Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

1991. JÚLIUS 8., HÉTFŐ C BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKÉ Bealkonyul a bűnözőknek Rendőrőrs Bátonyterenyén „Nagy kérdőjel ez az egész” Szentkút egyik nevezetessége a lourdesi barlang. Bátonyterenye és vonzáskörze­te bűnügyileg megyénk második legfertőzöttebb területe. Tavaly Nógrádban az ismertté vált bűn- cselekmények 13,7 százalékát itt követték el, s számuk az átlagot csaknem kétszeresen meghala­dóan, 97 százalékkal növekedett. Ezen belül a megyei középérték­nél úgyszintén lényegesen na­gyobb ütemben, 127 százalékkal emelkedett a közösségi tulajdon- és 133 százalékkal a személyi javak elleni bűntettek száma. Mindezek a szomorú adatok alátámasztják azt a jogos igényt, hogy végre Bátonyterenyén is legyen rendőrkapitányság! Ez azonban még odébb van, hiszen a volt munkásőrségi épület ren­dőrségi célra való átadása várat magára. Ám mégis előrelépés történt ezen a téren, miután július elsejével létrehozták a rendőrőr­söt, s vezetőjévé Tóth Tibor rendőr századost, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság anyagi osztályának vezetőjét nevezték ki. — Központilag harmincnégy főig engedélyezték az állomány­létszámot, jelenleg huszonnyol­cán vagyunk — mondta az őrspa­rancsnok. — A salgótarjáni váro­si kapitányság részét képezzük, Lassan a nyár derekán já­runk. Ilyenkor arra vágyunk, hogy egész évi munka után ki­kapcsolódjunk néhány napra. De vajon megtehetjük-e? Kisterenyén Godó Attilánét kérdeztem: ön hol üdül az idén? — Hajdúszoboszlóra utazok a családommal, az áfész üdü­lőjébe. Önellátóan oldjuk meg az étkezést, én főzök majd. Jobban járunk így, mintha elmennénk étterembe. Mátranovákon egy unokái­val sétáló hölgyet szólítottam meg: hol pihen ezen a nyáron ? — Nem szoktunk üdülni jár­ni. Időnként elmegyünk az bűnügyi, közrendészeti és igaz­gatásrendészeti csoportokra ta­gozódunk. Továbbra is a KMB-s irodán helyezkedünk el, amely meglehetősen zsúfolt. A végleges megoldást a volt mun­kásőrségi épület birtokba vétele jelenti majd, az Országos Ren­dőr-főkapitányság az idei költ­ségvetésünkben már jóváhagyta a felújítási költséget. A tervezett létszám ötvenöt. Tóth Tibor még hozzáfűzte: a polgármesteri hivatal sokat tett az ,,ügyért”, a lehetőségekhez mérten segíti a rendőrkapitány­ság létrehozását. Például már most bizonyos, hogy a városgaz­dálkodási vállalat ad embereket a leendőbeli kapitányság épületé­nek felújításához. A tervek megvalósítása után heti négy nap fogadják az ügyfeleket, helyben történik az útlevelek, személyi igazolványok kiadása, a szabály­sértési és egyéb ügyek intézése. Egyelőre azonban még csak heti egy alkalommal tartanak kihelye­zett ügyfélfogadást, ám ettől függetlenül minden becsületes ember örül a rendőrőrs megalakí­tásának. A bűnözők természete­sen nem tapsikolnak, hiszen számukra egyre inkább bealko­nyul. (kolaj) egri strandra a gyerekekkel. Szerintem a faluból nemigen mennek máshová kikapcso­lódni az emberek. — Hol üdülök? — kérdez vissza méltatlankodva Mátra- terenyén egy fiatalember. — Munkaterápián! Nincs ilyes­mire pénzem. Puszta Istvánná mátratere- nyei lakos már húsz év óta nem üdült. Mi az oka, s tud-e rajta változtatni az idén? — Kedvezményes beutalót eddig még nem kaptam, anél­kül pedig nekünk sokba kerül­ne. Talán a rokonokhoz uta­zunk a Börzsönybe, egy hétre. (Sz. A.) Szentkút. A helynek sokak szerint lélekemelő ereje van, ezért visszajárnak ide a hívők és az alkalmasint csendre, nyuga­lomra vágyó, zaklatott életű emberek. A békesség derűje puha redőket von a magányukból, tehetetlenségükből ide menekült, vagy menekített idősek arcára. Ok itt laknak a szociális otthon­ban. így nyár derekán szívesen üldögélnek az udvari padokon, sőt egyikük-másikuk leheveredik a bejárati ajtó átmelegedett kü­szöbére. Úgy, mint annakidején otthon szokta. A piros muskátlis, napfényes erkélyüket még tán meg is irigylik néhányan. Rosz- szul teszik. Az itt élők és a gon­dozó, ellátó személyzet most éppen nincs irigylésre méltó helyzetben. Főként az utóbbiak szoronga­nak. Bizonytalannak érzik a jövőt, pontosabban: az otthon sorsát, és persze a magukét. Kételyeinkről csak egymásközt ejthetnek szót, hiszen a gondo­zottjaik között mosolygósán, de legalábbis ennek látszatát keltve, kell jönniük-menniük. S termé­szetesen panaszkodniuk sem il­lik. így hát csak néha-néha, lopva lógathatják az orrukat, s szerez­hetnek maguknak kellemetlen perceket. Nagy kérdésük: mi lesz velük, ha a ferences rend visszakéri volt rendházát, mely 1960 óta szociá­lis otthon? — Márpedig a rend bejelentet­te igényét még 89'-ben! Akkor a volt zárdái részen levő szobákat a papiakhoz csatolták, szálláshe­lyek céljára kérték ezeket az akkor már Szentkúton élő barátok — emlékezik a két évvel ezelőtti eseményre Bata Jánosné, az otthon gondnoka. Tizenöttel csökkent emiatt a helyek száma, valójában azonban csak nyolccal. Összébb húzódz- kodtak ugyanis: gondozotti szo­bákat alakítottak ki az eddig más célra használt helyiségekből. — Működhetne ebben novicia- tus, leendő papok részére. Tart­hatnának itt lelki gyakorlatot. Végül, de nem utolsó sorban: megmaradhatna a jelenlegi funk­ciója, s esetleg rendi apácák is bekapcsolódnának a gondozásba — vázolja röviden az 1934-ben épített rendház hasznosítására vonatkozó terveket Csizmadia Sándor, rendi nevén: Lénái t atya. Majd arra hivatkozva, hogy je­lenleg csak az igényük biztos, ud­variasan mentegetőzik: nem tud többet mondani erről. Holles Miklóstól, a Szentkútért Alapítvány kuratóriumának elnö­kétől megtudom: a ferences rend tartományfőnöke először a volt megyei tanács elnökét kereste fel az igényükkel, aki nem zárkózott el a kérés elől. Azonban mintegy feltételként jelölte meg egy új, száz személyes otthon létesítését, illetve olyan variációról is szót ejtettek, miszerint a ferencesek a karitatív szolgálat keretében vegyék át és működtessék az intézményt. Ez esetben a megye támogatást utal a részükre. A megyei közgyűlés elnöke idén szintén találkozott már a tartományfőnökkel, aki újfent megerősítette korábbi szándéku­kat. A felek közös kívánsága: a születőben levő törvény rendel­kezéseit tudomásul véve, év végéig rendezni kell a kérdést. Serfőző Tamás a mizserfai szociális otthon — ennek részle­ge a szentkúti intézmény — igazgatója kellemesebb, bár nem friss híreket közöl. — Nem kell félni az öregeknek és a nővéreknek sem attól, hogy az utcára kerülnek. Sorsukat — ha sor kerül rá — megnyugtatóan fogják rendezni. ' Tarcza József — rendi nevén Aurél atya —- hangja cseng a legkevésbé bizakodóan, amikor ezeket mondja: — Nagy kérdőjel ez az egész. Gondolok itt a bennünket is érin­tő politikai, társadalmi helyzetre. Itt és most a földi halandónak legfeljebb elképzelései, vágyai lehetnek. Mihalik Júlia Ön hol üdül? Mátraalmás. Még bő egy hét, s a vendégek elbúcsúznak a Csohány Kálmán Nemzetközi Művészteleptől és a mátraalmá- siaktól. Egy hónapot töltenek el a kies környezetben, majd élmé­nyekkel és alkotásokkal gazda­gabban térnek haza. Mindegyi­kük három zsűrizett művet hagy itt, ellátásuk és nyolcezer forintos ösztöndíjuk fejében, amelyek a házigazda, a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjte­ményét fogják gyarapítani. — A 18. művésztábomak nyolc vendége van — mondta ottjártunkkor Kovács Sándor, a múzeum munkatársa. — Hollan­diából két, Skóciából, Finnor­szágból, Szlovákiából, Erdélyből egy-egy művész érkezett, továb­bá két magyar alkotó is a tábor lakója. Valamennyien lelkesen dolgoznak, s szabadidejükben megyénk és Budapest nevezetes­ségeivel ismerkednek. Csohány Kálmán sírját a hagyományoknak megfelelően ezúttal is megkoszo­rúzták. Megismerkedtünk az Erdély­ből jött Veress Pállal. A 62 éves férfi a kolozsvári főiskola tanára volt, már nyugdíjas. Levélben érdeklődött a múzeumnál a művésztelep iránt, ezt követően kapott meghívást. — Nagyon kellemesen érzem magam Mátraalmáson — felelte érdeklődésünkre. — Odahaza ugyanilyen hegyes és erdős vidé­ken élek. Sokat járok a szabad­ban, a természetben szeretek rajzolni, festeni. Megmutatta az alkotásait. A fehér, lapokon megörökítette a művésztelep jellegzetes faházait, a föléjük boruló fákat, a mindenki által kedvelt kutyust és cicát, s azt a madárkát is lerajzolta, amelyik reggelenként köszönteni szokta. A kereszt és a harangtorony több változatban is szerepel, s egy-egy jellegzetes hegycsúcs, erdőrész­let hasonlóképpen sok mű témá­ja. Felhőjátékok, absztrak alkotá­sok egészítik ki a kollekciót. — Reggel 8 óra tájban kelek -— elevenítette fel egy napját. — Fogom a rajzkellékeket és némi elemózsiát, aztán elindulok az erdőrengeteg felé. Délután 5-re érkezem vissza, amikor is három­fogásos finom ebédet kapunk. Aktív tévénéző vagyok, különö­sen a politikai műsorokat kedve­lem. Későn térek nyugovóra. A Hollandiából érkezett Hans Huurdermannal is sikerült szót váltanunk, Kovácsáé Túróczy Márta tolmács segítségével. Mint megtudtuk, odahaza inkább fotózik, itt azonban rajzol. Kész paradicsomnak nevezte a vidé­ket. Hogy miért szereti leginkább a cigányokat fényképezni, erről így vallott: — A legszabadabb etnikum, amit ismerek. Életük kész csoda, de szabadságuknak az árát is megfizetik. A cigányok sokkal emberibbek, mint mások. Tu­dom, ez paradoxon, de így érzem. A hamarosan megjelenő köny­vemben dél-spanyol, portugál, magyar és romániai cigányokat fotóztam meg. A kérdésre, hogy legközelebb is eljönnének-e Mátraalmásra, a művésztáborba, mindketten igen­lően válaszoltak. Ám a dolgok jelenlegi állása szerint, egyálta­lán nem biztos, hogy 19. alkalom­mal is fogadhat vendégeket a művésztelep! (K. L.) — (GY. P.) Veress Pál alkotás közben UEPLHU 5 Bátonyterenye és környéke Sikerül osztozkodni? Nemti. A volt közös községi tanács pénzmaradványát mindeddig nem sikerült elosztani a falu és a volt társközség, Dorogháza között. Ezért a települések önkormányzatai létrehoztak egy-egy bizottságot, melyek konkrét terveket készítet­tek, s ezeket a legközelebbi képvi­selő-testületi ülésen terjesztik elő. A 4 éves programról V­Bátonyterenye. A képviselő- 1 testület július 11-én 15 órától, a kis- terenyei házasságközvetítő tereni- Ben^tartja következő ülését. Intéz­ményvezetőket neveznek ki. elfo­gadják a testület 4 éves programját. Megvitatják a lakásgazdálkodásról és a lakásépítés, illetve -vásárlás tá­mogatásáról szóló tanácsrendeletet módosító, valamint a közterületek használatát szabályozó rendeletter­vezeteket. Tájékoztató hangzik el a Gamesz felszámolásáról és javaslat a megszűnt intézmény vagyonának felosztásáról. Úgyszintén megtár­gyalják a képviselők az oktatásfej­lesztési alap felosztására vonatkozó javaslatot. Két hír -— két mondatban Mátranovák. A lakosság széles- körűbb tájékoztatása érdekében felújították a községben a hangos­híradót, s a bányatelepen is elvégzik ezt a munkát. A faluban húsz rá­szoruló idős ember szociális étkez­tetését kezdték meg, rendkívül ju­tányos áron. Segítenek a szülök Lucfalva. Kevés a pénze az ön- kormányzatnak, ezért társadalmi munkában újítják fel az általános iskolát, s teszik rendbe az intéz­mény környékét. A szülők és a tanárok összefogásának eredmé­nyeként szeptemberben újjávará­zsolt iskolában kezdődhet meg a tanítás. Hídfelújítások Dorogháza. Befejeződött a hidak felújítása a községben. Ezt a mun­kát, valamint az újtelepi buszváró áthelyezését, festését, egy helyi vállalkozó végezte el az önkor­mányzat megbízásából, mintegy ki­lencvenezer forintos költséggel. Fogadónapok Bátonyterenye. Vilcsek Sándor (SZDSZ) képviselő ma, hétfőn 17- től 19 óráig a nagybátonyi mozgal­mi házban várja az érdeklődőket. Szomszéd Tamás alpolgármester július 10-én 14-től 16 óra 30 percig a kisterenyei ügyfélszolgálati iro­dán tart fogadónapot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom