcióval kapcsolatban sokaknak keserű maradt a szája íze. — Legyen nyugodt, a miénk is keserű. Mert azt, hogy mi milyen emberfeletti munkát végeztünk, legfeljebb néhányan ismerik el, ha elismerik! Lehet, hogy jószán­dékkal született ez az olcsó húsakció, azonban a következmé­nyeket nem mérték fel igazán. Ez az én véleményem... — Ha azt akarja kérdezni, elérte-e célját az akció, máris mondom: nem! — Ez már a Tanácsköztársaság téri húsáruház vezetőjének első mondata, ame­lyet csak további kesergés követ. — Most elhúzták előttük a mézesmadzagot, a jövő héttől pedig visszaáll a január 8-a előtti ár. Vagyis még drágább lesz, mint most! Abban sem vagyok biztos, hogy a termelők megsza­badultak felesleges készleteiktől, hiszen mi például Gyöngyösről Németországba szánt exporthúst kaptunk, nem elöregedett anya­disznókat, amelyek már valóban terhet jelentenek az állattartók­nak. Még jó, ha a marhahússal nem lesznek bajok, de tartok attól, hogy szeptemberben igenis lehet húshiány a magas árak ellenére is! Hogy mi a véleménye a másik oldalnak? A korábbi türelmes sorbanállóknak, vagy az éppen „legfeljebb majd eszem zöldsé­get!” felkiáltással a sort messze elkerülőknek? Hát, a vélemények megoszlanak. A néhány év előtti banánmizériákhoz hasonló soro­kat senki sem kívánta. El sem tudták képzelni, mi okozhatta, hogy így sikerült (azaz nem sikerült) felmérni az igényeket, és a szabad készleteket. Ennek az olcsó húsnak ugyan nem volt híg a leve, de sokan „megitták a levét” — ki ezért — ki azért. Vagy ez még mindig jobb volt, mint ami jön majd? — béjé — Eltűnt személyt keresnek Bari Ferenc, 34 éves inihálygergei lakos augusztus 21-én, a délelőtti órákban otthonában veszekedést provokált, majd önma­gát hasba szúrta. A segítségnyújtást elhárította, majd öngyilkos- sági szándékkal elhagyta lakását. A mihálvgergei kontra-völgyi víztározó irányába indult, s azóta otthonába nem tért vissza. A családtagok a sikertelen keresés után, 23-án eltűnéséi bejelentették a rendőrségen. A kutatás eredménytelennek bizonyult. A férfi körülbelül 165—175 centiméter magas, sovány testalka­tú. barna, vállközépig érő hajú. Távozásakor farmernadrágot, farmerdzsekit, edzőcipőt viselt. A Salgótarjáni Városi Rendőrkapitányság kéri a lakosságot: aki felvilágosítással tud szolgálni az eltűnt személlyel kapcsolatban, az jelentkezzen a 11-255-ös telefonon, illetve bármelyik rendőrőr­sön. Nagyoroszi. A helybeli iparosok vállalták, hogy társadalmi munkában felújítják a kör/eti könyvtár épületét. .Már végeztek a tetőszerkezet munkálataival, a cserepezéssel, a bádogosmunkák- kal, de közbejöttek a nyári szabadságok. így az épület külső tatarozását csak ezen a héten folytatják a község lakosaival közösen. Olcsó húsnak drága (lesz) az utóíze Együnk a jövőben szóját? í NÉZŐPONT i Mormonok Vakáció után tatarozás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom