Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

1991. JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE ízn&zmj 5 jC D. Festői völgy a Bézma és a Középhegy ölelésében Idegenforgalmi paradicsom lehetne A Cserhát-hegység ötszáz méter magas hegycsúcsain: a Bézma és a Középhegy között hú­zódik a Szuha-patakkal párhuza­mosan az ecsegi völgy, a Hármas­forrás környéke. Korábban a megyei tervekben szerepelt a Szuha-völgyben egy víztározó építése. Célszerű lenne ezzel újra foglalkozni, nemcsak az érintett kistelepülések ivóvíz-ellátása, hanem az idegenforgalom, a turizmus fellendítése érdekében is. Pásztó, Szécsény és Balassa­gyarmat felől a terület jól meg­közelíthető. Horgásztanya létesí­tésére, hétvégi házak építésére kiválóan alkalmas. A Cserhát-hegységnek az a területe, amit Nagymezőpuszta, Hollókő, Alsótold és Cserhát- szentiván körülhatárol, a korábbi években — 1945 előtt — is jelen­tős idegenforgalmi hely volt. Alsótold és Cserhátszentiván között melegvízű strand üzemelt, melyet távolabbi településekről is sokan kerestek meg. A szenti- váni strand újjáépítése jól szol­gálná a kornyék lakossága és a turisták igényeinek kielégítését. A cserháti aprófalvakat a festői környezet miatt ma is szívesen látogatják az alföldi, budapesti kirándulók, közülük igen sokan vásároltak hét végi házakat, illet­ve építésre alkalmas területeket. —m. i.— Visszafogott a kereslet A mester és a szódás gép. Szirák. Illés Pál 1986-tól készíti és forgalmazza a falu központjában a szikvizet. — Az idén nagyon visszaesett a forgalom. Évek óta durván bmttó 250 ezer forint volt az átlagbevétel, ez lesz az első rossz évem. Elsősorban a vállalatok adtak munkát. Jó vevő volt a palotási téesz, de már ők is visszafogottan vásárolnak. A húsz literes ballonos szóda még mindig kelendőbb, mint az üve­ges, amire a sziráki kastély a törzsvevő. Ezzel a géppel tízszer ennyi szódavizet is előállíthatnék — véli -—, de nincs rá kereslet. Leszálló ágban vagyunk. „A nyugdíjintézettől jöttem” Van-e pénzük a temetésre? Filcsik Pálné (balról): „En megkértem volna, hogy mutasson valami papírt” Pánik tört ki Vanyarcon. Bűn­ügy lesz az esetből, vagy csak néhány öregembernek okoz átvir­rasztott éjszakákat a titokzatos látogatás? Népszerű munkahellyé vált a „nyugdíjintézet”. Megmoso­lyogtató, de aki innen jön, az bebocsáttatást nyer. A baj az, hogy az a bizonyos látogató ezúttal sem hivatalosan tette meg a körutat. Július közepén, egy szerdai napon, dél és két óra között négy idős, egyedül élő nénit keresett meg egy szőke nő. Gondosan kikerülte azokat a házakat, ahol legalább ketten élnek. Külön-külön kedves fo­gadtatásban részesült a szőke hölgy, a rémület akkor lett úrrá az öregeken, amikor egyeztették a történetet. Idegeneket azóta nem enged­nek be, még az udvarra sem. A polgármesterasszony segítségét kérve a 63 éves Filcsik Pálnéhoz, Bözsi nénihez még viszonylag könnyedén bejutottunk, de a 72 éves Lászka Jánosnéról rhár-már lemondtunk a zárt kapu előtt. A szomszéd szlovákul kiáltott át: — Bezárkózott, mert fél! Amikor végre mind együtt ültünk Lászka néni tornácán, Filcsikné vág béig elsőnek: — Énhozzám nem jött be, csak az udvaron beszélgettünk, de nekem azt se mondta, hogy a nyugdíjintézettől jött. Én akkor megkértem volna, hogy mutas­son valami papírt. Csak azt kér­dezte, nincs-e ezüst étkészletem eladó? Délután két óra körül volt ez, tőlem hamar elment. Azt se néztem meg, lefelé ment-e vagy felfelé? Autót nem láttam, hoz­zám gyalog jött. — El tudják mondani, hogy nézett ki a hölgy? — Szép volt... Vállig érő, szőke hajú. csinos ruhában volt. — Én nem láttam még a szemét sem, mert a fülbevalóját néztem: gömbölyű volt, majdnem olyan nagy, mint egy dió. — Hány éves lehet? — 35 éves..., de inkább fiata­labb. Hosszúkás arca volt. — Lászka néni hogyan találko­zott vele? — Nyitva volt a kapu. Éppen jöttem ki a szobából, amikor ő már jött föl a lépcsőn. — Beengedte a szobába? — Be, ilyen buta voltam. Azt mondta, fel kell neki jegyezni, van-e értékem. Mindent elmond­tam neki. Kérte a nyugdíjszelvé­nyemet, de nem találtam. Négy­öt percig lehetett itt. Körülnézett, benézett a szekrénybe is, de nem vitt el semmit. Mikor elment, megsimogatta a kezemet. Nem bírtam kikísémi, mert gyorsan elrohant. — Terka nénitől el is vitte a szelvényt! — vág közbe Filcs­ikné. — Azt mondta neki, kell, hogy legyen pénze a temetésre! A betétkönyvet is kereste. Terka néni azt hitte, hogy a villany- számlás. Csodálkozott is, hogy a múlt héten már kifizette, miért jött megint. Aztán kiderült, hogy a nyugdíjintézettől van. Amíg Bözsi néni beszél, Lász­ka néni csak úgy magának mor­mogja: — Beengedtük, mint a hülyék. Maflák voltunk. Aztán hangosan kérdezi: — Most aludhatok itthon? Mert a fiam nem hagy... A kíváncsi természetű, szőke hölgy az iránt is érdeklődött, van- e hozzátartozójuk, és az látogat­ja-e? Van-e ékszerük, és azt hol tartják? A vanyarciakat különö­sen az ejtette gondolkodóba, hogy csak az egyedül élőknél járt. Értékeiket azóta biztonságba helyezték, ki itt, ki ott... — Ha hivatalos személy lett volna, akkor elment volna az önkormányzathoz is — győzkö­dik a még mindig bizonytalan Lászka nénit. — Úgyhogy nem a nyugdíjintézettől jött! — Nem? ... Biztos? *** A Pásztói Városi Rendőrkapi­tányságon a bűnügyi osztály vezetőjét, Bakonyi Tibort keres­tük meg. A sztori ismerős nekik, de a szőke nő úgy tűnik még nem. Március 18-án ugyanezzel a trük­kel állított be egy fekete, rövid hajú nő, és a férfi, aki az 1500- as zöld Zsigulit vezette. Ugyana­zon a napon Csécsét is megjárta, nagyon céltudatosan. Mindkét faluban csak egy-egy helyre mentek,. majd _ Püspökiből 80, Csécséről 11 ezer forinttal gazda­gabban távoztak. Akkor ugyan kiderült, hogy kik voltak az elkövetők (sikerült leírni a kocsi rendszámát), de a nyomozást fel kellett függeszteni, mert a gyanú­sítottak ismeretlen helyen tartóz­kodnak. A szőke nő sem vesztegette az idejét, mert Vanyarc előtt már Bercelen járt. Egyelőre holtpon­ton van az ügy, mert a vanyarciak nem tudnak pontos személyle­írást adni. D. I. Rossz év a kempingben Pásztó. A Mátra-kapu fogadó előtt parkol néhány autó a nyári délelőttön, de a kemping bejára­ta előtt, nem tolonganak a jármű­vek. Április elsején nyitották meg a kapukat, és bár szeptemberig még bőven jöhet(né)nek vendé- _ gek, az már júliusban is biztos, hogy rossz évet zárnak az idén. A tavalyi forgalomnak talán a felét könyvelhették el az elmúlt három és fél hónapban. A hathektáros területen 150 sátornak és 20 lakókocsinak lenne hely, 83 vendéget tudnak elhelyezni a faházakban. Ez utóbbit főleg a magyarok veszik igénybe, de jobbára csak átutazóban laknak a házakban, egy-két éjszakáért, legfeljebb egy hétért fizetnek. A hollandok évről évre vissza­térő vendégei már a pásztói kempingnek, közülük néhányan az egész szezont itt töltik. Keve­sebb a tavalyihoz képest a német és a belga látogató, jellemzőnek inkább a lengyel turistákat nevez­hetjük. Autósmozi is működik a kemping mellett, minden este fél tíztől, de a kempingre nézve ez inkább hátrány, mint előny. Volt már néhány család, aki összecso­magolt és elment, mert túl han­gosnak találta a „szórakozta­tást”. A kempinget is megcsapta a privatizáció szele. Július közepén meghirdették megvételre, de nem akadt jelentkező. Belföldi a piac JOBBÁGYI. Ötezertől 25 ezer literes üzemanyag-táro­ló tartályokat gyártanak a Vasipari Kisszövetkezetben, Áfor-kutak számára, az ország minden részébe. Fel­vételünkön szigetelésre ké­szítenek elő egy üzemanyag­tartályt. Anna néni ajándéka Szurdokpüspöki. „A területet Heldák Istvánné ajándékozta a nyírpazonyi tanulóknak.” — Ez olvasható az úttörőtáborból ifjúsá­gi táborrá lett létesítmény kilátótor­nyának oldalán. A nyírségi születé­sű Heldák Istvánné, Anna néni jelenleg Gyöngyösön él. A téesztől vásárolta meg az akkor bozótos területet, amit szülőfalujának aján­dékozott. De ez még csak a kezdet volt. Anna néni pénzt is szerzett, amiből néhány évvel ezelőtt nyerte el mai formáját a tábor. Hét faház és a főépület fogadja a nyári szünet­ben a hetes váltásban érkező nyír­ségi iskolásokat. Tűzoltó­szertárból iskola Bér. Alsó tagozatos általános iskolát létesít az önkormányzat. Ennek előkészületeit kezdték meg nemrégiben: áthelyezték a község tűzoltószertárát, s a volt szertárépületet bővítik ki a szük­séges helyiségekkel. A toldalék­rész alapozása folyamatban van. A leendő iskola terveit úgy ké­szítették, hogy a későbbiekben esetleg még két tanteremmel megnagyobbíthassák az épületet. A költségeket a Szirákkal közös vagyonmegosztás során Bért megillető összegből fedezik, de a helybeliek többnapos társadalmi munkával is segítik a vállalkozás megvalósítását. Hagyomány­ápolás, kiállítás Mátrakeresztes. Pásztó város­rész szabad idős társasága, más­fél esztendeje alakult s ezalatt az idő alatt — Tóth Lászlóné veze­tésével — a helybeliek aktív közreműködésével egy helytörté­neti kiállítás anyagát sikerült lelkes tagjainak összegyűjteni. A gyűjtemény darabjai paraszti szobának rendezve a klubkönyv­tárban tekinthető meg. A társaság azonban nemcsak használati tár­gyakat, hanem a településrész egyik legősibb hagyománya, a fakanalazás régi készítési mód­jait, az ezzel kapcsolatos népszo­kásokat, dalokat is felkutatja további munkája során. Szeméttelep finisben Vanyarc. Elkészült a szemét­telep a községben, a pásztói ZAVIT és Cselovszki Tibor helyi vállalkozó kivitelezésében. A beruházás költsége 2,5 millió forint, az összeg felét pályázaton nyerte az önkoimányzat. A léte­sítmény átadása augusztus első napjaiban lesz. Lakoda­lom előtt Bodnár Jánosné, Duho- nyi Istvánné és Hlavacska Pálné nemcsak az istentisz­teletek alkalmával keresik fel a római katolikus temp­lomot. Az egyházi ünnep ségek előtt takarítanak, ám most lakodalomra készül­nek. Ezúttal a vőlegény édesanyja, Pleva Mihályné is velük tart a munkában. Pásztó és környéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom