Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-14 / 190. szám
1991. AUGUSZTUS 14., SZERDA RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE imnznu 5 Napozni még szabad Napimádó pesti vendég A Bánki-tónál is tombol a nyár. Ám a strand nincs tele, hiszen szennyezettnek nyilvánították a tó vízét. Saját felelősségre azonban több tucat ember fürdik benne. Napoznak a hölgyek is. Hogy ki bánki, és ki a budapesti nyaraló, egyszerű megállapítani: a pestiek minden prűdség nélkül monokiniben sütkéreznek. Mere- deznek is a szép barna keblek. Megszóllítjuk őket. — Szerintem sokkal egészségesebb — mondja egyikük. —- Utálom, ha csíkok vannak a hátamon — így a másik. A harmadik hölgy férfiismerőse is véleményt nyilvánít: — Mi nudizni szoktunk, de képzeld el, itt mekkora felháborodás lenne belőle... Nincs piac A Romhányi Építési- és Kerámiagyár dolgozói nem túlzottan vidámak. Nem fér a csempe a raktárakba, s nemigen tudják termékeiket eladni. Elbocsátásokról is beszélnek. A szakszervezet és a gyár vezetői megállapodtak abban, hogy nem foglalkoztatják tovább a nyugdíjasokat. Akiket lehet, korkedvezményes nyugdíjba küldenek. A dolgozók körében azonban még nem tudják, kik kerülnek az utcára a szakszervezeti megállapodásban említetteken túl: hamarosan leáll az egyik üzemrész, közülük biztosan sokan. — Körülbelül kétszáz-kétszázötven embert érint az elbocsátás — mondja Balogh György igazgató, aki a gyár főmérnöke volt, aztán koncepcionális okok miatt otthagyta a gyárat, majd benyújtotta a pályázatát igazgatói posztra. December óta dolgozik a gyár élén, valószínű ez az első eset az életében, hogy embereket kell az utcára tennie. Nem kedvelik őt a dolgozók, de ezen nines mit csodálkozni. Amikor kiderült, nincs más megoldás a gyár számára, csak a létszámleépítés, ő felajánlotta lemondását, ám a vállalati tanács ezt nem fogadta el. — A gyár menedzselésével voltak és vannak problémák, — sorolja az okokat, amikor arról kérdezem, miért nem lehet eladni a csempét? — Az építőipari termékekre belföldön egyre kevesebb a kereslet, nincs pénzük az embereknek építeni, állami beruházás szinte alig van. Növeltük az exportot, de ez nem volt elég. A gyár fizetőképes, problémáiért döntően a magyar gazdaság általános helyzetét okolom. — Hogyan képzeli el a gyár jövőjét? — Tárgyalunk a privatizálásról. Valószínűleg nem egészben, hanem részegységenként vonunk be majd külföldi partnert. Igaz akkor már bizonyosan nem leszek igazgató, ám hiszem, a maradó létszámmal termelt kerámiára lesz piac. Romhányban nemigen van szabad munkahely. Annak ellenére, hogy az elbocsátandó dolgozók egy része bejáró, kétséges, hol fognak, ha egyáltalán elfognak helyézkedni? (kgyr) Diósjenö, a nyaralók Boldogság-szigete Hápogó férfi a tóban Az üdülőtelep, Diósjenőn — hála a helybeli irányítók kömye- zetkialakító szigorának — rendkívül esztétikus, tájba illő képet mutat. A nyeregtetős házak megfelelnek az építési előírásoknak, és mégis milyen sokfélék! Árulkodnak a magyar építők fantáziájáról, no és persze, az építkezők anyagi lehetőségeiről is. Sokan laknak, pontosabban pihennek itt olyanok is, akik a fővárosból, vagy az ország távolabbi csücskéből csöppentek ide. Jártak gyönyörködni a kilátásban, eleinte autóval, majd kiszállva a kocsiból, gyalog is. A régebbi időkben, amikor még akadt bőven megvehető telek, a barátságos helybeliek megszólították őket: jöjjenek bátran! Nézzenek szét! Talán akad még maguknak is hely! Belevágtak, akik mertek. Megérte a gyűjtögetés. Az egyik háztípus — a Tátra — összecsomagolva érkezett a helyszínre. Ma már közel negyven ilyen ház áll itt, de alig hasonlítanak egymásra. Alapozásukban, építésükben erősen különböznek. Hja, a magyar ember fantáziája! Az egyik kertben piros deszkákkal, takaros kút áll. Az építkezők — amíg nem volt saját vizük, hányszor figyelték irigykedve a kúttulajdonost! De ma már? Amikor a fürdőszobákban csapból csordul a víz? Na, azért vízhiányos időben, locsolásra még mindig remek a kútvíz, erről sem érdemes megfeledkezni. A telep életrevalóságát három büfé is dicséri. A fagyi, a csokoládé, sajnos, nem olcsó, de láttak már szülőt, aki sokáig bírta volna cérnával az ebadta nyafogását? Tehát nem kell félteni a büfétulajdonosokat, hogy felkopik az álluk. És ezek a gondos vendéglátók nem feledkeznek meg a horgászokról sem! A horgászember ugyebár a hosszú vártában megszomjazik. Hogy a víz és a sör is hideg? Úgy bizony, az utóbbi napokban nem kényeztette a türelmes stéglakókat a kánikula! Vastag felhők Az életbe indulás jelképe Első munkakönyv A fiatal lány, aki a rétsági önkormányzatnál hivatalos ügyben jár, ugyancsak szemrevaló. Kifejező, sűrű pillákkal övezett szempár, dúsfürtű haj, ■ könnyen mosolyra húzódó száj: tiszta és természetes vonások. A modora is kellemes. Nem véletlenül kérem, hogy néhány percre szakítson időt egy beszélgetésre. Furcsállja ugyan, hogy mi abban az érdekes, hogy ő a munkakönyvét kéri, de sikerül meggyőznöm: az első munkakönyv, az életbe indulás jelképe is. Lestyán Juditnak, ha a szokásos önéletrajzot kellene készíteni, nem telnének be oldalak. A nyolc általános elvégzése után kereskedelmi szakmunkásképző iskolába iratkozott be Vácott. Egy barátnőjével együtt jelentkeztek erre a pályára, bár akkoriban kevés fogalma volt még, mit jelent műszaki osztályon eladónak lenni. A nővére, Mariann is Vácott dolgozik. Kézi szabászgéppel végzi munkáját, a Seniomál. Judit még alig jutott túl a vizsgán, számára még elevenek a gyakorlati vizsga percei. — Izgultam, csak ne a mikrot húzzam, és mégis! Egy pohár hideg vízzel kell bemutatnunk a vevőnek. A működése olyan érdekes, olyan gyors, hogy a pohár fala még hideg, de a vizet a sütő már felmelegítette. Szerencsére, semmi gondom nem volt, jól sikerült a vizsga. Választását, hogy miért kívánt kereskedelmi pályára lépni, így indokolja: — Szeretek emberekkel foglalkozni. Szívesen segítek másoknak. Itt van erre lehetőség. Sokan fordulnak hozzánk kéréssel, és a türelmünkre, a kedvességünkre egész nap szükség van. Nem érezhetik meg a hangulatváltozásainkat a vásárlók. Egyszer voltam Balassagyarmaton, és szerettem volna egy anyagra rávasalható matricát venni. Az eladó rámförmedt: mit válogatok, siessek, nem látom, mennyien állnak mögöttem! ? Én ilyen eladó nem szeretnék lenni!-— Milyen tulajdonsága a legfontosabb a jó eladónak ? — Az őszinteség. A megbízhatóságot megbecsülik, megjegyzik. És nem szeretnek az emberek kedvetlen eladókkal tárgyalni. Igazán szükség van a kedves mosolyra, de nem az ok nélküli vigyorgásra, persze... Az első munkakönyvvel nyomban el is helyezkedik majd Lestyán Judit. Jól érzi magát abban az üzletben, ahol tanuló korától emberszámba veszik. Szeretettel foglalkoznak vele a felettesei, munkatársai. Keresetére a család tart igényt. Édesanyja osztja be a havonként hazavitt összeget. Édesapja most külföldön kőműves. Nagyon hiányolják, de a jövő tervei miatt az onnan hazahozott forintokra is szükség van... Az üzletben, ahol dolgozni fog, karácsony, új év tájékán a szorgalomért jutalom is jár. De nemcsak a pénz miatt érzi úgy: érdemes jól dolgozni. A munka örömét számára a vásárlók jelentik, akikkel figyelmesen bánik, készséggel szolgálja ki őket, a műszaki-villamossági üzletben. Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy az első munkakönyv átvételekor érzett felnőttes büszkeség maradandó lesz, és az önállóság csak elmélyíti munkakedvét a fiatal elárusítónőnek. M. I. Alapítvány a nógrádi várért Piroska János, Nógrád község társadalmi polgár- mestere „könnyebb lett” tízezer forinttal. Ebből az összegből ugyanis alapítványt indított útjára, s gyűlik a pénz a nógrádi vár rendbehozatalára. A falu lakói saját kezűleg is részt vesznek a műemlék szépítésében. Bár egyelőre nincs anyagi fedezet rá, de tervezik, hogy a községről képeslapot készíttetnek. Az önkéntes tűzoltókra számít a falu Szátok község szélén garázsszerű épület, homlokán nagybetűk hirdetik: Tűzoltószertár. A falusiak Szabó Józsefhez irányítanak, ő ugyanis a helyi tűzoltóegyesület parancsnoka. Középmagas, erőteljes testalkatú, negyvenes évei elején járó férfi éppen valamit barkácsol háza udvarában, amikor megérkezünk. Nem tartja magukat „túl nagy hímek”, de rááll a beszélgetésre. Felszerelésük viszonylag jó, s elbírnának a tűzzel, ha kigyulladna valami. A község minden utcájában van tűzcsap, így a falu egész területe biztonságban van. Egyesületük volt önkéntes tűzoltókból áll, riadóláncot alkotnak, s az önkormányzat támogatja tevékenységüket. Jól szerepeltek a különböző országos tőzoltóversenyeken, de élőben még nem dolgoztak, hál Istennek. Szátokon még nem volt tűz. Részt vettek viszont az égő avar oltásában. — Mi történik, ha meggyullad valami? — Riasztanak bennünket, s a tűzoltóságot Balassagyarmaton vagy Vácon. Rétságon nincsen tűzoltólaktanya. —S mennyi idő alatt érnek ide? — Lehet, hogy egy óra is beletelik... (k. gyurkó) Rétság és környéke Engedélyek rendben Diósjenőn dr. Nagy Anna jegyzőasszonyt nem találtuk a hivatalban. — Bent van a faluban — mondták a kollégái —, ellenőrzi a kereskedelmi és vendéglátó egységeket. — Mik a tapasztalatai? — kérdeztük tőle, amikor visszaérkezett. — Nagyjából mindenütt rendet találtunk. A vállalkozói és egyéb engedély is rendben volt. Teljesítették nyugtaadási kötelezettségüket is. Egy-két helyütt nem volt minden árucikken kitéve az ár, s néhol a vásárlók könyvét sem találtuk látható helyen. Volt olyan palackozott italforgalmazó hely, ahol a helyben fogyasztást is lehetővé tették, — őket figyelmeztettük. Diósjenőn nagyjából 20—25 maszek butik és presszó van, nagy részük ebben az évben indult. Tapasztalataink azonban még nem teljesek, még a felét sem ellenőriztük az összes egységnek. Kaszálnak a focisták Szátok. A falu futballpályájá- nak felét beszántotta a téesz. Hosszas tárgyalások után végül is visszakapták a focisták a területet. Be is vetették fűmaggal, de az mire kinő, vége lesz az évadnak. Az önkormányzat ötvenezer forintos támogatása sem húzta ki a járási bajnokságba benevezett szátoki labdarúgócsapatot. A romhányi kollégáik siettek a segítségükre, felajánlották a saját pályájukat. Némi segítségért cserébe a szátokiak vállalták, hogy lekaszálják a füvet. A múlt héten már el is végezték a munka első részét. gyűltek a tó felett, a zöldes algaréteg is sötétebbnek látszott. Zuhogás, csattogás, nem rettenti a reménykedőket. A pecabotok nem rezdültek, de mit ér az olyan horgász, aki türelmetlen? És a túlparton lassan felgyulladtak a fények. A vízen békésen úszkálnak a vadkacsák, alakjuk beleolvad a szürkületbe. Láttak nyáron egy férfit, aki közel úszva a kacsákhoz, lelkesen hápogott nekik. A madarak nem riadtak meg, de nem is hitték, hogy egy újabb szárnyastársukra leltek... A nedves utakon csitri lányok kószálnak, és minden semmiségen felvihognak. A gondos feleségek meleg teával próbálnak életet lehelni a megdermedt pecásokba, de azoknak most nem hiányzik a jobbik felük. Az egyik kertben már parázson sül a hús, a nagyszerű illatok szétáradnak. A nyál összefut a szájban, és sok horgász, kénytelen, kelletlen hazaballag. Majd hajnalban újra őrt áll a vártán. — moldován — Visszakérik a református iskolát DIÓSJENÖ. Nem kedvelik a falu önkormányzati-testületében Hörömpő Gergely református lelkészt. Ö ugyanis kezdeményezte, hogy adják vissza a református egyháznak a volt református iskola épületét, amelyet a két világháború között a falusiak saját kezű munkájukkal építettek. A gond csak az, hogy az iskolát már eladta a falu előző vezetése, felújította a vállalkozó, s ma Szilumin üzletház működik ott.
