Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-10 / 160. szám

4 imraznj LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 10., SZERDA A tömegkommunikáció rejtelmei, avagy, ki miben hihet manapság Új karrier 60 évesen Caterina Valente tanít — és tanácsokat ad Megszokott mozdulattal kap­csoljuk be a televíziót reggel, délben, este és nem ritkán úgy fe­lejtjük... Az ember, ha odaragad a képer­nyőhöz, beletemetkezik a maga­zinokba, képeslapokba, igen gyakran elveszíti saját látásérzé­kenységét, saját hallását, engedi sodorni magát: úgy lát, úgy hall mindent, ahogy tízezrek, százez­rek, milliók is szerte a világon, akik ugyanazokat a képeket nézik, ugyanazokat a manipulált hangokat hallják. S, ha mindez egyre sematikusabb, didaktiku­sabb rendezőelveken nyugszik, annál jobb, az áttekinthetőség hiedelme egyfajta önbizalmat is adhat... Csakhát mifélét? Csakhát ki fejti fel, hogy ezek az egyszerű, szuggesztív rendezőelvek miféle üzleti, hatalmi konstrukciókkal a háttérben születnek meg a XX. század vége felé? Gondoljuk meg, mindennek az ..újtípusú tömegkultúrának” mi­lyen óriási jelentősége van, amikor bizonytalanság lett úrrá rajtunk: általában nem tudjuk, mit lehet tenni, hinni, remélni, mondani és mit nem lehet? Nem tudjuk, hogy a századvég zűrzavaros civilizációjában egyáltalán, milyen érték az, amelyhez kötődni lehet, milyen gondolat az, amelytől megoldást lehet várni gyötrődéseinkre... Az új gépjárműveket, készleteket, számítógépeket feltétlenül el kell adni! Az üzlet gondolata könyör­Az 1949 óta Kína fennhatósága alatt lévő Tibetben erőltetett kol­lektivizálással semmisítik meg a parasztok, és a nomádok hagyo­mányos életformáját. Több mint hatezer a tibeti kultúrának és val­lásnak otthont adó történelmi építményt, kolostort romboltak le. További fenyegetést jelent a hatmilliós Tibet számára a kínai­ak tömeges betelepítése. Az érvényes nemzetközi jog szerint Tibet független ország, melyet Kína erőszakkal foglalt el. A konfliktus feloldásához az első lépést Tenzin Gyamco, XIV. télén: a profit érdekében meg kell nyerni az állampolgárok rokon- szenvét, bizalmát, türelmét! A megnyerés, a befolyásolás gon­dolata könyörtelen: ámítás, ha­zugság jól megfér kézenfekvő igazságok együttemlegetésével. S a kör immáron bezárul: úgy odaragadtál egy színes-fényes képernyőhöz egy-két évtized alatt, hogy már nem is bízol a saját szemedben, saját ítéleted­ben. Tehát úgy tűnhet, az a jó, ha pontosan lefényképezik, elma­gyarázzák neked, mi újság, mit kell gondolnod, mit kell tenned. A profitot, a politikát szolgáló mutatványok, képek menetrend­szerűen megérkeznek a hétköz­napjaidba. az ünnepeidbe. Luxuskényelem: megmutat­ják, mit kell látni, hogyan kell látni, értelmezni, hogy sok-sok millió, kicsiny, egyforma véle­mény kialakuljon, amit aztán a közvélemény-kutatók felmérnek, és visszatáplálnak beléd, lám, jól tetted, hogy elfogadtad a szug- gessziót, mert mások is elfogad­ták. Nem lógsz ki a sorból, se jobbra, se balra, se fölfelé, se lefelé... Érzelmeink és gondolko­dásunk határai ..lekerekítődtek.” Szó nélkül elfogadjuk már azt az ostobaságot, hogy minden „ha­gyományos érték összeomlott” körülöttünk, mert nem látunk saját szemünkkel, nem hallunk a saját fülünkkel. Ha látnánk, kivehetnénk a jóra vágyó ember szemében a segítés, Dalai Láma tette meg öt pontos békejavaslatával: — Tibet egész területét béke­övezetté kell nyilvánítani. — Szűnjön meg a kínai etni­kumhoz tartozók betelepítése, minthogy ez a tibeti nép fennma­radását veszélyezteti. — Tiszteletben kell tartani az alapvető emberi jogokat és a tibeti nép demokratikus szabad­ságjogait. — Helyre kell állítani és meg kell óvni Tibet természeti kör­nyezetét. Fejeződjék be az urán- bányászatból fakadó pusztítás és szolidaritás szándékát. Ha hallani tudnánk, sóhajt hallanánk: az anyaság, a szerelem, a barátság vágya nem pusztult ki. A minden káoszon túlélő család lélegzik, él, a gyerekek mosolyognak is... Hogy mindezek ellenében fenye­gető tény, sűrű valóság a bűn, a reménytelenség, az erőszak, a kábítószer-élvezet? így igaz, de ha mérleg van, mérlegelés lehet, már remény is van, remény is lehet. Remény a jóra, a jobbítás­ra. Csakhát az, ami igazán jó, mindig személyes ügy, szemé­lyek közötti kapcsolatból szár­mazik. Mennyire lehetünk ma még személyiségek? Mennyire lehetek egy ember? Mennyire muszáj vagy nem muszáj tucat embernek lennem? Ha fél évszázadon át (annyi más információ mellett) elrejtet­ték, elzárták előlünk a vallás, a hit igazi megismerését, most milyen eséllyel lehet remélni, hogy a vallás segíthet átlépni a XXI. századba? Egyre inkább igaznak látszik a jövendölés: az új század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz új évszázad... Megszokott mozdulattal kap­csolom be a televíziót, s milyen gyakran úgy felejtem! Pankráció megy, vagy bongósorsolás? Szexfilm vagy rockkoncert? A fényes képernyő bevilágítja a lakást sötétben is... Már-már misztikus varázslata lenyűgöző... Erdős István a radioaktív hulladékok tárolása Tibetben. — Kezdődjenek tárgyalások a tibeti—kínai kapcsolatokról és Tibet leendő státusáról. Kína kormánya a mai napig nem vett tudomást erről a javas­latról. Ezért 1991 -et, azaz a 2118. tibeti királyi évet Nemzetközi Tibeti Szolidaritási Évnek nyil­vánította a Dalai Láma, így for­dítva a világ országainak figyel­mét egy kisebbségben élő etni­kum elnyomására. — dobozy — Hatvanesztendős Caterina Valen­te. Párizsban született. Artista szü­lők gyermeke. Apja „Di Zazzo” művésznevén zenevirtuózként be­járta szinte az egész világot. Anyja Mária, zenebohócként ért el nagy si­kereket. Bár a szülők igen elfoglalt emberek voltak, mégis nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére, taníttatására. „Soha nem éreztem a szeretet és gondoskodás hiányát” — emlékszik vissza gyermekkorá­ra Caterina. Fivére, Silvió Frances- ko nemzetközileg elismert zenész és zeneszerző. Most, 60 évesen, Cate­rina ötvenöt éves színpadi tevé­kenységére tekinthet vissza. Kar­rierje során 1500 slágert, dalt és san­zont énekelt hanglemezre tizenkét nyelven, ezer tv-fellépése volt, sok. még ma is népszerű filmben játszott. Fiatalosan ünnepelte 60. szüle­tésnapját a virágok tengerében. A sok barát és tisztelő mellett két férfi állt az ünnepelt mellett: Erik fia (32 éves), aki az első házasságából, és Alexander fia, aki az angol zene­szerzővel. Roy Búddal kötött máso­dik házasságából született. A férj nem ünnepelt velük. A híres szí­nésznő mindkét férjétől elvált. Első férjével, Eric von Aro zsonglőrrel igen boldogan és példamutatóan éltek. O volt Catejina menedzsere, ő segítette a nemzetközi hírnév eléréséhez. Tizenkilenc évi házas­ság után váltak el, és Caterina egy Johnny Hallyday boldogtalan házassága (FEB) Alig egy éve ezer dísz­vendég vett részt Saint Trapéz­ban az elnyűhetetlen Johnny Hal­lyday esküvőjén, aki ezúttal egy nálánál 28 évvel fiatalabb foto- modellt vezetett oltárhoz. Ám a frigy máris bomlani látszik. Nem könnyű az élet Johnny- val, —- panaszkodik a feleség. Pedig kezdetben minden olyan meseszép volt: Johnny gyereket akart, igazi családot. Az ifjú asszony úgy vélte, túl fiatal még ahhoz, hogy végérvé­nyesen a gyerekszobához kösse életét. Jobban érdeklik a divatbe­mutatók, méginkább a popszak­ma. Az örökifjú — 48 éves — énekes-férj pedig még ifjabb hölgyekkel vigasztalja magát. Nemzetközi Tibeti Szolidaritási Év Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 3. rész — Rendben van. — Dr. Barba­ra Fembach bólintott, és odalé­pett az intenzív osztály bejáratá­hoz. Az ott álló kereskedelmi ta­nácsosról egyáltalán nem vett tudomást. Kinyitotta az ajtót, maga elé engedte a főorvosi, és maga is követni akarta, amikor észrevette, hogy az idős úr ugyan­ezt szándékozik tenni. Útját állta, és barátságosan, de határozottan közölte vele: — Ide nem szabad bejönnie. — Anélkül, hogy fele­letre várt volna,' gyorsan besur­rant az ajtón, és rögtön bezárta maga mögött. Az inkubátorok egyikében ott feküdt az éppen négynapos uno­ka. Normálisan lélegzett, bár bőrének bronzos árnyalata nyug­talanító módon sárgaságra utalt. Barbara Fembach percekig fi­gyelte ezt az apró valakit. Azután bedugta a kezét az inkubátor mandzsettáin keresztül, és elvé­gezte az első vizsgálatot. Kitapin­totta a csecsemő máját, de nem találta a szokásosnál duzzadtabb- nak. Vizsgálata eredményét kö­zölte Keller főorvossal is, majd kihúzta kezét a mandzsettákból. Keller doktor átnyújtotta az orvosnőnek az újszülöttel együtt átküldött beteglapot, amit az gyorsan átfutott. — Érdekes — mormogta. — Egy Rh-negatív anya, korábbi terhesség és vértranzfúzió nélkül. A vizsgálat szerint antitestreak­cióra utaló mutatók sincsenek... Kérdően nézett a főorvosra. — A gyereket fertőzöttség szempontjából megvizsgálták — jegyezte meg dr. Keller. — Semmit sem találtak. Ezenkívül megállapították a bilirubinérté- ket: tizennégy. A csecsemő Coomb-tesztje Rh-összeférhetet- lenséget mutat. Barbara Fembach hirtelen megfordult. — Hogy lehetséges ez? — kérdezte meghökkenve. Ráadásul csak egy bilirubinteszt? Dr. Keller megvonta a vállát. — Van vércseretranszfúzió- engedély az anyától? — kérdezte Barbara Fembach. A főorvos tagadólag intett. — De hát ez fontos! — Barbara Fembach eleget látott ahhoz, hogy tudatában legyen: itt gyors beavatkozás szükséges. Újból bedugta kezét a mandzsettákba és néhány csepp vért vett a baba sarkából. — Sürgős bilirubinvizsgálat, C-teszttel és vérkeretmikrosz- kópja — rendelte, miközben átadta a nővérnek a kémcsövet. Keller doktort megkérte, gondos­kodjék róla, hogy az anya vérpró­bája is mielőbb megérkezzen. — Ezt azonnal elintézem — válaszolt a főorvos, és gyorsan elhagyta az intenzív osztályt. Barbara Fembach a nővér segít­ségével könnyű borogatást helye­zett a baba szemtájékára. Többet pillanatnyilag nem tehetett. El­gondolkozva hagyta el a majd­nem köröskörül üvegezett helyi­séget. Az ajtón kilépve a még mindig várakozó kereskedelmi tanácsoshoz fordult. — Nos? — Ez kérdő, követelő, majdnemhogy fenyegető módon hangzott. Veszélyesnek látszik? — Eddig nem — válaszolt az orvosnő az igazságnak megfele­lően. Néhány szóval megvilágította az idős úrnak a helyzetet. A kereskedelmi tanácsos arc­vonásai idegesen rángatóztak. — Ide Figyeljen, tisztelt dok­tornő! — szólt. — Ragaszkodom hozzá, hogy az unokám a legjob­bat kapja, ami csak létezik. Kezelésben és mindén egyéb tekintetben. — A legjobbat kapja — bizto­sította az orvosnő — ugyanúgy, mint minden beteg a Szent Anna Kórházban. — Nekem nem úgy tűnik — válaszolta idegesen a kereskedel­mi tanácsos. — Vérvétel és borogatás. Ez minden? Ez nem gyógyítás, hanem kuruzslás. Azonnal beszélni akarok a főor­vossal! — követelte. Barbara Fembachnak erőt kel­lett vennie magán, hogy ne uta­sítsa vissza kereken a kereskedel­mi tanácsos viselkedését. — Keller doktor úr éppen operál — válaszolta nyugodtan. — Az engem nem érdekel — vágta rá a kereskedelmi tanácsos —, mert, ha az unokámról van szó, akkor semmi sem... ... Értsen meg doktornő, ez a gyerek az egyetlen unokám, az örökösöm... Barbara Fembach hirtelen megsajnálta az öreget. — Tanácsos úr — szólt enge­dékeny hangon —, tényleg nem látok komoly veszélyt. — De ha mégis rosszabbodás állna be — kérdezte kétkedőén a gondterhelt nagyapa —, akkor? — Akkor még mindig rendel­kezésünkre áll a vércsere lehető­sége — válaszolta Barbara Fent­bach. (Folytatjuk) Egy régi kép Caterináról évvel később, 1971-ben, összeháza­sodott egy nála 16 évvel fiatalabb angollal, akitől hét évi házasság után vált el. Most, hatvanévesen, új karriert kezd az olasz-spanyol sztár, aki francia születésű, svájci lakos, német állampolgár, és hat nyelven beszél folyékonyan. Alapító tagja és professzora lett az úgynevezett „Show-Uni” azaz Szórakoztató Művészetek Főiskolájának, Mann- heimban. A művésznő igen boldog, hogy ifjú tehetségeknek adhatja át tapasztalatát és tudását. Caterina az alábbi néhány jó tanácsot adja olvasóinknak: — Tartsunk mindenben mértéket, az evésben, ivásban, sportban, já­tékban és munkában is. — A rendszeresség jót tesz a szervezetnek. Tehát együnk rend­szeresen, ne hagyjunk túl nagy időközöket az étkezések között. Inkább együnk ötször naponta keveset, mint két-háromszor sokat. — Mindig változatos legyen az étlapunk, mert így jó marad az étvágyunk. Az evés az életörömök közé tartozik. Ha szívesen, öröm­mel eszünk, a táplálékot is jobban hasznosítja szervezetünk. — Vigyázzunk a zsiradékkal. A legtöbb élelmiszer úgynevezett rejtett zsírt tartalmaz (például a kolbász, a sajt általában 40 száza­lékot). Fogyasszunk diétás marga­rint, ezzel könnyítünk a szíven és a vérkeringésen, és nem emelkedik a koleszterinszintünk. — Szénhidrátokból keveset fo­gyasszunk. A cukor és liszt csak hizlal, és kevés értékes tápanyagot tartalmaz. — Ne spóroljunk a vitaminokkal, fogyasszunk friss gyümölcsöt, gyümölcslét, salátát a főétkezések közötti időben. — Igyunk bőségesen ásványvi­zet, teát, gyümölcsleveket, tejét vagy turmixot. Egy-egy pohár alko­hol csak akkor fogyasztható, ha egészségesek vagyunk, és orvosunk nem ellenzi. K. Gy. A/ „Isten pénze sem elég” A Vatikán rekordösszegű deficitre számít (FEB) A pápai állam 1991 -re az összes eddiginél nagyobb deficitre számít. A hiányzó összeg átszámít­va 94 millió márkát tesz ki, ez 8,5 millió márkával több mint tavaly. Ezen kívül a leghíresebb művészeti emlékek fenntartására további 25,6 millió márkára lenne égetően szük­ség. A közel 2360 alkalmazott bére 86 millió rflárka. A Vatikán Rádió fenntartása 29,7 millió márkába kerül. A Szentszék az idén közölt elő­ször — legalább megközelítő — adatokat pénzügyei állásáról. Ezek szerint ingó vagyonuk 700 millió márka, az ingatlanok pillanatnyi értéke pedig 518 millió márka. Ezekből a Vatikánnak évente 150 millió márka bevétele származik. Ezzel szemben 244 millió márka a kiadása. Noha a Vatikán rengeteg pénzü­gyi társasággal, bankkal és vállalat­tal rendelkezik, a pénzügyi mérle­gek, nevek, adatok mind-mind szi­gorúan titkosak. Ez leginkább a Vatikán Bankra áll. A világnak alighanem a legtitok­zatosabb és legexkluzívabb bankja ez, ahol hiányoznak a kontókivona­tok, az ügyfél nem áll sorba a vá­sárcsarnokban, nincsenek kötött hitelek, pénzautomaták, főleg pedig egyáltalán nem költenek reklámra. Mi több, a bank maga is nehezen található meg, hiszen egy toronyban bújik meg, a Szent Péter tér oszlop­sorai mögött. Aki a pénzét a Vatikán Bankban akarja kamatoztatni, vatikáni útle­véllel kell, hogy rendelkezzék. A banknak kb. 700 vatikáni ügyfele van. II. János Pál számlaszáma 16/ 16. A bank forgalma mintegy 7 milliárd márkát tesz ki. Ha a Vatikáni Bank ilyen tehetős, miért nem segít a Pápai Állam anyagi gondjainak enyhítésében? Mert a Szentszék költségvetéséhez kevés köze van. Honnan lehet akkor segítségre számítani? Például az ún. Péter-fil- lérekből. Ez a világ összes katolikus templomából származó adomány, ami tavaly ugyan 110 millió márkát eredményezett, de ezt nagyrészt karitatív célokra fordították. Sőt, ez a jövőben főként az újraindított romániai, litván, csehszlovák és ukrán püspökségek támogatását fogja szolgálni. Ä megoldás: a gazdag országok katolikus egyházai nyújtsanak segí­tő jobbot a Szentszéknek. Erre ők — a Kánoni Jog 1271-es cikkelye alapján — különben is kötelezhe­tők... POSTÁNKBÓL / Holdbéli tájjá változtatják Úgy tűnik, újra nagy pofont kap a környezetvédelem, szűkebb pátriánk, Mátranovák környékén. Közelebbről Szoroslápa tanyán. Úgy tűnik az emberi pusztítás­nak nincsenek korlátái, avagy nekünk semmi sem drága? Nem volt elég, hogy a fenti területen elkezdték a külszíni fejtést, aminek következtében szőlősker­tek, diófák, cseresznyefák tűntek el. A termő és búzaföldekből „kies” dombok nőttek a szemünk előtt. A legújabb pusztítás ered­ményeként a vízellátás is meg­szűnt ezen a részen. Félünk, hogy az itt található forrás is veszélybe kerül. Sokféle rendeletet hoztak már a környezet védelmében, de úgy látszik, ezeket senki nem veszi figyelem­be, nem tartják és nem tartatják be. Mivel külszíni fejtésről van szó, felvetődhet a kérdés, hogy a szén fontos nyersanyag, és az energiagondokat is meg kell oldani. Az itt található szénkész­let kitermelése vajon megéri-e azt az áldozatot, hogy tönkre­megy a környezet? Ezzel együtt eltűnnek az itt lakó idős emberek, családok ellátását szolgáló gyü­mölcsösök, kiskertek. A kérdés: ezt a környezetvéde­lemnek adott újabb pofont ki lehet-e védeni? Deák Sándorné Mátranovák

Next

/
Oldalképek
Tartalom