Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-23 / 197. szám

1991. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP li't-nn-i-i 3 Két év nyereségéből Balassagyarmat. A balassa­gyarmati áfész vezetősége a közegészségügyi előírásának, az ezzel kapcsolatos kormányrende­letnek megfelelően, helybeli szeszfőzdéjében korszerűbbre cserélte a berendezéseket, az eszközöket, rendbe tette az épület tetőszerkezetét. Az előbbiek megvalósítása egymillió forintjá­ba került a szövetkezetnek. Ez az összeg a szeszfőzde kétévi nye­reségének felel meg. A főzőbe­rendezésekből egy év alatt negy­ven-hatvan ezer hektoliter zama­tos pálinka kerül a szolgáltatást igénybe vevőkhöz. Új emlékmű SÓSHARTYÁN. A közelmúltban avatták fel a község temető­jében a második világháború elesett áldozatainak emlékművét. A huszonegy áldozat nagy része idegen földben nyugszik, ezért a hozzátartozók itt róhatják le kegyeletüket. A sok társadalmi munka mellett Adorján József helybeli sírköves önköltségi áron készítette el az emlékművet és a feliratokat, s Tóth Gabriella készítette az új koronás címert. — Gvurkó — Kanadai partnerek Kazár. A Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében újabb színfolttal gazdagodott a külföld­re gyártott termékek palettája. Az űj, kanadai partner megrendelé­sére, saját alapanyagukból, igen munkaigényes bébitipegőt gyár­tottak. A próbarendelésként is felfogható, 560 darab gyermek­holmit kedden szállították a váci központba, ahonnan továbbítják a megrendelőhöz. Hatvan-hetven órában két­szer (többször?) fordult a világ Moszkvában. Az ember így gondolja, mert a Szovjetunió ma is Moszkvával azonos, amiként Budapest a rossz gyakorlat szerint — Magyar- országgal. Soha ilyen tanácsta­lan nem volt a hazai és külhoni szakértelem. Mire kigondolt valamit, már az ellenkezője volt igaz. Zavarbaejtő volt és döbbenetes a kezdet, Janajevék akciója, meglepő le­galábbis Jelcinék (az igazi? refonnerők) bátor kiállása, de talán a leginkább az, hogy maga Jelcin nem ragadta meg a kínálkozó alkalmat: nem fordult Gorbacsov ellen! Mert akkor ma más lenne (esetleg) a helyzet. így azonban a világ fellélegezhet, Gorbacsov visszatér... A tanácsadók és világsza­kértők itthon és külföldön természetesen most össze­Á NÉZŐPONT Kötéltánc, ahol a boldogság a tét Az, hogy egy házasság jól, vagy rosszul sikerül, elsősorban szerencse kérdése, másodsorban pedig meghatározza -két ember intelligenciája és alkal­mazkodási képessége. Mivel nem hiszem, hogy e tekintetben elődeinket nagyobb szerencsével aján­dékozta meg Fortuna, ezért úgy gondolom, hogy főképp az alkalmazkodási képességeink hiánya az oka válásaink szaporodásának. Adatokkal megerősítve: megyénkben míg tavaly négyszázegy bontópert tárgyaltak, addig ez év júniusáig 250 válópert indítottak. Ez az évről évre növekvő tendencia aggasztó. Miért, és mihez nem tudunk úgy alkalmazkodni, mint őseink? Hol, és hogyan rontjuk el kapcsolatainkat? Az első hetek­ben ajándékozott virágok örömét, a csókok és ölelések varázsát mi töri ketté? Az okokat tekintve, a házastársak egyikének alkoholizmusa a leggyakoribb (40 százalék) indíté­ka a válásnak. A családok anyagi helyzete ugyanis könnyen katasztrofálissá válhat, az egyik fél rend­szeres italozása miatt. S a még ezzel járó, vesze­kedés, esetleg verekedés telíti a poharat a „vétlen” félnél, és sokan inkább vállalva az egyedüllétet,' kilépnek a a házasságból. Pedig lehet, hogy olykor jobb lenne előbb az okokat keresni a miértekre. Közismert, hogy a nők öntudatos és megaláztatást nem tűrő magatartása az emancipáció vívmánya. Az egyenjogúsított gyen­gébb nem az elmúlt néhány évtized során felvilá­gosult, függetlenedett. Nem szorul anyagilag férjé­re, s miért is tűrje el annak kilengéseit, italozását, durvaságát? De ha nem mindig csak a magunk érdekeit és érveit szajkóznánk, és nem próbálnánk gyurmaként formázni társunkat, lehet, hogy kedve­zőbben alakulnának kapcsolataink. S akkor a „mindhalálig” szlogenje sem csák pillanatnyi meggondolatlan fogadalom lenne. Tovább kutatva az okokat, nem kis szerepe van a válások előidézésében a rokoni együttlakásnak. Pedig az anyós—meny viszony sem új a nap alatt, s azelőtt sem futottak zátonyra a házasságok ilyen problémák miatt. Következtetésképp ez sem vethet­ne gátat két ember őszinte szeretetének. Alkalmaz­kodási képességünkön itt is csorba esett. Ezenkívül nagy szerepe van ebben a témában a fiatalok túl korán kötött frigyének. Rövid ismeret­ség után, nagy szerelemmel átitatva „a majd lesz valahogy” elgondolással egybekelnek. Nem tud­nak, vagy nem akarnak számolni azzal, hogy az ünnepek után hétköznapok jönnek, kezdve az anyagi gondoktól, a gyermeknevelésig. Nem tudják, hogy szeretni nem azt jelenti, hogy fogjuk egymás kezét! Nem tudják, nem csak kapni, adni is kell! Nem tudják, mi az, hogy megértés, empátia! Nem is tudhatják, mert nem azt látják. Elődeink valahogy ezt is másképp csinálták. De most ne keressük, hogy ki a hibás. A család, az iskola, vagy a társadalom? Természetes, hogy a legegyszerűbb a másikra hárítani a felelősséget. Pedig jó lenne már ha azt a bizonyos tükröt előbb magunk elé tartanánk és nagy levegőt véve beismernénk hibáinkat. Hisz egy házasságon belül az a mondat, hogy „igazad van” legalább olyan jelentőségű, mint az, hogy „szeret­lek”. Arról nem is beszélve, hogy a „ne haragudj” engesztelő kifejezése valahogy kiveszett szókin­csünkből. Ellenben a düh, a büszkeség, a dac, a csak azért is kontrája és rekontrája felettébh leledzik kapcsolatainkban. A kérdés tehát az; tartalmas életünk „gyümöl­csét” mily módon élvezi majd a jövő generációja? A mondás is azt tartja, hogy rossz vér rosszat szül, a rossz példa ragadós. Eszerint időszerű lenne helyrehozni dolgainkat, megpróbálva a „jót s jól” titkát feltárni a felcseperedő nemzedék előtt. Fekécs Edit Segítség a rászorulóknak Ecseg, Kozárd. Az év első felében Ecsegen harminckilen­cen, Kozárdon tizenhármán ré­szesültek segélyben, mintegy százezer forint értékben. Emel­lett méltányossági alapon a két faluban a polgármesteri hivatal tíz személynek adott közgyógy- ellátási igazolványt. Nyeremény a mozira Nógrádsipek. A község száz férőhelyes mozijának életét az önkormányzat nyolcvanezer fo­rintos pályázati nyereménye hosszabbította meg. A teljes összeget a fenntartásra költik. Profi betörök Pásztó. A Pásztói Közszol­gáltató Vállalatot profi betörők látogatták meg. A telepen belül, az épületsorba beépített mű­helyt törték fel a hívatlan láto­gatók. Olyan zajtalanul dolgoz­tak, hogy még az éjjeliőr sem vette észre őket. A tolvajok elvittek két darab nyolcvankilós gázpalackot, egy hegesztőappa- rátot, korona kulcskészletet, és egy harmincezer forint értékű, német gyártmányú fúrógépet. Zsákmányuk, könyv szerinti értéke 150 ezer forint, pótlásu­kért viszont legalább 300 ezer forintot kell fizetni. Nagyoroszi döntések Nagyorosziban állást foglalt az önkormányzati testület, a közel­múltban megtartott ülésén a lakások átminősítésével, eladásá­val kapcsolatban. Kilenc lakást érintő döntésük felénél a végle­ges értékesítés mellett szavaztak. Nemcsak a lakásokban élők vehetik meg az otthonaikat Nagy­orosziban, hanem azok a vállal­kozások (s itt mintegy tízről lehet szó) is megvásárolhatják a saját építményeik alatti földterületet (négyzetméterenként 120 forin­tos áron), akik már korábban üzletet, más létesítményt terem­tettek a községben. Fontos döntése még a nagy­oroszi önkormányzatnak, hogy a jövőben társulásos formában segítik a környék állatorvosi ellátását. Ebben a formában pél­dául a Naszályvölgye Mgtsz (Nőtincs), a nagyoroszi, a hor- pácsi, a pusztaberki, a borsosbe- rényi agrár termelőüzemek és a helyi önkormányzatok fedezik az anyagi hátterét az állatorvosi ellátásnak, biztosítják az önkor­mányzat és a lakosság állatorvosi feladatainak ellátását. A társulás szeptember 15-től indul, és csak Nagyoroszira mintegy hetvene­zer forintos önkormányzati költ­séget ró, de a lakosság érdekében ezt vállalják. (moldován) Eladó telkek Iliny. A polgármesteri hivatal hat, egyenként 1200—1300 négyzetméteres telket jelölt ki eladásra, amelyek iránt a polgármesternél lehet érdeklőd­A puccs haszna szedhetik magukat és tudásukat, hogy végre mérlegeljenek valamit: ki az erős ember akkor — ez a ,,nagy" kérdés ma — Gorbacsov vagy Jelcin? Mit kezd a fogságából kiszabdult Gorba­csov a jelen helyzettel, mit magá­val Jelcinnel? Hogyan tovább, és hogy akkor igaz-e a régen vallott tétel — minden, ami a Szovjetu­nióban történik, csakis ottani belügy lehet... A világ azonban még összébb húzódott, Bush elnök óvatos határozottsággal kiállt a kelet-európai országok közül néhány mellett. Azokról van szó — rólunk is például — akik a közelség miatt veszélybe kerülhetünk egy konzervatív puccs „eredményeként”. Magam azzal a szakértővel értek egyet, aki a tévében a puccsisták menekülését látva egészen halványan megpendítet­te, hogy végeredményben ,,az emberek reagálása felér valami­féle állásfoglalással". Tovább megyek enné! is-—hatvan órában ..megtartott" népszavazás volt az, ami hétfőtől idáig a Szovjetu­nióban történt. Nem tudom, hogy mint Jelcin úr is tette, le lehet vagy le kell-e „banditázni” Jana- jevéket (ez valóban belügy). Magam inkább elgondolkodom azon, hogy milyen fantasztikus erőfeszítés-előkészület kellett volna egy háromszázmilliós soknemzetiségű országban ÍGY! megszavaztatni a népet. Mit akar? Kemény diktatúrát? Rendet abban a „régi” értelemben? Páncélautókkal kivívott békét, „közmegegyezést” eltiport töme­gekkel, mit akar? Reformot, reformálgatást vagy békés forradalmat, változást gazda­ságban és politikában, szövet­ségi rendszerben egyaránt? Jelcin a fenegyerek tette a dolgát. Engedetlenségi moz­galmat hirdetett, bírósággal fenyegette azokat, akik alkot­mányellenesen kerültek hata­lomra, akik fogva tartották Gorbacsovot. Egyesek szerint a hatvan óra igazi hőse Jelcin. Csakhogy a Nyugat és vele a mai világ Gorbacsovot ismeri (el). A világ is szavazott, a moszkvai és leningrádi polgári tömeg úgyszintén: a parlamen­tet mint Bukarestben és más­hol — a nép vette körül a testével. Janajev modellje nem kell a többségnek. Régi típus. Szovjetunió maga élte át, hogy nincs más út. Most ezt többen elhiszik már, mint gondol­nánk. T. Pataki László Feri Amerikába indul Nagy útra készülődik Leukó Ferenc harmadikos gimnazista, salgótarjáni fiatalember. — Hova indul? — kérdeztem tőle. — A jövő héten repülök Amerikába. Először New York­ba, onnan pedig tovább Missouri államba. Egy évig az Anderson nevű várostól húsz mérföldre levő farmon lesz az otthonom. — Nem kis dolog ez, tizenhat évesen... — Nagyon örülök az utazás­nak. Egy amerikai alapítvány szervezi: újságokban hirdették, hogy magyar fiatalokat várnak tanulni. Én fedeztem fel a lehe­tőséget. Alapvető feltétel volt az angol nyelv tudása, valamint, hogy az embernek elfogadható legyen a bizonyítványa. Amikor jelentkeztem, kértek egy részle­tes önéletrajzot, azután felhívtak beszélgetésre Pestre. Nem csoda, hogy Feri izgul. Mégiscsak különleges dolog egy esztendőt amerikai gimnázium­ban eltölteni. Harmincán indul­nak útnak. Az alapítvány ajánlata csak részben önköltséges. — Mit jelent mindez? — A farmon lakó család lát vendégül, náluk lakom és étke­zem. Tehát az ellátás nem kerül pénzbe. Viszont a repülőutat fizetni kell. — Nincs egy kis szorongása? — De igen. Mégiscsak több ezer kilométerre, idegen ország­ba, a megszokottól teljesen eltérő körülmények közé kerülök. Itt­hon is harmadikba mentem vol­na, ott is harmadikos leszek. Úgy éreztem ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. Ha egy év múlva hazajövök, itthon a Bolya­iban le kell vizsgáznom a teljes harmadikos anyagból. Ott más tantárgyakat és más módon taní­tanak mint nálunk. De a legerő­sebb mégis a kíváncsiság ben­nem. Elsősorban az, hogy milyen Leukó Feri reménykedik, hogy sok érdekes élménnyel tér haza. fotó: rigó az amerikai életforma, a szoká­sok, a család. Van egy barátom, aki már járt kint, ő a Soros Alapítvány segítségével jutott Amerikába. Sokat mesélt. De ő más körülmények között, egy kollégiumban lakott és olyan iskolába járt, ami amerikai mére­tekkel számolva is a harminc legjobb között van. Én egy átla­gos gimnáziumba fogok járni és ugyanúgy az iskolai menzán ebédelek, mint a többiek. A család tagjaival már telefonon beszéltünk, ők is várnak. — Összepakolt már? — Rakok be ruhákat, de viszem a harmadikos tankönyveimet, meg néhány regényt, újságot, hogy magyarul is olvashassak. — Hogyan tartja a kapcsolatot az itthoniakkal? — Levélben, telefonon. Egy esztendő múlva pedig majd ismét a salgótarjáni Bolyai Gimnázium tanulója leszek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom