Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-09 / 159. szám

1991. JULIUS 9..KFDD SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE tznunnu 5 Ilonka néni főztjei C J Szatmárnémetiből Szécsénybe A beteg mindenütt beteg Dr. Késmárki Béla: „ Nem volt nehéz a beilleszkedés’ Készül a finom ebéd A rárósi ifjúsági táborba szegődött el szakácsnőnek Ilonka néni. Mindenki csak keresztnevén ismeri, kevesen tudják, hogy polgári neve Farkas Jánosné. Gyakorlata van a főzéshez. Huszonhárom évet húzott le a különböző tűzhelyek mellett, tálalt, terített, fél szemmel mindig azt lesve, ízlik-e a kedves vendégnek a főztje? A táborban az ország min­den részéből fordulnak meg gyerekek. Az egyik ezt szere­ti, a másik azt! Az viszont nem lehet vita tárgya, hogy a kedvencek közé tartozik a bableves, a gulyás, a palacsin­ta, a túrós csusza. A szakács néni kedvence pedig a „szá­raz-deszka”, vagy a rántott hús. Ottjártunkkor Ilonka néni szívét-lelkét beleadta a máj­galuska kevergetésébe, hogy valódi „felvidéki” leves ke­rüljön a kirándulásból hazaté­rők tányérjába... Késmárki doktor úr nyugodt, türelmes ember. A körzeti rendelések ismétlődő minden­napjaiban is érdeklődve hall­gatja végig a betegek véget nem érő panaszait. Mindenre vála­szol. Megnyugtat, együttérez. Szeretik is a betegei. Dr. Késmárki Béla szécsényi körzeti orvos messziről érke­zett az Ipoly partjára. O és családja hivatalos engedéllyel települt át Magyarországra, a romániai Szatmárnémetiből. — Valamiféle lelki kényszer hajtott. Már gyermekkoromban idekívánkoztam. Ehhez hozzájá­rult, hogy a nagyszüleim Magyar- országon éltek, a rokonaim ma is itt vannak. Még 1985 szeptem­berében adtuk be a kivándorlási kérelmet a román hatóságokhoz. Aztán sokáig várakoztunk. Nem két hét és nem két hónap, hanem évek kellettek, amíg nagy nehe­zen elintéztük a hivatalos papíro­kat. A feleségem is orvos. Együtt végeztünk a kolozsvári egyete­men. — Nehezen éltek a szomszédos országban? — Nem. Igaz, hogy kezdőknek sokat segítettek a hozzátarto­zóink. A feleségem dévai szüle­tésű, gyakran utaztunk hozzájuk. Bár teljes egészében „kifog­tuk” a Ceausescu-rezsim huszo­nöt esztendejét, a politikával nem igen akadt dolgunk. Az egyetem után orvosként dolgoztunk, a véleményünket megtartottuk magunknak. A szomszédaink, ismerőseink körében is voltak románok. Akadt olyan szomszé­dom, aki -úgy beszélt magyarul, mint én. Csak évek múltán, vélet­lenül tudtam meg, egyszer, hogy nem is magyar, hanem román! A várakozás, a bizonytalanság évei — hogy engednek, vagy nem engednek bennünket — sokat kivett belőlünk. Amikor megjött a hivatalos értesítés, már nem is tudtam mit mondani... A Késmárki házaspár regényes módon került a városba. Rokonuk a műemléki felügyelőség egyik szakembere, őt kísérték el egy kirándulásra Szécsénybe, Holló­kőre, Ipolytamócra. Az élmény meghatározó volt. Amikor meg­jelent a pályázat, hogy Szécsény- ben körzeti orvost keresnek, rögvest jelentkezett. Szükség volt rá, a felesége munkájára pedig a balassagyarmati kórház gyer­mekosztályán. A kislányuk már itt kezdte iskoláit. , — Hogy érzi m&gát, a város­ban? — Nem volt nehéz a beillesz­kedés, a beteg mindenütt beteg, az orvosnak pedig az a dolga, hogy gyógyítson. Persze, különb­ség van a régi és a mostani mun­kahelyem között. Az összehason­lítási alapom nem teljes, hisz Nyugaton még nem jártam, az ottani viszonyokat nem ismerem. De véleményemet mindig is elmondom. Szerintem nem olyan rossz a magyar egészségügy, mint ahogyan azt manapság divat hangoztatni. Jól felszerelt a ren­delő, van gyógyszer, megszerve­zett ügyelet, gépkocsi, nővér. Az orvosnak nincsenek nehézségei, ha mennie kell. Úgy látom, a magyar emberek igényesek az orvosokkal szemben. Persze, olyan egészségügyi ellátás nincs, amelyet ne lehetne még jobbá tenni. — Jó döntésnek tartja a vál­tást? — Meggyőződésem, hogy igen. Újrakezdtünk mindent, van lakásunk, állásunk. Gyógyítjuk a betegeket mindketten, a többi pedig majd alakul... Csatai Erzsébet Horgász hétköznap ht a nyár! Teljes pompában várja a horgászokat, kirándu­lókat a szécsényi sóderbánya tó. Ami rögtön szembetűnik a rend és a tisztaság, pedig nagy itt a forgalom. Különösen hét végén sok a látogató ebben a kicsi,,horgászparadicsomban". A parton Szedlák Józsefet szólítom meg. O feleségével és unokáival pihen, horgászik az egyik stégen. — Mi annak a titka, hogy ilyen rendezett a tó környéke? — Minden évben egyszer a horgászok társadalmi munkát szerveznek. Általában két napot (szombat, vasárnap) szánunk erre. A program ilyenkor a környék és á horgásztanya rend­betétele. Ettől függetlenül mindenkinek kötelessége a saját stégét rendben tartani, úgy horgászatilag, mint tisztaság szem­pontjából. Ezenkívül minden száz méterben van szeméttároló és WC. — Nem zavarja a horgászokat a sok kiránduló? — Valóban rengeteg ember jár itt ilyenkor nyáron, de nem zavarnak bennünket. A fürdés, csónakázás, szörfözés a hor­gászok érdekében tilos. Azt kell mondanom, hogy nagyon fegyelmezettek az emberek. Miközben beszélgetünk a hattyúpár és öt fiókája zavarta­lanul viháncol a gyerekekkel. Nagyon kedves látvány.Ok a gyerekek kedvencei. — Mi volt az idén a legnagyobb fogás? — Sikerült már tizenkét kilós amurt is kifogni, de akadt a horogra nyolc kilós ponty is. Tavaly egyébként egy tizennyolc I kilós busa volt a rekord. További szerencsés horgászatot! Susán Judit Mi mennyi? ( Mérik a várost Az építészhallgatok jókedvűen térképezik fel Szécsény épületeit. Fotó: Rigó Szécsényben ezekben a napok­ban gyakran találkozni az utcán rajzoló, méregető fiatalokkal. A Bu­dapesti Műszaki Egyetem építész­mérnöki karának 120 másodéves hallgatója július első két hetében itt végzi nyári gyakorlatát. Dr. Guzsik Tamás docens, a tábor vezetője elmondta, hogy a diákok a városban levő összes műemléki, és műemlékjel legű épületről tervdo­kumentációt készítenek. Ezenkívül természetesen szabadkézi rajz is szerepel a tábor kéthetes program­jában. Ezzel a feladattal, jó szolgá­latot tesznek a magyar műemlék­ügynek. A tervdokumentációk egy példánya, amely alap — metszet — és homlokrajzból áll, itt marad a városban. Ezeket tömbrehabilitá­cióknál, utcarészek kialakításánál, a foghíjas részek beépítésénél jól lehet hasznosítani. Arra a kérdésünkre, hogy miért épp Szécsénybe jöttek nyári szak­mai gyakorlatra, a táborvezető elmondta, az OMF javaslatában szerepelt Szécsény. Másfelől a város is szívesen látta a diákokat. Varga Tibor, polgármester véle­ménye szerint a 120 fiatal közül egész biztos többnek is lesz olyan jó ötlete, amit a gyakorlatban is érdemes megvalósítani. Sz. F. Mágnesként vonzott az eper A szécsényi termelőszövetke­zet hatalmas eprese tizenöt hektár területen fekszik. A sorok között emberek sokasága: tarkállik az eperföld. Nem is csoda ez, mágnesként vonzotta ide köze­lebbről és távolabbról, a finom, zamatos gyümölcsöt kedvelő szorgos kezű eperszüretelőket, az a tény, hogy a piaccal ellentétben, itt jóval olcsóbban jutottak a portékához. Már a második nyár bizonyította, hogy kitűnően be­vált a „szedd magad” mozgalom. Az epres „parancsnoka” Tóth Ignácné, Éva asszony, olyan barna, mintha valahol a tenger­parton nyaralt volna. Ez nem csoda: egy hónapon keresztül, minden áldott nap az ágyások fölött tartott ügyeletet. — Most, a hét végén fejeztük be a szedést, aztán az asszonyok nekiállnak kapálni, rendbehozni az epertöveket. Kilencven tonna gyümölcsöt szüreteltünk, az ere­detileg tervezett hatvan tonna helyett. A szamóca népszerűsége mindent elsöpört, volt olyan család, amelyik nyolcvan-száz kilót is rakodott a kocsiba. A termelőszövetkezet persze szállított a szobi szörpüzemnek és a drégelypalánki hűtőháznak is. A termésre nem volt panasz. Mérlegre kerülnek a zamatos eperrel teli ládák. Fotó: Rigó Endrefalva. A Szécsényi Áfész a község központjában lévő eszpresszót és éttermet áruházzá alakítja át. Az új üzlet­ben — amelyet szeptembertől szeretnének átadni — élelmiszert ipari- és műszaki cikkeket lehet majd vásárolni. Az emeleti rész­ben presszó mőködik. Babaház a kicsiknek Magyargéc. A községben június közepétől július közepéig tatarozási szünet van az óvodá­ban. A nyitáskor a legifjabb nem­zedéket meglepetés várja. A/,, óvoda udvarán 10 négyzetméter alapterületű babaházat építenek. Az ötlet a polgármestertől, a ki­vitelezés a falu asztalos szakem­bereitől származik. Nyolcszázezer — utakra Nagylóc. Az önkormányzat a szűkös anyagi lehetőségei között sem feledkezik meg a falu kor­szerűsítéséről, az utak felújításá­ról. Az idén eddig nyolcszázezer forintot fordítottak erre a célra. A Felszabadulás utcában, amely a cigánytelepen található, szilárd burkolatú úttestet építettek. Felú­jították a Madách és Csalogány utcát is. Nyári felújítások Nógrádmegyer. A községben befejeződött az orvosi rendelő felújítása. Az előírásnak megfe­lelően ajtómagasságig mosható falfelületet hoztak létre. Július elején kezdődött el az óvodában a nyári nagytakarítás. Ebben a hónapban az építők ezt az épüle­tet is újjávarázsolják. Itt a legna­gyobb munkát a megrongálódott parketta kicserélése jelenti. Az elhanyagolt állapotban lévő isko­la és környékének rendbetételére 500 ezer forintot fordít a helyi önkonnányzat. Kft. alakult Szécsény. A városi önkor­mányzat képviselő-testülete ki­mondta a költségvetési üzem megszüntetését. Ezt követően az üzemi vagyon egy részének fel- használásával kft.-t hoztak létre. Lehetővé tették, hogy az üzem dolgozói saját vagyonukból törzstőkét fizessenek be a kft.-be, s így annak tagjai legyenek. A kft. július l-ével kezdte meg műkö­dését. Ügyvezető igazgatója Kiss Andor. Étteremből áruház Szécsény és környéke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom