Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-26 / 199. szám
1991. AUGUSZTUS 26., HÉTFŐ BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE MZFWm 5 MÁRIA-SZOBOR A szentkúti hétcsapos kút, tetején a Mária-szoborral. fotó: gyurkó A párizsi a sláger Nem szalad a szekér Van az úgy, hogy mire végre összejön amit szerettünk volna, kiderül, hogy nem is az igazi. így járt a Sasvár Élelmiszeripari és Kereskedelmi Betéti Társaság is. Maconkán nyitottak ABC-áruhá- zat július elején, de az első két hónap után a csalódás maradt számukra. A betéti társaság családi vállalkozás. Sasvári István és felesége és 18 éves fia alkotják a céget, és kisegítőként velük dolgozik a sógornő is — akit vérbeli kereskedőként jellemeznek. Tulajdonképpen ő az egyetlen szakmabeli. Sasvári István erdészként dolgozik, Sasváriné munkaügyisként húzott le közel 30 évet a nagybátonyi harisnya-, majd a ruhagyárban, fiuk pedig a vendéglátóipari szakmunkásképzőben végzett szakácsként. Az akkori tanács kezelésében levő telket vették meg, hogy megvalósítva a férj régi álmát, üzletet nyissanak. — Annyi pénzünk nem volt, hogy önerőből tudjuk megoldani a kivitelezést, ezért bankkölcsönhöz folyamodtunk — említi Sasváriné. — Ezt a férjem intézte, de nem ment egyszerűen. Több bank is elutasított bennünket, míg végül megkaptuk ugyan a kölcsönt, de tíz hónap telt el a kérelem és a folyósítás között. Egymillió forintos árukészlettel indultak, és a tőkehústól a vegyiárun keresztül a gyümölcsig mindent árusítanak. Budapestről, Pásztóról, Salgótarjánból szerzik be a termékeket, a cégek általában házhoz szállítanak, Sasváriék csak a legritkább esetben utaznak az áruért. — Vannak beszerzési gondjaik? — kérdezem, mire az asszony elmosolyodik. — Vannak... Kevés a pénzünk. — Vagyis, nem megy a bolt? — Az a legnagyobb probléma, hogy kicsi a forgalom. Mi ennek a dupláját terveztük. — Kevesen jönnek, vagy keveset vásárolnak? — Is-is. Körülbelül kiszámítható, hogy cukorból, lisztből, mosószerből mennyit használ egy család egy hónap alatt, de nem vesznek annyit, amennyi szerintünk elfogy. Persze, biztos vagyok benne, hogy közrejátszanak a mi forgalomcsökkenésünkben a „zsákos” akciók is: ezek csakugyan rontják a boltunkat. — Ez érthető, de az szintén, hogy a vásárlók ott veszik meg a cukrot, ahol olcsóbban jutnak hozzá, nem? — Hát, nyilván. Amíg a gyárban dolgoztam, én is örültem, ha olcsóbban tudtam megvenni valamit — még ha nagy tételben is —, csakhogy kereskedőként már más szemmel nézem a dolgokat. — Csökkennek a vásárlók igényei az árak függvényében? — Az biztos, hogy a párizsi a sláger. De ha mondjuk csípős csemegeszalámit teszünk ki, aminek 330 forint kilója, az is elfogy napok alatt. Vagy nézzük meg a Marlborót. Nem mondom, hogy napi kereslet van iránta, de nem ritka, hogy napi öt dobozzal fogy el. Bár a bolti mérlegek jól tükrözik az anyagi helyzetüket, a Sasvár betéti társaság esetén még egy megjegyzést kell tennünk: amikor nekifogtak, bizton számítottak a piacra. Mire viszont megkapták az engedélyt, két másik bolt is kinyitott a közelükben... — Dudellai — Lakni kell, de hogyan? Magángyűjtemény Könyv készül a falu történetéről Bátonyterenyéről több olvasó kereste fel panasszal lapunkat. Úgy érzik, nincs máshová fordulniuk, hiszen eddigi próbálkozásaik, bajaik orvoslásában többnyire sikertelenek maradtak. Történetünk nagy örömmel kezdődött: új lakásba költözhetett tizenhárom család, a bátonytere- nyei Néphadsereg út 49/a szám alá. Múlt év végén került sor a lakások átadására. Azóta a „boldog” tulajdonosok sorra fedezik fel a kisebb-nagyobb hibákat, hiányosságokat, a lakások műszaki állapotában. Hiába a garancia a másfél-két milliós ingatlanra, olykor kénytelenek saját költségükön rendbe hozni a hibákat. Már a birtokbavételkor beázott a ház, befolyt a víz az ablakon a lakásokba, a lépcsőházba. A tetőről a villanyvezetékre, a villanyórába került víz balesetveszélyes, s emiatt aggódnak a lakók. Maradics Vince és felesége Amikor először kértem beszélgetésre Földi Gyulánét, nem állt kötélnek. Azt mondta, nem érzi magát olyan tehetségesnek, hogy az újságban írjanak róla. Pedig a mátranováki Mariska néni nagyon szép olajfestményeket fest, és van egy másik, nem mindennapi hobbija is: mozaikkockákból képeket rak ki. — Amióta csak az eszemet tudom, mindig festettem — mondja — és arra törekszem, hogy a mozaik ne legyen képszerű. Még a kockákat is úgy töröm össze, mintha festményt készítenék. Manapság még sokan nem fogadják el a mozaikképet. Én az időtállóságáért tartom értékesnek. Borzasztó sok munkát igényel egy kép elkészítése. — Hol tanulta a mozaikolást? — Sehol. Inkább úgy mondanám, az élet tanított erre. Sok kudarc ért, amíg összeállt a legelső kép. A festésnél még lehet javítani, de a mozaikon nincs korrigálási lehetőség. Régen, amíg nem voltak mozaikkockák, otthonába invitált bennünket, így magunk is meggyőződhettünk: valóban jogos a felháborodásuk. A tapéta gyűrött, felragasztására szemmel láthatólag nem fordítottak nagy gondot. A festés egyenletlen, az ajtófélfa és aifal .között rés tátong. — Télen a szobát nem tudtuk használni, ugyanis az ablakok szigetelése nem megfelelő, s így legfeljebb tizenöt fok volt a hőmérséklet — árad a panasz a feleségből. — Egyik lakásnál sincs víztelenítő elzárócsap, s ha hosszabb időre elutazunk, egy apró műszaki hibából súlyos gondok keletkezhetnek. Erre a kérésünkre úgy reagáltak a NÁÉV szakemberei, hogy csináltassuk meg mi, magunk. — A külső vakolat többször levált, ezt már kétszer javították — veszi át a szót a férj. — A lakóház domboldalon áll, de vízelvezető csatorna nincs, így az épület alá folyik az esővíz. Félő, kályha- és csempedarabokat gyűjtöttem össze. Olyan voltam, mint a rossz gyerek: ha megláttam az úton valami használhatót, képes voltam lehajolni érte. Most már egy budapesti kisiparostól szerzem be a kockákat. Földiné, Mariska néni megmintázta már a kikeletet, a szerelmet, az anyaságot, sőt, a saját életét is. — Az életem négy évszakát dolgoztam fel. Volt az életemben egy kis tavasz, ez a barka, és egy kis nyár is. De a sok gond és betegség miatt az ősz dominál a képen. Lehet, hogy mire megöregszem, jön a tél, ezt jelenti a kiszáradt fa. — A képeim többségét elajándékoztam. Volt olyan rokonunk, aki azt kérte, ne pénzt adjunk a lakodalmára, inkább fessek neki egy tavaszi tájképet. Később elhívtak, nézzem meg a lakást, és ott úgy éreztem, hogy a már elkészült festmény nem illik a bútorokhoz. Hazamentem, és rögtön hozzáfogtam egy másikhoz, ami a lakodalom előtti napon ez tönkreteheti az alapot. Van egy közös tárolóhelyiség, amit azonban nem tudunk használni, mert szerszámok, építési anyagok tárolása miatt le van zárva. Sok a kisgyermekes család, s szükség lenne például a babakocsik elhelyezésére ebben a tárolóban. Több alkalommái kértük a NÁÉV illetékeseit a hibák kijavítására, de sok kérésünk válasz nélkül maradt. Fel vagyunk háborodva! Nem értjük, hogyan lehetséges az, hogy ilyen drága lakások ennyire rossz állapotban legyenek. Ügy gondolom, elvárható a minőségi munka, illetőleg utólag a hibák kijavítása. Úgy látszik, nem csak a pénzünk értéktelenedik — lásd lakásárak —, hanem a gondosság, a pontosság, a rend, s így az „Európába vezető út” minősége is. Szikora Ágnes készült el. Az már beleillett a szoba hangulatába. Mariska néni soha nem másolt, mindig a saját elképzeléseit valósította meg. Még 1960-ban festette meg Mátranovák templomát, melynek az az érdekessége, hogy a képen látható tornyot öt évvel később ledöntötte egy vihar. Bár nem végezte el, részt vett az amatőr festőművészek stúdiójában is, ahol Czinke Ferenc volt az egyik oktatója. — Azért hagytam abba, mert úgy éreztem, hogy későn fogtam bele, és ebben a korban már nem lehet sokat formálni a kialakult stíluson. A másik ok pedig az volt, hogy két műszakban dolgoztam, és nem tudtam megoldani az utazást. Földi Gyuláné asszonynéven jegyzi a festményeit, mert azt tartja, ha olyan férje van, aki mellett nyugodtan festhet, akkor ezt a tiszteletet megadja párjának. Cs. A. Sok embernek van hobbija, aminek műveléséhez nem sajnál időt, s fáradságot, de kévésünknek akad olyan időtöltése, mint, Juhász:.., Xászjónak,.., Ő ugyanis a numizmatikának hódol, de a pénzérmék gyűjtésén túl bélyegek, régi s ritka könyvek, valamint Nógrád megyével kapcsolatos dokumentumok tulajdonosa is. A tősgyökeres dorogházi fiatal, harminchárom éves kereskedőt otthonában kerestük fel. Szívesen állt rendelkezésünkre, s elmondta, már gyermekkorában is érdekelték a ritkaságok. Akkor alakult ki numizmatikai szenvedélye. Kis „egyszemélyes” szobában szabályos sorokban, felcímkézett dobozo- ban, mappákban féltve őrzi „kincseit."-—Elsősorban a pénzérméket gyűjtöm. Olyanokat, amiket kevés példányszámban vertek, s emiatt igen ritkák — magyarázza Juhász László, s közben néhány érdekes darabot keres elő. — Körülbelül százötven ország különféle érméi vannak a birtokomban. —Felsorolna néhány ritkaságot? — A legkülönlegesebb „kincseim” a Bermuda-szigetekről, Hongkongról, Taiwanról, Fal- kand-szigetekről származnak. — Hogyan szerzi be a ritkaságokat? — Sok darab cserével, vagy vásárlással kerül hozzám. Tagja vagyok az Országos Numizmatikai Szervezetnek, amelynek hetente vannak összejövetelei Pásztón, Salgótarjánban, illetve Balassagyarmaton. Néhány külföldi kapcsolat a szervezeten belül jön létre, ez is segített a beszerzésben. — A pénzek közül mire a legbüszkébb? — Nagy ritkaság az első magyar pénz, a Szent István ezüstdinár, de rendelkezem régi orosz, kizárólag kézzel készült papírpénzzel is. Leginkább az 1920-as sorozatra vagyok büszke — mondja, s közben mutatja a nagy gondossággal, kartonokra felerősített ritkaságokat. Köztük található a gyűjtő szerint legdekoratívabb nagy méretű, majd’ két levelezőlap nagyságú ezer és huszonötezer koronás bankjegy. Látható sok, úgynevezett szükségpénze, amelyeket válságos időszakban adott ki egy-egy gyár, település vagy hadifogolytábor a hivatalos pénzt helyettesítő utalványként. — Milyen iratok vannak a birtokában? — Büszke vagyok Szemere Bertalan tisztújításáról szóló 1848-as okiratra és Herman Lipót rézkarcára. — Melyik a legrégebbi könyve? — Ez egy latin nyelvű filozófiai értekezés 1647-ből. A múlt század végéből származik például a Nemzeti Dicsőségünk című, nagy méretű, díszes Magyarország történetét leíró könyv, amelyben olyan híres személyiségek publikáltak, mint Benedek Elek, Jókai Mór, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza. Megtaláltuk lapunk elődjét is Juhász László gyűjteményében. A hetente egy alkalommal megjelenő Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja elsősorban rendeleteket, intézkedéseket személyi híreket tartalmazott. A gyűjtő bekötve őrzi az 1916-os évfolyam példányait. — Idő- és pénzigényes hobbi ez? — Sok időmet elveszi, főleg, hogy ezeken kívül gyűjtök bélyegeket, régi képeslapokat is. Leginkább éjszaka jut időm rendezgetésre, de nem sajnálom rá az energiát. Nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Másra is szakítok időt. Most például Dorog- háza történetét szeretném megírni. Anyagokat gyűjtök, fényképeket készítek hozzá. Remélem hamarosan elkészül és sikerül majd kiadni. Sz. Á. Festmények és mozaikképek Életét évszakokban dolgozta fel f— Bátonyterenye és környéke 1 ' i Ötmilliós beruházás Dorogháza. A ceredi Tecno- will Kft.-t bízta meg az önkormányzat az új orvosi rendelő megtervezésével. A tervek a napokban el is készülnek, már csak az a kérdés, ki lesz a kivitelező? Amennyiben az összegben sikerül megegyezni, ezt a munkát is a cerediek nyerik. A rendelő a tervezést és az áfát is beleszámítva, közel ötmillió forinttal terheli a dorogházi önkormányzat számláját. Elmarad a fogadónap Bátonyterenye. Romhányi Gyula jegyzőnek az augusztus 28-ra tervezett fogadónapja szabadságolás miatt elmarad. / Uj igazgató Bátonyterenye. A képviselő- testület a legutóbbi ülésén Szabó Istvánnét nevezte ki a 3. Számú Általános Iskola igazgatójává. Útépítés Nagybárkány. Útfelújítási munkálatok kezdődnek Nagybár- kányban. Sor kerül a Bajcsy- Zsilinszky és a Temető út rendbe hozatalára. A munkálatokat az útkarbantartó vállalat végzi és augusztus 31-ig vállalta a befejezését. Nyilvános mise és zászlóavatás Dorogháza. Ünnepséget szerveznek szeptember 14-én, a búcsú napján a községben. Az ad hoc jellegű, öttagú előkészítő bizottság már dolgozik a programon, mely várhatóan a következőképpen alakul: a nyilvános misét ünnepi műsor követi, majd azt a második világháborús emléktáblát szentelik meg, amelyet augusztus 20-án helyeztek el az első világháborúban elesett katonák szobránál. Juhász László tervezte meg Dorogháza címerét és zászlaját, a község új jelképeit szintén ezen az ünnepen avatják majd fel. Ügyfélfogadás A Salgótarjáni Rendőrkapitányság nemrégiben alakult Bátonyterenyei Rendőrőrsének igazgatásrendészeti csoportjánál az ügyfélfogadási rend szeptember 1-től a következőképpen alakul: Bátonyte- renyén hétfőn 8 órától 17 óráig, kedden 13-tól 16-ig, pénteken 8-tól 12 óráig várják ügyfeleiket. Homokterenyén a körzeti megbízotti csoportnál minden héten szerdán 8-tól 16 óráig kihelyezett ügyfélfogadást tartanak személyiigazolvány- és útlevélügyekben Homokte- renye, Nádújfalu, Mátranovák lakói részére.
