Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-16 / 192. szám
1991. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE LlOTJUlII 5 Kapaszkodhat a konkurencia Jagyutt olyat tett, amit utoljára tíz éve „A konkurencia itt él és virul mellettem, de a főszezonban, most a nyáron, nem tudtak olyan dolgokkal és módszerekkel kirukkolni, amelyek felráztak volna, ami megmozgatott volna.” így aztán olyat tett Jagyutt Péter, az Aranysapkás balassagyarmati cukrászmester, amire tíz esztendeje nem volt példa: fogta magát és elment nyaralni. Persze, nem csupán visszavonult, hogy kipihenje fáradalmait, hiszen ebben az esetben egészen biztosan nem tudta volna megállni, hogy ne nézzen be az Orchidea cukrászdába, meglesni, minden rendben van-e, hanem összepakolt családjával, s az autóval meg sem álltak a Balatonig. Ott aztán már senkitől sem háborgatva üdült a cukrászköltemények mestere, de — mint elmondotta, — alaposan rá is fért ez a kis nyugalom, hiszen az utóbbi hetekben nemhogy új dolgokat, de már a kötelező házi feladatokat is igencsak izzadva, nehezen tudta megcsinálni. Jövő héten azonban már ismét következnek a dolgos hétköznapok. Új tervek, új elképzelések. Szeptemberben kezdődik a tanév, a diákság ismét benépesíti Gyarmat utcáit. A nebulók pedig köztudottan imádják az édességeket, egyik törzshelyük az Orchidea, ami évek óta nem kis kihívás a cégtulajdonosnak. Az üdülés alatt fejben már megszülettek az új termékek, nyalánkságok. Most következik az elkészítés: Újdonság Jagyutték háza táján, hogy hamarosan melegételek — pizzák és egyéb tésztaféleségek — is kaphatók lesznek az álomszép cukrászdában. Cukorbetegek számára is készül több diabetikus termék, s olyan listát vehet majd kézbe a fogyasztó, amelyen a sütemények ára mellett a kalória- és a szénhidráttartalom is szerepel. Jagyutt Péter: Apró, biztos lépések következnek Fotó: Rigó Hónapok óta állandó beszédtéma a városban, hogy Jagyutt Péter itt, aztán ott, majd emitt vásárol épületet a privatizáció során, s nyit újabb cukrászdát. Az érintett csak mosolyog ezeken a pletykákon, hisz egyelőre szó sincs ilyesmiről. Magyarázatként elmondja, hogy a privatizációban pénzre — nem is kevésre! — van szükség, de hazánkban a hitelekhez való jutás lehetősége csak a politikai frázispuffogtatások szerint könnyű. így aztán Jagyutték- tól mostnában nem várható látványos, nagy fejlődés az üzletek területén, hanem apró, de biztos lépések következnek a termékekben. A közeljövő legnagyobb tervét sem hallgatja azonban el a cukrászmester. Amennyiben sikerül egy nagy kapacitású, modem sütőgépet megvásárolnia, akkor finompékáruval (túróstáska, svájci kifli, dióscsiga stb.) nagy tételben ellátná a város üzleteit. „ Nincs megállás! Csak a folyamatos fejlődés és a továbblépés visz előre. Aki megelégszik, s megáll, azt elfelejtik!” (szí — no) Gyarmati kezdeményezés ROCKTANCHAZ KONCERTEKKEL Három évvel ezelőtt kezdődött. A balassagyarmati (akkor a volt járási hivatal épületében működő) művelődési házban péntekenként rendezett diszkók során mindig ott támasztotta a falat két fiatalember. Még véletlenül sem • táncoltak, no nem azért, mert nem tudtak, hanem mert nem érdekelte őket a zene. A diszkózene. Gondolataik másfelé kalandoztak, más világban. Táncházat álmodtak maguknak a futó slágerek dübörgése közepette. Rocktáncházat. Klubjellegű táncház Ma már szinte legenda a debütálás, az a bizonyos három nap 1988 szeptemberének elején, amikor a két „rocktáncház-tulaj- donos”. Rigó Zoltán és Med- vácz Lajos bemutatkozott a közönségnek. Fellépett két városi zenekar, a Kinopuskin és az Erogén Zóna, a tulajok verseket, elbeszéléseket olvastak fel, s természetesen szólt a zene — a rock. A fiataloknak megtetszett az új kezdeményezés, elvégre most már volt szórakozási lehetőségük azoknak is, akik cikinek tartották a diszkót. A rocktáncház mintegy fél esztendő alatt annyira elfogadtatta programjait, hogy rendszeresen 150—200 fp látogatta az összejöveteleket. Klubjelleget öltött ekkoriban a táncház, hiszen nem csupán koncerteket hallhattak és láthattak a jelenlevők, hanem színpadi darabokat is megtekinthettek, megismerkedhettek — a Calcutta trió jóvoltából — az indiai zenével, meg még annyi mindennel. A középiskolások mellett lassan-lassan feltűnt a húsz-harminc év körüli generáció is, akik eddig igazából sehol nem tudtak szórakozni. Sikeresek a „függetlenek” Egy esztendő múlva új, jelenlegi helyére költözött a művelődési központ, s vele együtt a rocktáncház is. A program annyiban változott, hogy rendszeressé váltak a különféle, „független” zenekarok fellépései. Rigó Zoltán, a rocktáncház gazdája azokat az együtteseket hívja így, akik nincsenek a fényben, a hazai rockzenében csak a harmadik vonalba sorolják őket, pedig szerinte egyértelműen érdekesebbek, s jobbak, mint a televízióban és rádióban nap mint nap látható és hallható befuttatott bandák. Olyan együttesek léptek fel, mint a Vágtázó Halottkémek, a Republic, aLadánybene 27, & Wei wu wei, vagy éppen a Kispál és a Borz, hogy csak a legismertebb' és legsikeresebb „függetleneket” említsük. A fogadtatás sem volt mindennapos, egy-egy koncerttel „fűszerezett” táncházon rendszeresen 400 ember szórakozott. A fővárosi zenekarok is ledöbbentek ilyen érdeklődés láttán, mondván, még Budapesten is ritka az ilyen tömeg... A rocktáncház azzal a ténnyel is büszkélkedhet, hogy a hazai együttesek — Kinopuskin, Ladánybene 27, Kispál és a Borz — dalai népszerűbbek, mint a külföldi kedvencek — Doors, Cure, Inxs, U2 — számai... A program színesítése érdekében elhangzanak Eörsi István-, Petri György-, vagy Villon- versek, amit a zene szünetében örömmel fogad a közönség. „Korlátozott” nyitva tartás Befutott tehát a rocktáncház, a fiatalok kedvelt szórakozási helyévé és lehetőségévé vált Balassagyarmaton. Rigó Zoltán elégedett is, hiszen három évvel ezelőtti elképzelései valóra váltak. Most már csak azt kívánja elérni, hogy néhány száz ember szórakozása olyan fontos legyen a művelődési ház számára is, mint neki. Ugyanis most éjfélig tarthat a program, ekkor bezárják az épületet. Hiába maradna a közönség, hiába szólna a zene egy-két órával tovább — nem lehet. Rigó Zoltán azonban optimista ember. Rendíthetetlenül hisz abban, hogy hamarősán valóban gondtalan és felhőtlen lesz a szórakozás “á' röcktáncfiázbán. Szilágyi Korszerűbb törűgép Nógrádkövesd. A Középmagyarországi Kőbánya Vállalat nógrádkövesdi egységében —, amennyiben a vagyonügynökség is hozzájárul —, az osztrák— magyar vegyes vállalattá való átalakulás során a külföldi partner korszerű törőgépekkel kíván részt venni a termelésben. Az általa beállított új gép teljesítménye ugyanannyi, mint a jelenlegi öté, ugyanakkor 60 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt és jobb minőséget — szemcseszerkezetet garantál. Támogatás a fiataloknak Ipolvvece. A képviselő-testület rendeletben szabályozta, hogy az első lakáshoz jutókat egységesen 50 ezer forint vissza nem térítendő támogatásban részesíti, a megfelelő feltételek esetén. Ez utóbbi követelményeknek öt, 35 éven aluli helyi állampolgár felelt meg. A jogosultak részére kiosztott támogatás egyúttal azt jelenti, hogy ilyen címen az idén csak 17 ezer forint ítélhető oda. Egészségügyi központ Dejtár. Az orvosi lakás, a rendelő és a váróterem átalakításával egy egészségügyi központot hoznak létre a községben. Az átalakított közintézményben az alapellátás mellett megvalósítják a gyermek- és csecsemőgondozást, külön helyezik el a fertőzőrészleget. Az építkezéssel kapcsolatos munkálatokat Mester Zoltán magánvállalkozó végzi. Az egészségügyi központot október 31 -ig vehetik birtokukba a község lakói. Addig is zavartalanul folyik az orvosi rendelés. Vasúti centenárium Balassagyarmat. A vasúti csomópont kettős évfordulót ünnepel, mivel a vonalak közül az ipolyság (Sahy)—balassagyarmati 1891. augusztus 15-én, az aszód—balassagyarmat—losonci (Lucenec)-i vasútvonal pedig 1896 augusztus—szeptemberében nyílt meg. Az Ipoly folyó völgyében építendő vasútvonalról az első említést gr. Széchenyi István „Javaslat a Magyar Közlekedési Ügy rendezéséről” c. tanulmányában találjuk. Széchenyi ugyanis a fővonalak felsorolása után utal a felvidéki folyók völgyeit hasznosító vasútvonalak szükségességére. E vasútvonalakban látta annak lehetőségét, hogy a hegyvidék és az ország belső részei között gyümölcsöző forgalmi viszonyok alakulhassanak ki. A következő említések az e vidéken építendő vasútvonalakra nézve 1857-ből maradtak fenn. A „Cs. Kir. Szab. Osztrák Allampá- lya Társaság” ugyanis akkor már tervet készített az Ipoly völgyén keresztül építendő ún. „ipoly— Sajóvölgyi” vasútvonalra, amely Párkány—Nána—Csata—Balassagyarmat—Losonc—Kassa vonalvezetést követett volna. E vasút tervének nyilvánosságra hozatala után az osztrák és belga befektetők hajlandónak mutatkoztak a vállalkozás finanszírozására. Balassagyarmat abban az időben Nógrád megye székhelye volt, jelentős kereskedelmi találkozóhelyként szerepelt vásárai révén. A helyi polgárság — megélhetését féltve — először idegenkedve fogadta a vasút gondolatát, amikor azonban Balassagyarmat riválisa: Losonc vasutat kapott, vagyis megépült a pest—hatvan—Salgótarján—losonci vonal, a megyeszékhely lakosai hangnemet váltottak. Egyre inkább sürgetni kezdték a vasútépítkezést, mivel Balassagyarmatról továbbra is csak szekéren vagy hintón lehetett eljutni a vasúttal már rendelkező Losoncra vagy Vácra. Az OMÁVT által 1857-ben kidolgozott tervek szerint indult meg az első 20 kilométeres szakasz építése Párkány—Nánától a Garam völgyén Csatáig. E vona-. Ion 1885-ben indult meg a forga-‘ • lom. A vonal tovább épült Ipolyi ságig, és ezt a szakaszt 1886-ban. adták át a forgalomnak, 32 kilométer hosszban. Ekkor Balassa-^ gyarmattól már csak 30 kilométer távolságra volt a vasút. 1890-ben az OMÁVT megkapta az építési engedélyt az ipoly-. ság—balassagyarmati vonalrész' megépítésére. Balassagyarmat városa a vasútvonal építéséhez 15 ezer forinttal járult hozzá. Az építkezés még abban az évben meg is indult 1891-ben Baross Gábor miniszter nyomására a XXV. t. c.- kel államosították az OMÁVT magyarországi vonalait, így az építkezés alatt álló balassagyarmati vasútvonal is a MAV-ra szállt át. Baross Gábor azonban tartva attól, hogy a megkezdett vasútépítkezések megtorpannak, • az említett törvényben felsorol- tatja az építés alatt álló OMÁVT vonalakat, így az Ipolyság—balassagyarmati vonalat is, hogy a MÁV az építést köteles befejezni és a forgalomnak átadni. 1891 augusztusában el is készült a vasútvonal és mint MÁV-vonal nyílt meg. A megnyitásról a Balassagyarmaton 1891. augusztus 23-án megjelent „Nógrádi Lapok és Honti Híradó” c. hetilap a következőket tudósította: „... Az ipolyságh—b.-gyarmati vasúti vonalrész augusztus 15- én lön a közforgalomnak átadva s e naptól ünnepet rögtönzött B.- Gyarmat közönsége, amennyiben a reggeli 7 óra 35 perckor Csatára induló vonatot fellobogózták és sokan a közeli állomásokra utaztak.” „Érdekes tudni, hogy kivéve a vízszivattyúgépet, mely Angolországból hozatott, minden egyéb anyag hazánkból került ki. A talpfák (slipperek) vidékünkről, a sínek a gőzkazán és a vízvezeték Resiczáról: a 29 kilométer az összes magasépítmények közel egymillió forintba kerültek.” 100 évvel ezelőtt tehát megindult az első vonat. Ekkor azonban Balassagyarmat, csak mint végállomás szerepelt és négy vágánnyal rendelkezett. Az eredetileg Kassáig tervezett OMÁVT-vonal építése az 1891. évi államosítás __ következtében megakadt és a MÁV részéről nem is volt annak folytatására hajlandóság. Balassagyarmat lakossága azonban ebbe nem nyugodott bele és létrehozták azt a társulást, amely mint „Nógrádmegyei Helyiérdekű Vasút” kérte meg az előmunkálati engedélyt az aszód—balassagyarmat—losonci vonal megépítésére. Az építés egyszerre indult meg Aszódról, Balassagyarmatról és Losoncról. Az új vonalon két nagyméretű műtárgyat kellett építeni. A rappi Ipoly-hidat és a bocskai alagutat. Az 58 kilométeres aszód—balassagyarmati szakaszt 1896 augusztusában még nem hivatalosan, szeptember 13-án viszont már hivatalosan is átadták a forgalomnak. Az 53 kilométer hosszú balassagyarmat—losonci szakaszon hivatalosan 1896. december 1-én gördült végig az első szerelvény. Vojtkó István Asszonyok a dejtári „konzervgyárban” Lassan megtelik az ízletes káposztával a hatalmas fakád. Fotó: Rigó Egymás mellett sorakoznak a hatalmas fakádak az érsekvadkerti termelőszövetkezet dejtári, hagyományos módon termelő konzervrészlegében. Az egyikben kovászos uborka vár elszállításra, a másikat a kedvelt káposzta tölti meg, a harmadikban a legjobban keresett és legolcsóbb vegyes vágott kínálja magát. A bejáratnál a halomba rakott káposztát dolgozzák fel. — Az alapanyagot, az uborkát és a káposztát a kistermelőktől és a háztájiból vásároljuk fel. A kész termékeket az áfészeknek, a Palócker boltjainak szállítjuk, de jut Budapestre is. Egész évben folyamatosan dolgozunk, csupán a nyári karbantartásra állunk le — avat be a tevékenységükbe Bacsa Józsefné üzemvezető. — Vajon, hogy érzik magukat az itteni asszonyok? — Egész évben nagyon sokat kell dolgoznunk, keresetünk pedig igen alacsony. Havonta 5— 6 ezer forint. Hatvannyolc óta vagyok a termelőszövetkezet tagja, tíz évet húztam le itt. A paraszti munka sohasem volt könnyű, most sem az. Nem tehetünk semmit, mert ebbe születtünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Sinkó Istvánná. — Fél éve, a feloszlatott dobozüzemből kerültem ide. Mielőtt a szövetkezetét választottam, több mint másfél évtizedig Balassagyarmaton a finomkötöttben dolgoztam. A két munka között óriási a különbség. Ott jóval könnyebb volt mint itt. Az egész napos cipekedés még az erős, egészséges férfit is kifárasztja. — Ezek szerint megbánta a cserét? — Igen — vélekedik Berekvölgyi Józsefné. — Kevés a nyugdíjam, kell a kiegészítés — veszi át a szót a jó hangulatot árasztó, derűs Varga Károlyné. — Egyébként jól érzem itt magam. Ezen nincs mit csodálkozni, hisz életem nagy részét itt éltem le a termelőszövetkezetben, amelynek alapításától fogva tagja vagyok. —Ve— Balassagyarmat és környéke
